Feleim!  Sajnos az andorrai fazekasok elleni gyalázat sem vette el a kedvemet a fodballtól (copyright by Mészöly Kálmán), de azért annyira visszavetette lelkesedésemet, hogy az írást elhanyagoltam.  Pedig azért lett volna miről írni, mert volt itt mindenféle utánpótlás torna, amit a németek meg az angolok nyertek.  Volt egy konföderációs kupa, amit ugyancsak a németek nyertek.  Megy az átigazolási szezon.  A magyar csapatok megkezdték a nemzetközi kupaszereplésüket.  Hogy nehogy azt higgyétek, hogy kiszáradt a penna a kezemben, vagy hogy kiürültek a gondolatok a fejemből a világ legcsodálatosabb játékával kapcsolatban, gyorsan egymás mögé dobok pár gondolatot az elmúlt pár hét eseményeiről - látszólag (és néha ténylegesen) minden összefüggés nélkül.

Utánpótlásképzés és konföderációs kupa

A német foci nagyon jó formában van, jelenleg az egyik legerősebb a világon.  Ezt minden hülye tudja.  Még Jon Snow is tudja.  Azt viszont idén erőből demonstrálták a németek, hogy milyen mélységig vannak rendben, és hogy a mostani izmozás nem egy "nagy generáció" eredménye, ami a csillagok együttállásának köszönhetően jött össze (azért láttunk már nem egy ilyet), hanem basszus igaza van Klinsmannak: itt kb. 50-60 válogatott szintű játékos közül válogathat a Fikabúvár!  Az U21-es EB-t egy nagyon erős, és ebben a korosztályban valószínűtlenül rutinos spanyol csapattal szemben húzták be, az U20-as VB-n nem gurítottak ugyan nagyot, de ez az esetükben így is egy nyolcaddöntőt jelent, aztán meg egy szinte U23-as csapattal besöpörték a konföderációs kupát.  Nem a "B-csapattal", hanem inkább a B/C-kerettel!  A német keretben három olyan játékos volt (az egész keretben!), akinek esélye lett volna pályára lépni a VB-n, ha az idén nyáron lett volna (félreértések elkerülése végett: Kimmich, Draxler, Hector).  A többség még az utazókeretbe sem fért volna bele, hogy belenyaljanak a VB-fílingbe, nemhogy még pályára is lépjenek.  Ennek ellenére szerintem nem volt kérdéses, hogy a németek voltak a torna legerősebb csapata...de hogy lehet ez, és mit kellene nekünk ebből tanulnunk?

Szembetűnő volt, hogy az Andorra ellen berakott magyar játékosoknak halvány lila fingjuk nem volt Storck játékáról.  Ezzel szemben a németeknél a csaknem teljesen újonc Werner, Wagner, Plattenhardt, Süle, Younes vagy Goretzka úgy szálltak be a Seggturkász játékába, mintha mindig is a csapat tagjai lettek volna.  Hogy lehetséges ez?  Egyszerűen az egységes utánpótlásképzésnek köszönhetően.  Annak, hogy a játékosokat egy egységes stílus mentén képzik juniortól ifin át egészen felnőtt korukig, és minden korosztályos csapat, és korosztályos válogatott - többé-kevésbé - ezt a stílust játssza.  Ha mi is el akarunk jutni oda, hogy ne kelljen attól rettegnünk, hogy szétesik a csapat játéka úgy, mint Andorrában, ha kimarad pár alap(nak hitt)ember, akkor nekünk is ezt az utat kell célba vennünk.  Ezért nem örültem volna annak, ha Storckot eltávolítják, akármekkora szégyen is az andorrai bukta.

Chile

Az Őrült Zseni otthagyta a kispadot a Sevilla kedvéért, és azóta már az argentínokat trenírozza, de Chile mégsem zuhant össze, ahogy azt vártam.  Pontosabban összezuhanást azért nem vártam, de azt igen, hogy az a csúcsteljesítmény, amit kitoltak magukból, tartósan visszaesik.  Pizzi első évében láthatóak is voltak jelek visszaesésre, hiszen a VB-selejtezőkben nem tündököltek úgy eleinte, ahogyan korábban, de a Konföderációs Kupán nyilvánvalóvá vált, hogy ez a csapat még mindig rohadt erős, még mindig ezt a speedy gonzalez focit nyomatják, és hogy bárki, aki ellenük lép pályára nyugodtan aggódhat, mert ezeknek bizony szőrösek a tökeik, és nem szarják össze magukat senkitől (mondjuk a keret nagy része kétszeres Copa győztes, szóval semmi okuk berosálni).

"Angolok, angol hülyék, hülye angolok!"

