Számomra a futball világbajnokság döntője a legnagyobb sportesemény. Megelőzi az olimpia 100 méteres férfi síkfutását, és a super bowlt - csak hogy a legnézettebb sporteseményeket említsem. A döntőt idén két teljenes ellentétes csapat fogja játszani. Ha Németország a ying, akkor Argentína a yang. Tézis és antitézis. Ugyanakkor a sajtó által felkapott "csapat az egyéniségek ellen" szalagcímet mellőzném. Ugyanis két csapat fog egymással találkozni. Csak éppen két különböző futballfilozófia, két különböző csapatszervezési elv szerint vannak összerakva. Kis eufemizmussal a "stílusok csatája" címet is rá lehetne sütni erre a meccsre.

Védelem

A VB előtt mindenki Argentína védelmét kutyapicsázta le. Ha van gyenge pontja ennek az argentin csapatnak, akkor az a védelme. Nagyjából mindenki megegyezett ebben. Erre az argentinok az egyenes kieséses szakaszt kapott gól nélkül hozták le. Nigéria ugyan rúgott nekik kettőt, de ott nagyon nyílt sisakkal játszottak, mert már szinte tuti volt a csoportelsőség. Egyedül a bosnyákok okoztak nekik valódi problémát egy valódi tétmeccsen. Az argentinok védelme persze még ugyanolyan szar, mint amilyennek a VB előtt tartották. Inkább arról van szó, hogy nagyon jól leplezik a gyengeségeit (a Nigéria elleni meccs pont arra mutat rá, hogy milyen ez a védelem, ha a lepel lehull).

Sabella a három/öt és a négyvédős rendszerek között variált. De akárhogyan is állt fel, mindig legalább két játékos fedezte a védelmet a középpályán. Mariska kiválásával a létszámuk tulajdonképpen már háromra nőtt Hollandia ellen (Mascherano, Biglia, Perez) és ez meg is látszott a meccsen. Sabella emellett tisztában volt azzal, hogy a védelme finoman szólva sem túl mozgékony. Tehát E-Sunyival ellentétben, aki szerint jó ötlet egy gólos vezetésnél az utolsó percekben a románok ellen magasra húzni a védelmi vonalat (miképpen jöhetett létre az a helyzet, hogy a teljes magyar védelem arccal a saját kapuja felé rohant a ráadásban egy gólos vezetésnél!!!???), az argentinok inkább visszahúzódnak, és csak akkor merészkednek a védők előrébb, ha megszerezték a labdát, és azzal esélyük van megindulni a támadóiknak. Ennek eredményeképpen a letámadás teljes mértékben hiányzik a repertoárjukból. A döntőben sem várhatunk tőlük mást. Semmi letámadás, viszont mélyre húzott védelmi vonal.

Ezzel pont ellentétesen elveket vall Löw. Algéria illetve a franciák ellen már elkezdte felcsavarni a letámadást, a brazilok ellen pedig tökig nyomta a gázt. A letámadás eredményességéhez szükséges szűkíteni a területet, ezért a védelmi vonaluk simán 35-40 méterre tanyázott a kapujuktól. Neuernek ezért kellett kvázi söprögetőt játszania. A védelembe visszakerült Lahm, kikerült Mertesacker, Butateng meg behúzódott középre. A keretet elnézve ez tűnik a legjobb német védelemnek. Sebességben legalábbis felvették a versenyt mind a flanszia, mind a brazil támadókkal.

Az argentinok ellen azonban érdemes ezt kétszer is átgondolni. Vannak hírek arról, hogy Mariska felépült, és kezdeni fog, de még ha nem is lesz így, akkor is ott van Messi, Lavezzi és Agüero/Higany, akiknek nem túl jó ötlet túl sok területet adni a védelem mögött. Mascherano eddig a torna egyik legjobb középpályás teljesítményét tette le az asztalra nemcsak betonvédekezésével, hanem passzjátékával is. Ha hosszú labdái pontosak, és azokat a német védelem mögé irányítja, akkor komoly gondban lehet Löw. Azonban az agresszív letámadás mostanra már a német stílus eleme. Szóval marad a magas védelmi vonal - és ezzel a labda uralása - és majd azt kell megakadályozni, hogy a középpályások vagy a védelem előre tudja juttatni a labdát.

