Elsuhant egy ősz és a tél is, míg pislogtam egyet. Gondolom, már a hat olvasóm száma is megfeleződött, olyan régen nem írtam ide. Pedig rengeteg megéneklésre méltó dolog történt az ősszel. A válogatottunk leégett, Storck minden állásából ment, egy neve nincs edző jött, lenyomták a nemzetközi kupák csoportköreit, Pep csapatot csinált, Ernőbá is, Dortmundban fogalmatlanság van, a Juvénak végre feladták a leckét, Zselé újabb aranylabdát kapott, kialakult a jövő évi VB mezőnye, sőt a csoportjai is, és végül kisorsolták a BL nyolcaddöntő párosításait is. Az évvégi egyveleg a válogatottal foglalkozott. Most a klubfocival fogunk foglalkozni.
"Angolok! Angol hülyék! Hülye angolok!"
Amióta fossák a pénzt az angol fociba, azóta röhögünk rajtuk, hogy még egy raklapnyi zsetonból sem tudnak összerakni egy BL-esélyes csapatot. Kárörvendve kuncogtunk a kínosabbnál kínosabb eredményeiken, miközben lesajnálóan mosolyogtunk azon, hogy kiket igazoltak mennyi pénzért. Ennek idén ősztől nagyon úgy néz ki, hogy vége. Legalábbis a kárörvendésnek, mert az igazolásokon még mindig lehet nagyokat kamillázni. Mind az öt angol csapat továbbment a BL-ben (négy ráadásul csoportelsőként), és az EL-ben is csak az Everton perecelt. A Tottenham pedig a címvédő Real Madridon demonstrálta, hogy az angol csapatok is felzárkoznak szépen lassan szakmailag az élmezőnyhöz.
Szeptember óta a sajtóban és a médiában mindenki Pep Shittyjét szopkodja. Valójában nem is jogtalanul, mert Manchester bilikék felén igencsak összeállt a kép. Az most hagyján, hogy legyalulják az egész PL-t még pedig túlzás nélkül. De a BL-ben is annyira versenyképes játékkal rukkoltak elő, hogy már többen esélyesként emlegetik őket. Szerintem ez még azért túlzás. Egyfelől mert van még egy-két igen erős csapat a BL-ben, másfelől mert a Shitty még igazán nem volt letesztelve nemzetközi szinten. És most sem lesz, mert bár a Bázel hobbiból mindig megoblákoltatja a soron következő angol csapatot, ez a Shitty csak annyiban angol csapat, hogy Northumbriában székelnek.
Muringyó Manchester vörös felén viszont nem igazán tartja kézben a dolgokat. Az ősz folyamán gyakrabban fájt nézni a csilliárdokból összevásárolt Unitedet, mint nem. Ami igazán kínos az az, hogy ez a portugál mágikus második éve, de még mindig ott vagyunk, hogy nem látszik, hogy mit is akar játszani a csapat. Nincs egy összeállt stílusuk. Az meg még elgondolkodtatóbb a United szurkolók számára, hogy Csozé eddig minden csapatától gyakorlatilag nyom nélkül távozott. Kupákat minden csapatával szerzett, de hosszátávú hatása sosem volt a munkásságának (talán kivéve a Cselszkijt). Ez pedig egy olyan csapatnál, ami Szőr Alkesz alatt a folytonosságról, a fokozatosságról és a fejlődésről szólt, minimum visszás. Muringyót mindig is az eredményei igazolták csupán, semmi más. És most az eredmények is elmaradnak. Télen egymást érték a kínosabbnál kínosabb ikszek, aminek köszönhetően nemhogy Pep valagát bámulnák, inkább a sajátjuk mögé kell nézniük. Ha a BL-ben a Sevilla is becsempészi nekik a lompost, akkor nem is lehet kérdéses, hogy Muringyónak mennie kell az idény végén.
A Cselszkij, a Pudli és T'ham nem annyira pénzre (vagy még több pénzre), hanem az organikus építkezésre helyezik a hangsúlyt. Legalábbis angol szinten a nyári költekezésük jócskán elmaradt a két manchesteri csapatétól. Az Arsenalt is meg lehetne itt említeni, csakhogy a Vénasszony csapata inkább széteső félben lévőnek tűnik. Sanchez és Gülü rúdja is kifele állt (aztán csak Sanchez pattant, Gülü pont hogy hosszabbított), és az Arsenal brand már akkora kupamágnes hírnévnek örvend, hogy nehéz lesz a legmagasabb szintről pótolni őket (egyébként a Pudli is ezzel a gonddal küszködik, bár ott a Pöhler alatt inkább erősödik a csapat).
