Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Szergej Pub

Rossz lapjárás a favoritoknak

VB 2018

2018. június 18. - Szergej Pub

Tegnap lement három meccs, amiből kettőn Németország és Brazília égette a pofámat, mivel hiába neveztem őket favoritoknak a VB előtt, hiába indokoltam részletesen, hogy miért is számítanak annak, elég szarul mutatkoztak be.  Persze nem a VB első meccsén kell csúcsformában lenni, de ez a két csapat jobb ha figyel egymásra, különben az utolsó fordulóban óriási matekozás indul majd, hogy kitalálják, miképpen kerülhetnék el egymást a nyolcaddöntőben.  Ezen kívül pályára lépett Szerbia, és benne is a Sergej becenevű Milinkovic-Savic, aki nyilván egyből szimpatikus lett nekem.  Hajtás után pontokba szedett gyorselemzés következik.

Costa Rica - Szerbia 0:1

  • Ez papíron egy rettenetesen kiegyenlített meccs volt.  Mindkét csapat 50-50%-ban tartotta a labdát, mindkét csapat 83%-os pontossággal passzolt, mindkét csapat 10-szer próbálkozott kapura lövéssel, és mindkét csapat háromszor találta azt el. 
  • Ugyanakkor a szerb gól miatt Costa Rica picit komfortzónáján kívül játszott.  Négy évvel ezelőtt csontra ugyanezt a 5-4-1-es szerkezettel előadott kontrafocit nyomták, mint amit most is akartak, csak a meccstaktikát felborította Kolarov.  Costa Rica pedig látványosan szenvedett ebben a szituációban: nem igazán tudnak labdát tartani, és nem igazán tudnak tömörülő védelmet feltörni. 
  • Costa Rica hátrányban megpróbált változtatni, de nem túl nagy meggyőződéssel: a védelmi vonalat csak kb. 5 méterrel tolták feljebb, és az utolsó félórában a két szárnyvédő és két középpályás feljebb húzásával átálltak 3-4-3-ra.  Ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a szerbek összeszarják magukat.
  • A szerbek az egész meccsen olyan precízen tartották a 4-2-3-1-et a negyedórás hőtérképek alapján, mintha tervező asztalon rajzolták volna. 
  • Milinkovic-Savic tehetségéből nem sokat láttunk.
  • Szerbia még bele is brunyálhat a brazilok levesébe, de az tuti, hogy a brazil-szerb és a szerb-svájci meccsek kiválóak lesznek

Németország - Mexikó 0:1

  • Mexikónak évek óta kiváló csapata van, és számomra ők mindig is egyfajta szegény ember Chiléje volt az elmúlt években, mégpedig azért, mert a játékuk meglehetősen hasonló: háromvédős rendszer, a centrum megszállása, agresszív letámadás, kőkemény párharcok. Az ellenféltől függően pedig vagy labdatartásból váltanak ritmust és lapos mélységi passzokkal törik fel a beinduló játékosok az ellenfél védelmét, vagy - mint pl. most a németek ellen - mélyen megülnek a saját térfelükön (ha a presszing nem volt eredményes - erről lentebb), és kontráznak.
  • A mexikói letámadás nagyon intenzív volt addig, amíg a németek nem tudták eljuttatni a labdát a középpályára.  Ha ez megtörtént, rögtön a labda elé helyezkedve tömörültek a saját térfelükön 5-4-1-ben, és egyedül Chicharito maradt viszonylag szabad szerepben. 
  • Butateng hosszú indításai Beckenbauer legjobb napjait idézték.
  • A németek fokozatosan tudták csak növelni a nyomást hátrányban, ahogy a mexikóiak fáradtak, mert minden ellentámadás - amíg volt erejük - életveszélyes volt.  Ennek leginkább az volt az oka, hogy Lozano rendre talált helyet Kimmich mögött.  Kimmich Marcikát megszégyenítő ostobasággal közlekedett az első félidőben a pályán, és a másodikban sem volt sokkal jobb.  A mögötte maradt tengernyi területet Butateng próbálta fedezni, illetve Özil jutott ide többször, mivel a mexikói fal miatt sokszor mélyebbre helyezkedett, hogy labdát kaphasson, de egyikük sem végzett túl jó munkát.
  • Mexikó 75 percen keresztül stabilan tartotta a 4-2-3-1-es felállást, amit a presszinges szakaszok idejére 4-2-4-re alakítottak.  Az utolsó negyedórára azonban masszív váltással 5-4-1-re álltak át úgy, hogy a széleken gyakorlatilag nem védekeztek, a négy középpályás pedig beleült a védelem ölébe.  Ettől roppant kompakt lett a csapat, és csak kétféle lehetőség maradt feltörni őket: szélről beadni vagy átlőni.
  • A németek is 75 percig tartották a 4-2-3-1-et; még akkor is, amikor Khedira helyett Reus jött be, Özil ment vissza Kroos mellé, és Reus került Werner mögé a centrumba.  Az utolsó 15 percben viszont jól reagáltak a mexikói változtatásokra.  Müller, Werner és Gomez jelenléte a 16-oson belül értelmet adott a beadásokkal való kísérletezésnek, és Brandt valamint Reus pályára küldésével (meg Kroosszal a pályán) a távoli bombázás lehetősége is adott volt. 
  • A németek fölénye nyomasztó lett a 75. perctől a csapatok változtatásai miatt.  60-40%-os labdabirtoklás, 25/9-es lövési stat a 12/4-essel szemben.  Plusz két kapufa.
  • A németeknél Kimmich, Khedira és Müller csúnyán kilógott lefelé a csapatból érzésre is, de a statok is azt mutatják, hogy rengeteg labdát szórtak el.  A németeknél mindenki 90% körül vagy afellett passzolt.  Kimmich 81%-os mutatója még magyarázható a beadásokkal (azok ugyebár ritkán pontosak).  Nála egyébként is a helyezkedés volt a gond.  Müller 74%-a viszont katasztrófa, és Khedira is megérdemelne egy csicskalángost a 83%-áért.
  • Lozano 95%-os passzpontossággal, győztes góllal, és állandó veszéllyel vétette észre magát, és joggal lett a meccs embere.  Nem lepődnék meg, ha következő idényt már nem a PSV-ben kezdené.

