A C-csoport az egyik leggyengébbnek tűnik. Elnézve a D-csoportot – ahonnan majd a nyolcaddöntős ellenfelek érkeznek – már az is masszív meglepetés lenne, ha negyeddöntőbe jutna bármelyik csapat ebből a csoportból.
1. Kolumbia
Amit Chiléről írtam jellemzésként, azt itt is nagyjából tartom. Picit kevésbé összerakott a csapat, mint a chilei, de jobb a játékosállomány. Pekerman személyében, pedig szintén egy jó edzőt tisztelhetünk (2006-ban ő vezette az argentin csapatot).
Nyár óta ők is főleg minőségi csapatokkal játszottak, és igen impozáns a lőlapjuk: egy vereségük van az elmúlt 12 hónapban (0:2 Uruguay ellen), Argentínával, Chilével, Tunéziával és Hollandiával döntetlen, míg a trófeák között található Belgium, Paraguay, Ecuador, Szerbia és Peru.
Kolumbia nem egy világverő csapat, de baromi nehéz lesz őket elverni.
A keret
Nem hosszú a névsor. Pekerman összesen 32 embert hívott be az elmúlt 12 hónapban, ami a barátságos meccsek kísérletezgetését is számítva igen kevésnek mondható. Magyarán: Pekerman csapata kész van.
Kapuban állhat a 42 éves Mondragón (Deportivo Cali), aki már a 98-as francia VB-n is védte a kolumbiai hálót. Ha pályára lép Brazíliában, akkor ő lesz a valaha volt legidősebb VB résztvevő. Pekerman még Ospinát (Nice) és Vargast (Santa Fe) hívta be eddig, mással nem próbálkozott. Valószínűtlen, hogy pont a VB-re hívna be eddig ki nem próbált kapust.
A kapusposzt nem éppen a legerősebb része a csapatnak, de a védelem már sokkal jobban néz ki: Yepes (Atalanta) és Perea (Cruz Azul) hozzák a rutint. Ők ketten együtt 73 évesek, és 170-szeres válogatottak. A keretben azonban nagyobb nevek is feltűnnek ebben a csapatrészben: Armero (West Ham) korábban a Napoliban focizott, de Rafa Benitez nem számított rá, Zapata (Milan) és Zuniga (Napoli) valószínűleg a kezdőben kapnak helyet. A kerethez csatlakozhat még a három fiatal: Arias (PSV), Medina (Atletico Nacional) és Balanta (River Plate), valamint három rutinosabb védő közül valaki: Valdes (San Lorenzo) és Mosquera (América); de ők mind inkább már csak az ágyútöltelék.
A középpályától kezdve viszont már elég bikának néz ki a kezdőcsapat – a cseréik viszont ismeretlen játékosok. A két legnagyobb név itt Cuadrado (Fiorentina) és Fredy Guarin (Internazionale). Előbbi inkább szélső/támadó középpályás/irányító, utóbbi pedig a szegény ember Vidalja: tizenhatostól tizenhatosig zakatol, szerel, passzol, lő és cselez – mindezt pillanatnyi megállás nélkül. A háromfős középpályán melléjük érkezhet Sanchez (Elche) vagy Aguilar (Toulouse). A többi középpályásról most szót nem ejtenék. Illetve egyről mégis. A 21 éves Quinterót (Porto) érdemes lehet figyelni, ha szóhoz jut.
A kolumbiai csapat ékköve a támadósor. Három név: Jackson Martinez (Porto), James Rodriguez (Monaco) és végül, de nem utolsósorban (ha felépül, márpedig úgy néz ki, hogy felépül): Radamel Falcao (Monaco). Ha a sérülések nem hátráltatják őket, és mindhárom egyszerre lehet pályán, akkor az egy olyan támadósor, amelyhez csak az uruk (Cavani, Suarez, Forlan) és az argentinok (Messi, Agüero, Tevez, Higuain) érhetnek fel!
(on a relating note: Falcao, James Rodriguez és Fredy Guarin is játszott a Portóban…ha ehhez hozzávesszük Jackson Martinezt és Quinterót, akkor láthatjuk, hogy Portónak igen jó megfigyelő hálózata lehet Kolumbiában.)
A játékuk
Itt egy picit meg vagyok lőve, mert nem láttam őket játszani mostanában, YouTube videókra meg felelőtlenség lenne támaszkodni. Pekermant és a keret összetételét ismerve (ami feltűnő, hogy nagyon sokan játszanak vagy játszottak a Seria A-ban, és ez bizony előrevetíti, hogy taktikailag érett és képzett játékosokkal állunk szemben) azt várnám, hogy reaktív focit fogunk látni Kolumbiától. Szervezett masszív védekezésből fognak gyorsan átrendeződni támadásba. Ez feküdne egyébként a legjobban a legerősebb csapatrészüknek is, mert James Rodriguez és Jackson Martinez igen csak szélvész gyorsak. Falcao igazi clinical finisher, Guarin és Cuadrado pedig képesek leszállítani a gyilkos passzokat hozzájuk.
Kilátások
Kicsit szerencsésebb sorsolással reális lenne a legjobb nyolc. De mivel az olasz-uru-angol hármasból kapnak majd ellenfelet, nem valószínű, hogy meglesz nekik a negyeddöntő (kivéve, ha az angolokkal kerülnek össze, de ha meg az angolok olyan szőrös tököt villantanak, amelyik továbblendíti őket abból a halálcsoportból, amelyikbe kerültek, akkor megint csak nem lennék nyugodt kolumbiai…).