A Sonkások a BL-ben a Juvéval egy igazi ki-ki meccset fognak játszani. Nem igazán tudnám megmondani, hogy a még össze nem állt Juve, vagy az amolyan semmilyen, de abban nagyon magabiztos T'ham az erősebb csapat. Ha Allegri összepakolja végre a Juvét (egyébként jó úton halad), akkor talán a nagyobb rutin mellettük szól. Az angolok viszont a Real elleni teljesítményük után senkivel szemben sem kell, hogy berosáljanak.
A Pudli végre megszabadult Coutinhótól, és őszintén szólva nem biztos, hogy gyengébbek lettek attól, hogy lezárták ezt a félve tartó, már-már fabregasi mélységekbe menő szappanoperát. Firmino az egyik legmagasabb work-rate-tel rendelkező támadó a világon, Mané és Salah pedig meglepő hatékonysággal támadják a kaput. Különösen az egyiptomi van jó formában, pedig a Cselszkijben annó még csak egy agyatlan futógépnek tűnt. A BL-ben a Porto egyáltalán nem mondható könnyű ellenfélnek az angolok számára, de Aboubakar sérülése nekik kedvez.
A Rotornál Conte továbbra is remekül ordibál. Bár a bajnokságban néha meg-meghajtják a szopórollert (különösen a Bournemouth (0-3) és a Watford (1-4) elleni egymást követő két ronda perecelés lehet nekik fájó), de azért a címvédő eléggé össze van rakva. A BL-ben viszont ez nem biztos, hogy elég lesz, mert a nyolcaddöntőben a végső győzelemre is esélyes Barca jön szembe. Bár Conte még a digók szövetségi kapitányaként faszra húzta már a rövid passzos spanyol tili-tolit, azért bud spenceri léptékkel kellene most babot fogyasztani London elegánsabbik negyedében ahhoz, hogy ezt a Barcát meg tudják fingatni.
Don Quijote és a szélmalmok
Főhet rendesen Zidane kopasz feje. A Real csodásan zárta a tavalyi szezont, és pont olyan ellenállhatatlanul söpörték le a szuperkupában a Barcát, ahogyan a BL-t is behúzták előtte. Mindenki csodálta a Kroos-Modric tengely középpályás játékát, mely a meccseken a Real fölényének alapja volt. Aztán valaki belefosott a ventillátorba, amikor a királyi gárda pont alatta állt. Teljesen megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy az a csapat, amelyik augusztusban még cicázott a Barcával, most hogyan nézhet ki ennyire szarul. Persze logikus magyarázat mindig van, és én is előrukkolok eggyel.
A BBC kifáradt, a támadó poszton viszont nem maradt igazi alternatíva. Pedig kellene a frissítés, mert a statisztika nagyon gatya. A következőkben nem magamtól leszek okos (kivételesen), az adatokat én is úgy smitteltem innen. Az xG (expected goals) röviden egy olyan stat, ami azt mutatja, hogy egy Koplárovics Bélába oltott Torghelle Sanyi hány gólt lőtt volna a meccsen a helyzetek mennyiségét és minőségét nézve (tehát nem Messi vagy Lewa, hanem egy átlagos falábú). Elvárható lenne, hogy egy klasszis játékos több gólt szerezzen, mint az xG-je, mert hát azért klasszis, és nem Kovács Zoli, de már az sem rossz, ha az xG környékén termel. Ilyen statot hoz ebben az idényben pl. Messi (xG=19,7; 20 gól). Martial viszont helyzetek nélkül is rúgdalja a gólokat (meg játékpercek nélkül - xG=5,33; 9 gól). Zselé statjai viszont egyenesen borzasztóak (xG=15,01; 8 gól). Ez már majdnem az a szint, amire azt mondom, hogy a nagyanyám mamuszban is hozná. De nem is ez árulja el a leginkább mekkora ballaszt Zselé, hanem az, amit a Levante ellen művelt: 7 lövést engedett el a kapu irányába, de csak 0,5 az xG. Lefordítom: Zselé minden labdát, ami a környékére ment, ész nélkül, türelmetlenül, de legfőképp anélkül, hogy bármiféle valós veszélyt jelentett volna, kapu felé suhintott. Az egész csapat 23 lövésből 1,3 xG-t hozott össze, ami szintén kritikán aluli. Nem volt a pályán vagy az edzői stábban egy ember, aki rájuk ordított volna, hogy ne rugdalják el a labdát, mert azzal kellene játszani?? A türelmetlen, minden szögből gólt akarok lőni hozzáállás pedig azt eredményezi, hogy a Realnál kevesebbet van a labda, aminek következtében a már tavaly is ingatagnak tűnő védelemre még nagyobb nyomás hárul.
