Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Szergej Pub

A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső

VB 2018

2018. július 10. - Szergej Pub

A múlt VB majdnem nagy sikerű posztját másolva erre a VB-re is készültem egy negyeddöntős értékelő és elődöntős beharangozó egyveleggel.  A hétvégén eldőlt, hogy innentől már csak egy mini-EB-t láthat a világ, de én ebben semmi rosszat nem látok.  Legfeljebb a többi földrész kritikáját.  A csigazabálók a waffelzabálókkal, a kroátok meg az angol hülyékkel játszanak a döntőért.  Egyik csapat sem tett le eddig olyan focit a pályára, amelyikre azt mondanám, hogy becsengetett a kupáért, de mindegyik csapat alapvetően jól tolta eddig.  Így tippelni is nehéz, de legalább nem is akarom megkísérelni.  Hajtás után rövid gondolatok következnek.

wc_2018_semi.jpg

A Ravasz

Roberto Martinez eléggé meglepte a brazilokat azzal, hogy teljesen szembefordult tulajdonképpen az életművével, ami a háromvédős rendszerek köré épült.  Ez lényegében a brazilok dícsérete is valahol, hiszen ha Martinez nem csak fontolóra vette, hogy elengedi az addig őt determináló dogmákat, hanem tényleg levezényel pár nap alatt egy damaszkuszi fordulatot, akkor annak egyetlen nyomós oka az lehetett, hogy a brazilokat túl erősnek tartotta ahhoz, hogy saját játékukkal verjék meg őket. 

És a ravasz csel bevált!  A négyvédős szisztéma nem ismeretlen a belga védőknek, hiszen a klubcsapataikban napról napra ebben a rendszerben játszanak.  Verthongen balbunkóba helyezése sem volt ördögtől való, hiszen évekig játszotta ezt a válogatottban, például Wilmots alatt szinte végig, többek között az előző VB-n is.  A háromfős középpályás játék sem ismeretlen Chadlinak, Witselnek vagy az Entnek, és de Bruyne is gyakran játszott egy sorral előrébb a Shittyben.  Valójában főleg egy sorral előrébb játszott, hiszen Pep is csak idén húzta őt be stabilan a pálya közepére. 

A változtatás motívuma annak felismerésében állt, hogy belgák háromvédős szerkezete sérülékeny a széleken, hiszen nagyon könnyű létszámfölényes helyzetet kialakítani a szárnyvédők ellen, mivel a brazilok 4-3-3/4-2-3-1-e alapból két-két embert jelent a széleken, ahol a belgáknak csak egy-egy van.  És mindezt úgy, hogy a pálya centrumában is három a kettő ellen játszhat Brazília, ha Mertens és Hazard nem helyezkedik fegyelmezetten a védekezés során (nem erősségük).  A széleken és a pálya centrumában is potenciálisan létszámhátrányban lenni viszont csakis katasztrófális végeredménnyel végződhet, így Martinez tulajdonképpen nem csinált mást, mint hozott egy logikus döntést. 

A változtatással a ravasz mester elérte Chadli és az Ent hathatós munkája által, hogy a brazilok számára a szélek lezárultak, míg a pálya centrumában stabilan létszámegyenlőség alakult ki.  A négy védő előtt a három középpályás szűrt, és szerzett labdákat.  A három támadó viszont azon dolgozott, hogy a brazil védők ne merjenek előrébb jönni a félpálya vonalánál, és így mindkét csapat ketté szakadt az első félidőben:  a brazilok négy védőt dedikáltak a három belga támadó féken tartására, és ezért létszám hátrányban, 6 vs 7, tudtak csak támadni.  Az első félidőben Belgium annak köszönheti, hogy életveszélyesen tudott kontrázni, miközben a brazil támadások impotensek voltak, hogy Brazília ezzel a helyzettel egyáltalán nem tudott mit kezdeni.  Aztán persze a szünet után bevállalósabbak lettek, illetve - számomra még mindig érthetetlen módon - a belgák is feladták a kontrázás lehetőségét, ami lehetetlenné tette, hogy a brazil bevállalósság büntethetővé válljon.  Majd a belgák végül abba a labdakergetésbe fáradtak el, amire sajátt magukat kárhoztatták, és a brazilok nem hogy egyenlíteni, de még a rendes játékidőben fordítani tudtak volna a helyzeteik száma alapján.

