A ma esti visszavágó előtt csak egy nagyon gyors beharangozóra maradt csupán kapacitásom. Ezért most csak azzal fogok foglalkozni, hogy bemutassam, hogy a bajoroknak egyáltalán nem kell összeszarniuk magukat azért, mert hátránnyal érkeznek a Bernabeuba.  Hajtás után rámutatok pár érdekességre az előző meccsből, és abból próbálok majd következtetéseket levonni arra, hogy mi várható ma este.

Egy Pudli szurkoló naplójából:

Mielőtt belekezdenék a beharangozóba, nem tudom szó nélkül hagyni a Barca tegnapi buktáját, ami kb. a tavaly PSG-égéshez mérhető.  Tökéletesen töketlen, kevés mozgással tarkított és emiatt lassú és pontatlan passzjátékot bemutató Barcát láthattunk.  Azt mondtam, hogy a Roma jó csapat, erős csapat, de nincs helye Európa legjobb négy gárdája között.  Ezt most is tartom.  A Barca simán magát verte meg; és ezt annak ellenére mondom, hogy a Roma kiválóan játszott rá a Barca gyengéjére azzal, hogy elérte, hogy a fizikalitás domináljon a meccsen.  Ez azonban nem lehet kifogás a katalányok részéről; egy durung, rúgd-és-fuss csapatot is ki kellene tudniuk passzolni.  Hajtás után már tényleg beharangozunk.

A múlt héten erre a két meccsre írtam egy olyan faszipántos beharangozót, mint annak a rendje, de a gyűlöletes blogmotor úgy döntött, hogy inkább nem menti el az irományt, szóval most lehetősegem van elsütni ugyanazokat a gondolatokat.  Ha sikerült volna kitenni a beharangozót, akkor most hajtogathatnám, hogy de mennyire megmondtam, hogy a Pudli szájon fogja vágni a Shittyt, de így most kénytelenek lesztek csak simán elhinni nekem, hogy én előre láttam.  Mintahogyan azt is, hogy a Roma nem lesz ellenfele a Barcának, de ehhez nem igazán volt szükségem üveggömbökre.  A ma este csak az egyik visszavágó nem lefutott, de az is csak addig, amíg a Pudli nem rúg egy gólt.  Az azonban kérdéses, hogy Kloppó miképpen áll hozzá ehhez a feladathoz.  Megint benyomja a heavy metalt, hogy a szomszéd andalító melódiái ne hallatszójanak, vagy sem?  A Roma-Barcát a hungarokatalánokon és a konzumidiótákon kívül senki sem fogja nézni.  Hajtás után (be)Harangozó Teréz következik.

- Allegrinál ezúttal a túró is valószínűleg jobban állt volna ehhez a meccshez.  Már a harmadik percben kijött azon ötlet gyengesége egy bekapott gól formájában, miszerint Koszta Duglász jobbszélsőt játszik.  A brazil gyerek nagyon gyors, nagyon labdabiztos, de tökéletesen eszetlen.  Jobb napjain leszed három védőt is akár, rosszabb napjain viszont inkább csak úgy tűnik, mint aki lehajtott fejjel rohan a labdával bele az első védőbe.  De akármilyen napja is van, az tuti, hogy fingja sincs a védekezésről és az ehhez szükséges helyezkedésről.  Allegri ehhez képest úgy gondolta jó ötlet Kosztát (az ezen a szinten rutintalan de Sciglioval, és a ki-kihúzódó Láthatatlan Emberrel megtámogatva) a Marci-Zselé-Isco háromszöggel szembe állítani.  Nem vált be.

- Barzapapáról ki kell mondani, hogy eljárt felette az idő.  A Juve mélyen, nagyjából 20 méteren húzta meg a védelmi vonalát, hogy Barzapapa lassúságát, és tehervonathoz mérhető fordulóképességét kompenzálják.  A kezdőbe állítása Ruganival szemben viszont nem biztos, hogy jó ötlet volt, mint ahogy azt az első gólnál elkövetett fantasztikus helyezkedési hiba is igazolja (bár azt Bazilika Kilinccsel együtt hozták össze).  Zselé ember nélkül törhetett a labda irányába, és akadály nélkül fel is gyorsult annyira, hogy lendületből megelőzzön mindenkit.

- A Khedira-Bekúr kettős a 4-3-2-1 tengelyében nem kapott megfelelő támogatást a tizes posztról (Dybala), így a Juvénak esélye sem volt uralnia a centrumot a Kázmér-Modric-Kroos(-Isco, aki viszont gyakran ment ki a széleket bontani) sorral szemben.  Ezzel együtt a Juve tartotta a lépést a Reallal a labdabirtoklást tekintve, de inkább azért, mert a Real - a korai gól miatt - óvatosan játszott, és nem igazán helyezte nyomás alá a Juvét.  Viszont, ha labdát szereztek, akkor inkább járatták, minthogy kontráztak volna.  A Juve Pjanic hiányában sem volt tökéletesen ötlettelen, de mindenképpen sablonos volt. 

- A meccs a kiállításig magas színvonalú volt.  Mindkét csapat 90%-kal passzolt, igaz a Real majdnem másfélszer annyit (ennek ellenére a labdabirtoklás kb. egálban volt).  Ebben azonban az is közrejátszott, hogy egyik csapat sem helyezett nagy nyomást a másikra.  A Real a korai gól miatt nem igyekezett, a Juve a mély védővonal miatt pedig nem tudott.  A kiállítás viszont megtörte, a harmadik gól pedig két vállra  fektette a Juvét.  Onnantól a játékuk szétesett, a passzok száma és pontossága is elmaradt az addigitól.

