Feleim!  Ma este ismét neki ülünk megbámulni a bajnokok ligája két legerősebb csapatának összecsapását.  Legalábbis az elődöntők előtt mindenki arról zagyvált, hogy a Pudli és a Barca párharca tulajdonképpen egy előre hozott döntő.  Aztán persze vannak a hipszterek, meg a hirtelen divatszurkolók, akik a "kis" Ajaxnak szurkolnak (kis = négyszeres győztes), de azt sem tudják, hogy ki az a Litmanen...őket most hagyjuk (még akkor is, ha ne adj isten igazuk is van abban, hogy az Ajax is rohadt erős).  Maradjunk a Pudli-Barcánál, és válaszoljuk meg a címben feltett kérdéseket: sehol és semmit, de azért ennél árnyaltabb a kép.

Ki a tököm az a Vic Buckingham, és egyáltalán mi köze neki a ma esti mérkőzéshez?  Gondolom, hogy ez jár most mind a hat olvasóm fejében így a BL elődöntője előtt, ahol a Sonka méri össze erejét az idei meglepetés kiscsapattal (már ha egy négyszeres győztes kicsi...).  A következőkben megpróbáljuk egy picit mélységében megnézni a totális futball kialakulását, és hogy miként is köti össze ezt a két csapatot Vic Buckingham, akinek nevét még a Barca szurkolóknak is imába kellene foglalniuk (hungarokatalánok most képednek el, pedig így van).  Hajtás után bele is vágok.

Ronaldo és Messi is pályára lép ma.  Az UEFA illetékesei pedig azon morfondíroznak, hogy vajon miért nem egy meccsen történik mindez, és mennyivel jobb lenne, ha a döntőben történne.  Innentől pedig nem az UEFA fűtött/hűtött golyóin van a sor.  Másfelől ott van az az el nem felejthető tény, hogy a ManU pont húsz éve, pont a Camp Nou-ban, pont null-egyről állt fel az utolsó pillanatban, és megint ott lesz a stadionban az a személy, aki miatt ez annó összejött... Hajtás után nagyon gyorsan beharangozok.

Tegnap este két laposabb meccsel feküdtünk neki a szezon izgalmasabb felének.  Kicsit ment a buziskodás, de alapvetően magas szinvonalú meccseket láthattunk.  Nem izzott ezer fokon a Turbo-fussball Liverpool vörös felén, de talán pörögni fognak a még mindig nyikorgó fogaskerek Manchesterben, a Kecske is visszatér rövid sérülése után a pályára.  Mi szurkolók továbbra is tűkön ülünk, mert végre hátha ma este a csapatok abbahagyják az alibizést, a tartalékolást.  A tegnapi stílustanulmányt továbbfolytatva rövid értekezést ejtek meg a szerdai negyeddöntők elé, hogy felkészülten ülhessetek le a TV elé...szívesen (meghajol, balra el).

Ma este neki fekszünk most már komolyan ennek a játéknak.  Eddig mehetett a buziskodás, de amelyik csapat idáig eljutott, az mind mostanra élesítette a csúcsformáját.  Azaz ezer fokon fog izzani a Turbo-fussball Liverpool vörös felén, pörögni fognak a még mindig nyikorgó fogaskerek Manchesterben, száz százalékra tekeri a presszinget Pochettino, Pep tökéletesre hangolja a metronómot, és a Kecske is visszatér rövid sérülése után a pályára.  Mi szurkolók is tűkön ülünk, mert végre mindenki abbahagyja az alibizést, a tartalékolást.  Olyan ez, mint amikor a Forma-1-ben már csak pár kör van hátra, a benzin is kevés, de a gumik még bírják, ezért mindenki maxra csavarja a potmétert, hogy minden kijöjjön, ami a csövön kifér.  Rövid értekezést ejtek meg a keddi negyeddöntők elé, hogy felkészülten ülhessetek le a TV elé...szívesen (meghajol, balra el)