A meccs előtt nagyjából minden szakértő egyetértett abban, hogy a Svejni teljesítménye kulcsfontosságú lesz Messi megállításában. Svejni valójában még adós a világklasszis teljesítménnyel. Azonban nem gondolnám, hogy Svejni bármit is tudna majd tenni, ha az argetinok a védelem mögé fogják tudni ívelgetni a labdát. Svejni ideje akkor jön el, ha ezt sikerül egy sorral fentebb megakadályozni, és az argentinok rövid, lapos passzokkal kell, hogy operáljanak, mert akkor a védelem előtti területet - pontosabban azt a részét, ahol Messi a leginkább szeret működni - kell okosan megszállnia a Svejni-Hummels-Höwedes hármasnak.

Középpálya

Az argentinok eddig az egyik legmagasabb labdabirtoklási mutatóval rendelkeznek a tornán annak ellenére, hogy a középpálya nem éppen messze földön híres passerekből áll, és eddig a legfőbb feladatuknak a védelem fedezése tűnt. Miként lehet, hogy mégis náluk a labda? Egyrészt annak ellenére, hogy Mascherano, Gago, Biglia vagy Perez nem erről híresek, attól még igen megbízhatóan passzolnak, pláne ha van elég területük. Másrészt az ellenfeleik eddig - még Hollandia is - rettegett attól, hogy a Messi-Lavezzi-Higan-Mariska sornak sok területe lesz a védelmeik mögött. Tehát visszahúzódtak, és ezért a középpályán felszabadult annyi terület, ami elegendő a nem túl veretes középpályának, hogy tartani tudja a labdát.

Löw most talán nem követi el azt a hibát, amit két éve az olaszok elleni elődöntőben, hogy változtat az eddig jól bevált dolgokon. Ha minden marad ugyanúgy a dajcsoknál, mint amit eddig láthattunk tőlük, akkor az agresszív letámadás miatt a német középpálya fogja uralni a centrumot a labdával, és az argentinok fognak visszahúzódni, hogy labdaszerzés esetén hosszú labdával keressék a gyors támadóikat. Ismerős a helyzet? Mintha pont ez történt volna négy éve a spanyol-német elődöntőn. Azzal a különbséggel, hogy a németek annyira vergődtek a spanyol letámadás miatt, hogy nem találták meg a támadóikat a labdával. De ugyanez volt a felállás két éve a Cselszkij-Barca BL-elődöntőn is. Akkor a Rotor Londongrád megtalálta támadóit, és kivégezte a Barcát. Hogy most melyik fog megvalósulni, nem tudhatom. Ha a németek letámadása hatékony, akkor az előbbire, ha nem, akkor az utóbbira lesz nagyobb esély. Mindenesetre a németek kezében a döntés, és ez taktikai előny a számukra.

Persze Löw hátrébb is rendelheti csapatát, hogy lefogja Messiéket elől, és erre van is esély, különösen, ha vezetést szereznek. A stabil állásokból meg zúdíthatja a kontrákat a feljebb húzódott argentin védelemre, de ez már Tüdőfejnek sem igazán jött be az elődöntében. Persze a németek kontrái kicsit jobban össze vannak rakva, mint a hollandoké - a németek hiába váltottak paradigmát a 2010-es spanyolok elleni vereséget követően és álltak át kontrajátékról labdatartásos focira - azért a német csapat a mai napig akkor van igazán elemében, ha nagy sebességgel kevés passzból építheti támadásait, mint ahogyan azt a brazilokés a portugálok ellen is tette ezen a VB-n.

A német letámadás kulcsfigurái Khedira és Kroos. A Tuniszi Herceg tőle sohasenem látott teljesítményt tett le a pályára a brazilok ellen, és ezzel máris annyira futbalistának tűnt, mint Dél-Afrikában. Kroos pedig emellett szórja a kulcspasszokat is, és gólokat szerez. A bajor szurkolók, ha eddig nem rühellték volna a katalán filozófust, akkor most tutira teleszúrkálják a Pep feliratos voodoo-babáikat kötőtűkkel (GYK: Kroos nagyon úgy néz ki, hogy a madridi játékostemetőbe tart). Az egyik kulcskérdés az lesz, hogy ketten együtt mennyire fogják tudni elnémítani Mascheranot, aki az argentin csapatot mozgatja.

Támadók

Már korábban leírtam, hogy Klose mennyire kell ebbe a német csapatba, mivel az ő játéka biztosítja azt a területet, amire a német középpályának szüksége van, hogy felépítse a passzjátékot. Itt most majd az argentin védelmet nem kell hátraszorítani, mint mondjuk a brazilt, de a behúzódó argentinok ellen pont, hogy egy másik tulajdonsága lehet majd hasznos: a 16-oson belül, meg úgy egyáltalán azon kívül is, még mindig Klose a légtér ura. A brazilok ellen 75%-kal nyerte meg a fejpárbajait David Luiz és Dante szorításában. Ez azért minimum megsüvegelendő! Garay és Demichelis ellen ismét a polák fejének áll a zászló (M1-es szintű képzavar).