A Premier League nyilvánvalóan a legkeményebb bajnokság az ott játszó játékosok számára, hiszen nincs szünet év közben, legalább 10-zel több meccset kell lejátszani évente, mint bárhol a világon, nincsen a szó klasszikus értelmében vett kiscsapat sem, aki ellen legalább az egyik hétvégén kicsit lazsálni lehet, hiszen egy Svónzi bármikor megfingathat egy Shittyt, és az angol focinál nagyobb önértekelési zavarral küzdő posvány kevés létezik a világon.  Ez utóbbinak köszönhetően, a média és a szurkolói elvárások is legjobb esetben felülről verdesik az optimistát, de inkább alapvetően a csehkettőt nézik, és nem a realitást.  Ennek és persze a már negyedévszázada meglévő kereskedelmi szemléletnek köszönhetően az angol fociba most már nem is talicskával vagy targoncával, hanem Cat bulldózerekkel tolják a zsetont. 

Ennek eredménye pedig természetesen nem minden eddigit felülmúló szakmai fejlődés, esetleg forradalmi taktikai változtatások, hanem elszállt átigazolási díjak és fizetések.  Nem csak Angliában, hanem a világon mindenhol!  Aki kettő egyeneset rúgott már életében a labdába, 20 év körüli és van Twitter-oldala, minimum 20 milkáról indul az ára.  Ha csatár, akkor 40-ről.  Ha angol is, akkor egy angol csapat 50%-os szorzóval indul az ártárgyaláson (más nemzetiségű csapat úgysem érdeklődik irántuk, tehát logikus is a felár!).

Pogbát tavaly csilliárdokét, Lukakut idén alig kevesebbért vette meg a ManU.  Beszélünk egy olyan klasszis középpályásról, aki azért nincs benne a világ 5 legjobbjában a posztján, és egy olyan csatárról, aki bár egy faltörő kos erejével képes érkezni a kapu elé, de ezen kívül minden más skillje alig jobb az átlagosnál.  Neymárért meg már olyan árakat kurjongatnak bele a levegőbe, ami döbbenetes...5-10 éve 200 valahány millióból egy BL esélyes csapatot összeraktál volna....illetve a Milan most ennyiből erősíti meg a keretét (eddig).

A mérhetetlen pénz és az árak elszállásának pedig az a folyománya, hogy a mostani erős klubok még erősebbek, a versenyképtelen kiscsapatok pedig még versenyképtelenebbek lesznek.  A BL lassan már így is minden évben ugyanannak a 15-20 csapatnak a játszótere, de egyre kevésbé valószínű, hogy jön majd egy kicsi, amelyik elmenetel legalább az elődöntőig.  A kelet-európai csapatok, köztük mi is, pedig már az őszt sem fogják megélni.  Vagy ha meg is élik az őszt, a kutya sem nézi a őket.

Tipp-Mixeljünk!

A nemzetközi kupában induló csapataink idén sem fognak eljutni semeddig.  Nem tudom eldönteni, hogy mi a szánalmasabb: hogy a legnagyobb ambíciónk annyi, hogy megéljük a kupa őszt, és bejussunk legalább a retkes EL csoportkörébe, vagy hogy még ez az ambíció is irreális. 

A Honvéd hátrányból indul az izraeli csapat ellen a BL-selejtezőben, és ha egyáltalán továbbjut, jön a Ludogorets vagy a Vilnius, amin szintén át kellene verekednie magát ahhoz, hogy a play-off-ba bejutva biztosítsa a csoportkört vagy az EL-ben (ha kikap a play-offban), vagy a BL-ben (ha nyer).  Ha Ludo/Vilnius kiüti őket, akkor az EL-playoffban még tolhatnak egy kört az EL-csoportkörért, de ott már Milanok, Ajaxok és Bilbaok is jöhetnek akár, szóval az egy teljesen más kávéház.  Egyszerűbben: csodával lenne határos, ha a Honvédot még ősszel is láthatnánk nemzetközi kupában, de már az is, ha még egy kört mennének. 

A Vasas már kiszállt az EL-selejtező első körében, de legalább biztosan jól jártak.  A Fradi a második körben a kimondhatatlan nevű dán csapattól fog kiesni, ez mostanra már borítékolható.  A Videoton meg valószínűleg továbbmegy az észt csapat ellen, de csak azért, hogy egy irgalmatlan lángost kapjon a Bordeux-tól a harmadik körben.  Picit szerencsétlen a sorsolásuk, mert a Vidi lenne egyébként nemzetközi szinten a legversenyképesebb csapatunk, és mondjuk valami lengyel vagy svájci csapattal szemben még lenne is némi esélye.  De ha véletlenül mégis továbbmennének, akkor még mindig jön egy play-off kör a Bordeaux után. Reménytelen magyarul.  Annyi fejlődés azért van, hogy augusztusban is láthatjuk csapatainkat a nemzetközi kupa selejtezőiben.  Az elmúlt években még ez sem nagyon jött össze.