A múlt héten lenyomtak négy elődöntőt a BL-ben és az EL-ben, és már első blikkre is elég egyértelművé vált, hogy miként fognak kinézni idén a döntők párosításai. A Real háromgólos előnnyel megy a Vicente Calderónba, és ha találnak egy gólt - márpedig nem nagyon lehet elképzelni, hogy ne találnának legalább egyet - akkor a matracnak ötöt kellene vernie, ami azért is nagyon sok, mert az utóbbi három Real elleni meccsükön jutottak el egyig. A Juve idegenben tolta le a közönségkedvenc Monacót, hogy aztán a visszavágóra már ne maradjon sok kérdés. Az Ajax hazai pályán dózerolta a Lyont, míg a United idegenben verte a Celtát. Maradt itt még nyitott kérdés? Talán maradt.
A Real az idei évben a szélsővédőit brutálisan hatékonyan veti támadásba. Rettenetes mennyiségű beadást kísérelnek meg meccsenként (átlag 24-et), ami sok gólt is hoz nekik köszönhetően annak, hogy Zselé szépen lassan tükörszélsőből kilencessé képzi át magát. Az pedig, hogy a Matrac tudatosan feladja védekezésben a széleket nem újdonság. A Real meg köszönte szépen, lubickolt a szabadon maradt területeken, és a világ két jelenleg legjobb formájában lévő szélsővédőjének hathatós segítségével tűz alá vették az AtMa büntetőterületét.
Karvaly és Marci hatékony játéka rákényszerítette az Atletit, hogy egyfelől a letámadást ne erőltessék, hiszen azt így könnyebben játszotta ki a Real, ami - ha sikerült - akkor egy kitámadt, rendezetlen védelemre ronthattak volna rá; másfelől viszont ha meg ráültek a tizenhatosukra, akkor meg ki kellett lépniük a szélekre, hiszen onnan valós fenyegetés érkezett. Ennek folyománya a simeonei kompaktság eltünése volt. A Matrac nem tudott olyan keskenyen védekezni ez ellen a Real ellen, ahogyan az egyébként neki komfortos lett volna. A kompaktság feladása pedig további következményekkel járt: nem tudták a centrumban nyomás alatt tartani a Realt, így Kroos és Modric számára több terület keletkezett. A láncreakció végső eredménye pedig nyomasztó Real fölény a középpályán.
Az Atleti jelenlegi játéka azzal a céllal jött létre, hogy legyilkolja a Barca és a Real féle labdabuzizást. A futball ciklikusságának bizonyítéka pedig az, hogy a Real most meg egy olyan focival állt elő, ami tökéletes a tömörülő védelmek feltörésére. Nem nagyon látom, hogy ez a gengszter horda miként tudná megfogni most ezt a Realt, vagy hogy mit fognak tudni kitalálna a fentebb leírt láncreakció megszakítására. Egy szűk meccsre még lehet kilátás, de ha nagyon akarja a Real azt a gólt, akkor megint felállnak U-alakban, és kézilabdacsapat módjára addig adogatják körbe a falat, amíg a szélen mögé nem tudnak kerülni. Ha csak 10-15 beadást össze tud hozni a Real (márpedig ennyit röhögve összedobnak), akkor már meglesz nekik az az egy gól, amiért a városi riválishoz látogatnak. De az is elég lehet, ha csak bekontráznak egyet. Az első meccsen már megmutatták, hogy mindkét játékot érzik.
Juventus - Monaco
Az odavágó furcsa mód itt is a széleken dőlt el, mégpedig leginkább Dani Alves kiváló játékának köszönhetően. A vén fakker olyan játékot tett le a pályára, hogy a hungarokatalánok a fejüket a falba verhetik látva, hogy mire képes még az öreg, és hogy a nyári transzfer miatt hőn szeretett csapatuk gyakorlatilag jobb hátvéd nélkül tolta le az egész idényt. A Juve számára Cuadrado sérülés miatt nem állt rendelkezésre, ami a január óta kitalált, és jól működő támadónégyes megbontásához vezetett. Allegri számára nem állt rendelkezésre csere a posztra és szerepre, és ezért inkább a csapat szerkezetét alakította át.
Allegri csapataira mindig is jellemző volt, hogy gyakorlatilag bármilyen szerkezetben ütőképesek tudnak lenni. Cuadrado helyett Barzagli került a kezdőbe, és ezzel egy sor változtatást eszközölt Allegri a megszokott csapathoz képest. A legszembetünőbb a háromvédős szerkezet volt. Sandro és Alves szárnyvédőként annak ellenére igen sok területet találtak és lehetőséget a támadások segítésére, hogy elvileg két-két emberük volt. A Monaco azonban letett arról, hogy a Juve szerkezetének gyenge pontját kihasználja, és így a pálya minden más pontján emberhátrányba kerültek.
A gondot a Monaco számára két dolog okoztaa 4-4-2-es szerkezetükben: egyfelől a szélső középpályásai a félterületek felől a centrum felé játszottak, így a széleken a szélsőhátvédek egyedül maradtak a szárnyvédőkkel; másfelől Sidibe nem balhátvéd és ezt ezen a meccsen fényesen bizonyította. Dirar már több gondot okozott Sandronak. A Monaco két csatára viszont emberhátrányban játszott a Juve három belsővédője ellen, és a két belső középpályásuk a Juve három középpályásával szemben. A Juve két csatára viszont egy az egyben maradt a Monaco két belső védőjével.
