Visszatér nyári szünetéből a Szergej Pub, és mivel az utolsó gondolataim is a válogatott és az EB körül forogtak, stílszerű, hogy ezzel is nyissam az idényt.  Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elmarad a szokásos idényeleji beharangozó, de az most másodrangú aranylábúink fellépése mögött.  Csoportelemzés és meccs-beharangozó következik, amely egyfelől az elvárásokat is próbálja optimalizálni, másfelől kikacsingat a tágabb értelemben vett magyar futballra.  Hajtás után jöjjön a veleje.

Az EB után azt írtam, hogy a relatíve sikeres torna nem jelenti labdarúgásunk feltámadását.   És valóban, klubcsapataink ismét beárazták a magyar focit a nemzetközi kupákban; különösen a fradi járt élen az égésben.  Tőlük reális elvárás lett volna legalább egy EL-csoportkör, de még a strandról összerángatott, utólag behívott, kecskebaszó csapatot sem tudták kétvállra fektetni. 

EB-veterán (nem kevés eufemizmussal) játékosainktól azt vártuk, hogy karrierjüket szépen fogják építgetni, és okos döntésekkel fogják megtalálni a számukra legjobb klubokat.  Erre Dzsudzsák arabisztánba igazol, Fiola csak azért nem lett NBII-es játékos, mert a Vidi megmentette, az EB egyik legjobb szélsőhátvédje, Kádár pedig Lengyelországban ragadt (bár ez azért nem katasztrófa), Szalai meg Hoffenheimben (ez már sokkal rosszabb hír).  Persze a kép jóval derűsebb itt, mint a klubcsapataink esetén, mert Nagy úgy néz ki, hogy rendszeresen fog játszani a Bolognában, Kleini is a Darmstadtban, és Stieber is kezd végre egyenesbe kerülni.  Lang dijoni túrája meg meglátjuk mennyire lesz sikeres, de még mindig talán jobb, mintha itthon játszana.  Gulácsi Lipcsében harcolta ki magának a bundás-tagságot, Nikolics meg nagyon jól döntött, hogy nem igazolt el a polákoktól.

A csapat idei formáját elnézve ezúttal a számok hazudnak: utána kellett néznem, mert nem hittem az emkékeimnek, de idén tényleg csak egyetlen meccset nyertünk meg!  Az osztrákok ellen Bordeaux-ban, az EB-n győztünk, egyébként volt két zakónk a németektől és a belgáktól, a többi meccs iksz a kroátok, az elefántok, a bálnavadászok, és a későbbi EB-győztes ellen.  Ha pusztán a számokat nézzük, akkor nem túl veretes eredménysor, de ha azt nézzük, hogy idén csak olyan csapattal játszottunk, akik nálunk (jóval) erősebbek, vagy kb. ugyanolyan erősek (Izland és a sógorok), és ha hozzátesszük, hogy milyen faszipántos játékot játszottunk az EB-n, akkor nagyon is elégedettek lehetünk.  Nincs többé az E-sunyi-féle sumákolás Türkmenisztán, Laosz és Nauru legjobbjai ellen, hogy aztán lehessen mutogatni a fogalmatlan világranglistára, és rikácsolni, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.  Kemény, szőrös golyókkal odaállunk, és akárkit a barlangunkba rángatunk a hajánál fogva (vagy mi látogatunk el a barlangjukba arcukba lóbálva a pélót).  Kellett már az én kis szelid lelkemnek ez a hozzáállás a szövetség/szövetségi kapitány részéről, mert Vanuatu ellen nem lehet fejlődni játékban.  Kiribati ellen nem derül ki, hogy miért fogunk nyolc gólt kapni Amszterdamban!  Azonban a németek elleni kétgólos zakó megmutatta, hogy mivel fingathatjuk meg a sógorokat!