A flansziák ellen Martineznek megint ki kell találnia valamit, mert a háromvédős szisztéma most sem tűnik járható útnak az aktív flanszia szélsővédők miatt.  A kreatív középpályától tartaniuk nem kell ugyan, de Mbappét ráengedni mindenféle előzetes szűrés nélkül Verthongenre előrevetíti, hogy a belga mészáros nem fogja befejezni a meccset a gyepen.  Hogy mit fog kitalálni Martinez nem tudom.  Előkaphatja megint a VB-n végig default 3-4-2-1-et, és ennek megfelelően de Bruyne-t megpróbálja távol tartani Kantétól, hogy szabadon tudja szervezni a játékot.  De az is lehet, hogy de Bruyne-t megint egy sorral előrébb kap lehetőséget, a VB-n eddig még nem sokat mutató Mertens helyén, hogy az Ent vagy Chadli megerősítsék kilóban és centiben is középpályát.

Az Agy

Southgate tök jól kitalálta az underdog szerepét az angoloknak, de ez még nem is lett volna akkora kunszt, mert az öreg Loy papa is erre brazírozott.  Viszont Southgate ezt el is tudta adni a közvéleménynek, amelyik csak most kezdi elhinni, hogy a VB-döntő karnyújtásnyira van (és ha már elhiszik, akkor át is lendülnek a ló túloldalára azzal, hogy lassan most már el is várják). 

Southgate ugyancsak tök jól agyalta ki az angolok unortodox játékát.  Az ő háromvédős szisztémája sokban hasonlít a belgákéhoz, de a középpálya centrumában más a szerkezet, és még inkább, teljesen más a stílus.  Az angol középpályán Henderson játsza a horgonyt, aki nem mozdul el a belső védőktől túl távol.  Dele Alli és Lingard pedig a shuttlerek, akik a csatárok által nyitott csatornákba futnak be a mélységi indításokra.  Az angolok tehát sokkal kevesebb rövid passzal játszanak, mint a belgák, viszont a mélységi indításokból messze többet használnak.

A mélységi labdák hajkurászása persze mindig is benne volt az angol stílusban.  Amiben Southgate nagyot húzott az az, hogy le bírta oktatni az angol védőknek a háromvédős szisztémát, pedig az nekik annyita stílus idegen, mint a spanyoloknak a magas labdák.  Stones számára persze ez nem teljesen újdonság, mivel Pep alatt ő ennek a rendszernek az alapjaiba belekóstolt.  Cahill is elvileg rendben kellene, hogy legyen, hiszen Conte alatt már két idényt tolt le egy hasonló rendszerben.  Azonban ő nagyon ügyetlen a labdával, ezért eddig nem kapott lehetőséget.  Maguire már kakukktojás, mivel a Leicesterben és a korábbi kuka csapatokban szinte biztos, hogy még a csíráját sem ismerik a szisztémának.  Viszont a lóbaszó bekk meglepően ügyes a labdával, és szerintem eddig az egyik legjobb védő teljesítményt nyújtotta a VB-n.  Az a tény pedig, hogy a harmadik belső védő egy jobb bekk, világosan megmutatja, hogy mennyire unortodox ez a rendszer a zátonyon: Southgate egyszerűen nem talált egy harmadik belső védőt a játékához.

Angolok! Angol hülyék! Hülye angolok! - szoktuk skandálni, mert a káröröm a legőszintébb öröm: semmi irigység nincs benne.  Azonban most nem nagyon lehet rajtuk röhögni.  Kane személyében van minőség elől, van egy faszipántos középpályás háromszög, és egy összerakott védelem.  Persze a kapuban még nem tudjuk, hogy milyen minőségű emberke áll, mivel eddig nem nagyon volt tesztelve, és Sterling is már lassan csak önmaga paródiája, de összességében ez az angol csapat képes lehet a döntőbe jutni, sőt, akár még a végső győzelemre is.

