Azt hiszem bátran állíthatjuk, hogy a BL-döntő a futball legnagyobb presztizsű összecsapása a klubfutballban. Ma este pedig két olyan csapat jutott be a döntőbe, melyek közül egyikre sem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül tette ezt. Az alábbi bejegyzésben a két csapat előző két meccsét veszem elő a The Athletic négy különbőző cikkéből elkommunizált képek segítségével. Az összesen négy meccsből kivágott néhány jelenet segítségével arra próbálok rámutatni, hogy mire érdemes figyelni ma este nekünk nézőknek. Hajtás után neki is vágok.
PSG
Nem jó, ha Neymar mindent egyedül csinál
Az Atalanta ellen a PSG-ből nagyon hiányzott Verratti, Mariska és Mbappé. Ezért óvatosságból Tuchel igazi kőmíves középpályával állt fel (Marquinhos, Herrera és Gueye), melytől tartósan értelmes előrejátékot elvárni nem lehet. A támadó posztokon pedig a tökéletesen haszontalan Sarabia és Icardi lopta a napot. Szóval Neymar nyakába szakadt minden: mélységből építeni (Verratti), egy-egyezni az Atalanta középpályás emberfogása ellen (Mariska), kiugrani az indításokra (Mbappé), és még akár a kapu elé érkezni is.
Neymar már a meccs elején nyilvánvalóvá teszi a nézők számára, hogy itt Icardi maximum bólyának lesz elég ezen a meccsen. A Navastól érkező ívelés leteszi az argentinnak nagyjából úgy, ahogy egy klasszik 10-es tenné...
...majd indul is 9-esbe, hogy az Icarditól visszakapott labdát a center helyéről rúgja mellé. Ez kb. 50-55 méter futás volt 7 másodperc alatt, ami után nem csoda, ha már nem igazán marad erő a befejezésre.
Azt a statot már említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy 16 sikeres csele volt az egész meccsen, amivel Messi 2008-as rekordját adta át a múltnak. Ennek leginkább az volt az oka, hogy Mariska szerepét is át kellett vegye. Éppen ezért a sok sikeres csel túlnyomó többsége a középpályán esett, jó távol az ellenfél kapujától. Itt az Atalanta középpályás emberfogására is jó példát látunk: három PSG játékosra három ember jut, a 2-es számú Tolói biztosít, de látszik, hogy már mindhárman Neymar felé fordulnak.
Két másodperccel, és két csellel később viszont már azt látjuk, hogy Neymar kibújt a három ember gyűrűjéből, és neki ront az Atalanta védelmének. Tolói szerencsétlen az előbbi biztosítóból utolsó mentsvár lett, Hateboer pedig sprintel, hogy a meglóduló PSG szélső legalább ne első szándékból tudjon kapura fordulni, ha Neymar kiugratná.
Neymar igazi Mbappés lefordulást is bemutatott, amikor Sarabiától labdát kapva, azt Herrerának visszajátszotta, majd indult is a vonal mentén.
Herrera passza pontos, és Neymar megindulása is elég lendületes ahhoz, hogy a védelem mögé kerüljön egyetlen fordulásból. Azonban Icardi tök hülye a játékhoz: nézzétek hol fut az a barom! Sírva kell fakadni...
Ezeket a szerepeket egy maga elvállalta Neymar, és - mint láthatjátok - az első 20 percben be is mutatta a repertoárt, amitől az Atalanta nem lett nyugodtabb. Nyílván ennek folyománya az lett, jó olaszos módra, hogy még szorosabbra vonták az őrizetét, hogy se fordulni, se megindulni ne tudjon (nyilván az olaszos mód itt arra akart utalni, hogy meg is faragták őt rendesen). A lenti képen már négy digó facsarja ki a vizet a majrévasból.
