"Szóval Serrano béna vénember!  Sörhasat eresztett, rozsdásak az izületei!  Lehet!  Viszont te Bugsy, te bunkó vagy!  Kitömnivaló barom vagy, és még finom voltam!"  Nimfas örökbecsű szavait hallottam lelki füleimmel, mikor a Barcát a Napoli ellen láttam játszani, miután mindenki szidta, és mindenki lesajnálta.  Őrült az, aki alábecsüli ennek a rutinos Barcának a képességeit, és hogy az mire lehet elég egy ki-ki meccsen, de ezzel együtt is azt mondom, hogy most a bajorok az esélyesebbek (és a fogadóirodák egyetértenek velem).  Lássuk miért!

A Bayernnek a jelenlegi pontos formájáról nehéz bármit mondani, mert elég rég véget ért a bundás, míg az ementáli kotonnál is gyengébb védelemmel felálló Cselszkij ellen nem igazán voltak próbára téve.  Az biztos, hogy Kovac őszi kirúgása után telitalálat volt Hansi Flick kinevezése.  Nemcsak összeszedte a szétesettnek tűnt keretet, de egész pofás fazont szabott a játékuknak is.  

Flick újragondolta a csapaton belüli szerepeket, és úgy néz ki mindenre talált megoldást.  Az idény elején azt írtam, hogy a Bayern nagyon jól néz ki a szélső védők szempontjából, mert van nekik négy világszintű.  Ehhez képest egy ötödik, a 19 éves kanadai Davis, kiszorította a világ legjobb balhátvédjét, Alabát, aki viszont élete legjobb szezonját futja belső védőként!  Azt még a Kopasz Filozófus sem merte meglépni, hogy Alabából belső védőt kreáljon, de rohadtul működik.  Kimmichet, aki egy nagyon agilis, de mégis eszes játékos jó döntéshozatali képességekkel, kiszabadította a vonal melletti alapvetően fizikális szerepből és betette a középpályára (ahol azt csinálhatja, amiben a legjobb: döntéseket hoz); néha pedig belsővédőként játszatta, ami azért annyira nem jött be: Butateng maradt alapember.  

Alaba azonban hiába hozta élete formáját, ketten rajta is túlnőttek:  Müller ismét Raumdeuterként cirkál a pályán, és kergeti őrületbe azt, aki úgy gondolja, hogy fogni akarja őt;  Lewa pedig az idei aranylabda elmaradásának legnagyobb vesztese, mert kb. borítékolnám, hogy idén ő kapta volna meg.  Ezek ketten elől pedig halálos elegyet alkotnak, mivel Lewa egyáltalán nem csak egy Nistelrooy-féle bólyacenter, hanem rendkívül sokoldalú lett a játéka: beáll kilencesbe, és tolja hátra az ellenfél védelmét, így Müllernek a vonalak között lesz területe; visszalép a védelem és a középpálya közé, hogy második csatárként leossza a kulcspasszokat, míg Müller tör előre a kapu felé; kihúzódik a félterületbe, hogy helyet nyisson a centrumban mélységből érkező Goretzkának; visszalép a középpályára, hogy segítse a labdajáratást, és a támadásépítést, vezeti a letámadást, és a visszatámadást labdavesztés esetén...és egyébként mariogomezi skillekkel érkezik a beadásokra a kapu elé, hogy a valagáról is a kapuba pattanjon a labda.

A Barca az idény végére leengedni látszott, aminek a bohócliga elvesztése lett a folyománya, de a Napoli ellen egy igen emberes teljesítményt tettek le a pályára.  Félreértés ne essék, nem játszottak igazán jól, inkább a Napoli szarul, de mégis sokkal életelibbnek tűntek, mint a bohócliga utolsó öt fordulójának bármelyikében.  Különösen Messin látszott az akarás, és bár továbbra is fele annyit fut, mint bárki más a pályán (ide értve Ter Stegent is), de labdabirtoklásnál az elmozgásai nagyon ültek, a labdával pedig hatékony volt.  

Ami a Barca számára előremutató volt a Napoli ellen, az a duplatizes kreálmány.  Ez esetleg válasz lehet arra a problémára, ami az egész idényüket mérgezte: hova a picsába szuszakolják be Griezmannt?  A Napoli ellen, hol Messi, hol Griezmann tűnt fel a középpálya és a tamadósor között, és máris pofásabbnak tűnt az egész játékuk.  Ami a Barca számára gond lehet, az a jobboldali védekezés, mert a Bayern meg baloldalt nagyon erős lett Davisszel.  Akárki is lesz a jobbhátvéd (valszeg Semedo), jobb lesz, ha a bugyit a homlokára szegeli, mert különben gyorsan becsusszanhat a gatya trüffel.

A Barcánál a Bayern sokkal gyorsabban játszik alapvetően.  Ha a Bayern diktálhatja a tempót, akkor sima meccs lesz.  A Barca két eszközt vethet be a lassításra: az egyik, hogy faultolgatnak, és tördelik a játékot.  Erre nem számítanék tőlük, mert teljesen stílusidegen.  A másik, hogy tartják a labdát, és ők diktálják a tempót.  De ebben meg az a csapda, hogy teret enged a Bayern mostanra kb. top3-as presszingjének és tranzíciós játékának, és teret hagy a védelem és a középpályások mögött az ilyen Müllereknek meg Daviseknek, és újabban Lewának is.  Ezzel együtt is azt gondolom, hiába kétélű fegyver, a Barcának mindenáron tartania kell a labdát, és diktálnia a tempót; már csak azért is, hogy a komfortzónájukon belül maradjanak.