Négy meccsen is túl vagyunk már, és máris itt az ideje, hogy pár rövid gondolatot megosszak veletek az eddig látottak kapcsán.
Oroszország - Szaud-Arábia 5:0
- Pizzi kinevezésével a szaudi szövetség eldöntötte, hogy a biztos védekezésből vezetett kontrák helyett inkább labdabirtoklásra épülő focit akarnak látni. Bert van Marwijk, aki a szaudiakat kijuttatta, stabil védekezést és az üres területekre tett labdák utáni nyargalászást szokta kérni csapataitól. Pizzinél meg ugyebár bokára kell tenni a labdát. Egy év alatt csak az alapokat sikerült elsajátítania a csapatnak. Azaz szépen tudták tartani a labdát, és össszepasszoltak 61%-nyi labdabirtoklást is, de fogalmuk nem volt, hogy a 4-1-4-1-ben védekező ruszkikat miképpen lehetne feltörni.
- Ez a fentiek miatt meccs kiválóan mutatta, hogy a labdabirtoklásra és a passzok számára/passzpontossgára vonatkozó statisztikák elfedik a legfontosabbat. Azt nem mutatják meg ugyanis, hogy mihez kezdesz a labdával; a passzok hossza, iránya és helye legalább ilyen fontos mutatók. A szaudiak a saját térfelükön vagy max a középső harmadban tudták járatni a labdát, és szinte kizárólag oldalra vagy hátra sikerült passzolniuk, előrefelé a ruszkik simán útjukat állták.
- Nekem állandó vesszőparipám annak figyelése, hogy mennyit tud egy csapat passzolni egymás után az ellenfél térfelén. A szaudiak ritkán jutottak három fölé. Így nem lehet labdatartásos focival sikeresen támadni.
- A meccs alapvetően alacsony színvonalú volt, mert a ruszkik sem igazán próbálkoztak hosszú passzaláncokkal. Ők inkább a megszerzett labdával - futball-hagyományaiknak megfelelően - egyből, mélységi passzokkal indítva az előretörő játékosokat, a kaput támadták.
- Ez nem volt nehéz, mert a szaudi csapat transiont-je rendkívül gyenge volt. A labdatartásra felvett alakzat tökéletesen alkalmatlan általában a védekezésre. Az ilyen alakzatotokat könnyű megkontrázni, és ezért fontos, hogy a labdát egyébként uralni kívánó csapat milyen gyorsan tud visszarendeződni a védelmi alakzatába. A szaudiakról nem tudom megmondani, hogy milyen gorsan vagy lassan, mert nem derült ki, hogy mi lenne a védelmi alakzatuk; mintha sosem tudták volna felvenni.
- Golovin és Cserisev klasszis játékosoknak tűnnek. Különösen az előbbi, de azért még nézzük meg őket a másik két meccsen is, mielőtt ítéletet mondhassunk róluk.
- Én még mindig tartom, hogy a VB két leggyengébb csapatát láttuk a nyitómeccsen.
Egyiptom - Uruguay 0:1
- Egyiptom Hector Cuperrel arra játszik, amire a szaudiknak is inkább kellene: mélyen stabilan védekeznek, aztán abból indítanak gyors támadásokat vezetnek. Salah hiánya így tekintve még fájóbb, mint azt elsőre gondolná az ember.
- A saját térfelükön a labdás játékost azonnal nyomás alá helyezte Egyiptom, és ezzel gondot okoztak a nem túl kreatív uruguayi középpályának.
- Suarez és Cavani összjátéka nem igazán működött a meccsen. Nem tudom még megmondani, hogy ez egy állandó helyzet, vagy csak erre a meccsre volt jellemző.
- Uruguay kifejezetten pontatlanul játszott a támadóharmadban, és ezzel saját magukat szúrták tökön, mert még odajutni sem volt könnyű; jobban meg kellett volna becsülni az ilyen lehetőségeket.
- Ezzel együtt is ez egy sokkal magasabb színvonalú meccs volt, mint a nyitómeccs. Egyértelművé vált számomra, hogy ennek a két csapatnak kellene továbbjutnia.
Marokkó - Irán 0:1
- Ez a meccs is azt igazolta - a nyitómeccshez hasonlóan - hogy a FIFA-nak át kellene gondolnia a bővítést. Borzalmasan, de perverz módon szórakoztatóan alacsony színvonalú mérkőzés volt ez.
- Carlos Quieroz nagy védekező taktikus. Annó Szőr Alkesz mellett bő 10 éve ő építette fel a Ferdinandból és Vidicből álló híres Red Wall-t, amelyik nem akart egyszerűen gólt kapni. Irán szintén stabilan védekezett, de ennél sokkal többet nem csináltak a meccsen. Például még gólt sem rúgtak, mégis nyertek.
- Marokkó egyértelműen jobb csapat, jobb játékosokból is áll, és látszódott, hogy miként szeretnének gólt szerezni. Viszont annyi technikai hibát vétettek, hogy ez nem igazán tudott kijönni.
- A mérkőzés annyiból tét nélkülivé vált, hogy a spanyol-portugál meccsen eldőlt, hogy a két favorit úgy fogja eldönteni a csoportelsőség kérdését, hogy gólarányt javítanak ezen két csapat ellen. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába nyert itt Irán, a továbbjutásra halvány esélyes sincs, mivel mindkét hátralévő meccsen kivont falosszal álló ellenfél vár rájuk, akik nagyon megakarják rakni őket.
Portugália - Spanyolország 3:3
- Ezzel a meccsel kezdődött el igazán a VB. Rögtön csoportdöntővel, és egyben ibériai rangadóval indítottunk.
- A spanyolokat egyáltalán nem viselte meg Lopetegui kirúgása - ezt leszövegezhetjük.
- A portugálok idomultak a spanyolokhoz. Andre Silva padon maradt, Zselé ment kilencesbe, és a középpályán plusz emberként Guedes kapott lehetőséget. A kontralehetőség fenntartása érdekében Bernardo Silva is a csapatba került a jobb szélre (Zselé legtöbbször ezért balra húzódott ki a centrumból), és Moutinho mélyebbre mentt, hogy legyen lehetősége megfordulni a labdával és indítani.
- A portugálok nem akartak sok melót beletenni a védekezésbe, és egyébként sem stílusuk az agresszív presszing. Inkább visszahúzódtak a saját térfelükre annak ellenére, hogy azért már láttuk az elmúlt sok évben, hogy a spanyol tili-toli ellenszere az agresszív letámadás, a gegenpressing és a szélek feladása által a centrum megszállása. Szóval egy konzervatívabb "bekkelünk és kontrázunk" haditervvel mentek fel a pályára.
- A portugál terv jól működött, amihez kellett Zselé kiváló centerjátéka: rengeteg rálőtt labdát játszott meg egyérintéssel pontosan, és ezzel lendületben tartotta a csapatát.
- A spanyolok alapvetően jól játszottak. 67%-os labdabirtoklás, és 92%-os passzpontosság. Costa pedig szintén emberes centerjátékot mutatott be (szerintem hiba volt lecserélni Aspasra, mert a srác tökéletesen súlytalan volt), Isco pedig szabad szerepben mögötte nyújtott kiváló teljesítményt. Azonban DDG hibái (a potya plusz a sorfal pontatlan felállítása a harmadik Zselé gól előtt) meccsben tartották a portugálokat.
- Iniesta megöregedett. Nem biztos, hogy erőltetni kellene a játékát kezdőben, amikor ennyire hosszú a pad. Inkább a már fáradó és emiatt lassuló védelmekre kellene ráengedni Don Andrest; pláne ha a labdatartásával akar előnyben játszva védekezni a csapat.