Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Szergej Pub

A magyar-román elé...

2015. augusztus 29. - Szergej Pub

Idén még nem kaptunk gólt!  Azt hiszem érdemes ezzel a felütéssel kezdeni a beharangozót, mert ez olyan szürreális, mintha maserati mária, a nemrég elhunyt Overdose és Ferenc pápa forgatna közös házi pornót.  Idén még nem kaptunk gólt sem tét-, sem barátságos meccsen!  Annyira szürreális, hogy elkezdtem utánanézni (de gyorsan feladtam), mikor bírtuk ki kapott gól nélkül egy adott évben szeptemberig.  Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült ilyen évet találnom.  Az biztos, hogy az elmúlt három évben rögtön az első meccsen elvesztettük hátul a szüzességünket (...and not in a good way).  Persze a képhez hozzátartozik, hogy idén még csak három meccset játszottak aranylábú fiaink, és hát az ellenfelek sem voltak éppenséggel első kalaposak (mondjuk a görögök pont igen).  De ez eddig akkor is jól néz ki.  Most már csak az kellene, hogy ez a nem éppen világverő, de azért nem is tök fogalmatlan bocskoros banda ellen se hajítsuk el az erényövünket.  Hajtás után melegítünk a nagy összecsapásra.

No, mondjuk pont a románok sem kaptak idén gólt.  Igaz ők meg csak két meccset játszottak a bálnavadászok és a whisky-vedelők ellen.  Viszont ők az elmúlt 12 hónapban is csak egy gólt kaptak!  Igaz, azt az egyet pont tőlünk (Dzsudzsi, te aranylábú! - Miért éppen Törökország!?).  Szóval a románok elég masszív kis csapattal rendelkeznek, akiknek az előre játéka pont olyan sótlan, mint a miénk, de pont ugyanúgy stabilan állnak a lábukon hátul, mint mi.  Persze a román szurkolók ehhez inkább hozzá vannak szokva, mint mi szerencsétlenek, akik most erre rejszolunk örömünkben.

A románok játékáról sokat mesélni nem tudok, mert nem nagyon láttam őket játszani mostanában.  A keretükben alig van hazai bajnokságban játszó játékos, de a légiósaik sem sztárcsapatokban játszanak, és ahol játszanak, ott sem sztárok.  Megint egy közös pont, az előző mondat a mi keretünkre is igaz lenne.  A legveszélyesebb játékosuk a Konyasporban játszik; azaz a török bajnokságban "edződik" (pont, mint Dzsudzsi - aki a mi legjobbunk állítólag), Chiriches, a kapitányuk viszont most nyáron lett a Napoli játékosa.  Ahol még nem lépett pályára, és előtte a Tottenhamben sem lett éppenséggel alapember (két idény alatt összesen 27-szer lépett pályára).  Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a románokkal - papíron - egy súlycsoportban vagyunk.

Az első kérdés nálunk, hogy mekkora törést fog okozni a személycsere a padon.  Dárdai felállt, mert Berlinben nem érezték magukat biztonságban (jól érzik szerintem), és úgy gondolják, hogy a feladat egész embert kíván (jól gondolják szerintem).  Dárdai jól döntött, mert bár valóban előre lépegetett a válogatott játékban, és eredményességben is (előbbi sokkal fontosabb, már ezerszer hangsúlyoztam), de ő még nagyon fiatal edző, még sokat tanulhat, és kell is tanulnia.  A Hertha egy biztos pont az életében, ha nem jön össze az edzősködés most, akkor visszamegy az utánpótlásba dolgozni.  Hülye lett volna ezt feladni a válogatottért, ahol ha bukik, nincs hová tovább lépnie. 

Storck munkásságát a bulvár média és az U-20-as VB fényében lehet megítélni.  Nekem szimpatikus volt, hogy nem nézett körbe, kinek a tyúkszemére tapos rá, és egyszerűen megállított szarul vezetett edzéseket, és kirúgdalt mindenkit, aki tök setét a játékhoz.  Az U-20 válogatottunk játékát nézve nagyon nem kell aggódnunk, hogy alapjaiban fogja felforgatni a csapat játékát.  Az utánpótlás csapat a felnőtt válogatotthoz nagyon hasonló játékot játszott, melyet a stabil, viszonylag mély védekezés, időszakos letámadás, és a tudatosan felépített meccs jellemzett.  Szóval én nem fosok attól, hogy Storck alatt a válogatott kevésbé fog potensnek tűnni, mint Dárdai alatt.  Persze Dárdai - már csak nyelvi okokból is - valószínűleg jobban megértette magát a játékosokkal, és ennek folyományaként lehet, hogy jobban tudta motiválni őket, de baszódjon meg az a falábú, amelyiket egy sorsdöntő EB-selejtező előtt, a románok elleni hazai meccs előtt motiválni kell!

Amit várok, sőt elvárok az az, hogy folytassuk a megkezdett utat.  A védelmünk továbbra is legyen szervezett és stabil.  Látszódjon, hogy van egy tervünk, ami szerint le akarjuk játszani a mérkőzést (pl. félidő első 10-15 percében letámadás, és gyors összejátékból gólszerzés megkísérlése, utána visszább állás, labdatartás, türelmes játék vagy valami; a lényeg, hogy legyen egy terv).  A letámadások megkomponálásában lépjünk még előrébb, és a támadásszövésünk is legyen legalább azon a szinten, mint júniusban a finnek ellen.  Az eredményt tekintve nincs elvárásom.  Ha ezeket hozzuk, akkor szoros meccs lesz, amin kevés (3 vagy kevesebb) gól fog esni, és bármelyik irányba eldőlhet.  A továbbjutás szempontjából lényeges lenne, hogy ne kapjunk ki, de nekem - szokás szerint - ismét inkább a mutatott játékban elért fejlődés a fontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr787743662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása