Az Úr 1588. esztendejében I. (Barát) József a katalán származású uralkodó, aki hírhedt seregének hathatós segítségével egy évvel korábban foglalta el a spanyol trónt, némán állt loggiaján, kezét a míves szaracén faragásokkal díszített korláton pihentette. Bár szeme Katalónia hegyeit pásztázta, gondolatai messzire kalandoztak. Szemét oly szorosan vonta össze az aggodalom, hogy szemöldökei összenőni látszódtak. Tengeri kereskedelmi útjaik biztonságára egyre növekvő veszélyt jelentett ugyanis az Albionban hirtelen megnövekedett kincsek által hízlalt ángliusi zsoldos seregek. Elődjének legjobb admirálisa, Filozófus József a valaha volt legsikeresebb barcino-i admirális. A pénz bizony őt is megrontotta, és már azt a mancunium-i flottát vezeti, melyet az alávaló szaracén, I. Mubarak állított fel, és mely a legnagyobb fenyegetést jelenti neki és népe számára, és mely büszkén viseli gúnynevét, melyet a krónikák szerint a fröccsöntött műanyag éjjeli edények vagy a fehérnépek alsóneműjének színéről kaphatott. A zsoldos sereget ugyan szétverték, amikor megjelentek Új Mező falai alatt, de I. (Barát) Józsefet megdöbbentette az albioni martalócok vakmerősége és arcátlansága. Súlyos leckét fog hát számukra adni.
Itt tartott az uralkodó gondolataival, amikor mögötte belépett legfőbb admirálisa, Lajos Henrik, aki a katalán Győzhetetlen Armadát vezeti. I. (Barát) József némán megfordult, fogadta Lajos Henrik tisztelgését, majd átadta admirálisának a megbízó levelét, mely szerint Lajos Henrik haladéktalanul felkerekedik Győzhetetlen Armadájával, és döntő csapást mér a Bugyikék Flottára Mancunium háborgó partjainál.
Filozófus József az előtte elterülő csatamezőre vetette pillantását. Elméjében felrémlett a nem rég elszenvedett súlyos vereség, ám okait nem különösebben kutatta. Jól alakult a szülőhazájának mezején megvívott ütközet, egészen addig, míg a tengerentúlról érkezett Claudio, erődítményének legutolsó védője, elhamarkodottan cselekedvén kárhozatba taszította az egész sereget. Ezért hát az előtte megjelent Győzhetetlen Armada elleni taktikai felálláson sem igyekezett változtatni. Bízott magában, bízott seregében, és legfőképp bízott igazában: hogy márpedig ő az Új Mezőn is mindent rendben kitalált, és mindent helyesen csinált. Az andalúziai születésű, a Bugyikék Seregbe személyes kérésére verbuvált zsoldosától megvonta a támadások vezetését, és azt az Újvilágbeli harcosára bízta, valamint Claudio helyett szintén egy Újvilágbeli Lovagra bízta az erődítmény kapujának őrzését. Egyéb változatást nem eszközölt az első csatához képest.
Látta azt is ugyanakkor, hogy korábbi jó barátja és harcostársa, Lajos Henrik is megelégedett az első ütközetben résztvevők harciasságával, és csak ott követett el változtatást, ahol és amennyiben az ispotályból még nem engedték ki a sebesülteket. Ennek megfelelően az ellenség utóvédjében sem Jordán Alba, sem a Pikás nem kapott helyet. Ám a Filozófus legnagyobb megelégedésére az szolgált, hogy Don Andrés, a Győzhetetlen Armada legtapasztaltabb veteránja hiányzott a derékhadból. Helyét Luzitán Gomes vette át csillogó vértezetével és hatalmas pajzsával. Filozófus József fejét azonban leginkább a Győzhetetlen Armada támadóékjének visszaverése fájdította. Az Oroszlánszívű az első csatában is helyben hagyta valamennyi ellene küldött bajnokát. Vérszívó Lajos pedig igen jól ismeri az albioni csatamezőket, hiszen évekig volt az egyik leghírhedtebb martalóc eme ködös földön.
