A VB egyre izgalmasabb szakaszába ér, és bár általában ilyenkor szoktak egyre szarabbá válni a meccsek, valójában most nem nagyon látszik, hogy mitől lennének majd rosszak a negyeddöntők. Két 80-as évekbeli VB-klasszikus mellett két újonc meccsét is lesz alkalmunk élvezni. Rövid beharangozók érkeznek a mai és a holnapi meccsek elé.

 1. Németország - Franciaország

 A 80-as években nagyon jó kis meccseket játszottak ezek egymással, és most is valami nagy iramú parázs meccset látok az üveggömbömben, ahol a németek tartják a labdát, míg a francia középpályás fal (Matuidi-Cabaye-Pogba) és védelem (Debuchy-Varangy-Kocsi-Evra) a labda megszerzésére törekszik. A Gríz-Benzin-Valbuena hármas pedig a kiugratásokra fog várni.

A francia haditerv egyszerű, de nagyszerű; a svájciak tudnának is mesélni arról, hogy miért nem jó ötlet mindkét szélsővédőt magasra tolni ellenük. A németek haditerve is előrelátható, de sokkal kétségesebb, hogy kikkel kívánja Jogi megvalósítani azt. Azt hiszem most már Löw is belátja az első négy meccs nem túl rózsás tapasztalatai alapján, hogy proper szélsőhátvédek nélkül baromi nehéz megbontani a behúzódó védelmeket. Ghána, USA és Algéria ellen is meddő volt a mezőnyfölény. Portugália volt eddig az egyedüli csapat, amelyik kinyílt ellenük, és őket fel is koncolták.

Löw az egyik sajtájon már pedzegette, hogy Lahm visszakerülhet a szélre. A német újságok pedig arról cikkeznek, hogy a vizuális terror úttörője, Grószkrójc (Szent Isten!) fog jobboldalt kezdeni. Akárhogyan is lesz, tökön szúrom magam, ha Jogi pont a flansziák ellen rak be mindkét oldalra progresszíven helyezkedő szélsőhátvédeket, hogy aztán pont azt a faszt szívják meg, amit a derék csokoládé gyárosok. Elég lesz Lahm a jobboldalra, Kroos-Svejni-Khedira középre...na állj, így sem jó! Löw már Ghána ellen rájött, hogy gördülékeny passzjáték nem jöhet úgy létre, hogy a Herceg is a középpálya közepén van. Na, most jönne rohadt jól egy Gündogan!

A lényeg, hogy Löw akárhogy sakkozik, valamelyik ujját fel kell dugnia az orrába (és ezt mostanában már nem szívesen csinálja). Úgy tűnik, ha gördülékeny passzjátékot akar, akkor a széljátéka gyengül, ha meg széljátékot akar, akkor meg a passzjátéka esik szét. A flansziák ellen lehet, hogy jobb lenne a szokásos felállással nyitni, és tartogatni a labdát, miközben a négy középhátvéddel könnyebb megfogni a kontrákat, és majd csak a már fáradó flansziákra ráengedni a széljátékot....nem tudom. Pokolian a kemény meccs lesz.

2. Brazília - Kolumbia

Most mindenki Kolumbia és James Rodriguez faszát szopkodja (valszeg Joó Gabika is lecseréli Messit), de én nem igazán vagyok arról meggyőződve, hogy Brazília ellen komoly esélyük lenne. Először is Brazília otthon játszik, másodszor Kolumbia még nem találkozott olyan csapattal, amelyikben ennyi klasszis védő van (ráadásul Brazília védekezése össze van eléggé rakva), harmadszor Brazília olyan csapat, amelyik bármelyik ellenfél játékát ki tudja nyírni, és végül negyedszer: Kolumbia védelme még nem volt komolyan tesztelve.

A braziloknál változás várható, mivel Gusztáv eltíltott, Dani Alves és Hulk pedig pocsékul játszott eddig. Maiconról regélnek, illetve Willian tűnik jó Hulk-pótléknak. Mondjuk én kapcsiból nem értem, hogy miért nem a taktikailag (is) sokkal képzettebb Willian kezd Hulk helyén, de Felipao knows... Gusztáv helyett meg egy elég szexinek tűnő Fernandinho-Paulinho hatos-nyolcas kezdhet. Nem hiszem, hogy Scolari megmeri ezt lépni, de ha igen, akkor nagyon érdekes lesz látni Brazíliát igazi verőlégény nélkül.