Brazília - Svájc 1:1

  • Sokan mondták, hogy a német-mexikói meccs hasonló volt az argentín-izlandihoz, de szerintem inkább ez volt olyan.  A koreográfia is megegyezett.  Enyhe fölényben játszik az esélyesebb csapat, meg is rúgja a gólt, de aztán az esélytelenebb kiegyenlít, majd nyomasztó fölényben játszik az esélyesebb, de nem tudja megszerezni a győztes gólt.
  • A braziloknál csak az volt kérdéses, hogy Paulinho vagy Renato Augusto kezd.  Előbbi kapott bizalmat, és bár nem volt túl aktív, amit csinált, azt pontosan tette.
  • A brazilok tulajdonképpen egy 2-3-3-2-es szerkezetben játszották végig a meccset, mert Paulinho nem Kázmér mellett, hanem 10-es poszton játszott, míg Neymar nem szélen játszott igazán, hanem Gabriel Jesusszal egy magasságban.  A két szélső védő pedig brazilosan magasan helyezkedett kb. Kázmérral egy szinten.  Coutinho inkább a baloldalt volt.  Egyedül Willian játszott nagyjából ott a középpályáról, mint amit a TV-ben mutattak csapatszerkezet gyanánt.
  • Svájc 4-2-3-1-ben tolta le az egész meccset, de a második félidőben, különösen az egyenlítés után a két szélső védő annyira behúzodott a centrumba, hogy tulajdonképpen négy belső védővel játszottak. 
  • A svájciak erőssége, hogy mindkét szélen sokat melózó, és Rodriguez személyében veszélyesen játszó szélső védőik vannak (azért Lichtitől annyira nem tartottak a brazilok). A egyenlítés után Lichtsteiner már nem is ingázott felfelé annyit, ezt inkább meghagyta Rodrigueznek. 
  • Seferovic ritkán ért labdához (10 passzt kísérelt csupán meg), de akkor legalább elvesztette azokat (ezekből négyet önként és dalolva passzolt rossz helyre).  Ehhez képest Behrami 40 labdából csak egyet adott el.  Nagyon kétpólusú volt ilyen szempontból a svájci gárda (pl. a két szélsővédőt összehasonlítva: Lichti 74%-kal, míg Rodriguez 86%-kal passzolt, pedig utóbbinak volt lehetősége a kevésbé biztos opciókat választani az offenzívabb feladatai miatt).
  • A brazilok eléggé takaréklángon égtek, és bár szerették volna megnyerni a meccset, valójában a csoport második legerősebb csapata ellen nem tettek bele apait-anyait.  Majd a másik két meccsen megnyerik a csoportot (vagy nem - attól függ szerintem majd, hogy miképpen alakul a német csoport, és hogy a nyolcaddöntőben bevállalják-e őket, hogy visszavághassanak az 1:7-ért).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr6614055264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2018.06.20. 07:25:51

ha volt szerb gól, akkor az costa rica - szerbia 1:0 eredmény valahol sántít

Szergej Pub 2018.06.20. 15:50:41

@pingwin: Köszi, javítottam az elírást.
süti beállítások módosítása