A tegnapi bálnavadászok elleni meccs közben nagyon sok minden nem tetszett, és csak pár dolog, ami igen. A meccset követően pedig felemás érzésekkel álltam fel a fotelből. Örültem, mert nyertünk, de elkeserített, hogy hogyan. Kijutottunk gyakorlatilag az EB-re egyeneságon, de olyan játékot produkálunk Storck alatt, amire egyrészt nem lehetünk büszkék, másrészt ki fogjuk magunkat röhögtetni Franciaországban. Volt három remek egyéni teljesítmény (plusz Bödét is meg kell említeni a pozitívumok között), de túlsúlyban voltak a rettenetes produkciók. Hajtás után röviden értékelem a tegnapi meccset, és nagyon picit a jövőbe tekintünk.
Kijutottunk?
Kezdjük az elején, amit mindenki tudhatna, az újságokból mégsem ez ömlött ma reggel, hiába vártam: ha a spanyolok nem kapnak ki az ukránoktól, akkor kijutottunk az EB-re! Százezer év után végre megint világversenyen éghetünk, mint a rongy (mert ilyen játékkal másra nem nagyon fogja futni - de erről később). Mivel még a spanyoloknak sem lesz teljesen tétnélküli a meccs, ezért remélhetjük, hogy nem veszik félvállról, és félig seggükbe dugott kézzel is hoznak legalább egy döntetlent a sztyeppén. Ha az megvan, akkor mindegy mit játszunk Athénban, legjobb harmadikként kvalifikáltuk magunkat. Ha netalán mégis kikapnának a spanyolok, akkor viszont csak egy athéni győzelem segíthet, és nehezen tudom elképzelni, hogy ezt a nagy valószínűség szerint tippmixelő, és a nyereményből az államadósságot törleszteni kívánó görög válogatottat mi meg tudnánk ruházni. Tényleg, valaki utána nézhetne, hogy mekkora volt az odds tavaly augusztusban arra, hogy a görögök utolsók lesznek ebben a kuka csoportban, és aztán azt is ki kellene nyomozni, hogy Görögországból mennyi fogadás érkezett erre. Szerintem egy pillanat alatt összeállna a kép, mert más magyarázat nincs arra, hogy mit művelnek.
A kezdőcsapatról
Nagyon örültem, hogy Nagy Ádám a kezdőben kapott helyett. A srác Belfastban szállt be Elek sérülése után, és 100%-os passzpontosság mellett ő volt az egyedüli, aki felvállalta a mélységi irányító szerepkört. Folyamatosan visszalépett a belső védőkhöz labdáért, és rendre biztos helyre játszotta azt meg. A tegnapi meccsen is biztos lábbal passzolt. A két meccsen az összesített passzmutatója: 86/82 - 95%, ami nagyon jó mutate, bár picit vállalhatna többet is (Busquets, hasonló szerepkörben meccsenként száz felett passzol, átlag 97%-os pontossággal). A srác 20 éves, és ügyesen helyezkedik. Viszont kellene rá még legalább 5 kiló izom, mert hiába játsza meg biztosan a labdákat, azon a poszton, abban a szerepben a labdaszerzésből is ki kell venni a részt, és tegnap is csak flipperezett a bálnabaszó méretű vikingek között.
Jó teljesítményt nyújtott még Fiola és Kádár is. Mindketten alig adtak el labdát, Kádárnak pedig most a beadások is elég jól mentek. Szemben Dzsudzsákkal, aki képtelen volt még állítottból is egy rendes beadást összehozni. Böde pedig csak azért rúgott gólt, hogy nekem magyarázkodnom kelljen. De nem fogok. Tartom, hogy Böde nem válogatott szintű játékos, de tény, hogy remek formában van. Mindkét gól tudatos, és jó döntések eredménye volt, amiből nemcsak a jó forma, de az önbizalom is látszik. Böde ugyanakkor csak hármat passzolt az egész meccsen (mondjuk legalább mindhármat jó helyre), és róla sajnos elmondható, hogy ennél már nem lesz jobb. Sokkal jobban játszott annál, mint amikor úgy isten igazából láttam őt utoljára játszani, de tőle kb. ez a maximum, amit ma este láttunk.
Nikolic kezdőbe kerülése érthetetlen döntés volt. A keretben lévő négy csatár közül kettő erősebb, de relative kevésbé mozgékony, kettő pedig gyors és technikás. Az első kettő a felállt védelmekkel való birkózásban, a másik kettő pedig a dinamikus támadásvezetésben jobb. Szerintem azért várható volt, hogy - ha nem is az egész meccsen, de azért a nagy részében - a feröeri csapat inkább védekezni jön Budapestre. Azaz felállt, mélyre húzott védelem ellen kellene valamit nyújtani. Erre Nikolic nem alkalmas. Nem játszott katasztrófálisan egyébként, sőt! Ő is elég biztos lábbal passzolt, a kapott labdákat rendre meg tudta játszani. De semmi veszélyt nem tudott az ellenfél tizenhatosán belül jelenteni! A másik wtf-elem a kezdőnkben Bódi volt. Az első félidőben pont semmit sem csinált, szóval legalább lecserélte Strock - ez volt a legnagyobb teljesítménye a srácnak (és Strocknak is).
A két katasztrófális teljesítmény viszont a két középhátvédünktől jött. Juhász az első gólnál először szarul passzol (talán Guzmónak szánta?), aztán meg megeszi a cselt utolsó emberként. Bravó! Guzmó meg annál a passznál nem fordult, hanem kanyarodott, aztán meg próbált volna sprintelni, de mintha mézben futott volna. Döntetlen állásnál, meg egy simán befújható akciózást láttunk tőle a saját tizenhatosunkon belül. Baszki, oda se mertem nézni, de szerencsére a sporti továbbot intett, pedig közel állt az esethez. Guzmicsot is el kellene már felejteni a válogatottnál. Lang fiatalabb, gyorsabb, fiatalabb, ügyesebb és fiatalabb. No, meg esze is több van.
A meccsről
A meccset egyébként uraltuk. Különösen a második félidő első felében. Vezetésnél már megint kiadtuk a kezünkből az irányítást, és pont ugyanúgy lehetett fosni, mint szeptemberben Belfastban. A labda 64%-ban nálunk volt, a passzmutatónk pedig 497/445 - 89,5%, ami kurva jó lenne, ha mondjuk a románok ellen hoztuk volna össze. A bálnavadászok ellen azért ez nem annyira impresszív, de a mérkőzés dominálásához elég volt. Kapura 25-ször löttünk, de csak kilencszer találtuk el. Ez gyalázat. A feröeriek szerencsére csak 5/2-ig jutottak.
A probléma leginkább abban állt megint, hogy nem igazán lehetett látni, hogy mi a terv. Illetve a tervet még csak-csak lehetett láni (szélen akartuk megbontani a bálnavadászokat, és aztán beadásokkal keresni az érkezőket), de valahogy nem állt a terv összhangban a kezdőcsapattal. Mire gondolok? Az első félidőben állandóan a széleket nyomtuk. Különösen a balszélünk volt aktív. Dzsudzsi beadásai gyalázatosak, Kádáré egy hangyfasznyival jobbak voltak. Viszont nem volt a csapatban olyan ember, akinek megpróbálhattuk volna eltalálni a fejét! A második félidőben nem a terven, hanem a csapat összetételén változtattunk, és máris sokkal jobban működött minden.
A félidő két cseréje alapvetően jól sikerült. Szerkezetet nem nagyon váltottunk, de az adott posztokhoz kapcsolódó szerepköröket sokkal jobban ellátni képes emberek kerültek oda. A Gera-Nagy-Tőzsér középpályát - ami egyébként nem lenne rossz - megbontottuk, és a három közül leggyengébben játszó Tőzsért kvázi Dzsudzsák pótolta azzal, hogy picit visszább húzódott. A Dzsudzsi által üresen hagyott terület lett inkább a Bódi helyére beálló Némóé, Nikolic helyére a birkózásban sokkal jobb Böde került, Nikolic pedig Bódi helyére. A szerkezet az addigi 4-2-3-1/4-3-3-ról inkább 4-3-3/4-2-4 lett, de igazából a különbséget nem ez, hanem az okozta, hogy végre mindenki azzal foglalkozhatott, amihez a legjobban ért. Nikolic futhatott, Böde bírkózhatott, Némó cselezhetett...stb. Aztán Nikolic helyére bejött Priskin, és Némó a jobbszélen állandósult. Ezzel viszont már inkább voltunk 4-4-2, Priskinnel és Bödével ékben.
Összegezve
Megszereztük a nagyon fontos győzelmet, de kb. ez az egy nagy pozitívuma volt a meccsnek. Strock elcseszte a kezdőt, mert nem az - egyébként alapvetően a meccsképét tekintve megfelelő - tervhez igazította azt. A beadásokat azért gyakoroltathatta volna velük, ha már ezt a tervet eszelte ki. Ami viszont aggaszt, hogy a védelmünk megint kukának tűnik. Dárdai faszán összerakta a csapat védekezését, és egy szál román alamizsnát leszámítva nem kaptunk gólt alatta. És nem azért, mert bemákoltuk. Storck alatt viszont egyre jobban gyengülünk hátul. A románok ellen még emlékezetből masszívak voltunk, Belfastban viszont már volt fejetlenség, a feröeri gól pedig e-sunyi legsötétebb időszakaira emlékeztetett. Nem jó irányba haladunk...
