Gondolom a hat olvasóm már letett arról, hogy valami szezoneleji kedvcsinálóval fogok kedveskedni nekik, hiszen milyen szezonbeharangozó az, amit két hónappal szezon kezdete után írnak meg?  Ugyanakkor remek mentségem van arra, hogy miért inkább körképet írok beharangozó helyett.  És nem (csak) az, hogy csapágyasra pörgettem a szopórollert a melóban.  Inkább az, hogy szokatlanul sok kérdés merült fel számomra az idény előtt, és szerettem volna egy kis időt, hátha megkapom rájuk a választ.  Ezeket a kérdéseket mindjárt fel is sorolom, és meglátjuk, hogy került-e rájuk válasz vagy sem.  Hajtsatok!

Premier League

Az angoloknál rengeteg bizonytalanság volt és még van is.  Kitart-e a Lesztör jó formája idén is?  A Pöhler gatyába tudja-e rázni a Pudlit?  Conte győzelembe üvölti-e a Dinamo Cselszkijt is?  A West Ham idén is óriásölő lesz-e?  Stabil marad-e a T'ham és az Arsenal is, miután alig vásároltak be a riválisokhoz képest?  És végül a két legnagyobb kérdés: egyfelől a Katalán Filozófia a ködös albionban is letarolja-e a mezőnyt, vagy bebizonyosodik most már mindenki számára végleg, hogy az angol a legkiegyensúlyozottabb és legnehezebb bajnokság?  Másfelől, hogy Muringyó méltó utódja tud-e lenni Szőr Alkesznek vagy bebizonyosodik most már mindenki számára végleg, hogy a futballról alkotott elképzeléseit meghaladta a kor?

A Lesztör Janus-arcú lett idén.  A bajnokságban bukdácsolnak, és kb. ott helyezkednek most el, ahol az előző idény elején vártuk őket.  Viszont a BL-ben szárnyalnak, és oké, hogy elég hycomatos csoportot kaptak, de egyelőre angol bajnokhoz méltóan teszik félre az útból az ellenfeleket, és már most féltávnál is szinte tuti, hogy továbbmennek a csoportból.  A Pudli köszöni jól van, a Pöhler lassan a Mersey partján is meghonosítja a Turbo-Fussballt, és a kezdeti botlások után eléggé közepes, ámde magabiztos játékkal lépnek keresztül a mezőnyön.  Egy bajnokesélyes márpedig attól az, hogy akkor is nyer, amikor nem csillog-villog a játék.  Például, amikor a Stamford Bridge-en bokszolták le a Rotor Londongrádot.  Conte masszív kezdés után két rangadót is elbukott gyors egymás utánban (Pudli és Arsenal), és ez már kívülről is látható amplitúdóval mozdította meg a kispadot.  Merthogy AbraPapa nem épp a türelméről híres.  De valószínű, hogy most pár hétig rendben lesz Conte renoméja, miután legyalulták a Unitedet.  A West Ham mélyen tudása alatt teljesít, míg a T'ham és az Arsenal lassan, de biztosan haladnak előre a bajnoki címért.  Előbbi az egyedüli veretlen csapat már csak a PL-ben, és simán vezetnék a bajnokságot, ha Bournemouthban vagy West Bromban nem hullajtottak volna pontokat.  Pochettino nagyon összerámolta idénre a Csirkéket, és ha Kane is hozná a tavalyi formáját, akkor a BL-ben is lehetnének vérmes reményeik.

Pep nagyon erősen, amolyan ez-a-retyó-az-enyém módon, nyitott, és még az addig rendben levőnek tűnő Unitedet is durva magabiztossággal csapták le.  Aztán jött a már megénekelt T'ham (sima zakó), majd a szintén masszív Everton és Soton, és ha ehhez hozzátesszük a Celtic elleni blamát, és a Barca elleni égést a BL-ben, akkor látjuk, hogy nagyon hosszú lesz még ez az idény a Shittynek, és a karácsonyi boxing day-es őrülethez még el sem érkeztünk.  A Pep-féle labdabasztatás még csak-csak működni fog Angliában is, de a középpályás presszingre fingani fognak az olyan rögbi csapatok, mint a Stoke vagy a Hull.  Bár mondjuk a futball poklának legmélyebb bugyrának számító Brittannia Stadiumban pont magabiztosan nyertek, ám nem lepődnék meg, ha féltávnál elfogyna a nafta, a kiscsapatok otthonában vért húgyoznának, és végül nem Pep fejére kerülne a korona az idény végén. 

