Attól tartok, hogy olyan régen ragadtam már billentyűzetet, hogy még azt a hat olvasómat is elvesztettem, akik hűségesen fogyasztották az agymenésemet. Bizony, a VB döntő óta nem igazán ihletett meg a világ legcsodálatosabb játéka, és nincsen semmilyen különösebb mentségem arra, hogy miért vártam csaknem háromnegyed évet, vagy inkább egy bő fél szezont arra, hogy ismét megfelelőnek érezzem az alkalmat, hogy magvas gondolataim elétek vessem. A bajnokok ligája kieséses körének indulása minden esetre eléggé faszipántos apropónak tűnik, így mint a harcias sebészek, bele is vágok ebbe a hömpölygő ömlengésbe.
A nyár és az ősz jó pár dologtól hangos volt, de most csak a BL-ben induló csapatok kapcsán kapom össze a legfontosabb eseményeket illetve tudnivalókat; mindegyikről igyekszem legalább egy mondatot írni. Az AS Roma tavaly eléggé belebrunyált a Barca leveskéjébe, de idén ősszel akkora foskazánok, hogy még az is lehet, hogy elbukják a BL indulást a gyalázatosan gyenge AC Milan javára (hogy jövő tavasszal legyen kin sikongva röhögni). Arról nem is beszélve, hogy az európai élvonalhoz még hunyorítva sem tartozó Plzen és Cseka által fémjelzett csoportban sikerült benyalniuk három csicskalángost (oké, ebből kettő a Realtól jött, de azokról is lesz egy pár keresetlen szavam). Hozzájuk képest a Porto szárnyal! Az EL-kompatibilis csoportjukon átgázoltak, ahogy kell, és otthon is lengetik a lúdbőröst. Nem lepődnék meg, ha a Porto, amelyik a szokásos hároméves fázisainak éppen megint abban a szakaszában látszik járni, amikor ütőképes, megszorongatná, esetleg be is fosatná ezt a digó bandát.
A nyár kis hazánkban attól volt hangos, hogy a dárdáj-wunder mellett egy másik nemzetközi szintű, ámde nemzeti színű csoda van kibontakozóban: Lőw Zsolt a PSG kispadjára ül! No, nem a pole position-be, hanem csak az anyósülésbe, de ez akkor is megsüvegelendő teljesítmény, főleg mivel kifejezetten őt hívták. Lőw a Lipcsében úgy átitatódott a Turbo-Fussball elixírjével, hogy Tuchel, aki magától az elixír feltalálójától, a német Turbo-Fussball Obelixétől (GYK: Jürgen Klopp) tanulta a mesterséget, állítólag ragaszkodott hozzá. Ettől függetlenül az ősszel a Pudli ellen látott PSG-től nem dobtam egy hátast. A főzet receptjében valami hiba lehet, mert a Napoli és a Pudli ellen is dadogott a gépezet (a négy meccsen öt pontot sikerült összebukdácsolni), ami egy ennyi pénzből összerámolt kirakat-projekt esetén, amelyiknek nem titkolt szándéka a végső győzelem, bizony harmatos.
Ellenfelük az a United, amelyik Muringyó teljesen megérdemelt kirúgása óta úgy focizik, ahogyan az a Unitedtól (és egy ennyire drágán összevásárolt kerettől) elvárható. Én magam már azt sem értettem, hogy a tavaly tavaszi fiaskót hogyan élte túl a portugál mágus. De ha még őszintébb akarok lenni, akkor valójában már azt sem értettem, hogy egyáltalán minek ültették oda ezt az egoista faszt a ManU kispadjára. A United mindig is a saját nevelésű (pl. Busby-bébik vagy a Fergie's Fledglings: Beckham, Scholes, Giggs stb.), vagy fiatalon megvásárolt játékosok (pl. Rooney, Zselé) felépítéséről szólt. Ehhez ez a vadbarom nem ért, láttuk ezt már a Cselszkijnél (olyan játékosok nem kaptak nála lehetőséget, mint de Bruyne és Salah vagy az aztán a Unitednél kedvenccé vált Kulaluk), és láttuk a Realnál is (Canales vagy Illaramendit tessék kérdezni...). Másfelől a United stílus a labda és a pálya centrumának uralásáról szól, és a szélen vezetett szélsebes támadásokról (de a labda a földön van a vörös zónáig könyörgöm!). Erre Muringyó egy igazi Champo-kompatibilis focival örvendeztette meg az Álmok Színházát: vagy Fella vagy Kulalukra ívelgették fel a labdákat. Két és fél év kilátástalan, és fejlődésmentes fociját követően, és még mielőtt olyan játékosokat kótyavetyélt volna el, mint Pogba, Rashford vagy Martial, végre megszabadultak ettől a dementortól. Szus ült le a helyére, aki úgy néz ki magába szívta rendesen a United-stílust, és december közepe óta a csapat összesen csak egyetlen döntetlent volt képes összehozni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a T'hamen kívül komoly játékerőt, és modern focit játszó csapattal nem futottak össze. A PSG ellen végre kiderül, hogy mire lesz ez elég Európában: a védelem néha még most is siralmas, de legalább fociznak. Kedd este szerintem nem lesz ember, aki ne ezt a meccset nézné.