- A Juve és egy top-top csapat között jelenleg annyi a különbség, hogy az utóbbi belövi a helyzeteit, míg Higany nem.  A Juvénál el kellene gondolkodni azon, hogy a Realnál miért váltak meg Higanytól annak ellenére, hogy saját alomból valónak tekintették.

- Hülye Cakirról meg lehet állapítani, hogy nála mindenképpen lapot ér a magas láb.  2013 és Nani óta annyit fejlődött, hogy most már legalább csak sárga lappal jutalmazza azt, ha egy játékos, a mögüle érkező magas labdát a válla felett visszafordulva szemmel tartja (ergó nem látja, hogy mi kerül az útjába), majd a felette átszálló, és éppen elé leesni készülő labdát magasba emelt lábbal akarja levenni, de a váratlanul (hiszen nem arra nézett) odakerülő akadályt (értsd: ellenfelet) találja el.  Szabálytalan volt Dybala (és Nani)?  Mindenképpen!  Ért ez lapot?  Pirosat semmiképpen, a sárga is szerintem vita tárgya.  Ezen szituációk részletesebb bemutatására már sor került korábban.

Két jó meccsel folytatódnak a Bajnokok Ligája küzdelmei.  A Juventus Allegri (jedi)mesterrel és majdnem változatlan összetételű padavanokkal készül visszavágni a Realnak a tavalyi döntőben kiosztott csicskalángosért.  Fájhat a torinói szurkolók szíve, hiszen az első félidő biztató játéka által kiváltott alaptalannak messzemenően nem nevezhető reménykedést  a második félidei durva kijózanodás követte.  A Sevilla már megmutatta a csoportban és az előző körben, hogy nem ijed meg könnyen a pályára küldött címerektől, és ezt a jó szokásukat a bajorok ellen sem fogják feladni; erre mérget vehetünk.  A bajorok viszont szárnyra kaptak, amióta Heynckes visszaült a padra; a hétvégén a Dortmundot alázták szét félgőzzel.  A múltkor azt írtam róluk, hogy nálam az egyik nagy esélyesnek számítanak, de ezt nem vagyok hajlandó hivatalosan is kimondani mindaddig, amíg komoly csapattal szemben nem bizonyítanak.  Bevallom őszintén, egy mostani esetleges továbbjutás után is hezitálnék, hogy ilyet hangosan kimondjak, de a Sevilla elleni teljesítményük majd biztosan meg fogja mutatni, hogy visszatért-e a Jedi az Arroganz Arénába öt év után.  Hajtás után röviden beharangozunk.

Vártam direkt egy kicsit, mielőtt neki láttam volna ennek az írásnak, mert végig akartam gondolni, hogy mégis mi a pék fasza volt az, amit péntek este láttunk.  Alapvetően elég sok apróságot vagy kevésbé apróságot, és most ezekről fogok röviden írni.  Hajtás után távirati stílusban.

Fura egy poszt lesz ez, mivel nem készült el időben, így a United buktája már meg is válaszolta a címben feltett kérdést.  Szóval az iromány fele egy amolyan utó-beharangozó, míg a másik fele pedig valóban az.  Ezzel együtt nem igazán akarom átírni a keddi meccsek utó-beharangozását elemzéssé, mert egyfelől nem igazán bírtam követni ezeket a meccseket (a United játéka egyébként is mostanában bántja a retinámat, szóval nem bántam, hogy jobb dolgom akadt), másfelől annyira igazam lett, hogy kár lenne ezért a sok bölcsességért, és a "na-ugye-megmondtam" érzés elmulasztásáért.  Szóval utó- és előbeharangozó következik tovább után.

Nem tudom, hogy igényel-e a cím magyarázatot, de igazából nem is érdekel.  El fogom magyarázni!  A négy meccs közül három olyan, ahol a BL rendszeres, tradícionális szereplője ("régi motoros") lép pályára valami olyan csapat ellen, amelyik a) hiába patinás a múlt, az elmúlt 5-10 évben nem nagyon láttuk tavasszal hétköznap pályára lépni (Pudli); b) nem rendelkezik annyira patinás a múlttal, de már kezdünk hozzájuk szokni a tavaszi kedd-szerda estéken, viszont bevalottan a végső győzelem a céljuk, aminek azonban még csak közelébe sem jutottak soha (Shitty, PSG); c) patinás múlttal sem rendelkezik, és ez az egész hétköznap esti pályára lépés olyan nekik, mint kezdő buzinak a gőzfürdő (T'ham).  Hajtás után kicsit beharangozunk!

Elsuhant egy ősz és a tél is, míg pislogtam egyet.  Gondolom, már a hat olvasóm száma is megfeleződött, olyan régen nem írtam ide.  Pedig rengeteg megéneklésre méltó dolog történt az ősszel.  A válogatottunk leégett, Storck minden állásából ment, egy neve nincs edző jött, lenyomták a nemzetközi kupák csoportköreit, Pep csapatot csinált, Ernőbá is, Dortmundban fogalmatlanság van, a Juvénak végre feladták a leckét, Zselé újabb aranylabdát kapott, kialakult a jövő évi VB mezőnye, sőt a csoportjai is, és végül kisorsolták a BL nyolcaddöntő párosításait is.  Az évvégi egyveleg a válogatottal foglalkozott. Most a klubfocival fogunk foglalkozni.