Nem tudom, hogy igényel-e a cím magyarázatot, de igazából nem is érdekel. El fogom magyarázni! A négy meccs közül három olyan, ahol a BL rendszeres, tradícionális szereplője ("régi motoros") lép pályára valami olyan csapat ellen, amelyik a) hiába patinás a múlt, az elmúlt 5-10 évben nem nagyon láttuk tavasszal hétköznap pályára lépni (Pudli); b) nem rendelkezik annyira patinás a múlttal, de már kezdünk hozzájuk szokni a tavaszi kedd-szerda estéken, viszont bevalottan a végső győzelem a céljuk, aminek azonban még csak közelébe sem jutottak soha (Shitty, PSG); c) patinás múlttal sem rendelkezik, és ez az egész hétköznap esti pályára lépés olyan nekik, mint kezdő buzinak a gőzfürdő (T'ham). Hajtás után kicsit beharangozunk!
Pudli - Porto (5:0)
Az első meccsen a Porto remekül tökön szúrta magát azzal, hogy a kapu előtt még véletlenül sem tudtak jó megoldást találni. Pedig a mezőnyben egyáltalán nem játszottak aláírendelt szerepet a Pudlival szemben; pláne nem annyira alárendeltet, mint amit az eredmény sugall. Labdabirtoklás, passzpontosság nagyjából egy szinten volt a két csapat között, a veszélyes támadások száma meg konkrétan ugyannyi volt az UEFA honlapja szerint (bevallom, hogy azért ezt nem számoltam meg - mint ahogy a passzpontosságot sem magam számoltam). Ehhez képest a Pudli kétszer annyit lőtt kapura (pedig a Porto is hétszer próbálkozott), az meg az eredményből is látszik, hogy jóval hatékonyabban is lövöldöztek a Pöhler tanítványai.
Klopp alatt kezd ez a Pudli egy igazán veszélyes kupacsapattá érni. Nem meglepő módon, Coutinho távozásától egyáltalán nem lettek gyengébbek. A Mané-Firmino-Salah hármas rendesen termeli a gólokat, igaz a védelem is. A Pöhler nyári munkája biztosan egy olyan védelem összevásárlása lesz, amelyik képes megbízhatóan a félpálya környékéről védekezni, de idén még azzal kell főznie, ami van (bár a Matip - van Dijk párosban megvan a potenciál, csak a holland még két hónapja sincs a csapatnál). Itt azonban nem lehet kérdés, hogy a Pudli hazai pályán nem fog leadni egy ötgólos előnyt még akkor sem, ha a nagyanyám áll ki mamuszban Lovren helyett.
PSG - Real Madrid (1:3)
A PSG is rendesen tökön szúrta magát, amikor egy jól induló meccset végül sikerült teljesen elszarniuk. Emery szerintem most már sosem lesz képes lemosni a homlokáról azt a bazi nagy L betűt, amit Sergi Roberto rajzolt fel neki picit több, mint egy éve minden hungarokatalán eufórikus örömére. Joó Gábornak talán meglepő lesz, amit mondok, de segíthet a PSG-nek, hogy sem Neymar, sem Mbappé nem fog tudni várhatóan pályára lépni (Mbappé talán). A PSG a Neymar-Cavani-Mbappé szupertrióra lehet, hogy minden marketinges bohóc óránként recskázik egyet, de védekezésben nettó emberhátrányt jelentenek. A három - egyébként tényleg nagyon tehetséges, és világklasszis - játékos közül egyedül Cavaninak van némi érzéke olyan éppen divatos dolgokhoz, mint a letámadás, passz-sávok zárása stb. Mbappé tök hülye hozzá, csak rohangál mint pók a falon, Neymarnak meg esze ágában sincs a 200+ milkás csülkeit olyan hülyeségekre használni, mint a labda megszerzése. Cavaninak viszont láthatóan nincs ínyére, hogy egyedül melózzon, így inkább ő sem teszi. Azzal, hogy most melózni is hajlandó - egyébként egyáltalán nem rossz - játékosok (pl. Draxler és Dikk Mariska) kerülnek előre, picit nagyobb nyomás alá kerülhet a bizonytalanságra minden további nélkül hajlandó Real védelem, ami félpályán eladott labdákban, és még az eddigieknél is döcögősebb támadásépítésekben manifesztálódhat.
Annak eredményét, ha a Real védelem viszonylagos nyugalomban dajkálhatja a labdát ugyan nem láttuk Madridban, mert a habfehérek így is ótvarul játszottak. Egy egyáltalán nem jól játszó Real oldotta meg a továbbjutását. Tulajdonképpen a büntetőn kívül bemákoltak két gólt, a PSG meg csak bámult a meccs végén, mint Jolán a metéltre. A Real abszolút messze van attól a formától, amit tavaly ilyenkor láttunk tőlük, attól meg pláne, mint amivel BL-t nyertek és a nyáron Barcát aláztak. Zselének elkezdett kinyílni a gólzsák, de ő is pont azt a problémát hozza magával, mint a PSG szuper-triója. Mindent figyelembevéve, ha innen kikap a Real, akkor Zizou alatt a kispad szabad szemmel is látható amplitúdóval fog meginogni.