Ha abban bízott mind a hat olvasóm, hogy a múltkori bejegyzés csak egy hosszú idő utáni szikrának köszönhető fellángolás volt, hát súlyosan tévedtek!  Természetesen a visszavágók sem maradhatnak ki a szórásból, és közben valamelyest az odavágók eseményeit is fel fogjuk idézni; közben szembenézek saját magammal is, hiszen elég másként alakultak bizonyos meccsek, mint ahogyan azt előzetesen vártam.  Mostantól viszont  igyekszem - legnagyobb örömötökre - újra rendszeresen jelentkezni magvas gondolataimmal.  Ha végképp sok időm lesz, akkor pedig ismét színes-szagos-képes-kifestős bejegyzések fognak születni.  Addig marad a fapad!

Attól tartok, hogy olyan régen ragadtam már billentyűzetet, hogy még azt a hat olvasómat is elvesztettem, akik hűségesen fogyasztották az agymenésemet.  Bizony, a VB döntő óta nem igazán ihletett meg a világ legcsodálatosabb játéka, és nincsen semmilyen különösebb mentségem arra, hogy miért vártam csaknem háromnegyed évet, vagy inkább egy bő fél szezont arra, hogy ismét megfelelőnek érezzem az alkalmat, hogy magvas gondolataim elétek vessem.  A bajnokok ligája kieséses körének indulása minden esetre eléggé faszipántos apropónak tűnik, így mint a harcias sebészek, bele is vágok ebbe a hömpölygő ömlengésbe.

Szokatlan poszttal zárom le a világbajnokságot.  Az alapvetően izgalmas, ámde alacsony színvonalú döntő kapcsán egy csomó, az egész VB-re vonatkozó kinyilatkoztatást kivánok megosztani mind a hat olvasómmal.  Ezek egy része ráadásul még magán a VB-n is túlmutat, és talán az egész válogatott fodballra (copyright by Kálmán "bdsrstnt" Bá) vonatkoztatható.  Nem is akarnék nagyon spoilerezni, akit érdekel, az úgyis hajt most egyet.

Eljött az a nap, amire négy éve várt mindenki, akinek egészséges a jellemfejlődése.  Itt ülök viszont a gép előtt, és kb. semmi értelmes gondolat nem jut eszembe a francia-horvát döntőről, amit már ne írtam volna le.  Kegyetlenül őszinte leszek: a 2006-os digó-flanszia döntő óta ez a döntő mozgat meg a legkevésbé.  Itt van egy félig összerakott horvát csapat, amelyik szó szerint végig szenvedte-küzdötte magát az egyenes kieséses szakaszon, és ott van Deschamps abszolút semmilyen, tökéletesen karaktermentes trikolór gárdája.  Oké, a csigazabálók mindig a karaktermentesség skálájának valamely pontján helyezkedtek el, de régen legalább egy Zizout lehetett csodálni.  Ebben a flanszia csapatban csak a tini nindzsa teknőc közlekedik Henry 2.0-ként a pályán, és van egy Griezmann, aki elődjének a nyomába sem ér.  Fásult előzetes következik.

A múlt VB majdnem nagy sikerű posztját másolva erre a VB-re is készültem egy negyeddöntős értékelő és elődöntős beharangozó egyveleggel.  A hétvégén eldőlt, hogy innentől már csak egy mini-EB-t láthat a világ, de én ebben semmi rosszat nem látok.  Legfeljebb a többi földrész kritikáját.  A csigazabálók a waffelzabálókkal, a kroátok meg az angol hülyékkel játszanak a döntőért.  Egyik csapat sem tett le eddig olyan focit a pályára, amelyikre azt mondanám, hogy becsengetett a kupáért, de mindegyik csapat alapvetően jól tolta eddig.  Így tippelni is nehéz, de legalább nem is akarom megkísérelni.  Hajtás után rövid gondolatok következnek.