A Müller-Rojo párviadal szintén döntő lehet a meccs kimenetele szempontjából. Müller olyan szélső, aki a behúzódásaival egyrészt gólhelyzetbe kerül vagy zsebet talál a védelem és középpálya között, másrészt területet nyit Lahm felfutásainak. Rojo viszont alapvetően belső védő, csak kicsit jobban titkolja ezt, mint Höwedes (Messi jobbszélről történő befelé indulásai ellen, egyébként még sokat érhet az, hogy Höwedes is alapvetően jobblábas, és belsővédő). Tehát nem lesz számára probléma, hogy kövesse Müller mozgását, nem fogja magát idegenül érezni a pályán, ha el kell hagynia az átlag szélsővédők számára biztonságot jelentő oldalvonalat. Viszont, ha követi, akkor meg Lahmnak lesz szabad területe. Lavezzi meg vagy követi vagy nem. Ez egyébként sokat fog jelezni abból, hogy Sabella milyen gondolatisággal állt neki a döntőnek. Ha követi ugyanis Lavezzi Lahmot, akkor inkább a biztonságra törekszik, ha nem, akkor viszont kockáztat, mert ugyan Lahm relatíve szabadon garázdálkodhat, és beadásokkal keresheti Klose kobakját, de cserébe az ellentámadásokhoz lesz plusz egy szabad embere. Lavezzi taktikailag nagyon érett és fegyelmezett játékos. Ha nem fut vissza Lahmmal az azért lesz, mert Sabella ezt kérte tőle. Szóval, ha Lahm beadésából Klose bebólintja a 17-et, akkor nem Lavezzit kell majd elővenni.

Özil is adós a klasszis teljesítménnyel, és ha Zabaleta ellen sem tesz le valamit az asztalra, akkor a 60. percben Götze vagy Schürrle fog érkezni a helyére attól függően, hogy hogy áll a meccs. Persze Gülü szemved a szélen, mert neki alapvetően középen lenne a helye, de ugyebár ott már van egy nála komplexebb játékos (Kroos). Azt meg már az olaszok elleni EB-elődöntőben is láthattuk, hogy semmi jó nem származik abból, ha egymás lábán tiprakodnak. Ha mélyre húzódik az argentin védelem, akkor Gülü pontos labdái és beadásai egyébként aranyat érhetnek. Szó szerint.

Az argentinok támadójátékáról sokat szólni már nem tudok. Ha német védelem mögötti területet támadják, akkor komoly gondot fognak okozni a dajcsoknak. Ha a védelem és a középpálya közötti réseket keresik, akkor viszont csak Messiben bízhatnak. Egyébként eddig is Messi vitte a hátán ezt az egy-emberes csapatot. Mariska kiválásval egy aztán hatvényozottan igaz lett. Sabella csapatszervezési elveit valszeg még Bilardotól örökölte meg (GYK: a 86-os VB győztes csapat szövetségi kapitánya). Stabil védekezés, masszív középpálya, a támadásokat meg az egyéni zsenialitásra bízza (egyébként ugyanígy szervezte csapatát Scolari és a Szerethetőket E-Sunyi - nem hülyeség egyébként, ha van zsenid, viszont halálos, ha nincs). Magyarul, ha Messi csődöt mond, akkor vége a játéknak. Az eddigi eredményeiket is bőven fel lehet húzni erre a vonalra. A hollandok megfogták a Főhobbitot, nem is rúgott gólt az argentin csapat. Svájc egyszer hagyott ki a 120 perc során, meg is kapták az egy góljukat...és így tovább.

A meccs

Óriási csalódás lenne, ha ezt nem a németek nyernék. Simán jobb csapatot alkotnak, mint az argentinok, emellett még posztonként is jobbak egyénileg. Talán a Rojo-Höwedes összehasonlítást buknák csak el, és a Messi-Müllert. A meccsképe az első gólig az lesz, hogy a németek óvatosan támadnak (azaz náluk lesz a labda, de nem próbálják meg mindenáron előrefele megjátszani), az argetinok meg masszívan védekeznek. Ha az argentinok rúgnak gólt, akkor a németek direktebb játékra váltanak, ha pedig a németek rúgják meg az elsőt, akkor esély van egy újabb alázásra, mint Brazília ellen, mert akkor az argentinoknak előbb-utóbb ki kell jönniük a kettős fedezék mögül, és akkor fényderülhet arra, amit az egész VB-n eddig jól titkoltak: hogy ez a védelem nagyon gyenge.