Az ütközet heves rohamokkal kezdődött a Bugyikék jobbszárnyon a félig szaracén, félig ánglius Raheem hadnagy vezetésével, ahol a Dinnyefejű gúnynévre hallgató szajna-parti briganti védte a Győzhetetlen Armada balszárnyát inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Dinnyefejű aljasságait az ütközet pannon krónikása meglehetős hanyagsággal jegyezte csak fel, pedig két alkalommal is lehetőség lett volna megemlékezni ezekről már a csata legelején. A korai szakasz heves rohamait jól állta a Győzhetetlen Armada védelme, és a támadó ék hirtelen ellencsapásával súlyos veszteséget okoztak a Bugyikék védelemben. A derékhad képtelen volt feltartóztatni a rajtuk átsöprő spanyol fergeteget, és ennek az erődítményt őrző Lovag látta leginkább kárát. A kegyelemdöfést az Oroszlánszívű vitte be.
Filozófus József ledöbbent a Győzhetetlen Armada kegyetlenségén, és azon, hogy a súlyos veszteség elszenvedése mily könnyedén törte le serege harci kedvét. A spanyol támadó ékből leginkább az Oroszlánszívű, míg a derékhadukból Luzitán Gomes támadta a Bugyikék seregtestek között nyíló réseket. Már-már dühroham kerítette hatalmába az egyébként az ilyen csaták alatt mindig sztoikus nyugalommal morfondírozó Józsefet, amikor látta, hogy védelme és derékhada között tengernyi rések keletkeznek, melyeket a Győzhetetlen Armada támadásának fejlesztésére használ ki, miközben jobbszárnya, a flamand de Bruyne herceg vezetésével, tétlenül tengődik a csatamezőn.
Lajos Henrik megelégedve szemlélte az előtte kibontakozni látszó diadalt. A bugyikék szinű egyenruhába bújt ellenség teljesen az erődje elé szorult, és a kaput örző bástyák is megrogyni látszottak. A Győzhetetlen Armada egyre másra vezetve támadásait szörnyű nyomás alatt tartotta az ánglius zsoldosokat, de minden alkalom kihasználatlanul múlt el, amivel végleg megtörhették volna a szaracén Mubarak brigantijainak ellenállását. Ez némi aggodalmat csepegtetett szívének sarkába, de arca rezdületlen maradt, és továbbra is bízott a diadalban, hiszen a Győzhetetlen Armada kitartóan nyomult az ellenség irányába rövid, ámde kiszámíthatatlan manővereivel.
Hanem aztán megtörtént a váratlan! Még az est leszállta előtt az ízig-vérig katalán Roberto, aki a Győzhetetlen Armada jobbszárnyának védelmét látta el, baklövésének köszönhetően a Germán Szultán olyan erővel törhetett előre az ánglius védelmi állásokból, hogy nemcsak rendet vágott a Győzhetetlen Armada védelmének soraiban, de a táborukat örző Marc-André Gróf is súlyos sebesüléseket szerzett, a tábort pedig kifosztották a zsoldos brigantik. Baklövésének súlya meggörnyesztette a derék Roberto vállát, és elkeseredésében pillanatokon belül követte el újabb hibáját, melyet azonban a még ünneplő bugyikék zsoldosok kihasználni nem tudtak.
Az est leszálltát követően Lajos Henrik nyugtatni igyekezett Armadáját, hiszen a második nap reggelétől kezdve fölényük könnyedén diadallá érhet. Azonban Filozófus József tervet szőtt elméjében, hiszen megérezte a győzelem lehetőségét, és elszalasztani nem kívánta. Így hát haditanácsot hívott össze, melyen megvitatta szárnysegédeivel a csata első napjának tanulságait. Ennek folyományaként az utóvéd és a derékhad közötti réseket megszüntették, hogy az Oroszlánszívűt megfosszák tengernyi területétől. De Bruyne herceget pedig aktiválták, hogy a derék Robertot - bizonytalanságát kifigyelvén - nyomás alá helyezzék.