T'ham - Juve (2:2)
Én ezt a meccset várom a legjobban. Nem azért mert itt még teljesen nyitva van a továbbjutás kérdése, hiszen aki látta az első meccset, az nyilván a londokiakra fogad, hogy hazai pályán megcsinálják az Öreg Hölgyet (bár egy digó csapatról beszélünk, szóval csak óvatosan). Hanem mert ez tényleg egy óriási stílus csata lesz. Pocchettino keze alatt a T'ham elsajátította a modern futball minden csínját-bínját, ami most az olasz foci elvakult híveit erőből törölte képen, akik még mindig nem tudtak elszakadni attól a prekoncepciótól, hogy egy angol csapat csak futni tud eszetlenül, de legalább jó sokat, miközben a digók cicáznak velük. Torinóban azonban még az ilyen alkalmi vakoknak is be kellett látniuk, hogy a Juve hiába mákolt be két gólt (és egyébként lőhetett volna egy harmadikat is, ha a láthatóan súlyproblémákkal küzdő Higanynak egy pizzaszeletet tesznek a háló mögé a második büntetőnél), tulajdonképpen végig csak az volt a kérdés, hogy mennyit lő a T'ham.
Az olaszoknak Londonban sem fog ízleni az a két dolog, amit a mai napig tudatlan megvetéssel fitymálnak le: az erős széljáték és a masszív presszing. Arról nem beszélve, hogy ezek az angolok még passzolni és labdát tartani is tudnak (akár idegenben is), azaz egy végtelenül kellemetlen ellenfél. Torinóban 63%-ban (más források szerint 67%-ban) volt a T'hamnél a labda, és 559-et passzoltak 88%-os pontosság mellett (a Juve számai: 220, 76% - azaz a kanyarban sem voltak ebből a szempontból). Mégsem mondanám, hogy egyértelműen az övék volt az irányítás, és itt visszautalnék a digókkal kapcsolatos fentebbi figyelmeztetésemre: Allegri taktikailag az egyik, ha nem a, legképzettebb edző jelenleg a világon. Szerintem látja, hogy (Bonucci nélkül) a védelem és a középpályája egyszerűen nem elég labdabiztos ahhoz, hogy biztonsággal átjátsza a T'ham valóban remekül megkomponált letámadását. Tehát inkább lemond a labdáról és a kontrákra bízza magát, ami egy félidőn keresztül még működött is (az első meccsen mindkét csapat ugyanannyiszor lőtt kapura, hiába a Sonkások hatalmas mezőnyfölénye).
A gondot most Allegrinek az jelenti, hogy egyfelől a remekül kitalált taktika a gyakorlatban nem igazán vált be (lásd eredmény), és hogy emiatt másfelől most nekik kell futniuk az eredmény után, mert a 0:0 vagy az 1:1 nem elég, a Juvénak most gól(oka)t kell lőnie. De Sciglio, Berardeschi és Cuadrado sérülés miatt nem fognak játszani, míg Higany játéka kérdéses, bár nem tudom elképzelni, hogy ne foltozzák össze valahogy, mert az egyedüli alternatívája a gyorsnak sosem csúfolt Mandzukic, aki viszont már a második idényt nyomja balszellőben. A Csirkésektől Alderweireld és Aurier esett ki, de őket könnyedén tudják pótolni, így ugyanaz a csapat is kifuthat akár a Wembleyben, mint Torinóban, és annyi már valószínűleg elég is lesz ahhoz, hogy a továbbmenjenek.
Shitty - Basel (4:0)
Egy picit kakukktojás ez a meccs, mert egyfelől a Basel kábé annyira régi motoros, mint a Shitty, másfelől erről a meccsről kábé semmi különösebb gondolatom nincs, mint az, hogy egyfelől eldőlt, másfelől a Shitty valószínűleg hazai pályán is felkoncolja szerencsétlen ellenfelét. A strandkorlátkékekről sokan állítják, hogy most aztán nagyon erősek (és tény, hogy a PL-t jelenleg felszecskázzák), és most aztán nagyon esélyesek a BL trófeára is, és további szöveg helyett álljon itt egy kép, ami összefoglalja a jellemző reakciókat:
Én annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy egyrészt a Basel még úgy is eljutott 11 lövésig ellenük (12-ig jutott a Shitty), hogy gyakorlatilag csak a szünetben látták a labdát a meccs alatt a spori hóna alatt; másrészt meg idén pont az a Pudli répázta meg őket, amelyik pont olyan focit játszik, amilyennel a Shitty még pont nem találkozott eddig, de a következő fordulókban viszont pont fog. Szóval a Shitty esélyeiről szerintem csak akkor nyilatkoznék, ha a BL-ben mondjuk túljut egy Barcán, egy Realon vagy egy Bayernen a következő körben.