Neymar nyilván nem tök hülye, érezte, hogy kevesebb lett körülötte a levegő, ezért két lehetősége volt: 1. Icardihoz hasonló mértékben szarik bele a meccsebe, és feljebb lép, hogy ő is parolázzon a digó védőkkel; vagy 2. még mélyebbre lép vissza, és megint alakít kicsit a játékán. A másodikat választotta, és a mélységi irányító szerepét is magára vállalta.
Ezen a két képen már konkrétan Marquinos mellett állva próbál Neymar indítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Megfigyelhető, hogy ezzel a pozicionálással már az Atalanta középpályája is kibékült, mert inkább csak a passzfolyosókat akarják zárni, Neymarra nem rontanak rá, hogy agyon rúgják.
Ekkorra már szinte nevetséges volt, hogy a PSG mennyire egy emberes csapat. Szinte mindent Neymarnak kellett intéznie, és ez bizony kapóra jött az emberfogást játszó Atalantának. Szóval Tuchel létrehozta három cserével azt a felállást, amivel aztán a Lipcsét is az őrületbe kergették, és amivel a Bayernnek is lesz gondja bőven.
Tuchel rendet tesz
Paredes azért jött be, hogy Neymart felszabadítsa a mélységi irányító szerepéből. Mbappé a kényszerítők utáni megugrások és kiugratásokra érkezett, így Neymarnak már erre sem volt többé gondja. Draxler pedig azért állt be, hogy Neymarnak már ne kelljen többé a középpályán cseleznie, és végre felmehessen a (hamis) 10-es szerepbe a védelem és a középpálya közötti résekbe. A Lipcse ellen Mariska tért vissza, és még Draxlernél is jobb volt ebben a szerepben. Egyébként volt az Atalanta ellen egy negyedik csere is: a tök süket Icardit Csupa-Mócsing váltotta, de ez a szerep végül kihalt a Lipcse elleni meccsig, és nem várható a feltámadása a Bayern ellen sem.
Na, lássuk, mennyire radikálisan változott meg a PSG játéka annak ellenére, hogy formációt ekkor még nem váltottak (azt csak a Lipcse ellen lépi meg végül Tuchel)! Most hogy már két olyan középpályás is van a PSG-ben (Paredes és Draxler), akik valamit kezdeni is tudnak a labdával, és hirtelen lett előttük két épkéláb opció is (Neymar a vonalak között, Mbappé pedig a vonalak mögött), a PSG óriási fölénybe került. A lenti jelenetben Paredes Mbappét ugratja ki, aki pöppet gyorsabb Neymarnál, így nincs ráutalva Icardi eszére, hanem maga is be tud gyalogolni labdástól a boxba. Mondjuk, ha 4 másodperc alatt tudsz futni 40 métert, akkor nem kunszt.
A PSG meccsterve innentől kezdve ennek a két opciónak a kimaxolása volt, és szépen be is jött nekik. De lássunk egy példát arra, hogy Draxler miként adta hozzá a magáét ehhez a két opcióhoz. Draxler a labda megszerzését követően Paredeshez passzol...
...Paredestől Neymárhoz jut a labda, aki felnéz, és látja az előbb még a védelem ölében csücsülő Draxlert, amint az Atalanta védelmét futja meg center pozícióban. Bitang nehéz az ilyen mélyről érkező, lendületből a védelemre rohanó játékost levédekezni. Erre majd lentebb Mbappé esetén is mutatok példát.
A fenti jelenet egyébként szépen megmutatja azt is, hogy Neymarnak azért összességében jobban állt ez a redukált szerep. Nézzétek csak meg a lenti jelenetet! Neymar megtalálta a zsebet, amibe bemozogva elkérhette a labdát Marquinhostól.
A labdát pedig köszönte szépen, szembe fordult a magukat összerinyáló védőkkel, és 5 másodperc alatt lövésig jutott. Érdemes megnézni, hogy egy passzal, és egy megindulással sikerült elérnie a PSG-vel, hogy az egész Atlanta arccal a kapuja felé szaladjon. Álmos könyvek szerint ez nem a stabil védelem ismertetőjegye.