Ernőbá a Barcával viszont pont ellenkező irányú hullámvasútra szállt fel, mint Zizou. A nyáron még mindenki kiröhögte őket Paulinho rekordot érő megvásárlásáért, és lássuk be, nem volt oktalan a gúny. A brazil srác a T'hamben is égett, aztán Kína sem a legjobb ajánlólevél, valamint a 2014-es VB-n sem azt bizonyította, hogy mekkora spíler. Ehhez képest a Barcában Messi legjobb játszópajtása lett. Aztán nyáron még olyat oblákoltak a Reáltól, hogy öröm volt nézni, ehhez képest még mindig veretlenek a bohócligában, és nem tudnak gólt kapni. És végül a mindenki által legnagyobbra értékelt Neymar is ott hagyta őket némi olajpénzért. Nem nézett ki jól ez az idény a Barcának, szerintem még a legnagyobb hungarokatalánok is fel voltak készülve lelkileg arra, hogy ez a szezon az átmenetről, az építekzésről és nem a kupákról fog szólni.
Valverde nagyon szépen kiegyensúlyozott csapatot épített fel, amelyik teljesen más focit játszik, mint a Lajos Henrik keze alatt. Nincs már MSN, nincs már trident, nincs már heten felelnek a védekezésére, a három zseni meg elől majd megoldja. Most csapat van, egy korosodni nem nagyon akaró Messivel az élen. A csapat precíz presszinggel védekezik, de ha kell, megvannak most már az emberek a statikus bekkeléshez is. Igaz, erre egyszer lett volna igazán szükség eddig, mert csak a szuperkupa döntőn tette őket próbára úgy isten igazából a Real, de akkor égtek, mint a rongy. Sebaj, idény eleje volt, Ernőbá keze munkája még nem látszódott rajtuk, mondhatjuk engedékenyen.
Az Atletinek sincs éppenséggel jó szezonja. A BL-ben akkorát taknyoltak, mint ide Lacháza, és a bohócliga is lassan indult be nekik. De aztán átváltottak terminátor üzemmódba, és azóta megbízhatóan termelik a pontokat. Simeone csapat pont olyan, mint volt: nem rúg, de legalább nem is kap gólokat. Tökéletesen megkomponált reaktív védekezés, a labda csak szükséges rossz, de azért, ha kell, tudnak vele bánni. Egyedül Griezmann bizonytalan sorsa kavarja a vihart a matracos biliben. Nem biztos, hogy a francia az idény végén nem húz el tőlük, amit még kibírnának, azt viszont már kevésbé is, ha Cholo is távozik.
Isteni Színjáték, Pokol
A digókon leginkább megint csak röhögni lehet. Eddig azért, mert tesco-gazdaságos módon mindenféle gyanús és még gyanúsabb pénzügyi műveletekkel próbáltak erősíteni (a fél játékjog vajon mi?), most meg itt van az AC Milan, amelyikre rászakadt egy közepes méretű afrikai ország GDP-je, erre a lehető leghülyébben költik el, és láss csodát, szarok is. Persze nem vettek szar játékosokat (Biglia, Calhanoglu, André Silva), de Bonuccin kívül egy olyan sem jött, aki a nemzetközi szint élvonalába tartozik. És az egészet még megkeverik az edzőkérdéssel...hogy mutassam, hogy lúzer?
A Napoli pont hogy egyben tudta tartani a keretét, apró erősítéseket eszközölt csupán, aminek eredményeképpen, ha a nemzetközi porondon nem is, Olaszországban igencsak versenyképes lett a csapat. Persze már évek óta ott vannak a három-négy legerősebb olasz csapat között, de most érezni rajtuk, hogy akár meg is törhetik a Juve hegemóniáját. Az előző években ez nem csak rajtuk, senkin nem érződött igazán.
A Juve pedig szerintem direkt csinálja minden nyáron, hogy elad pár kulcsjátékost; ezzel is növelve saját magának az izgalmakat. Bonuccit pótolni nyilván nem lehetett csak azzal, ha a csapat szerkezetét alakítják át. Allegri viszont állítom, hogy az egyik legjobban felkészült edző, ami ennek a játéknak az elméleti oldalát illeti. Nagyjából bármilyen játékosokat kap a keze alá, fél év alatt össze fog rakni egy olyan szerkezetet, és fog tudni annyit reszelni a stíluson, hogy ütőképes legyen a csapata. A Juve nagyon szarul indult, de tovább sikerült jutniuk a BL-ben, és a bajnokságban is már a Napoli nyakába lihegnek (#nohomo). Érzékeltetés végett: a Juve az elmúlt három hónapban egyetlen gólt kapott csupán, pedig szembe jött egy Inter, egy Napoli, egy AS Roma és egy Barca is.