Elnézve a csoportunkat, maximum reménykedni merek a pótselejtező elérésében.  Bízni semmiképp, elvárás pedig nem is lehet a srácokkal szemben.  Svájc és Portugália is jobb, stabilabb csapat nálunk.  Bármelyiket elkapni a négy meccs egyikén nagy fegyvertény volna.  A lett-andorra-feröer hármast természetesen oda-vissza meg kell csinálni férfimódra.  Azaz a harmadik hely, a 18 pont (ebből 9 még idén) elvárás a fiúktól.  Minden efelett már extra, és egy kis extra még röhögve nem lesz elég a második, pótselejtezőt érő helyhez.  Mert ha itthon ikszelünk a csokigyárosokkal, de az Alpokban szívunk, akkor már kevés volt az extra.  Nyugodtan induljunk ki abból, hogy mind Svájc, mind Portugália oda-vissza megrakja a resztlit.  Ahhoz, hogy elérjük a pótselejtezőt, egyszer el kell kapnunk az egyikük grabancát!  Pech, hogy nem játszunk ősszel a portugálokkal, amíg nincs Zselé.  Bár önélküle lehet, hogy még erősebbek (lásd EB-döntő)!  Svájc tűnik inkább elkaphatónak a semmilyen karaktert nem tartalmazó játékuk okán.  Viszont, ha gurítunk valami nagy extrát, és elérjük a második helyet ebben a csoportban, akkor még mindig jön a pótselejtező olyan csapatok ellen, akik erősek, de szerencsével elkaphatóak (pl. csehek vagy osztrákok), vagy egyébként más ligát jelentenek (pl. francia, olasz, spanyol, holland).  Akárhogy is, nem valószínű, hogy 2018-ban meglátogatjuk a ruszkikat.

Ezzel most már kanyarodjunk is rá a bálnavadászok elleni meccsre!  Fontos a három pont, fontos a jó játék.  Minden más másodlagos.  Egy sima 1:0-t azonnal aláírnék, ha az mondjuk az Izland elleni jó játékkal párosul.  Fontos lenne kapott gól nélkül lehozni a meccset, de még fontosabb, hogy ne mi kapituláljunk először, mert azt legutóbb is láttuk, hogy ez a feröeri csapat képes kultúrált focira, és képes megtartani a labdát.  Az utolsó dolog, amit ma este látni akarok, hogy a magyar csapat úgy fut az eredmény után, hogy kergeti a labdát!

Gera, Juhász és Király nincs.  Előbbi sérülés miatt, utóbbi kettő pedig visszavonult a válogatottságtól.  A kapus kérdés kardinális lesz.  Kiváncsi vagyok kivel képzeli el Storck Ször Mackónadrág helyettesítését.  Akárki is, legyen jó lábbal, passzoljon magabiztosan, vegye ki a részét a hátulról történő építkezésben, és segítse a labdakihozatalokat.  Ha előrevagdalja a labdákat, mint Bogdán tavasszal a horvátok ellen, akkor beleállítom a papucsomat a TV-be!  Juhász helyettesítése könnyebb, hiszen idén már nem számított alapembernek; Storck a Lang-Guzmó párosba fektette eddig a bizalmát.  Mellettük Fiola/Bese illetve Kádár lehet.  A középpályán Nagy helye tuti, Kleinire is lagymatag oddsok érkeznek.  Gera helyettese valószínűleg Elek lesz most, de nem fogadnék rá, hogy ez tartósan így marad a selejtező végéig.  Szalainak a bálnabaszók ellen kezdenie kell, mert erre a feladatra ő a legalkalmasabb, Böde majd csereként jöjjön, ha kell.  Nikolics, Némó és Stieber csak a szélen kaphatnak helyet.  Dzsudzsi meg a túloldalon fog játszani.

A szerkezetünk Elek helyezkedésétől függően fog 4-2-3-1 és 4-1-4-1 között váltakozni.  Ebben semmi meglepő nincsen, ezt nyomtuk az EB-n is, és kétlem, hogy Storck egy idegenbeli műfüves meccsen akarna kétcsatáros játékkal kisérletezni.  A feröeriek messze nem verhetetlenek, de jók.  Keveset tudnak, de azt üzembiztosan, pont mint Izland vagy Norvégia.  Mindkét legutóbbi meccsünk kínszenvedés volt ellenük, és ez most is így lesz, attól tartok.  Kétlem, hogy két gólnál nagyobb különbséggel meg tudnánk verni őket, sőt, már az egygólos győzelem is nagyon jó lenne.  Húzzuk ezt be, aztán készüljünk az óragyárosokra, hogy beléjünk törjön a bicskájuk!