Neymar hagyományo(abb) tízes szerepe pedig állandó veszélyt hordozott magával, mivel a mozgásait nagyon nehéz lekövetni. Lentebb majd látjuk, hogy Lipcsének sem volt túl könnyű dolga. A következő képen az elmozgásával nyit területet a két kényszerítőző társának:
Ez pedig maga a győztes gól, ahol klasszikus tízes pozícióból adja kulcspasszt annak a Mbappénak, aki pedig pont azt csinálta, amiért beküldték. Ennél emblematikusabban nem lehet is lehetne demonstrálni, hogy Tuchel cseréire mennyire szüksége volt a PSG-nek.
PSG a Lipcse ellen
Tuchel az Atalanta ellen menetközben találta meg nagyjából a nyerő receptet, de a Lipcse elleni meccs előtt még tekert egy picit a dolgokon. Klasszikus kilences nélkül állt fel, így elől egy durván mozgékony háromszög jött létre: Mbappé, Mariska és Neymar, ami lehetővé tette számára, hogy Herrerát visszategye a középpályára Marquinhos és Paredes mellé a stabilitás emelése érdekében.
A Lipcse elleni meccs már csak abból a szempontból is érdekes, hogy a Bayern egy meglehetősen hasonló stílust képvisel (még ha nem is fogják így összeszarni magukat). Fentebb azt vettük végig, hogy Tuchel miként jutott el a legjobb csapatáig. Most pedig a Lipcse meccsen keresztül azt nézzük meg, hogy mire lehet ez elég a Bayern ellen!
Még egy perc sem telt el a meccsből de máris látszik a Paredes játékának a lényege. A Lipcse 4-1-4-1-et játszik labda nélkül, aminek az lenne a lényege, hogy Neymar ne legyen olyan könnyen megtalálható a védelem és a középpálya között, mint az Atalanta ellen. Paredes helyezkedése megborítja picit a PSG középpályáját, de ez nem számított, mivel a Lipcse végig gondban volt vele, hogy ki és miként zárja ki Paredest a játékból. A Bayern más szerkezetben és agresszívebben támad le (lásd majd lentebb, hogy miként mészárolják le Busquetset), így a bajorok (főleg Gnabry és Müller) nem fognak ennyi helyet engedni neki, hogy szabadon garázdálkodjon. Mert bizony Paredes rondán garázdálkodott, és szétcincálta a Lipcse középpályáját.
Először is a legegyszerűbb mód: Neymar a vonalak közé helyezkedik, de nem teszi meg azt a szívességet, hogy közel áll Kamplhöz. Sőt, Kampl valami oknál fogva úgy gondolja, jó ötlet ötödik középpályásnak fellépni. Egy mélységben nem kellően tagolt csapat pedig ordít azért, hogy előre labdákkal szakítsák át a vonalaikat (lásd majd a Bayern gyengeségét lentebb a Lyon ellen). Paredes nem is erőlteti meg magát, simán Neymarhoz passzol, aki szembe fordul a védelemmel, és a lipcsei középpálya máris arccal a saját kapuja fele sprintel (mint fentebb írtam, ez sosem a stabilitás jele).
Neymar ezúttal nem kényszerült arra, hogy induljon, cselezzen, indítson, vagy mélységbe visszalépve irányítson. Simán csak Paredesszel karöltve szétszedték a Lipcsei középpályát, ami meglepően passzív volt. A Bayern hibát követne el, ha nem a szokásos agresszív letámadását játszaná, és hagyna időt Paredesnek.
Paredesnek a lenti képen nincs elég helye, hogy Neymarhoz passzoljon, ezért most azt próbálja eladni a lipcseieknek, hogy nem is oda fog passzolni, hanem a szokásos keresztpassz jön Silvához. Paredes gyakori passzopciója a brazil középhátvéd abban az esetben, ha az ellenfél jól zárja a centrumot.
A Lipcse is elhiszi, hogy Silva jön, és ezt az egy pillanatnyi megingást ki is használja Paredes. Az Atalanta elleni kőmíves középpálya képtelen lett volna ilyen labdát adni, itt viszont Paredes nyomás nélkül szabadon alkothat.
A Lipcsét teljes meglepetésként érte a passz, és az eredmény a szokásos: az egész középpályás soruk arccal a saját kapuja felé sprintel. Kellemetlen.
Nézzünk meg még egy példát arra, hogy Paredes miként verte át a lipcsei középpályát! A képen látszódik, hogy Paredes lába passzra lendül. Forsberg azt sejtvén, hogy a szélre megy a biztos passz Kehrerhez, már meg is indul, hogy elcsípje a passzt, ha az gyenge, vagy lezárja Kehrert. Paredesnek több sem kellett; egy enyhe bokaigazítással inkább Mariskához passzolt.
Forsbergnek kell néhány méter mire megfordul, de már késő: Mariska és a lendületből érkező Kehrer 2v1-ben marad a balbunkóval szemben.
A labda végül Kehrernél köt ki egy passz helyett kettőből, de ennek a két passznak volt értelme: ha egyből Kehrer kapja a labdát, még Forsberg veszi fel őt, ami azt jelenti, hogy a lipcsei középpálya még játékban van. Így viszont nemcsak, hogy a középpályát áttörték, de 2v1-ben maradtak a védővel szemben. Paredesnek nem kevés esze van ehhez a játékhoz, és a bajoroknak is hasonló gondokat fog a képébe varázsolni, ha hagyják hogy suhogtassa a varázspálcáját.
A Lipcse elleni meccsről még egy érdekességet szeretnék megemlíteni, ami gyakran előfordulhat a Bayern ellen is. Marquinhos alapvetően középhátvéd, aki a középpályán ragadt csillagrombolónak. Viszont ez kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy Tuchel egyik, már Dortmundban is jól működő fegyveréhez nyúljon, és időszakosan háromvédőssé alakítsa a szerkezetet. Ezek a jó ütemű ideiglenes szerkezetváltások rendszeresen szétbontották a Lipcse középpályás vonalát, ami megint csak azt tette lehetővé, hogy Paredes megtalálja Neymart a vonalak között.
Paredes agyondicsérését folytatandó, hadd emlékezzünk meg az okos presszingjéről is. A PSG, szembemenve Tuchel alapvető elgondolásaival nem nagyon támaszkodik a gegenpressingre, és a sima pressingre sem nagyon. Viszont Paredes két esetben is nagyon jól oldotta meg a feladatot: ráadásul ésszel, nem erővel.
Paredes Sabitzer mögött elbújik, hogy a labdát majd kapó Upamecano, aki a Lipcse labdaügyes védőinek egyike, és ezért előszeretettel beckenbauerkedik, ne láthassa pontosan a mozgását.
Paredes észreveszi, hogy Olmo a vakoldalon beindul...
...és amikor Upamecano lába lendül, azonnal lecsap, és rögtön támadást indít.
A második gólnál Paredes megint parádézik, és szegény Gula jár pórul. Paredes már megint Sabitzer mögé bújik el. Gula pedig kipasszolja a labdát.
Gula rosszul passzol, és Paredes lecsap. A Lipcse mázlija, hogy Sabitzer pozíciót tud fogni, és így Kampl kezdi el hajtani Paredest...
...de mindez annyit ér, mint halottnak a csók, mert Neymar jó ütemben indul el, Sabitzer is nem fog semmit, és az a pánikban eltolódó Lipcsei védelem olyan egyedül hagyja Mariskát, hogy szinte már pofátlanság berúgni a ziccert.