Na, de akkor kinek a burájára?  Muringyóéra biztosan nem, ezt azt hiszem gyorsan leszögezhetjük.  A United a portugál mágus keze alatt is csak szarrá tudott összeállni abból a híg fosból, amivé Szőr Alkesz óta vált.  Erősen kezdtek, de aztán a városi rangadó, és az EL bukta beárazta őket.  Azóta meg már egy Watford is meggyalázta őket, egy szir-szar Stoke pedig az Álmok Színáházából rabolt pontot, ami a Vén Skót alatt elképzelhetetlen volt.  Pedig mostanra már egy kisebb afrikai ország költségvetését baszták el igazolásokra, de még mindig Fellaini kezd, Blind pedig a holland Guzmiccsá vált: képtelen tartani a védővonalat.  Rengeteg pontba kerül az agyatlan játéka most már három idény óta!  Ennyi pénzből már rég ki kellett volna őket szorítani.  Nem tudom mi lesz a Uniteddel.  Talán megint elérnek egy EL helyezést.  A bajnokság az öt esélyes között fog eldőlni: Arsenal, Cselszkij, Shitty, Pudli és T'ham.  Mit ad isten, ezek pont egy ponton belül állnak a táblázat első öt helyén.  Utánuk pedig sokáig csend.

La Liga

A bohócliga elsőszámú kérdése az volt, hogy még mindig bohóc-e a La Liga.  Simeone ténykedése óta már nem csak két szereplős ez a bajnokság, és nagyon úgy néz ki, hogy most már nem is csak három.  Az őrült zseni ugyanis összerúgta a port a chilei szövetséggel, miután a VB-n a negyeddöntőig vitte a válogatottat, ahol csak büntetőkkel estek ki a házigazda ellen, majd nyert két Copa-t.  A nyáron pedig átvette a Sevilla padját Emerytől.  Én baromi kiváncsi voltam, hogy Sampaoli mire megy a spanyol bajnokságban, és egyelőre nem csalódtam: második helyen állnak úgy, hogy az Atletit már megrépázták.  A játékuk nem az a teleszteroidozott macho-foci, mint amit a chilei padon megálmodott, és amihez leginkább a BVB Pöhler-féle Turbo-Fussballja volt hasonlítható, de vagy nem állt még össze az őrült zseni keze alatt a csapat teljesen, vagy úgy gondolja, hogy azt a tempót nem lehet két fronton is bírni egy egész idényen át, és ezért némileg lejjebb csavarta a gázt. Az előbbi a valószínűbb, mert azt a játékot, amit Chile játszott, nem két pillanat leoktatni; viszont azért őrült zseni, mert mind minden igazi bielsista edző, nem alkuszik meg.

Kérdéses volt számomra az is, hogy Zizou egyszeri one-hit-wonder, vagy tényleg képes hosszú távú megoldást kínálni a Real padján.  Ez a kérdés egyelőre még megválaszolásra vár, bár valószínű, hogy Zizou tényleg jó.  Egyelőre nem csillog nagyon a csapat, de mégis hozzák a meccseket, veretlenek, és vezetik a tabellát.  Kroos világbajnok formában van, és a kopasz francia most már Zselét is képes rotálni.  Nem lesz már az agárba oltott patkány fiatalabb, ezért vigyázni kell rá, nehogy az idény végén megint sérülésekkel bajlódjon.  Morata, Marco Asensio és Lucas Vazquez pedig bármikor bevethetőek, és nem csak az Eibarok ellen.  A rotálás és a sérülés miatti kihagyás a góllövőlistán is meglátszik, hiszen Zselé a kanyarban sincs.  Kérdés, hogy ettől milyen lesz a lelkiállapota a hisztigépnek, és ez mennyire fog kihatni az öltözőre.  Morata ugyanis nem az a fajta, aki könnyen viseli, ha nem passzolnak neki ziccerben.