Azonban annak ellenére, hogy a Monaco összekötött cipőfűzővel focizott, mégsem volt olyan sima ez a meccs, mint ahogyan azt az eredmény mutatta. Mbappénak annak ellenére volt két igen nagy helyzete, hogy Barzagli egyébként nagyon jól fogta. Dirar és a Bernardo Silva pedig Chiellininek és Sandronak okoztak gondokat. A Juve a visszavágón szinte biztosan vissza fog térni a jól bevált felállásához, és ennek köszönhetően a széleken is rendben lesznek. Hazai pályán, a két gólos előny birtokában ez viszont így már szinte biztosan elég lesz a döntőbejutáshoz. A Monaco kevés dologban bízhat. A szélek tűnnek még mindig a Juve legsebezhetőbb pontjainak, mert ha mind a két szélső (Cuadrado és Mandzukic) védekezésre kényszerül, akkor a Khedira, Pjanic kettős csak Dybalára számíthat a centrumban. Szóval ha a Monaco a széleken meg tudja dolgozni a Juvét, akkor a centrumban átveheti az irányítást. De még így is egy mission impossible-nek tűnik ez a Monaco számára. Viszont, ha gyorsan bezúznak egyet a Juve gólképtelen védelmének, és a Gandalf-módban védő Buffonnak ("You shall not pass!"), akkor még egy izgalmas meccs is kialakulhat akár. A kérdés megint az lesz, mint az odavágón: meg tudja törni a Juve a Monaco lendületét, és le tudja lassítani a játékot a saját tempójára vagy sem? Ha az előbbi, akkor sima meccs lesz; ha az utóbbi, akkor még van remény egy thrillerre.
Manchester United - Celta Vigo
A United egy bőregér győzelemmel ment haza a spanyoloktól, és ha nem lenne az idei év balfasz-faktora a képben, akkor itt be is raknám fejben már a ManU-t a döntőbe. Viszont az angolok most inkább idegenben erősek, a haza pályán meg még a kiesőjelölt ellen is balfaszkodnak. A formájuk is simán ingadozó: az Arsenal ellen kikapnak idegenben, a Shitty ellen nézhetetlenül focizva hoznak egy döntetlent, a Swansea ellen a meccs végén dobnak pontot otthon...és még lehetne sorolni. Ha nem lennének balfaszok, és otthon lecsapkodták volna az összes kiscsapatot, ahelyett, hogy döntetlenre engedték volna a már megnyert meccseket, akkor nem hogy a top4-ért, hanem a bajnoki címért játszanának. Nem néztem meg, hogy mikor játszottak egy bajnoki idényben 14 döntetlent utoljára, de nem mostanában volt, az biztos, és esélyes, hogy ez náluk minden idők rekordja. Ráadásul hihetetlenül kevés gólt rúgnak: SAF alatt egy idényben nem ötven-valahány, hanem 70-80 góllal terhelték meg az ellenfelek kapuját. Persze a rúgott gólok száma már a Vastulipán alatt is alacsony volt.
A Celta ezekben még bízhat. Egy impotens ManU-t el tudnak kapni, mert ahhoz azért bőven elég jók. Ha viszont a United azt az arcát mutatja, amivel mondjuk lezúzták nem rég a Cselszkijt, akkor a visszavágó csak formaság lesz. Muringyó kijelentette - szerintem túl korán - hogy az EL a cél. Van ebben persze logika, hiszen egy kupával - mégha az a kisebbik európai is - jobb fotókat lehet készíteni, mint egy bajnoki negyedik vagy harmadik helyezéssel. A csapat önbecsülésének sem tenne rosszat, ha végre nyernének valamit. Viszont a Celta egy keményen letámadó, pörgős csapat, amelyik az odavágón is tulajdonképpen enyhe fölényben volt a játékot illetően. A visszavágót az fogja eldönteni, hogy melyik arcát mutatja majd a Manchester. A Celta stabilabbnak tűnik.
Lyon - Ajax
Az még hagyján, hogy az Ajax 4:1-re lesöpörte a flansziákat, de mindezt nem oly nagy fölénnyel tette. Az Ajax a 16 kaput eltaláló lövésből csak négy gólt hozott össze. Persze védekezni még mindig nem tudnak, mert ők is kaptak nyolcat a kapu felületére. Ha csak a meccs képét és a statokat nézzük, akkor picit még túlzónak is tűnik a 4:1. Persze egy 6:3 - ami reálisabb lett volna - szintén nem túl jó eredmény a Lyonnak. Nem lehetetlen ledolgozni ezt a hátrányt egy ilyen szellős Ajax ellen, de a hollandok jól nyomják előre, és a Lyonnak nagyon nem lenne szabad gólt engednie, ha ebből komoly párharcot akar kreálni.
A Lyonban fociznak az ismertebb nevek: Jallet, Valbuena, Lacazette, Ghezzal és Rafael. Az Ajax viszont tele van fiatal tehetségekkel. A dán válogatott Schöne, és az egykor jobb napokat látott Westermann, a maga 30 illetve 33 évével messze a legidősebbek a csapatban. A még valamelyest ismert Klaasen 24 évésen már bőven rutinos játékosnak számít. A csatársorban pedig Traoré 21 évesen a korelnök. Az odavágón a 17 eves de Ligt volt az egyik középhátvéd például...csak hogy érezzétek, hogy mennyire fiatal csapat ez. Sokat támadnak, nem védekeznek, fiatal és tehetséges csapat, amelyik egy flanszia ellen játszik: nem lehet nem szurkolni nekik!