Paredes a Lipcse ellen az elődöntők legjobb középpályás teljesítményét tette le a pályára. Egyértelmű, hogy a PSG középpályája igényel egy mélységi irányítót, azonban ha Verratti felépül kérdéses, hogy Tuchel mit tesz. Bízhat Paredesben, és az egyébként is kérdéses erőnléttel rendelkező Verrattit a padon tarthatja arra az esetre, ha a Bayern hasonlóképpen hentelné fel Paredest, mint Busquetset (mindjárt bemutatom lentebb). De az is lehet, hogy Verratti kezd, játszik, amíg bírja, és aztán jön Paredes, mint az Atalanta ellen. De még az is előfordulhat, hogy Herrera kárára mindketten kezdenek. A révdíj itt az, hogy instabilabbá válik a PSG középpályája. A vám pedig az, hogy két nyomásálló, és kiugratásra képes játékos a középpályán megduplázná a Mariska-Neymar-Mbappé hármasban rejlő potenciált. Kiváncsi vagyok Tuchel miként dönt. Arra nem számítok, hogy már megint az impotens kőmíves középpályával jön.
BAYERN
De most lássuk, hogy a Bayern miként állítaná meg mélységből koordináló Paredest és a vonalak között randalírozó Neymart; valamint, hogy miként tudja a PSG támadó tridentje megsebezni a Bayern egyáltalán nem sebezhetetlen védelmét!
Bajorok a vonalak között
Na, de rohanjunk még ennyire előre! Annyi minden történt Barca elleni negyeddöntő első 5-6 percében, hogy nehéz mindent összeszedni, de azért érdemes megnézni ezt-azt. Például most azt, hogy Müller és Lewa legalább annyira szeret a vonalak között melózni, mint Neymar. Ha pedig szellősen védekezel, akkor gondban leszel.
A Bayern erőssége a PSG-vel szemben, hogy két olyan belső védővel játszanak, akik pontos hosszú labdákra képesek. Így hiába fogják le a középpályásokat, akár egyből a támadókhoz is képesek pontos passzt küldeni. Lásd a fenti képen. Az alsón pedig az látszik, hogy tulajdonképpen valamennyi Bayern játékos a vonalak közé helyezkedik. Most azzal ne foglalkozzunk, hogy a Barca full kuka védekezésből (mindig is az volt, ez most nem új dolog), és hogy a PSG ennyire nem lesz szellős.
Busquets kivégezve
Bő 10 éve alapvetés, hogy a Barca játékának sava-borsa nem Messi, hanem Busquets. Ha meg akarod akasztani a mélységből induló építkezést, akkor meg kell fojtani a mélységi irányítót. A Bayern ezt oly alapossággal tette, hogy szinte már én érzem kellemetlennek azt, ami most következni fog; és egyáltalán nem irigylem Paredest, akire valszeg ugyanez fog rázúdulni ma este.
Még csak három másodperce megy a játék, amikor Busquetsre először rontanak rá. Goretzka direktbe szereli a katalán színművészt, de egy másodperc múlva már Busquets visszaszerzi a labdát, de csak azért, hogy egy újabb másodperc múlva, most már Csikágóval is terhelten, ismét eladja.
A meccsből még csak 35 másodperc telt el, amikor Busqets ismét eladja a labdát. Harmadszor 35 másodperc alatt. Ezúttal nem csapdázták le, hanem elvették tőle az összes passzopciót, és az isten tudja miért, a már ekkor is csak sétálgató (és egyébként emiatt lesen lévő) Messihez próbál passzolni. A passzban még akár lehetne is fantázia, mert a bajor védővonal minden csak nem egyenes, és picit kevésbé lustább Messi már visszaért volna, hogy az ott tátongó lyukon át kiugorjon a kapu felé, de ez egyszerűen nem Busquets asztala.
Busquets kálváriája az egész meccsen látható volt, és szerintem alig várta a katalány, hogy véget érjen ez a számára szörnyű meccs. Íme még egy példa arra, hogy miként szívatták egész este, és ebből gól is lett. Megjegyzendő, hogy világ egyik leglabdabiztosabb középpályása alig két és fél perc alatt negyedszer adja el a labdát. Erre nem magyarázat az, hogy nincs formában.
