3. Olaszország
Az olaszok kiesésében nagyon bízom, de tartok tőle, hogy tovább fognak menni. A csapat képes bármely ellenfél játékának megölésére, és ebben a csoportban a döntetlenek is sokat fognak számítani. Mindemellett az olaszoknak nagy ereje az, hogy a jó formában lévő és nem mellékesen bajnok Juventus csapatára épül. A német és a spanyol válogatott mondhatja el még magáról, hogy egy klubcsapatra épít (Bayern München illetőleg Barcelona). Ugyanakkor az olasz válogatott profitálja ebből a legkevesebbet (összehasonlítva a németekkel és a spanyolokkal), mert Prandelli egész más szerkezetben és stílusban játszatja a válogatottat. Ezzel együtt a hátsó alakzat összeszokottsága óriási előny lehet.
A konföderációs kupán két szűk győzelemmel tudták le Mexikót (2:1) és Japánt (4:3), míg a házigazda brazilok – egy már tét nélküli meccsen – simán lelépték a digókat (2:4). Az egyenes kieséses szakaszban lenullázták a spanyol csapat játékát, és a gólnélküli döntetlent követő büntetőpárbajban maradtak csak alul. A bronzmeccsen Uruguayjal játszottak döntetlent (2:2), és aztán büntetőkkel nyertek. Azaz a mérlegük 2 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség, valamint 5 meccsen 10 rúgott és 10 kapott gól.
Azóta barátságon meccsen kikaptak Argentínától (1:2) és Spanyolországtól (0:1), és ikszeltek Németországgal (1:1) és Nigériával (2:2). A VB-selejtezőkben pedig szűken megverték Bulgáriát (1:0) és Csehországot (2:1), majd már szinte biztos kijutóként döntetlent játszottak Dániával (2:2) és Örményországgal (2:2).
Szóval az elmúlt egy év eredményeitől nem kell hanyatt dobnunk magunkat. Négy győzelem jött csak össze, mind csupán egy gólos, és azok is olyan csapatok ellen, amelyek ellen égő lett volna nem nyerni. Az Uruguay, Spanyolország és Németország elleni döntetlen oké, de tulajdonképpen olyan csapat ellen nem sikerült nyerni, amelyikkel számolni lehet majd a VB-n (Argentína, Spanyolország és Brazília ellen zakók).
Persze lehet mondani, hogy ezek nem voltak tétmeccsek, és ebben a felvetésben van is valami: nincs még egy csapat ezen a bolygón, amelyik annyira téttől függően futballozik, mint az olasz.
A keret
Prandelli 30-as keretet már hirdetett. Annak ellenére, hogy az újságok cikkeznek, hogy "hú, X és Y kimaradtak", alapvetően nagy meglepetés nincs a keretben. Talán csak El Sharaawy (AC MIlan) mellőzése kapcsán vonhatjuk fel a szemöldökünket, de a srác gyakorlatilag idén még nem lépett pályára.
A kapuban Buffon (Juventus) fog kezdeni. Sirigu (PSG) is biztos utazik. A harmadik kapus kiléte meg tök mindegy.
A védelem a Juvéra épül: Chiellini, Barzagli, Bonucci jó eséllyel a kezdőben fognak helyet kapni, ha háromvédős rendszerben játszik majd Prandelli. Négyvédős felállásban valamelyikük kieshet, de kettő közülük, akkor is pályán marad.
A védelem közepében még Ranocchia (Internazionale) és Paletta (Parma) képzelhető el. Ha otthon marad akár csak egyikük, akkor szinte tuti, hogy Chiellinire belső védőként fog Prandelli számítani.
Szélsőhátvédekből nem áll olyan rosszul a csapat, mint ahogyan azt az olaszok gondolják: Maggio (Napoli) és Abate (AC Milan) nemzetközi rutinnal felvértezett futóbolondok, de mégis az igen tehetséges De Sciglio (AC Milan) lesz a kezdőben szerintem. Pasqual (Fiorentina) és Darmian (Torino) közül csak az egyik utazik majd, vagy egyik sem (attól függően, hogy Chiellinire miként számít majd Prandelli).
A középpálya közepén, mint pók a hálójában fog szundizni Pirlo (Juventus). Mellette (helyette) De Rossi (AS Roma), Montolivo (AC Milan) és Marchisio (Juventus) robotolhat. De akár a most már a beharangozott tehetségéhez méltó produkciót asztalra tevő Aquilani (Fiorentina) és az újra magára találó Motta (PSG) is feltűnhet a pályán. Nem gyenge névsor, annyi szent. Csak hát De Rossi, Motta és Pirlo is elmúlt harminc (utóbbi már jó pár éve), és Aquilani is a VB alatt fogja betölteni a harmadik ikszet.
A fentiek mellett még egy vagy két embert visz majd ki Prandelli a következők közül: Candreva (Lazio), Verratti (PSG), Parolo (Parma) és Romulo (Verona). Szerintem az utolsó kettőnek semmi esélye a repjegyre. Nálam Verratti kezdő környékén táncolna, de olasz szemmel nézve túl fiatal a maga 21 évével.
A támadósor is jó nevekből áll. Elsőként kell említeni Balotellit (AC Milan), aki egyértelműen húzóember volt két éve az EB-n. Mellette én az üveglábú Rossit (Fiorentina) tudnám elképzelni, de ő minden valószínűség szerint meg fog sérülni. Cassanot (Parma) elsőre nem hittem, hogy komolyan gondolta Prandelli, de nagyon úgy néz ki, hogy számít rá (bár még lehet, hogy összekapnak).