Az Atletinél és a Barcánál nem volt semmi kérdés.  Maximum annyi, hogy hanyadik helyen fognak végezni a bajnokságban, megnyerik-e a kupát, és eljutnak-e a döntőig a BL-ben.  Az Atleti és a Barca is erősödött a nyáron úgy, hogy lényegében megtudták tartani a tavalyi csapataikat.  A Real olyat tett viszont, amire évek óta nem volt példa: pozitív lett a nyári átigazolási mérlege.  A három nagy közé úgy néz ki, hogy a Sevilla is odalép negyediknek (ha majd bírják erővel), és a Villareal is még veretlen kilenc forduló után (ráadásul jelenleg egy ponttal előzi az Atletit).  A Bilbao pedig már megint van annyira erős, hogy vért izzadjon bárki, aki a San Mamesbe érkezik.  Hosszú-hosszú idő után van esély arra, hogy nem azért lesz izgalmas a bajnokság, mert a nagyok mindenkit ledarálnak és fej-fej mellett haladnak, hanem mert lett egy-két olyan csapat mellettük, aki elkalapálhatja őket, és ráadásul a kicsik is fejlődtek annyit, hogy ne csak ágyútölteléknek legyenek jók (kérdezzétek meg a Real szurkolókat, hogy mi a véleményük a Las Palmasról és az Eibarról).

Bundesliga

A bundás is már kezdett bohóckodni olyan szempontból, hogy a Bayern már márciusra bajnok szokott volt lenni.  Aztán tavaly előjött Tuchel, és összerakott egy igazán jó Dortmundot, de végül az sem tudta a bajorokkal tartani a lépést.  Ancelotti Bayernje egyelőre gyérebbnek tűnik a bajnokságban, mint Pep tavalyi csapata, de ne feledjük, hogy a MedveDisznóEmbernek több BL serlege van, mint bajnoki gyűrűje.  A Bayernnek pedig már vagy 5-6 éve a BL az igazi vizsga, és a Vén Tróger óta folyamatosan csak UV-znek.  A bajnokságot természetesen vezetik, és összerakták minden idők egyik legpotensebb védelmét: Lahm-Hummels-Butateng-Alaba...és mögöttük Neuer.  Aki ettől még nem élvezné  tele a gatyáját, annak elmondom, hogy Badstuber és Javi Martinez is lassan bevetésre kész.  Götzét visszadobták Dortmundba, ahol most próbálják lefogyasztani, és elhitetni vele, hogy van olyan jó, mint Messi.

A bundás egyik nagy kérdése az volt, hogy a szétkapott BVB tud-e olyan jó lenni, mint tavaly.  Elment Hummels, Gündogan és Mkhitaryan.  Érkezett Guerreiro és Götze.  Utóbbi leginkább a cserepadra.  A csapat jelenlegi hatodik helyezése picit csalóka, mert nagyon sok a sérültjük és ezért az utolsó három fordulóban csúnya pontvesztések is becsúsztak, de tény, hogy pöppet megrogyott a westfaliai csapat a nyáron.  Persze azt is meg kell említeni, hogy a német foci nagyon kiegyensúlyzott, és folyamatosan fejlődik.  A tavaly BL-negyeddöntős, a Realt majdnem kicsapó Wolfsburg jelenleg kieső helyen van, a mindig erősnek tünő Schalke pedig éppen onnan menekül, miután az első öt fordulóban sorra taknyoltak.  A BL résztvevő Gladbach és Lúzerkúzen pedig inkább közép-, mint élcsapatok.  Köln, Hoffenheim (hajrá Szalai!), Leipzig (hajrá Gula!).  Ezek most a tutik.  Az utóbbi kettő még ráadásul veretlen egyelőre.  A Kölnnek is csak most vette el a Hertha a szüzességét.

A bundás harmadik kérdése volt (mert a másodikat fentebb már burkoltan feltettem, majd megválaszoltam: melyik kiscsapat fog megtáltosodni és belefingani a nagyok homokozójába?), hogy Dárdai Herthája hozza-e azt, amit tavaly, vagy el kell könyvelni, hogy minden csoda három napig tart?  Szerencsére erről szó nincs, sőt, aki megnézi az idei Hertha játékát, és összehasonlítja a tavalyival, annak nyilvánvaló lesz, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen (talán csak e-sunyi nem látná egyedül).  Kifejezetten pofásan nyomják most már a sablon focit, és kb. fél sebességi fokozattal gyorsabban.  A Bayern persze elverte őket, de a BVB ellen már idegenben is jött az iksz.  A Köln ellen pedig gyakorlatilag rangadót nyertek.  Picit fájó, hogy kiestek az EL-ből már az elején, de elkerülték a kettős terhelést, és így most jónak tűnnek egy BL-helyre.  A Gladbach elleni meccs szűk két hét múlva majd megmutatja, hogy így van-e.

És persze utolsó kérdés volt magyarjaink miként fognak szerepelni?  Gula tuti kezdő a Leipzigben, de Kalmár gyakran sajnos a kispadra sem fér oda.  A Darmstadtban Kleini meglőtte első gólját, és egyre többet játszik, az utolsó pár meccsen már kezdő volt.  Csak így tovább!  Huszti betonbiztos kezdő Frankfurtban, és rohadtul elférne a válogatottban is (mondjuk Zsuzsi helyett), de már ő is 33 éves, és eléggé véglegesen mondta le a szereplést.  Szalai olyan hunos Hoffenheimben.  Hun játszik, hun nem, de már van gólja legalább.  Jó lenne, ha még több lehetőséget kapna, mert nagy szükség lesz egy jó formát mutató Szalaira tavasszal a válogatottban.

Serie-A

A digóknál nálam csak két kérdés volt.  Az egyik, hogy az ottani idegenlégiónk miként fog szerepelni, a másik pedig, hogy mit fog csinálni a kibelezett Juve.  Az első kérdésre viszonylag széles mosollyal lehet válaszolni.  Nagy Ádám beverekedte magát a Bologna kezdőjébe, és bár gyakran lecserélik, de Donadoni bízni látszik benne.  Hatos helyett nyolcas inkább a szerepköre egy háromtagú középpályán.  Valami ilyesmit láttunk a válogatottban is tőle az utolsó két meccsen.  Meglátjuk.  Nekem Ádi még mindig inkább hatos, mint nyolcas, de simán beletanulhat abba a szerepbe is.  Sallai és Balogh kb. annyira hunos Palermoban, mint amennyire Szalai az Hoffeinheimben.  A Palermo a kiesés ellen küzd, és hát az elnökük is híres az edzőkkel kapcsolatos rövid türelméről.  Szóval a franc tudja, hogy melyik edző mennyit fogja őket játszatni.  Az biztos, hogy míg az idény elején néha játszottak, mostanában nem nagyon jutottak szóhoz sajnos. 

A Juve bő egy évvel ezelőtt a világ egyik legerősebb középpályás sorával jutott be a BL-döntőjébe.  Egyértelműen ez volt a legerősebb csapatrészük akkor.  A Pirlo-Vidal-Marcsi sor, akik mögött Pogba volt a cserepados, olyan minőséget képviselt, amihez csak a Barca Buzi-Iniesta-Rakitic sora volt mérhető.  Azóta eltelt némi idő, és Pirlo az USA-ba ment levezetni, Vidal a Münchenbe igazolt, Pogesz rekorddá vált, Marcsi meg kicsinálta a térdét.  A Juve mégsem a pálya közepét erősítette meg, ahol a szintén üveglábú Khedira és Asamoah váltja egymást az ispotályban, hanem olasz rekordért megvették Higanyt, véglegesítették Cuadradot, valamint hozták még Pjanicot, Pjacát és Dani Alvest.  A kritikus csapatrészben egyedül Pjanic jöhet szóba az érkezők közül.  A Marcsi, Khedira, Pjanic, Lemina, Asamoah, Sturaro és Hernanes névsor egyébként nem is annyira rossz, pláne három helyre.  Csak hát Hernanes rapszódikus, Marcsi, Asamoah és Khedira sérülékeny, Lemina és Sturaro meg inkább csak pusztítani képesek, egyik sem egy Pirlo.  Persze az olasz bajnokságot könyékig seggbe dugott karral is be kell húzniuk, de Torinóban már rég a BL-serleg a cél.  Ahhoz pedig még egy Higany is gyenge, nemhogy egy ilyen középpálya.