A labdavesztés halálos, mivel a jobb hátvéd Semedo a képre sem fért fel, annyira előretört. Mögötte pedig Perisic köszönte a tengernyi területet, és egészen beadásig rohant Gnabry labdájával, amiből Müller szerzett gólt.
Bayern presszing
Busquetsen kívül a többiekkel sem bántak kesztyűs kézzel. Az alábbi jelenetben Semedo és Sergi Roberto találják magukat négy bajor gyűrűjében, amint éppen két méterről tilitoliznak. Ilyet ma már nem lehet; nézzétek meg ahogy hárman is teljes sebességgel rontanak rájuk, egyedül Goretzka fog csak pozíciót, hogy ne legyen könnyű előrefelé passzolni. Gnabry fordul rá Semedora a vakoldaláról.
Gnabry meg is szerzi a labdát, és Perisiccsel együtt tudják szerencsétlen Piquére vezetni a labdát, hiszen Semedo még mindig kamillázik, hogy honnan jött Gnabry. Az akció végül a második bajor gólban manifesztálódott.
A negyedik gólt megelőzően is úgy szerzett labdát a Bayern, hogy kipasszírozta a labdát a Barcából. Ismét Semedo kapja az ívet; ezúttal Lewa gyötri szegényt. Perisic egyelőre csak integet, de valójában jól helyezkedik.
Lewa elpöcköli a labdát pont Perisichez, aki már adja is be. Nem sok tili-toli volt ebben a gólban.
A kapus sincs biztonságban
A kapus letámadásának értelme abban rejlik, hogy a mélységből való támadásépítés még jobban elnehezül, és előbb-utóbb a kapus fel fogja rúgni a levegőbe a labdát, amit a létszámfölényben lévő védőim fognak jó eséllyel megszerezni. A Bayern különösen expert ebben a műfajban, hiszen a nem éppen ügyetlen Ter Stegent intézték el nagyon rondán.
Ter Stegen itt erős nyomás alatt van. Perisic úgy fordult rá, hogy Piqué nem megjátszható. Gnabry Lenglet-re figyel úgy, hogy közben fedezőárnyékában tartja Albát. Busquets sarkán Lewa áll, Frankie de Jongot Goretzka veszi le, Müller pedig Sergi Robertot. Semedo lenne megjátszható, de Perisic miatt az is kockázatos. Szóval jön a magas labda, amit mintha direkt Csikágónak címzett volna.
Szinte pontosan öt perc múlva a Bayern megmutatja Ter Stegennek, hogy az előző nem a véletlenül műve volt (és hogy miért marad Neuer a Nationalelf első számú kapusa). A leosztás kottára ugyanaz, és az eredmény is: Csikágó simán lekezeli a borzalmas passzt.
Hat perc telik el, és a Bayern megint bemutatja a mutatványát. Megint Perisic ront rá a kapusra, megint ugyanabból az irányból, Gnabry megint fogja Lenglet-t és Albát. A különbség, hogy itt most Semedo elől ragadt, így Robertot hagyták relatíve üresen. A labdát Gnabry a box sarkánál (!!!) kapja meg.
Ebben a szituban a Bayern lemaradt Busquetsről, és ezért Ter Stegen - gondolom okulva az eddigiekből - inkább lapos passzra vállalkozik. Igen ám, de itt jön a német presszing óriási különbsége a spanyolhoz képest. A németek nem csak csapdázgatnak, hanem konkrétan test-test elleni küzdelemben is megszerzik a labdát. Lewa úgy veszi el Busquetstől a labdát, mint ahogy csecsemőtől a dudót. Itt is érdemes megfigyelni, hogy a Bayern presszing struktúrája megint csak ugyanaz.
Ter Stegen korábban is megpróbált lapos passzt a magas labda helyett. Ezúttal de Jongot vette célba, de egy pillanat alatt odaért hozzá Goretzka, Müller és Lewa. Még azelőtt, hogy megfordulhatott volna.