Az Öreg Hölgy T'ham elleni negyeddöntőjét beárnyékolja Dybala, Matuidi és Cuadrado hiányzása. Az a tény sem segíti az olaszokat, hogy a Pocchettino csapat nagyon erős presszingben, amit egyik digó csapat sem szeret. A középpályája Matuidi nélkül eléggé lyukasnak tűnik. Higany meg még mindig kihagy mindent. A széljáték sem erősségük, bár Douglas Costa és Bernardeschi elvileg pont azért jöttek, hogy ezen picit segítsenek.
A Romáról, a Lazioról és esetleg az Interről lenne még értelme írnom, de megvallom őszintén, hogy egyik csapattól sem láttam idén egynél több teljes meccset (az Intert a Milan ellen láttam, a többit meg a Juve ellen), annyira nem is érdekelnek, és különösebb gondolat sem kavarog róluk a fejemben, amit meg akarnék osztani a hat olvasómmal. Szóval hagyjuk a digókat a francba.
(panzer)Faust
A németeknél alapvetően mindig csend van, és akkor is elkerülik a nemzetközi média figyelmét, amikor áll a bál. Pedig idén ősszel állt náluk rendesen. Nem nagyon tudnám másként aposztrófálni azt, amikor a két legpatinásabb csapat is kirúgja az edzőjét idény közben. A MedveDisznóEmberrel a játékosai vetették le a bőrgatyát, majd Hoeness és Kalle Canossát járt a VénTrógernél. Heynckes reaktiválása egyfelől egyértelműen annak beismerése, hogy a 2013-as triplázás után vakvágányra lett vezetve a csapat; azaz Uli és Kalle gyakorlatilag kimondták, hogy a Pep projekt kudarc volt. Persze ezzel csak azt mondták ki, amit már minden bőrnadrágos halkabban vagy hangosabban suttogott. Másfelől picit pánik szinezete is van annak, hogy egy 70 és a halál közötti vénembertől várják a visszaemelkedést. Tényleg nem volt jobb ötlet!?
Nem volt, de nem is kellett, hogy legyen. A VénTróger átvette a Bayernt, és utána besoroltak az Autobahn belső sávjába. Október közepe óta egyedül a Gladbach tudott belebrunyálni a Paulanerbe (1-2), egyébként mindenkit legyaktak, aki szembejött. A legfeltünőbb ebből a Neymar miatt agyonhájpolt PSG lemészárlása volt. Pláne azok után, hogy először kaptak tőlük egy emberes lángost (ami a MedveDisznóEmber állásába is került tulajdonképpen). Hogy mit tett a bajor sörbe a VénTróger, hogy ezek így megtáltosodtak, azt nem tudom, de biztos nem az a recept lényege, hogy a százéves Robben visszakerült a stabil kezdőbe.
A Dortmundnál Bosz jól indította az évet, aztán jött egy olyan formahanyatlás, amit eufemizmus volna hanyatlásnak becézni. Tuchel kirúgása már eleve érthetetlen volt számomra, de Bosz elsőre nem tűnt rossz gondolatnak. Aztán jöttek a perecelések, és a BL sem ment nagyon faszipántosan (bár egy Real-T'ham-BVB csoportot nem csak Joó Gabika hívna halálcsoportnak), szóval a hollandnak mennie kellett. Jött helyette egy osztrák, Stöger, akit tavaly a Kölntől rúgtak ki. Nem tűnt nagyon jó húzásnak, de mégis a BVB elkezdte összekapni magát, és bár a Klopp-Tuchel vonalon mozogva még elég harmatosnak néz ki a produkció - Aubameyang távozása sem segíti őket most - azért így is visszakapaszkodtak a bundás dobogójára.
Dárdai Herthája még nem érett meg a kétfrontos harcra. Sem pedig a nemzetközi megmérettetésre. Ez kiderült most ősszel. Az EL-ben, lássuk be, alapvetően buktás az eredmény, és eközben majdnem a kiesőhelyig süllyedtek. Amióta kizúgtak az európai mikiegérkupából, azóta viszont kapaszkodnak felfelé, és már annyira megvan a középmezőny, hogy évvégére még a nemzetközi kupás helyezések sem tűnnek túl távolinak. A két érkező, Selke és Leckie, valamint a vénséges Kalou felelnek most főleg a gólokért; a még vénebb Ibisevic úgy látszik végleg megvénült. A Hertha továbbra is letisztult focit játszik; keveset akarnak, de azt legalább üzembiztosan akarják szállítani.