A két füstölgő puskacső

Deschamps és Dalics feje is füstölöghet ugyanis a csapataik még nem igazán álltak össze.  A flansziákon látszik ez talán kevésbé, hiszen a darabokra hulló argentínok után a megcsonkított urukat is magabiztosan intézték el, de pont ez a gond: egy fullos ellenfél ellen azonban már kijöhet Pavard rutintalansága (az argentínok ellen pl. mindenki a góljáról beszél, nem pedig arról, hogy mennyire csúnyán ragadt bent az albiceleste gólja előtt), a Pogba-Kantá-Matuidi középpálya sablonossága, és hogy Mbappé tulajdonképpen nem vesz részt a védekezésben. 

Dalicsnál a gond ott van, hogy még mindig úgy látszik, hogy nem találta meg a középpályáját.  Rakitics és Modrics adott, ráadásul a kis cserpák eddig a torna legjobb játékosa nálam, ami egy évvégi aranylabda szavazásnál is nagyon számíthat, pláne, ha véletlenül a horvátok bejutnak a döntőbe, és ott valami emlékezeteset alakít.  Bár tudjuk, hogy az a szart a marketing osztály még tíz év múlva is Zselének vagy a Főhobbitnak fogja osztani, mert majd lesz egy jelentés, ami szerint a legtöbb kattintás akkor érkezik, ha az egyikük kapja még akkor is, ha már járni sem tudnak.

Szóval a horvát középpályában óriási potenciál van, és legalább már annyival közelebb került Dalics a megoldáshoz, hogy látni, Kovács nincs jó formában, azaz nyugodtan ki lehet húzni a kezdőre esélyesek sorából.  Brozovics viszont elég jól nyomja, de kökemény egyensúlyi problémák lépnek fel, amint ő is beszáll harmadiknak a játékba.  Ezt kezelendő az oroszok ellen inkább egy fajta 4-4-2-ben tette fel Dalics a csapatok, de őszintén szólva ettől sem voltam elájulva.  Valójában eddig akkor néztek ki a legjobban, amikor Brozovics volt a hatos, Rakitics és Modrics a dupla-nyolcas, és az egyensúly a két szélső hátvéd valamint a két szélső konzervatív helyezkedéséből fakadt. 

A flansziák problémája nem az egyensúly, hanem az, hogy a csapat kiszámítható.  A középpályáról semmilyen kreatív impulzus nem érkezik (Pogba eddig egy nullát már levarázsolt a vételárából), Mbappé a kiugratásokra vár, Giroud a fellőtt labdákra, míg Griezmann az egyedüli, aki valamelyest focizni is akar.  Az eredmény pedig közel nézhetetlen játék.  A belgák ellen viszont valamit villantani is kell, mert a sima darálás nem biztos, hogy elég lesz az ellen a csapat ellen, amelyik eddig a legtöbb gólt rúgta a VB-n. 

A horvátok látványosan játszanak ugyan, de a dánok és a ruszkik is megizzasztották őket úgy, hogy tulajdonképpen semmit sem fociztak.  A horvátoknál van egy hatalmas hiányosság: láthatóan nem tudják hogyan kell nyerni.  Győzni tudni kell - tartja a közhely, de a közhelyeknek megvan az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy azért válhatnak közhellyé, mert igazak.  És hiába van több BL-győztes is a csapatban (Mandzu, Rakitics, Modrics és Kovács), nem látszik a csapaton, hogy tudna győzni.  Két nyert meccset sem tudtak behúzni a kieséses szakaszban, és az angolok személyében most egy tényleg komoly ellenfelet kaptak. 

Összefoglalva a két csapat egyike sem nyűgözött le eddig.  Pedig a minőség mindkét csapatban ott van, csak valahogy az egész nem akar nekik összeállni, és már nem is valószínű, hogy össze fog.  A horvátoknál még látok esélyt arra, hogy összeállnak, mert a minőségi középpálya adott.  A flansziáknál viszont el sem tudom képzelni, hogy miként oldhatnák meg a problémáikat, de igazából azt sem, hogy Deschamps meg akarná oldani őket.  Szerintem ő boldog ezzel a játékkal egészen addig, amíg nyernek, és minden esélyük megvan arra, hogyakár két meccset is nyerjenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr9014104555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása