Nem maradhat el a szokásos kör egy világverseny végén. Boldog-boldogtalan, tudós és tudatlan álomcsapatot választ, és most a SzergejPub is felül erre a hype-vasútra. No, persze ez nem a Szergej Pub lenne, ha hagyományosan csinálnám, és csak ide böffentenék 11 nevet legalább hét támadóval és három Messivel (apropó, megkapta már az EB legjobb játékosa díjat? Járna már neki egy...). Nem, nem fiacskáim, itt egészen másként megy az álomcsapat választás. Rendes szakmai alapon, és indokolással ellátva választjuk ki a 23 fős keretet, majd abból különböző - az EB-n leginkább használt - szerkezetekben állítjuk össze az álomcsapato(ka)t. Végül pedig, mivel trollkodni is imádok, megválasztom az EB rémálomcsapatát is (itt már csak 11 beégett játékossal).
A kerethirdetés során a legklasszikusabb összeállításra törekedtem. Három kapus, négy belső, négy szélső hátvéd, négy belső középpályás, négy támadó(bb) középpályás, két-két szélső és kilences. Hajtás után belevágok, mint a harcias sebészek!
Rögtön a kapusoknál elakadtam, mert elég nehéz választani. Sok remek kapusteljesítményt hozott a torna, de azért így-úgy sikerült szortíroznom. Felmerült Szőr Mackónadrág például, aki hihetetlen kisugárzásával ontotta magából a magabiztosságot, passzjátékával óriási segítsége volt a labdakihozatalainknak, és nemcsak a mackónadrágjával, de epic megmozdulásaival (láb közötti labdakidobás, Zselé kifigurázása stb.) is üde színfoltja volt az EB-nek. És bár a belgák ellen meccsben tartotta a csapatot az első félidőben, Izland ellen volt egy bakija a büntető előtt (öklözni kellett volna, nem megpróbálni megfogni), és Nanitól is a rövidre kapott gólt. Ezért fájó szívvel, de ki kellett őt hagynom. Neuer is benne lehetett volna az álomkeretben, de rondán alá szaladt a sorsdöntő meccsen, és egyébként is egy nagyképű bumburnyák. A kihagyása a személyiségének fejlődését célozza hosszútávon. Courtois és de Gea csodálatos kapusok, a legjobbak között vannak, de ezen az EB-n pár nagy védést leszámítva semmi különöset nem csináltak, és a csapataik is égtek, mint a rongy.
Hennessey, a walesiek bátor hálóőre szintén képbe került, de már csak félkomolyan, hiszen eddigre már megvolt a három tuti kerettag: Lloris, Rui Patricio és Buffon. Lloris döntőig ment, hiba nélkül hozta le a tornát és voltak nagy védései. Rui Patricio ugyanez, de még aranyérmes is lett. Buffon viszont sebezhetetlen volt. A digók BBC-védelmét miatta kellett átnevezni BBBC-re. Eszméletlen, hogy mit nyomott 38 évesen, és nemcsak a puszta teljesítménye a pályán, de a csapatában betöltött szerepe is arra kárhoztatja, hogy a SzergejPub álomcsapatának kezdőkapusa legyen. Nálam ő volt a torna legjobb kapusa.
A középhátvédek kiválasztásával más irányú gondjaim voltak. Nem nagyon volt a szám ízének megfelelő középhátvéd teljesítmény a tornán (de ez a tornán uralkodó játékfilozófiának is köszönhető). Pepe aranyérmes lett, nagy hibája sem volt, de suta a labdával, és azért nem egyszer bizonytalankodott rögzített szituban. Ramos szintén nem csinált sok mindent, ami akár még dicséret is lehetne, de a spanyolok leégtek, így neki sem juthat itt hely. Corluka is hiba nélkül játszott, sőt az első meccsen hősiesen adta vérét a hazájáért, de ez csak arra volt elég, hogy felmerüljön a neve, a kerettagságra már nem maradt kraft. Barzapapa merült még fel nekem, mert teljesen hibátlan volt, de a németek ellen megmutatkoztak sajnos a korlátai; nem véletlenül terelték felé a játékot a friccek. Kocsi is erős aspiráns, hiszen gyakorlatilag hiba nélkül tolta végig az EB-t, abszolút vezére volt a flanszia védelemnek, de labdával ő sem váltotta meg a világot, és az aranyérem is elkerülte. De így is majdnem kitolta Butatenget.
Butateng ugyanis zseniálisat játszott. Védekezésben apróbb bizonytalanságokon kívül nem követett el hibát (azt az egyet leszámítva, amire mindjárt kitérek), lőtt egy kurva nagy gólt, és labdával jelenleg a három legjobb belső védő között kell őt említeni. Hosszú indításai pontosak, jó üteműek, megindulásai dettó; ennek a német csapatnak ő a prototípus, amikor középhátvédről van szó. Csak az a fránya röplabdás sáncolás ne lett volna a digók ellen. Simán kezdő lenne a srác, de így csak a kispadon foglalhat helyet. Hummels ugyanez pepitában, csak egy picit kevesebbet játszott sajnos, és eggyel kevesebb emlékezetes gólt rúgott. Viszont nem is hibázott. Bonucci a digóknál abszolút a legnagyobb tanár volt. Az EB elején befűzte az oktatófilmet, és utána minden egyes szembejövő csapatnak levetítette. Hibájára nem emlékszem csak a pontos hosszú indításaira, amelyik közül az egyik megtörte Belgiumot (GYK: Giaccherininek ő adta a 40 méteres gólpasszt). A negyedik kerettagunk egy olyan védő, aki inkább a tradícionális védői erényeket csillogtatta (mert azért ilyen is kell a csapatba): Ashley Williams, Wales egyik legjobbja volt, nem csak a csapatkapitánya. Hihetetlen küzdelem, bátor bevetődések, és abszolút példamutatás a társainak. Ilyen egy cséká!
Balhátvédben még kisebb volt a merítés, mint a középhátvédeknél. Ricardo Rodriguez a VB legjobb balbunkója volt, és most sem játszott rosszul, de Svájc sem a csoportkörben nem alkotott maradandót, sem utána a nyolcaddöntőben. Már-már azt hihetnénk, hogy brahiból esnek ki veretlenül a tornákról, ugyanis ez nem az első eset náluk. Szóval Ricardo nem volt rossz, de találtunk nála jobbakat is. Taylor szintén ugyanebben a cipőben jár. Walesnek a szerkezetükből fakadóan kulcsfontosságú a szárnyvédő szerepkör, amit a srác nagyon szépen el is játszott, de nem volt azért annyira lenyűgöző.
Kádár Tomi felé nyílván elfogult is vagyok, de az a helyzet, hogy a statok alapján is az egyik legjobb balhátvéd teljesítményt nyújtotta a tornán. A magyar csapat egyik legstabilabb tagja volt, és nem csak hátrafelé, de előre is jól játszott, ami ma már elengedhetetlen ebben a szerepben. Azonban őt is kispadra szorítja Guerreiro, a portugálok szélsővédője, aki az EB egyik nagy felfedezettje (a közhelyszótárban találtam a kifejezést). A Dortmund már le is csapott rá, és várhatóan a következő idényben nagyot fog durranni (bár Rodriguezről is ezt írták a VB után, aztán mégis a Wolfsburgban játszik, nem pedig a BarcaRealManUShittyCselszkijben).
Jobbhátvéd poszton szintén nem volt széles a választék. Rose jól kezdett, de aztán ő is belesüppedt az angol ingoványba. Srna a horvátoknál hiba nélkül játszott, volt pár veszélyes megmozdulása is (pl. a portugálok ellen Zselének mutatta meg, hogy kell szabadrúgást lőni), de találtunk nála is jobbat. Például Kimmich simán kerettag lenne, ha nem pecsételte volna meg a németek sorsát egy saját kapuja előtti labdaeladással.
Ezért a másik fiatal tehetség, Meunier került be a keretbe, aki pont azt nyújtotta a vörös ördögöknek, ami nekik a legjobban hiányzott, valódi széljátékot. Eszméletlen, hogy mire lenne képes ez a belga csapat, ha lennének jó szélső hátvédei, és nem középhátvédekkel nyüglődnének a széleken, és ha lenne egy normális edzőjük, aki felépíti a támadójátékot, és nem csak E-sunyi módra a játékosok egyéni zsenialitására bízza. Meunier személyében legalább az egyik oldalon megoldódott a szélsőhátvéd problémája. A kezdőt viszont nálam Piszczek szerezte meg, aki kiválóan segítette a lengyel támadásokat; olyannyira, hogy gyakorlatilag szinte mindig ott történtek a veszélyes dolgok (hogy aztán egy súlypont áthelyezéssel futtathassák Grosickit a túloldalon), amiben Blaszczykowskinak is nyilván volt érdeme, de Piszczek a hibátlan védőmunkájával is bejátszotta magát a keretbe.
A belső középpályások esetén még tovább kellett cizellálnom a keretet. Mégpedig mélységi irányítókra és csillagrombolókra. Aztán persze szóba került olyan is, aki mindkettő vagy éppen egyik sem. Például Pogba, aki valójában a klasszikus box-to-box középpályás egyik eklatáns példája (a közhelyszótár mellett beruháztam egy szinonimaszótárra is). Matuidivel együtt kellett kihagynom őt a keretből, mert valójában semmiben sem tűntek ki, csak rohamnégerkedtek a pályán fel és alá. Xhakára (a svejci albánra, nem a bátyjára, az albán albánra) is felfigyeltem stabil passzjátéka láttán, de aztán rájöttem, hogy ő a szegény ember Toni Kroosja. Dier is kellemes meglepetés volt, de valójában előre eldöntöttem, hogy ebből a fos angol csapatból senki nem kerülhet a keretbe. Meg hát azért a srác - bár jól játszott - azért annyit nem mutatott, hogy ki tudott volna szorítani bárkit is. William Carvalhonak azt jósoltam a VB-re, hogy az lesz neki a nagy kiugrás. Aztán azt jósoltam az EB előtt, hogy ez lesz neki a nagy lehetősége. Aztán az egészből megint nem lett semmi, pedig nem játszott rosszul. De úgy igazából az iparoskodáson kívül nem csinált semmit. Nagy Ádi is képbe került egy rövid időre stabil passzjátéka és amiatt, hogy képes gördülékennyé tenni a passzjátékunkat (amire évtizedek óta nem volt példa), de sajnos abszolút mércével mérve, nem volt a négy legjobb belső középpályás között.
Kroos helye megkérdőjelezhetetlen jelenleg bármilyen álomcsapatban. Frenetikusat játszott a VB után ezúttal ezen a tornán is. Szerintem a torna messze legjobb középpályás teljesítményét nyújtotta. Remek volt még Modric is a mélységi irányító szerepében, kár, hogy megsérült. Plusz, ő lőtte a torna legszebb elfeledett gólját. Rombolók közül Krychowiak az egyik. A melák polák egy picit outsider, mert a masszív ütközései, és néha alattomosságba hajló belépői mellett baromi jól passzolt. Amolyan mélységi irányító volt, egy egyébként ezt a szerepet hanyagoló lengyel csapatban. Predator Sanches viszont nagyot szólt. Már a Benficában nagyon megtetszett a játéka (ennek hangot is adtam az EB előtt), de az EB-n teljesen lenyűgözött. Tényleg ő lesz az új Davids, aki nem csak pitbullként őrjáratozik a középpályán, hanem a támadásépítésben is aktívan részt vesz, sőt, ha kell, kibontja a stadion falát a kapun, kapuson, hálón keresztül.
A támadó középpályások mezőnyében is nagy volt a verseny. Különösen azért, mert itt akadtak hullámzó teljesítmények bőven. Például ez a hullámzás vetette zátonyra Özilt. Gülü játékát hol imádom, hol gyűlölöm. Pont mint Catullus Lesbiát (na jó, bevallom: nem vettem egy szótárat sem, csak baromi művelt vagyok). Amikor játékba lendül, akkor olyanokat művel, hogy leesik az állad, aztán, amikor elunja magát, akkor 20 percig eltűnik a pályáról. Az a gond, hogy a mai napig képes ezt megcsinálni egy meccsen belül, és hogy melyikből dob többet a gép, azt meccsről meccsre variálja. Ilyen megbízhatóság mellett nem tudom berakni a keretbe. De Bruyne hasonló játékos, de valamivel stabilabb. És sterilebb is, ezért ő is kimarad. Ráadásul egyikük sem volt igazi vezére a csapatának. Hamsik viszont nagyon is az volt! A hátára vette ezt a szir-szar tót bandát, és küldött is egy bazi nagy gólt a ruszkik pókhálójába. Nagyon közel volt ahhoz, hogy kiszorítsa Payetet, de végül a Vidal-hasonmásra szavaztam.
Payet ugyanis fenomenálisan játszott a csoportkörben. Amikor viszont Deschamps szerkezetet és taktikát váltott, az nem feküdt neki. Nem úgy, mint Griezmannak, aki kivirágzott a csatár mögötti szabadabb szerepben. Mindketten hasznos tagjai a keretnek, mert nem csak variációs lehetőséget adnak a csatár mögötti posztra (klasszikus tizes vagy secunda punta szerepben), de mindketten viszonylag jól tudnak teljesíteni a széleken is, azaz anélkül mélyül az álomcsapat kerete, hogy azt bővíteni lennénk kénytelenek. A két legjobb támadó középpályás nálam Ramsey és Sigurdsson volt. Mindketten a vállukra vették kiscsapataikat, és mindkettőnek rengeteget köszönhet a csapata. Tragédia, hogy Ramsey nem játszhatott az elődöntőben, mert pótlása lehetetlen volt. Nemcsak minőségben, hanem konkrétan nem volt még egy olyan játékos a keretben, aki azt a komplex szerepet el tudta volna játszani, mint amit Ramsey. Ha Béla pontozódott volna ki a meccsről, azzal is jobban járt volna Wales, mert ott legalább a szerepre lett volna helyettes (mégha minőségben silányabb is). Sigurdsson pedig abszolút alfahímje volt ennek az egyébként üzembiztos, de egyszerű izlandi csapatnak. Hatása a játékra hasonlóan súlyos volt, mint Ramsey hatása Walesére.
Már csak a szélsők és a csatárok maradtak. Nehéz őket külön válogatni, hiszen Nani és Zselé - hagyományos értelemben szélsők - játszottak középcsatár szerepben. Béla, a walesi csimpánz, aki balhátvédből lett előbb bal-, majd jobbszélső, hogy aztán csatár mögötti második támadóként váljon világsztárrá a T'hamben, a Realban jobbszélsőt, a válogatottban viszont szabadon mozgó második éket játszik. Szóval nem is teszek erre kísérletet. A keretbe négy olyan játékos kerül, akinek elsődleges feladata az ellenfél életének megkeserítése vagy góllal vagy gólpasszal.
Blaszczykowski például remekül játszott az összes meccsén. De ebben nagy szerepe volt Piszczeknek is (nála ugyanerről ugyebár megemlékeztünk, csak fordított előjellel), és kihagyta a sorsdöntő büntetőt. Így ki kellett őt szórnom a kerethirdetéskor. Hazard csak ellenünk csillogott, de akkor úgy, mint ahogy egész idényben nem. Viszont ő volt a cséká, és ahhoz képest semmilyen befolyása nem volt a többiekre. Draxler pedig a tótok ellen bizonyította, hogy hihetetlenül tud egy-egyezni, de ő is kábé annyit tett hozzá a német csapat morális tartásához, mint Hazard a belgáéhoz.
Így a kerethirdetéskor Béla volt az egyik, akit besoroltunk a keretbe. Remekül játszott az egész tornán, gólokat lőtt, és rengeteget melózott mind támadásban, mind védekezésben. A másik kerettagunkról picit elfelejtkezhetett az ember, pedig Perisic rettentő jól játszott, és ő még akkor is veszélyes eleme volt a horvát csapatnak, amikor mondjuk picit megakadt a szekér. Persze személyiségét tekintve nem a legvonzóbb egyén, de minden csapatba kell egy vagány geciputtony, aki a nehéz helyzetben kisegíti a csapatot a ki-ha-én-nem hozzáállásával.
A klasszikus kilences szerepre szóba került Lewa, aki annak ellenére, hogy nem termelte a gólokat, baromi hasznosan játszott (pont, mint Szalai), de volt ezúttal nála jobb a mezőnyben. Például Sigthorsson, aki hihetetlen hatékonysággal nyerte fejpárbajait, és birkózott a védőkkel. Ebben Giroud is nagyon jó volt, és ő még gólokat is szerzett. De mindketten fájdalmasan lassúak, és mint említettem, találtunk jobbakat.
Az egyik Gomez, aki szintén erős fejjel, szintén lőtt gólokat, szintén jól birkózik a védőkkel, de egyfelől pótolhatatlannak bizonyult a német csapatban. Ismétlem: a német csapatban. Másfelől olyan passzt tolt a digók ellen, hogy először azt hittem Gülü követte el, de ő nem lehetett, hiszen Gülü rúgta a gólt...és akkor esett le, hogy te jó ég, ez Gomez volt! Azért az egy megmozdulásért járt a kerettagság. A másik ékünk Zselé. Ezzel mondjuk pont ugyanazt a hibát követjük el a keret kijelölésénél, mint a Seggszimatoló, mert csak egy klasszikus éket viszünk magunkkal, hiszen Zselé alapvetően szélső. Ám ezen a tornán kizárólag háttal az ellenfél kapujának játszott, valódi kilences szerepben, és bár ebben a szerepben egyáltalán nem tündökölt úgy, ahogyan ő nagyon szeret, mégis nagy alázattal játszott, és rendelte alá magát a csapatának. Te jó ég, hova süllyedtem!? Az álomcsapatom keretében Gomez és Zselé is bekerült...ez már dekadencia. Gyorsan be is vágok egy képet Ronaldóról, hogy helyre álljon a lelki egyensúlyom.
Most már sokkal jobb. Tehát akkor a keretünk:
Kapusok: Buffon, Lloris, Rui Patricio
Védők: Guerreiro, Kádár, Williams, Hummels, Butateng, Bonucci, Meunier, Piszczek
Középpályások: Kroos, Modric, Krychowiak, Predator, Payet, Ramsey, Sigurdsson
Támadók: Griezmann, Béla, Perisic, Gomez, Zselé
Ebből 4-3-3-ban a következő kezdőt raknám fel: Buffon, Guerreiro-Hummels-Bonucci-Piszczek, Ramsey-Kroos-Predator, Griezmann-Zselé-Béla
4-2-3-1: Buffon, Guerreiro-Hummels-Bonucci-Piszczek, Kroos-Predator, Zselé-Griezmann-Béla, Gomez
4-1-4-1: Buffon, Guerreiro-Hummels-Bonucci-Piszczek, Kroos, Perisic-Ramsey-Sigurdsson-Béla, Gomez
3-4-1-2: Buffon, Hummels-Bonucci-Butateng, Guerreiro-Kroos-Predator-Piszczek, Payet, Griezmann-Zselé
Szerintem bármelyik szerkezetben baromi erős, és nemcsak a FIFA-ban, hanem a valóságban is működőképes csapatok jöttek össze.
(Rém)álomcsapat
No, de most aztán forduljunk a trollkodás felé. Ebbe a csapatba csak azok kerülhettek be, akiktől sokat vártunk, de ahhoz képest a teljesítményük lófasz volt habbal. Senki ne lepődjön meg, hogy túlsúlyban vannak az angolok ebben a csapatban, mert ha van csapat, amelyik nagyot égett ezen a tornán az elvárásokhoz képest, akkor azok ők. A legnagyobb égés különdíjáért, még indultak egyébként a ruszkik és az osztrákok is, de az angolok a bálnavadászok elleni teljesítményükkel utcahosszal verték el a mezőnyt.
A kapuban csakis Hart állhat. Egy nagy nevű klasszis kapus sem volt, aki nála gyengébben szerepelt volna. Evra az egész EB-n a flanszia csapat achillesz-sarka volt. Fuchs a semmit nem mutató osztrák válogatottban mutatott még kevesebbet, pedig cséká volt, és a friss bajnok Leicesterből érkezett. Rami annyira szar volt, hogy egy nullkilométeres zöldfülű is ki tudta szorítani abból a flanszia csapatból, ahová csak azért került be, mert mindenki megsérült a poszton az EB előtt. Cahill egy vicc. A 80-as évek angol védőinek archetípusa. Üt, vág, ugrik, fejel, de se futni, se focizni nem tud. Már az is bohózat volt, hogy egyáltalán bekerülhetett az angol keretbe. Fellaini az egész idényben mutatott remek teljesítményét koronázta meg ezzel a hajjal és játékkal. Nem tudom hány madár fészkelt a burájába, de nem hiszem, hogy köze van ahhoz, hogy milyen patkányul játszott. És egyébként szarul is. Svejni szegény kiöregedett. Ezt már a ManU-ban látszott, de most aztán be is bizonyította. Eszméletlenül lelassult a mozgása és a gondolkodása. A flansziák elleni játéka nemcsak az idióta kezezése miatt volt az egyik legmélyebb pont a karrierjében. Sterling csak az angolok szerint szupertehetséges. Nem mondom, hogy ügyetlen gyerek, de játéka gyakran öncélú, a haszna kevés, cserébe védekezni egyáltalán nem tud, és nem is szeret. Az angol baloldal az ő fegyelmezetlen játéka miatt is tűnt folyamatosan sérülékenyebbnek, mint a jobb. Ibra nagy mellénnyel érkezett, de zakó lett belőle. A svéd csapat pont semmit sem mutatott, és ebbe pont belesimult ő is. Götzét Pep tönkretette. Az egyik legtehetségesebb német játékosnak indult Klopp kezei alatt, de a katalán filozófus mindent kiölt belőle. Túlsúly, lassúság és pontatlanság a jelzők, amik eszembe jutnak róla. Valamint az, hogy a flansziák ellen beállt a második félidőben, de alig ért labdába egy teljesen benyomott ellenfél ellen. Harry Kanetől nagyon sokat vártam ezen a tornán. Korban pont ott van, hogy idén durranhatott volna nagyot, hogy aztán 100 millióért elvigye a Real vagy a ManU. Ehelyett kitartó munkával két hét alatt megfelezte az árát, és még azt is elérte, hogy eltiltsák a pontrúgásoktól a csapattársai(!) kérésére.
Az EB (rém)álom-csapata: Hart, Evra-Rami-Cahill-Fuchs, Fellaini-Schweinsteiger, Sterling-Ibrahimovic-Götze, Kane
