Eltelt majdnem 24 óra a tegnapi gyalázat óta, így már értelmes szöveggel is képes vagyok megszakítani azt a káromkodásfolyamot, amit aranylábúink hoztak ki belőlem. Nem értem, hogy a retkes faszban van az, hogy az ellenfél 44 sikeres passzból összehoz 8 kapura lövést és három szögletet!? Ha egy csapat egész meccsen 44-szer képes pontosan passzolni, akkor annak még a félpályát sem lenne szabad átlépnie, nemhogy a 30%-ban birtokolni a labdát! Különösen, ha a passzok kevesebb, mint 45%-a pontos csupán! És tudtuk, hogy Andorra nem tud focizni! Nem olyanok, mint a feröeri bálnavadászok, akiknek van stílusos játékuk. Andorra tényleg arra képes csak, hogy picsán rúgdalják a labdát, aztán futnak érte, és birkóznak. De ezt is csak a kb. a meccs felében, mert a másik felére elfáradnak. Ezt tudtuk, erre számítottunk. A csalódást máshol kell keresni.
A csalódás az, hogy lehoztunk 90 percet Európa egyik leggyengébb csapata ellen gyakorlatilag ziccer nélkül. A dugattyús picsájú fekélyes kurva anyját annak, aki kitalálta a 60. percben, hogy a seggén is levegőért kapkodó, teljesen zsibbadt és statikus andorrai védelemre ívelgessük fel a labdákat! Mi a kóchengeres lófaszért nem tudtuk ugyanazt a türelmes labdajáratós, kifárasztós játékot hozni, amit tavaly ilyenkor Izland ellen!? Erre nem lehet az a válasz, hogy nem játszott Gera és Szalai! Ez nem elfogadható! Ez óriási taktikai hiba, ami a kispadról jött. Pontosabban nem jött onnan a mázsás lebaszás, hogy "letekerem a pöcsét annak a baromnak, aki még egyszer elemeli a labdát a talajtól!"
Andorra pedig köszönte szépen, hogy beleálltunk a statikus játékukba, és megkíméltük őket attól, hogy tolódniuk, rendeződniük, ne adj isten sprintelniük kelljen. Mennyi ész kellett volna ahhoz, hogy felismerjék ezt a játékosaink? Valahol Forrest Gump és az Esőember közé tippelném, de nem akarom ezt a két, egyébként jeles személyt megbántani azzal, hogy ezekhez a debilekhez hasonlítom őket. Viszont, ha én ennyi ésszel állnék a munkámhoz, akkor baszd meg nem lenne pénzem a tévéelőfizetésre! Igaz, legalább a szememet megkíméltem volna, és magamat egy agysérüléstől, amit ez a 90 perc okozott.
Aki ilyen idegesítően hülye baszki, annak én nem tudok őszintén drukkolni. Eljutottam odáig a meccs folyamán, hogy már Andorrának kezdtem szurkolni! ÉS EZT NEM VAGYOK HAJLANDÓ MEGBOCSÁTANI EZEKNEK!!! Felemeljük a labdát, hogy abban próbáljuk megverni ezeket a kutyaütőket, amit még nagyjából tudnak csinálni: birkózásban! Lefosom a bokám ettől a zsenialitástól. Gondolom az volt a terv, hogy teljesen megtörjük őket azáltal, hogy abban múljuk felül őket, amit még úgy-ahogy tudnak ...nem sikerült.
Csalódás volt, hogy nem tudtunk helyzetbe kerülni. Csalódás volt, hogy nem ésszel játszottunk. Meg sem próbáltunk. Csalódás volt, hogy nem volt elképzelésünk. Csalódás volt, hogy nem jött segítség ez ügyben a kispadról sem. Csalódás, csalódás, csalódás!
De csalódás volt a hozzáállása is a csapatnak. Aki beszélgetett már velem fociról, az tudja, hogy nagyon nem komálom a "harcoljatok!" és a "nem megfelelő hozzáállással mentek fel a fiúk" tipusú szövegeket. Ez labdajáték, nem küzdősport. Ahányszor a közönség kántálni kezdi a "harcoljatok!" rigmust, én mindig azt ordítom, hogy "focizzatok!" De ezúttal még én is úgy gondolom, hogy ennek a meccsnek a kimenetele nagyban függött a "fosok-én-ebbe-bele" hozzáálláson. Az elképzelés nélküliség is valahol ebből fakadt: tessék-lássék odarúgdosom a labdát az ellenfél kapuja felé, és kipipálom az alibit, hogy én mindent megtettem!
A csapatszintű és egyéni belefosásnak köszönhető, hogy az andorraiak ilyen kevés passzból is ennyi lehetőséget tudtak teremteni maguknak: a védőink jóval kevesebb párharcot nyertek meg annál, mint ami egy ilyen csapat ellen elvárható lenne. Megfordult a fejemben, hogy esetleg edzőt akarnak-e buktatni...
És ezzel ráfordultunk utolsó gondolatunkra. Storck bő két éve lett igazgató, aki az utánpótlásért felel, és szűk két éve lett szövetségi kapitány. Igazgatóként még korai lenne mérlegre tenni a teljesítményét, de úgy néz ki, hogy alapvetően pozitív irányba befolyásolja a dolgokat. Igaz, egyre több fiatal, tehetséges majdani labdarugó hagyja ott az akadémiai rendszert, és próbál meg inkább külföldi utánpótlás csapatoknál fejlődni. Ezeket a játékosokat nem lenne szabad hagyni, hogy kiessenek a válogatottak figyelméből; legyen az utánpótlás vagy felnőtt.
Szövetségi kapitányként viszont már lehet ítéletet mondani róla, és nem hiszem, hogy a menesztése bármit is megoldana. Sőt, továbbmegyek: nem tudnánk jobbal pótolni őt! Kit tennénk a helyére? Kaszinós Gyurkát? E-sunyit újra? Vagy valamelyik másik fogalmatlan léhűtőt, akivel semerre nem mennénk, de legkevésbé előre? Dárdai nem fogja otthagyni a Herthát, és ezen nem is szabad csodálkozni. Storck már megmutatta, hogy van elképzelése a játékról, van a fejében egy elég jó foci, le is tudja oktatni. Azt viszont meg kell tőle kőkeményen kérdezni, hogy mi a visszeres faszért kell a magyar másodosztályból válogatni!
Azonban még inkább annak kellene utánakapirgálni, hogy a játékosok mi a kurva anyjukat művelnek! És nem csak a válogatottban, hanem azon kívül is! Miért van az, hogy a cséká 30 évesen már 5 éve levezet? Miért hagyták, hogy a menedzsere tönkre tegye kapzsiságból az egyébként ígéretes karrierjét? Miért van az, hogy az akadémiai rendszer egyáltalán nem tud felmutatni egyetlen minőségi játékost sem? Miért van az, hogy Kádár, aki egyébként az egyik legjobb védőnk, egy biztos kezdő helyet a lengyel bajnokságban felad a Dinamo Kijev padjáért? Lovrencsics és Kleinheisler haza jönnek égni, és leépülni a Fradiba??? Milyen megfontolásból? Szalai a legjobb példa arra, hogy a bundás kispadja is színvonalasabb, mint az NB1.
A VB persze nem most ment el, hanem tavaly ősszel, amikor nem sikerült megcsapni a bálnavadászokat, és itthon sikerült elveszíteni egy ki-ki meccset doxáék ellen. A portugál saller benne volt a pakliban, be volt kalkulálva. Az andorrai lángos viszont nagyon nem...és nem is ízlik.