A Bayern presszingje istentelenül hatékony és nem nagyon látom, hogy Kehrer miért lenne nyomásállóbb, mint Semedo, Rico, mint Ter Stegen vagy Paredes, mint Busquets. Ezt a presszinget kijátszani nem igazán lehet magabiztosan, de néha mégis sikerül. Ilyenkor viszont óriási területek nyílnak. Lássuk!
A Bayern passzív védekezésének gyengeségei
Ha a Bayernnek van gyenge pontja, akkor az a védelme, és azon belül is elsősorban a szélső védők mögött nyíló óriási területek, ami pont Mbappé malmára hajtja a vizet. Nézzük meg először, hogy nyugalmi helyzetben hogy néz ki ez a Bayern, ha nincs nála a labda. Alapvetően, bár teljesen rendben van ez a szerkezet, már itt látszik, hogy a széleken szinte nem is védekezik a Bayern. A szélső védők a szélterületeket fogják le, két belső középpályás figyel a vonalak között (ami pont eggyel több, mint Kampl, akit Neymar és Paredes az őrületbe kergettek), és Lewa az egyedüli, aki nincs benne abban a kb 15-20 méteres sávban, amiben a többi mezőnyjátékos. Ez egy nagyon keskeny és rövid Bayern. Ott a centrumban Gandalf üzemmódban nyomják.
Kronológiában picit visszább ugrunk. A fenti képet azért tettem be, mert azon látszik, hogy alapvetően hogy kellene kinéznie a Bayernnek. Azonban ez ritkán volt így. A lenti képen a Barca ellen nemcsak azt látjuk, hogy picit kuszább a középpálya, de azt is, ahogy a Barca Semedot futtatja a senkiföldjének számító szélen. Valamint azt, hogy a két vén fakker elől vereti, de semmi érdemlegeset nem adnak hozzá a Barca játékához.
Az alábbi képen a védelmi szerkezet még mindig egyben van, de a vonalak között már nyíltak bőven rések, amikbe Neymar be fog vonulni. Hogy a Barca miért nem tette? Mert ahhoz Messinek néha futnia is kellett volna. Természetesen ismét a szélső védő mögötti területet támadják.
A szélső védők mögött területek ilyen megjátszása idegen volt ugyan a Barcától, de a PSG nem lesz rest magas labdákat löbbölni Mariska, Mbappé és akár Neymar elé is. Az alábbi képen azt látjuk, hogy az egyik ilyen szituból 2v1 alakult ki Davis előtt, amiből a Barca kapura lövésig jutott végül.
De még a Barcának is sikerült beomlasztania a Bayern szerkezetét! Egy Roberto-Semedo összejátékot követően a bajor középpályások behátrálnak, míg a védelem feljebb lép lesre játszva. Semedo ugyan végül lesre fut, és a két jó madár (Messi és Suarez) sem csinálnak semmit, de az tisztán látható, hogy egyfelől a bajor belső védők között akkora terület van, amin két kombájn is át tudna menni egymás mellett, míg a középpályások kb. hatosfalat alkotnak a védőkkel. Mint fentebb említettem: mélységben nem kellően tagolt védelem szinte kéri az indításokat. Itt most a les segített a Bayernnek.
A Lyon azonban ügyesebb volt a Barcánál ebből a szempontból. Eleve nagy előnyük volt, hogy nem két vén fakker játszott elől nekik bólyát, hanem Depay és Ekambi személyében kemény futókkal kerültek szembe a bajorok, és volt is baj bőven. Mbappé ellen ezek hatványozottan jöhetnek elő ma este.
Feltűnő, hogy az egész bajor csapat sprintel hátra. Nem jó jel. A két belső védő közötti terület most ugyan kisebb, mint a fenti képen, de arra már elég, hogy Depay büntessen.