Az ütközet második napja nem is indulhatott volna jobban a Bugyikék martalócok számára. A Győzhetetlen Armada olyan nyomás alá került, amilyet régen tapasztalhatott meg utoljára. Az ángliusi zsoldosok rohamai egymást érték. Raheem hadnagy első rohama még megtört az utóvéden, ám aztán de Bruyne herceg távoli ágyuzása ismét térdre kényszerítette a Grófot. Ám Lajos Henrik, bár meglepte az az elán, amivel Filozófus József csapatai a Győzhetetlen Armadára rontottak, még mindig szentül hitt csapatai minőségi fölényében, és nem nyúlt bele a csata menetébe.
Erre látszólag nem is volt szükség, hiszen a Győzhetetlen Armada is offenzívát indított, mellyel erős rohamok érték az ánglius utóvédet, ám Luzitán Gomes bombáján kívül, mely az erőd kapujáról pattant vissza, nem sikerült komoly veszteségeket okozniuk. Az offenzíva azonban veszélyesen meggyengítette a Győzhetetlen Armada derékhadát, és ezt de Bruyne herceg és a Germán Szultán heves rohamokkal igyekezett kihasználni. A csata ezen szakaszában mindkét tábor veszélyben forgott, és súlyos veszteségek voltak kilátásban. Az Oroszlánszívű végül a támadóékből a derékhadba kényszerült visszahúzódni, mivel területe a jobbszárnyon - Filozófus József tervének megfelelően - elfogyott. A balszárnyon a papagáj kinézetű, ámde zseniális, Neymar lovag szintén hasonló gondokkal nézett szembe, de ő mindvégig kitartott pozíciója mellett, mégha a csata további alakulására ezért befolyása már nem lehetett.
A váltott rohamokból viszont - némi szerencsével ezúttal - megint csak Filozófus József zsoldosai jövedelmeződtek jobban. A Germán Szultán addigi rettenthetetlen és hősies küzdelmére a sors emelte a koronát. A háború istenei úgy akarták, hogy lehetősége legyen - látszólag az istenek kezei által - közvetlen közelről ágyuzni a Győzhetetlen Armada táborát. A lehetőséggel élt a Germán Szultán és hatalmas pusztítást végzett. A tábort teljesen feldúlta, Marc-André Gróf pedig sebesülten feküdt a harcmezőn, midőn a török származású, ám germániai születésű zsoldos lovag diadalmasan emelte égbe az öklét.
Henrik Lajos tudta, hogy a csata ezzel valószínűleg eldőlt. Változásokat eszközölt, hogy a károkat mérsékelje, és rendezetté tegye a visszavonulást, de Mancunium bevételére többé már nem mutatkozhatott esélye. Derékhadának jobboldalára a Török Szultánt állította, hogy energikus fellépésével ne csak stabilizálja a szétzilálódni látszódó derékhadat, de talán, ha a Párkák is akként szövik, még pár rohamra telhet erejéből. Ugyanígy járt el Henrik Lajos a derékhad baloldalával: Luzitán Gomes helyett Újvilági Rafaelt állította hasonló megfontolásokból.
Filozófus József megérezte, hogy ellensége megrogyott, és már csak a vereség arányának csökkentése mozgatja. A fáradó derékhadát megerősítette, a szárnyakon is friss csapatokat dobott harcba, de taktikai változásokat ez már nem hozott; nem is kellett, hogy hozzon. Tengerész Jézus a csata végén még üldözőbe vette néhány rohammal az elvonuló ellenséget, de komoly károkat már nem okozott.
***
Ez volt tehát a spanyol Győzhetetlen Armada az Úr 1588. esztendejében, a brit partoknál elszenvedett vereségének igaz története.