Kolumbia tulképpen a szokásos csapattal fog felállni. Számomra csak két dolog érdekes. Egy, hogy Jackson Martinez kezd-e, és ha igen, akkor centerben-e vagy a szélen (majdnem annyira tehetséges, mint James Rodriguez, de valahogy ez eddig nem jött ki a tornán...talán majd most!). Másodszor pedig, hogy Fredy Guarin kap-e végre lehetőséget a kezdőben. No, nem mintha a kábósok középpályája eddig gyengeséget mutatott volna, de lehet, hogy jól jönne a srác Brazília ellen.

3. Hollandia - Costa Rica

Costa Rica szögegyszerű játékkal és egy olyan szerkezettel jutott el idáig, amire nem nagyon találták az eddigi ellenfelek az ellenszert. A görögök ellen már akadozott a gépezet, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy a görögök már nem gondolták azt, hogy jó ötlet magasrahúzott védelmi vonallal játszani a mucsácsók ellen. No, meg persze a kiállítás sem segített rajtuk.

Hollandia legnagyobb erőssége eddig a kispadon ül. Tüdőfej nagyon jól variál, jókor és jókat cserél, és bár Ausztrália ellen hülyeség volt a háromvédős rendszer, de még időben javította ezt is. Mexikó ellen dettó, bár ott már rezgett a léc. Hogy most négy vagy három védővel áll majd fel az tök mindegy, mert most nem egy olyan csapat ellen kell készülniük, amelyik agresszív presszinggel túrja fel a pályát. Mexikó és Chile okozott is számukra gondot, míg a spanyolok okozhattak volna, ha nem csavarják magukat takaréklángra.

Costa Ricának nyilvánvalóan kicsit kijjebb kellene jönnie a kettős fedezék mögül, ha magasan akar labdát szerezni, de nem vagyok benne biztos, hogy ők ehhez a fegyverhez fognak majd nyúlni. Vagy legalábbis addig nem, amíg nincsenek hátrányban. Holland szempontól a meccs képe most kivételesen olyan lesz, amikor a hollandoknál lesz többet a labda (eddig ez nem igazán volt így), ugyanakkor costa ricai szemmel minden marad, amilyen volt. Mélyen ülő 5-4-1, és lapos vagy magas hosszú labdák Campbellnek vagy a két felfutó szélső középpályásnak/védőnek, akik a támadáshoz csatlakoznak.

Ha a hollandok nem jutnak a négy közé, az lesz a VB legnagyobb meglepetése.

4. Argentína - Belgium

Az argentín csapat már megint a "broken team" jegyeit hordozza magán, bár messze nem olyan erősen, mint a dagadt narkós keze alatt négy éve. Sabella megszervezte a védelmet, ez pipa. Külön szerencse egyébként mert ilyen egyéni képességű játékosokkal megvert védelem úgy nyelné a gólokat, mint kezdő pornós a nyányót valami lepukkant gang-bang partyn. Sabella viszont baromira nem szervezte meg az előre játékot. Ha párhuzamba állítjuk nemzetünk faszrajzolójával, akkor nemcsak a külső alapján, hanem e tekintetben is találunk hasonlóságokat. Svájc ellen kimerült annyiban a támadójáték, hogy a Főhobbitnak, vagy Mariskának eljuttatják a labdát, aztán majd ők kezdenek vele valamit.

Belgiumnak pont az lesz ezért a lecke, hogy miképpen fogják meg ezt a két embert. A belga középpálya játéktudásban ugyan az argentin fölé nő valamelyest (nem az egyéni képességek, hanem pont a szervezési hiányosságok miatt), de Mariska és Messi ledózerolásához olyan közel kell helyezkediük a védelmükhöz, hogy a labdakihozatal szenvedhet emiatt csorbát. A belga védelem viszont pont hogy egyénileg nagyon pöpec - szemben az argentínokkal - és még kellőképpen masszívnak  is tűnnek. Ha meg tudják fogni Messit és Mariskát, akkor a Hazard-De Bruyne-Mertens-Origi(Lukaku) sor nagyon szépen muzsikálhat.

Kérdéses, hogy a belgák labdatartásos stílussal társított 4-3-3-as szerkezete ellen Sabella három vagy négy védővel áll majd fel. Ha hárommal, akkor esélyes, hogy a szélen tönkre verik őket, bár a belgák is pont azzal a gonddal küzdenek, mint a dajcsok: középhátvédek játszanak a széleken. A középpálya kiegyenlítettnek tűnik, ezzel együtt lehet, hogy a belgáknál lesz többet a labda (a kidogozottabb összjáték okán). Akkor viszont Messinek és Mariskának lesz területe futkározni. Szóval elképzelhető, hogy a belgák lemondanak a labdáról a biztonság érdekében, és inkább ők is Hazardnak és Mertensnek nyernek területet.

A belgáknak fogok szurkolni, az már biztos. Leginkább a tapló-patkány argentin szurkolótábor miatt.