Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Szergej Pub

A jó, a rossz és a csúf

2014. június 27. - Szergej Pub

Ebben az abszolút szubjektív, részrehajló, önkényesen szelektív, elfogult és szergejesen szókimondó írásban a lehető legkeresetlenebb szavakkal igyekszem legalább egy kicsit írni azokról a csapatokról, amelyeket sajnos nem láthatunk többé a VB-n (a Jók), amelyeket sajnos még néznünk kell egy ideig (a Rosszak), és amelyeknek kiesése kapcsán fültől fülig kaján vigyor üli meg a 12 éves Glenlivettől kipirult orcámat (a Csúfak).

A Jó

Horvátország válogatottja tele van olyan játékossal, akik többre érdemesek, mint csak simán kizúgni a csoportkörben. De a Modric-Rakitic páros folyékony passzjátékát különösen élvezetes volt nézni. Kár, hogy Kovac az istennek sem tudta összepasszítani és kiegyensúlyozni a középpályát! 

Ausztrália őszinte és egyszerű játéka látványos meccseket eredményezett. Chile és Hollandia is komolyan izgult leginkább a Cahill-Bresciano kettősnek köszönhetően, akik nem múló energiával mentek rá a legelőrebaszottabbnak látszó labdákra is. Cahill pedig meglőtte a VB eddigi legszebb gólját egy ilyennek látszó ívelésből.

Elefántcsontpartot csak sajnálni lehet. Nyolc éve és négy éve voltak az olyan játékosaik a csúcson, mint Drogba, Kolo Touré vagy Kalou, de mindig olyan bika csoportba kerültek, ahonnan nem sok reményük volt a továbbjutásra. Most, amikor végre kukacsoportba kerültek, meg már mind kiöregedni látszanak. Egyedül Yaya Touré és talán még Homlok (AKA Gervinho) mondhatja el magáról, hogy pályája zenitjének közelében jár. De amellett, hogy majdnem sikerült továbbmenniük, visszahozták a világfutballba a 4-2-4-et, és az egyik legegységesebb afrikai csapat voltak a tornán.

A bosnyákokat volt szerencsém élőben látni, és megszerettem őket. Argentína bizony mázlista volt, hogy az első félidőben ők vezettek és nem a bosnyákok, mert nagyon nem úgy nézett ki a meccs. Nem véletlen, hogy Sabella félidőben a cserepadhoz nyúlt annak ellenére, hogy ők vezettek. A bosnyák csapat tele van jó támadójátékossal, Dzeko, Pjanic, Hajrovic, Misimovic, Ibisevic, Lulic stb., akiknek még elképzelésük is van arról, hogy miként építhetnének fel egy támadást, és most már Besic személyében lassan nemzetközi szintű védekező játékosuk is van. Ha egy picit jobbak lennének a védőik, akkor Nigéria helyett, most a bosnyákok esnének ki a franciák ellen a nyolcaddöntőben.

A Rossz

Uruguay nemcsak Suarez kannibalizmusa miatt vívta ki ellenszenvemet. Suarezt egyébként is inkább mentegetni tudnám, mivel Chiellininél patkányabb védőt keveset hordott a hátán ez a sárgolyó (mondom ezt Juve szurkolóként!), de hát mit is várhatnánk egy olyan futballnemzet játékosától, amely sorozatban képes gyártani az ilyeneket (pl. Materazzi). Uruguay már Costa Rica ellen kezébe vette a skatulyát, és bár Anglia ellen egész emberes teljesítményt tettek le az asztalra (azaz tudnak éppenséggel focizni is, ha úgy szottyan kedvük), de a digók ellen sikerült kirántaniuk a gyufát azzal, hogy olyanokat mutattak, ami pont az ellenfelükre vonatkozó sztereotípiáknak felel inkább meg. Rúgdosódás, fetrengés, könyörgés, reklamálás és aztán a harapás. 

A flansziákat kábé annyira bírom szívlelni, mint a digókat, és amióta az eszemet tudom azt vallom, hogy egy jó VB-hez /EB-hez az kell, hogy se a macskaevők, se pedig a csigazabálók ne jussanak ki, vagy ha kijutottak, akkor minél előbb hulljanak el. Hiába Svájc földbe döngölése - amit pusztán a remek kontrajátékukkal értek el - és Honduras eltángálása - amit Honduras kiválóan megérdemelt - végül csak kijött belőlük a saját énjük Ecuador ellen. A VB leggagyibb meccsét volt szerencsétlenségem élőben megnézni, hála nekik, és ezt nem vagyok hajlandó megbocsátani!

Argentína úgy tűnik, hogy Bilardo bevált receptjét - miszerint egy válogatottban hét védekező és három támadó játékos kell - találták meg a boszorkánykonyhában annyi különbséggel a 86-os csapathoz képest, hogy Di Mariát nem lehet kihagyni a középpályáról, így az arány 6-4-re módosult. Sosem tudtam lelkesedni az ilyen one-man csapatokért, és Argentína pont egy ilyen csapat, mert Messi nélkül pont annyit ért eddig a játékuk, mint halottnak a beöntés.

Brazília a másik egyszemélyes csapat. De ők még meg vannak sújtva Freddel is, aki a legnagyobb szégyen, ami megeshet egy VB címre törő csapattal. Röhej, hogy egy olyan futballnemzet, amelyik olyan csatárokat nevelt ki, mint pl. Ronaldo (nem a zselés, hanem amelyik pont hogy nem tud mit kezdeni a zselével), képtelen a csapatba tenni egy - azaz egy darab - épkézláb kilencest! Fred cseréjéről, Joról, pedig mindent elmond az, hogy Fred cseréje. Persze kapusuk sincs, de ettől még lehetne jó ez a csapat - még Freddel súlyosbítva is - de valahogy mégsem akar összeállni. Kamerun ellen mutattak valami életjelet, amikor végre Scolari lecserélte Paulinhot (nem tudom, hogy Paulinho mit tesz Scolarival, hogy állandóan a kezdőben van - vagy a családját raboltathatta el, vagy minden nap reggel megoblákolja, de valamit biztosan csinál ahelyett, hogy jól focizna!) Fernandinhora, de egyelőre nem látszik, hogy ez állandó bírna lenni. Addig viszont csak Neymarban bízhatnak, aki még mindig úgy néz ki, mintha egy papagáj lenne a felmenői között.

A Csúf 

A VB legnagyobb kéjmámora, hogy végre nem kell szétunnom magam azon, hogy a spanyolok ezredszerre is tolnak egy oldalpasszt! Ez a steril, defenzív labdatartás egy picit sem fog hiányozni. A spanyolok pechje, hogy a csoportjukban két olyan csapat is volt, amelyik úgy néz ki, hogy meghaladta a tiki-taka jelenlegi formáját.

Zselé, az agárba oltott patkány, repül haza a portugál csapattal együtt. Egy one-man csapattal kevesebb, akik pont semmilyen nyomot nem hagytak ezen a VB-n. 

A digók kiesése a másik nagy kéjmámor. Imádom nézni, amikor az addig egy recsegősebb fingtól is összeomló és fetrengő játékosok hirtelen terminátorokká válnak, akiknek nem számít az sem, ha kettéharapják a vállukat, abban a pillanatban, ha számukra kedvezőtlen az eredmény. Persze ilyenkor meg a hisztik és az imára kulcsolt kezek gyarapodnak, de hát valamit, valamiért...

Roy papa Angliája most már az angolok szerint sem volt VB esélyes. Az angol futball súlyos önképzavarban szenved, de valószínűtlen, hogy ez az égés hozná rendbe - ezt támasztja alá az is, hogy Roy papát megerősítették székében, pedig a futballról alkotott elképzeléseit valószínűleg Attila és Dzsingkisz kán ismeretlen írásai ihlethették.

Dél-Koreáról nem tudok mit írni, és azt hiszem, ez össze is foglalja azt, hogy mennyi nyomot hagytak maguk után. Ha pályára sem léptek volna, akkor is pont ennyi emlékem lenne róluk, pedig pár órája még néztem őket Belgium ellen.

Oroszország simán továbbléphetett volna ebből a kuka csoportból, de mégis kizúgtak. Ez a karaktermentes, meghatározhatatlan stílusú foci (orosz stílus nem, az biztos) egy picit sem fog senkinek sem hiányozni. Mind élőben, mind TV-ben nézni őket szenvedés volt. Jó, hogy haza mennek...a szurkolóikkal együtt.

Ghána sem lenne rossz csapat, ha nem lennének olyan faszfejek a csapatban, mint Muntari és Butateng. Az előéletük alapján szinte borítékolható volt, hogy az öltöző minden lesz csak nem egységes, és hogy ki fogják azt harcolni, hogy hazazavarják őket. Az éppen aktuális műsorszámot most ezúttal három kopejkáért mutatták be, ami biztosan hiányzik Muntarinak a következő Lambóhoz.

Hondurasról is csak annyi maradt meg, hogy szétrúgnak mindent és mindenkit, ami és aki a kacska lábuk elé kerül. Ez egy pöppet vékony egy VB-re, ennél még talán a Tolodó válogatottunk is többet mutatott volna (bár nem biztos).

Kamerun a másik fillérbaszó társaság! Amellett, hogy úgy nyelték a gólokat, mint kacsa a nokedlit - kilencig jutottak három meccsen, ami negatív rekord ezen a VB-n - még Song is megajándékozott minket egy olyan megmozdulással, ami bármelyik Mortal Kombat karakternek (talán leginkább Kanonak) a becsületére vált volna. 

Ecuador maradt a végére, mert egy picit "kakukktojás a gépezetben" (copyright by Halmai Gábor). Az utolsó, flansziák elleni, meccsen mutatott értékelhetetlen produkciójuk juttatta őket ide a lista végére. A meccsről még annyi sem maradt meg nekem, hogy miért állították ki Valenciát, de egyenesen érthetetlen volt, hogy egy csapat, amelyiknek győznie kell, és amelyik megkap egy szétforgatott ellenfelet, az miért nem megy neki, és miért csak az utolsó percekben kezd el támadni, amikor már majd' fél órája emberhátrányban fáradnak a játékosai???

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr976430869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

purga · http://horrormirror.blog.hu 2014.06.27. 13:55:27

minden egyes szavával egyetértek :)

ámulookbámulook 2014.06.28. 08:32:32

De legalább ők ott vannak/voltak. A mi "játékosaink" még csúfnak sem elegek. Nekünk marad a gúnyolodó kibic egyszerre nevetséges és szánalmas szerepe. Attól, hogy igazad van a fenti szösszenetedben nem változtat a tényen, hogy előbb leszünk tengeri nagyhatalom, semmint a mi túlfizetett, nagyarcú, piperköc csámpásainkról tudj egy hasonló cikket írni. Nemhogy dícsérőt egy fikázóst sem.:-D
süti beállítások módosítása