Rajtuk kívül még a keretbe férhet: Cerci (Torino), Destro (AS Roma), Insigne (Napoli) és Immobile (Torino).
Ami szembetűnő, hogy nem fiatal ez az olasz keret, de még nem is mondanám idősnek. A sok rutin hozhat valamit a konyhára.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy bár a potenciális kezdőcsapat bivalyerős, egyáltalán nem tűnik a cseresor minőségileg ugyanolyan osztályúnak (ha pl. Rossi megsérül, és Balotellit eltiltják, akkor nem fosom össze magam a Cerci-Insigne kettőstől – pedig nem ügyetlenek, csak nem ugyanaz a minőség).
A stílus
Az olasz csapat világéletében pragmatikus focit játszott. Ez most sincsen másképpen, mégis szimpatikusabb ez a dígó banda, mint eddig bármelyik olasz válogatott...persze még mindig nem elég szimpik ahhoz, hogy ne ellenük drukkoljak.
Prandelli alatt többféle szerkezetben láthattuk játszani ezt a csapatot, miközben a játékstílus változatlan maradt (ebben hasonlítanak Uruguayhoz). A háromvédős rendszer remekül bevált az EB-n Spanyolország ellen, hogy aztán a döntőben a négyvédős rendszerüket ledarálják a spanyolok.
Háromvédős szerkezetben a csapat a széleken kerül emberhátrányba, hiszen a wingback többé-kevésbé egyedül száll szembe a mostanában népszerű 4-2-3-1 szélsőivel és felfutó szélsővédőivel. A tavalyi BL sorozatban a Bayern be is mutatta a háromvédős felállást favorizáló Juventuson, hogy mennyire gyenge bír lenni a széleken. A dolog folyománya az lett, hogy az idei sorozatban a Juve a BL meccseken négyvédő szerkezetben lépett pályára, és az olasz bajnokságra korlátozta a háromvédős felállást (tekintve, hogy az olaszoknak beteges averziói vannak a szélsőkkel szemben, ezt nyugodtan megtehették).
A szélsőjáték szempontjából a négyvédős szerkezet sem üdvözítő az olasz csapatnak, mert bár védekezni így stabilabban tudnak ott, előrefelé nem jelent sokkal többet, mivel a négy középpályást gyémánt alakzatban szokta feltenni Prandelli. Ez a 4-4-2 diamond megverte az EB-n a németeket az elődöntőben, viszont randa nagy verést kapott a döntőben.
A két csatáros felállás viszont ma már unikumnak számít, és okozhatnak is gondot vele az ellenfeleknek, mivel így a középhátvédek nincsenek létszámfölényben. Balotelli és Cassano vándorlásai - különösen a felfutó szélsőhátvédek mögött nyíló területekre - minden ellenfelüknek gondot okozott az EB-n. Ilyen mozgásokra most is szükség lesz függetlenül attól, hogy végül ki fog az olaszoknál kezdeni elől. A két csatár okos helyezkedése kifejezetten az angolok ellen lehet produktív.
Kilátások
Remélem, hogy a csoportból nem mennek tovább, de reálisan nézve nagyon is esélyesek rá. Ha továbbmennek, akkor a C-csoportból senki sem jelenthet gondot (Kolumbia sem Falcao nélkül), azaz a negyeddöntő meglehet.
Onnantól viszont megálljt fog nekik parancsolni a házigazda brazíl csapat - papírforma szerint velük fognak találkozni.
4. Costa Rica
Róluk nem tudok sokat. Nem tűnik erős csapatnak. Az elmúlt egy év legszebb eredménye számukra az lehetett, hogy ősszel megverték a gringókat 3:1-re, majd pedig a darabokban lévő mexikói csapatot 2:1-re. Mindkét győzelem a VB-selejtezőben esett, ami azért megsüvegelendő.
Viszont az elmúlt egy évben olyan kiváló csapatoktól kaptak ki, mint Honduras, Dél-Korea, és Ausztrália. Az őszi győzelmet megelőzően pedig kétszer is kikaptak az USA-tól. Chile pedig lemosta őket (4:0). A Jamaica és a Panama elleni döntetlen sem a vitrinben fog kikötni.
A keret
Töredelmesen bevallom, hogy Oviedon (Everton) kívül senkiről sem hallottam, de ő sem tagja a 30 fős bő keretnek.
A keret nem fiatal, 24 év alatti játékosból elvétve találni párat a 30 között, viszont legalább rutinosnak sem tűnnek, mivel összesen heten vannak csak 50 válogatottság felett, és senki sem érte el a 100-at még.
A keret nagyja légiós, de 12 játékos otthonról érkezik. Nem tudom, hogy a costa ricai bajnokságot hová kell helyezni a magyar NB1-hez képest, de kétlem, hogy magasan fölé. Top bajnokságban csak két játékos, a kapus Navas (Levante) és a hátvéd Diaz (Mainz), játszik, ha játszik.
Ruiz (PSV) tavasszal kölcsönben járt Holandiában a Fulhamtől, és ha már arra járt 14 meccsen rúgott 5 gólt. Campbell (Olympiacos) meg azoknak juthat az eszébe, akik akkor is ezerrel koncentrálnak a TV-re, amikor a cserepadot listázzák.
A játékuk
Passz. Komolyan. Lövésem sincs.
Kilátások
Ebben a csoportban? Nulla pont.