Ha már T'ham! Pocchettino nyáron húzott egy merészet és senkit nem igazolt. Ez még azért úgy is bátor, hogy valójában tényleg rendben van a keretük, és egyébként senki sem távozott vagy öregedett ki. Viszont az eredmények eddig valamelyest őt igazolják, mert a PL-ben stabilan dobogósok (ha nem balfaszkodnak annyit a kiscsapatok ellen, akkor még a Shitty és a Pudli mellé is beszállhattak volna), az egyébként bivalyerős csoportból meg továbbevickéltek; igaz éppen hogy. A magasra feltolt védővonal, és az intenzív letámadás azonban az ellenfelükre is jellemző. A BVB megint rátolta a nitrót, és a svájci veterán trénerrel olyat szaladnak, hogy mindenki csak néz, mint Jolán a metéltre. A bajnokságban nagyon bekezdtek, és még most is meggyőzően vezetik (mondjuk a mostani Hoffenheim elleni bukta - három gólos előnyről ikszeltek hazai pályán - nem tudom milyen hatással lesz a srácokra), míg a BL-őszük kifejezetten impresszív volt; az Atletit kegyetlenül megrépázták Ruhr-vidéken. A védősoruk az igen tapasztalt (21 éves átlag életkorú), és igen nagy nevekből álló Zagadou-Akanji-Diallo-Hakimi négyesből állt össze a legtöbbször. Oké, Zagadou helyett egy idő óta a tényleg veterán Piszczek kezd. Sanchoért már a fél világ sorban áll, Reus ismét God-mode-ban játszik, Götze végre lefaragott a súlyfeleslegéből, és - ami a legfontosabb - Witsel és Delaney személyében egyensúlyt és higgadtságot kapott a centrum. Brutál jó focit nyom a Dortmund, élvezet nézni ezt a huszonegy-két éves sihederekből álló (valójában inkább rohangáló) csapatot. Nem tudom, hogy ki képes kíváncsi lenni az Ajax-Realra, de én tutira ezt a meccset fogom nézni, mert ez bizony olyan lesz, mint egy hoki meccs.
A Real körül szintén nyár óta állt a bál egészen decemberig. Pont mint a ManU esetén. Perez egy fasz volt, majd Lopetegui is egy fasz volt, majd az öltözőt is elbukta, és végül a kispadot is. A háromszoros BL-győztes csapat a padlón, a vezérbika helye megüresedett Zselé távozásával, és úgy nézett ki, hogy senkinek sem elég szőrösek a golyói ahhoz, hogy átvegye a helyét. Modric kapott egy szerintem teljesen megérdemelt aranylabdát, de ettől csak még jobban rikoltottak a buzi marketingesek. Erre még leültettek egy null-kilométeres edzőt is padra, aki legalább már hozzászokott ahhoz Real játékosként. Elsőre semmi sem javult persze, de aztán Benzin elkezdte szállítani a gólokat pont úgy, ahogyan azt megjósoltam arra az esetre, ha felszabadul Zselé seggének kinyalását érintő kötelezettségei alól, Kroos és Modric ismét elkezdték uralni a középpályát, és Isco megint háttérbe szorult. Nem értem az Isco-problematikát őszintén szólva. Rohadt nagy játékos, de valami láthatatlan erő úgy néz ki azt dobja neki, hogy ha ő pályán van, akkor szarul játszik a csapat. Mióta mellőzik, rendben megy minden viszont. Pech. Az Ajax meg majd ide jön hősi halált halni egy 20 éves csapattal (plusz Blind és Huntelaar).
A Lyonról semmi érdemi infóm nincs. Stabilan harmadikok a bajnokságban (azaz se előre, se hátra), náluk játszik Depay, és az a Fekir, aki nálam arról híres, hogy inkább őt vitte el a VB-re Deschamps, mint Martialt, és ezért utóbbi nem mondhatja el magáról, hogy világbajnok, pedig valószínűleg többet tudott volna hozzátenni a flansziák játékához, mint ez a terroristául beszélő migráncs (mondjuk emiatt is Muringyó kurva anyját!). A csoportból meg azzal jutottak tovább ősszel, hogy tulajdonképpen verhetetlennek bizonyultak (öt döntetlen mellett az Etihadban meghúzták a Shittyt). A Barca viszont meg fogja gyakni őket de nagyon, mivel teljesen más ez a kávéház, mint ahova a Lyon eddig járt. A katalányok simán vezetik a bajnokságot még úgy is, hogy volt pár meccs, amit elszórakoztak. Messi megint formában van végre, és Ernőbá is szépen összepakolta a csapatot. Nem valószínű, hogy benyelnek egy újabb római-szintű fiaskót (Ernőbának valszeg véget is érne a katalán-kaland). Természetesen megint a középpályán erősek, de most másként, mint szoktak. Rakitic mellett Vidal is egyre jobban bejátsza magát a csapatba, és bár mindkettő technikás és jól passzoló játékos, egyikük sem egy Xavi vagy Don Andres szintű művész. Ez a Barca most egy brusztolósabb, rakkolósabb csapat (persze csak a saját szintjükön), de ez is működni látszik...vagy ha nem, akkor Messi úgyis megoldja.