A labda pontos, és Depay meglódulhat szabadon a kapu felé. De ekkor jön a Bayern titkos fegyvere, amely a PSG ellen is nagyon hasznos lehet, még ha nagyon kétélű is: Neuer kijön söprögetni. Depay elbaltázza a helyzetet.
Hasonló jelenet ismétlődik meg a 41. percben is. A védelem most nagyjából rendben van, de jön a magas labda, Ekambi befutja, és Neuerrel áll csak szemben. A Bayern ezt is megússza.
Az előző hatosfalazás a Lyon ellen is előjött, és biztos vagyok benne, hogy a PSG is képes lesz ugyanígy lebontani a Bayern védelmi szerkezetét. A magas védelmi vonal szükséges a hatékony presszinghez. De a védelmi tranzícióban mutatott pontatlanságok sok PSG helyzetet eredményezhetnek, ha ki tudják játszani a presszinget, és kontrát tudnak indítani.
A Bayern magas védelmi vonalának két bástyája a lescsapda és a söprögető kapus. A játékosok puszta sebességében nem lehet bízni Mbappé ellen, mert vele legfeljebb Davis tudja tartani a lépést, de szerintem lesz annyi esze, hogy a tankhajó fordulékonyságával bíró Butateng oldalán próbálkozzon inkább. Szóval marad a lescsapda és Neuer. Igen ám! De a lescsapdával is támadtak gondok a Lyon ellen! Bajor labdavesztés után Davis sprintel vissza.
Davis túl lelkesen zár vissza, és túlfut a védővonalon, ekként játékban tartja Ekambit.
Davis észleli a gondot, és javítani igyekszik: teljes sebességgel előre indul. A Lyon is természetesen észleli a pontatlanságot, és tökéletes ütemű labdával pont akkor ugratják ki Ekambit, amikor Davis meglódul előre, hogy esélye se legyen időben visszafordulni és Ekambi után indulni. Az eredmény Lyon helyzet.
Konklúzió
Biztos vagyok benne, hogy Flick is tisztában van azzal, hogy a védelmi tranzíció pontatlanságait és a magas védelmi vonalból fakadó tengernyi területet kezelnie kell, mert a PSG ezek kihasználásában sokkal jobb mint a Lyon (a Barcát hagyjuk a két vén fakkerral elől). Kérdés, miként áll ennek neki: a Barca ellen, amikor néha-néha a Barca be tudta játszani a labdát a védők mögé, akkor arra úgy reagált, hogy még feljebb küldte a védőit, és még erősebbé parancsolta a presszinget, hogy ezek a labdák útnak se tudjanak indulni. Kétélű fegyver ez a PSG ellen, hiszen a PSG kapusa, védelme és Paredes nem nyomásállóbbak ugyan a Barcánál, de néha ki fognak szabadulni a szorításból, és akkor a támadó tridentjüknek tengernyi területete lesz. Ugyanakkor valszeg ez lesz a válasza a problémára, mert egyfelől egész idényben ez volt a válasz, másfelől pedig sosem tudná megmagyarázni, hogy miért pont a döntő pillanatban adta fel az identitását a csapata (rád nézek te katalán filozófus!).
Tuchel megtalálta a kezdőjét és a meccstervét, és a Lipcse ellen tulajdonképpen sikeresen le is tesztelte. De szerintem ő is pontosan tudja, hogy a Bayern nem fog megijedni úgy a téttől mint a Lipcse, és hogy sokkal masszívabb presszing fogja képen vágni őket, mint az elődöntőben. Ennek kivédése az lehet, ha már a védelemből is magas labdákkal próbálják futtatni a futóbolondokat elől. Eléggé esetleges megoldás, de hibabiztos addig, amíg a bajoroknak van levegője. Utána kell megnyerniük a meccset, addig csak meccsben kell maradni.
Nagyon sok kérdőjel van, nagyon úgy néz ki, hogy a két csapat egymás antitézise, ami a focit (is) illeti, és épp ezért nagyon várom már, hogy elkezdődjön a meccs.