Oh, jawohl! Echte deutscher Fussball! Az elbukott BL-döntő után bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pudli szintet lépett. Más kérdés, hogy ezt most tavasszal az egyenes kieséses szakaszban meg is tudják-e mutatni. Virgil van Dijk (AKA: VvD) és Allison csilliárdokért történő leigazolása lyukakat tömött be, és a keret mélyítése pedig lehetővé tette, hogy a Pudli minden sorozatban a pultra csapjon. A bajnokságban csak a Shitty tudta őket elkapni, egyébként még gólt is alig tudnak nekik lőni, ami az angoloknál ledöbbentő. Az egyedüli kérdőjel a paraszthajszálon múló csoportkör, de elég erős csoportba kerültek, és valójában csak a Zvezda elleni rendkívül váratlan és módfelett kellemetlen saller fingott az orruk alá. Ha azt papírforma szerint behúzzák, csoportelsőként masíroznak tovább. A Bayern ezzel szemben még mindig a Robbery-dilemmával kínozza magát. A nyáron kinevezett Kovacnak meg annyira nem jött be az idény elején egyetlen húzása sem, hogy szabad szemmel is látható amplitúdóval ingott meg alatta a kispad. Azóta kezdenek egyenesbe kerülni, és a csoportkört is simán vették. A generációváltás azonban még mindig ott figyel a TO-DOs list-en. Ennek megfelelően pont úgy fognak felállni erre a meccsre is, mint öt éve az összesre kb...
A Schalke harmadik német csapatként eléggé simán ment tovább a csoportból, de ennek az ára az lett, hogy a bundásban a kiesés elől kell menekülniük. Rém gyengén muzsikálnak Tedesco legényei, és nem nagyon látom, hogy az éppen Hulkká változó Shittyt miképpen tudnák megállítani. Pep csapata a hétvégén csengetett be a PL-címért egy masszív alázással, aminek biztos meglesz az a következménye, hogy Sarri egy bizonyos szőnyeg szélére lesz állítva. Tulajdonképpen a csoportból is simán továbbmentek, miután lecumizták Fekiréket. Pep a nyáron nem tartott nagy bevásárlást, picit igazított a kereten, de alapvetően inkább a játékon csiszoltak sokat, azon belül is leginkább a sebességen, aminek meglett az a következménye, hogy a Pudli is letérdelt eléjük végül. A Shittynek egészen addig nincs semmi gondja, amíg nem az angol alsóházzal játszanak, ahol a tökéletesre csiszolt, és művészien finomhangolt középpályás letámadásukat a hajukra kenhetik, mert ezek a kis huncutok nem hajlandók rövid, lapos passzokkal bajlódni, inkább átíveli a fejük felett a labdát; ennek eredménye, hogy már négy zakó van a nevük mellett a PL-ben olyan champo-focit játszó csapatok miatt, mint a Crystal Palace, a Leicester vagy a Newcastle - a negyedik cumi a Cselszkijtől érkezett. Viszont ettől a BL-ben nem kell tartaniuk, szóval nagy meglepetés lenne, ha a Shitty itt elakadna.
Végül pedig a legnagyobb taktikai csatáról is ejtsünk pár szót. A Juve-Atleti meccs bizony fájdalmasan gyönyörű lesz. Végtelenül vontatott, játéktördelő, gusztustalan, aljas megmozdulásokkal teli, de precíz taktikai konstelláció. Az Atletinél az új stadion picit beszűkíthette a büdzsét, mert senki érdemlegest nem igazoltak a nyáron; most télen is csak Mormotát kölcsönbe, viszont legalább senki nem ment el (a végleg kiöregedett Gabin kívül). Viszont nekik is érik a generációváltás, mert a védelem vén fakkerekből áll, és már a két legjobbjuk: Griezmann és Koke is 27 évesek; nem ígéretes fiatal tehetségek többé. Cholo bandája persze mit sem változott: estudiantesi mélységben nyomják az anti-futból-t (amiről egyébként már régóta tervezek egy önálló bejegyzést). A Juve ezzel szemben már túl van a stadion problémán, a felszabaduló zsetont Zselé megszerzésére fordították, és emiatt a kupa egyik várományosaként tekint magára minden Juve drukker. Igaz, ami igaz, a Serie A-ból bohócligát faragtak; hullafos játékkal is simán nyerik az összes meccsüket, ha meg felkapcsolnak félgőzre, akkor leradírozzák az aktuális ellenfelüket. A BL-ben a ManU-tól kikaptak egy agyonnyert meccsen, aminek csak az lett a következménye, hogy a Muringyó még egy hónapig szomoríthatta a szurkolóit, de a csoportgyőzelem ettől nem került veszélybe. Zselé rövid beszoktatási időszak után újra elkezdte gyártani a gólokat, de már a Juve szurkolókban is felmerült az a dilemma, hogy többet nyernek-e a réven, mint amennyit vesztenek a vámon...a Matrac ellen kiderül.