2. Görögország
Falanx-szerű védekezés, átütőerő nélküli támadójáték. Talán így lehetne jellemezni a görögöket. A selejtező csoportjukban csak két meccsen kaptak gólt (összesen négyet) a tízből, viszont egyszer sem lőttek többet kettőnél (még Liechtensteinnek sem!). Ehhez képest a románok elleni pótselejtező igazi adok-kapok volt (1:1 és 3:1)!
A keret
Meglepően sok az otthon játszó játékos – ez tűnik fel elsőre. Aztán az, hogy ennek ellenére elég ismertek a nevek…
Az EB-n még Sifakis (Atromitos) állt a kapuban. De Karnezis (Granada) és Tzorvas (Apollon Smyrni) ugyanolyan esélyesnek tűnnek az egyes posztra.
A védelemben fel fog tűnni a két legnagyobb név: Papastathopoulos (Dortmund) és Torosidis (AS Roma). Továbbá az Olympiacos teljes védelméből legalább hárman: Papadopoulos (Olympiacos), Holebas (Olympiacos), Manolas (Olympiacos), Maniatis (Olympiacos) és Siovas (Olympiacos)…az utóbbi a legkevésbé esélyes a repjegyre. Említésre méltó még Vyntra (Levante) és a PAOK védők: Tzavellas (PAOK) és Spyropoulos (PAOK).
A középpályán ott van még mindig két 2004-es hős: Katsouranis (PAOK) és Karagounis (Fulham). Ketten együtt 71 évesek és 241-szeres(!!!) válogatottak. Mögöttük viszont zömében 25 évesek vagy fiatalabbak jönnek a névsorban: az örök ígéret Ninis (PAOK), Fortounis (Kaiserslautern), Tziolis (Kayserispor), Christodoulopoulos (Bologna), Fetfatzidis (Genoa) és Kone (Bologna).
A támadók között a nevek jól ismertek: Gekas (Konyaspor), Salpingidis (PAOK), Mitroglou (Fulham) és Samaras (Celtic). Egyik sem egy nagy gólvágó.
A játékuk
Mint fentebb írtam, elsősorban a védekezésből indulnak ki. Gólt alig kapnak, de cserébe nem is nagyon rúgnak. Nem túl látványos játék kevés góllal – ez várható a meccseiktől. Fernando Santos irányítja őket továbbra is, akárcsak a két évvel ezelőtti EB-n, szóval nagyjából ugyanaz a sótlan játék várható tőlük.
Kilátások
A csoportból bárki továbbmehet, csak Kolumbia kiesése lenne meglepő. A görögök nem tűnnek jobbnak sem Japánnál, sem Elefántcsontpartnál, de ha a védelmük ugyanolyan masszív lesz, mint bármikor eddig, akkor az egy szűk továbbjutást érhet, hogy aztán a D-csoportból érkező bármelyik csapat kiüsse őket.
3. Elefántcsontpart
Ez már nem az a félelmetes nevekből álló csapat, mint volt. Mármint a nevek nagyjából ugyanazok, de hát az idő már elszállt, és pont ezért nem is félelmetesek.
Az elmúlt egy év meccseiből nem az látszik, hogy tovább fognak menni a csoportból. Belgiummal döntetlent játszottak ugyan most márciusban, de tavaly augusztusban Mexikó 4:1-re elpáholta őket. A többi meccsük pedig mind selejtező volt olyan unga-bunga csapatokkal, mint Szenegál, Gambia és Tanzánia. Marokkó az egyedüli mostanában értelmes afrikai csapat, akivel a kontinensen találkoztak és egy dicső 1:1 került fel az almanachokba.
A keret
Meglehetősen öreg, elvétve találni 25-26 évnél fiatalabb játékost, és azok is inkább csak epizódszerepeket kapnak (ha kapnak egyáltalán). Viszont ők lehetnek az egyik olyan csapat, amelyik csak légiósokból áll.
A kapuban a 79-szeres válogatott, és egyébként már 34 éves Barry fog állni (Lokeren). A többi kapust hagynám is, mert a másik négy, amelyik az elmúlt egy évben megfordult a keretben összesen két válogatottsággal rendelkezik.
A védelem is inkább járókerettel fog pályára lépni. Zokora (Trabzonspor), Kolo Touré (Liverpool), Tiéné (Montpellier) és Boka (Stuttgart) nagyon rutinos négyes, de már mind túlvannak a pályájuk csúcsán. Együtt már 129 évesek (átlagban 32 év), és 390-szeres válogatottak (átlagban 97,5). A kérdés az, hogy az utóbbi jelentette rutin ellensúlyozza-e majd az előbbi jelentette kondíciót (illetve annak hiányát).
Itt még Bambát (Tranbsonspor) említeném meg, aki a védelem közepén vethető be leginkább. Neki még van 42 válogatottsága, de mindenki más 10 alatt tanyázik.
A középpálya közepén Yaya Touré (Manchester City) fog tornyosulni (szó szerint). Ez tény. Mellette Romaric (Bastia) és Tioté (Newcastle) juthat leginkább szóhoz. Ők sem ma kezdték a szakmát.
Gradel (Saint-Étienne), Gosso (Genclerbirligi) és Konan (Hannover) számíthat még jó eséllyel repjegyre.
Drogba (Galatasaray) utazik és kezd. Ez is tény. A támadásokban még Kalou (Lille), Gervinho (AS Roma), Koné (Everton) kaphat szerepet. Valamint Bony (Swansea) és Doumbia (CSKA Moszkva) várhat eséllyel a behívóra.
A játékuk
Ismét csak őszinte leszek. Lamouchi alatt még nem láttam az elefántokat játszani. Meccsüket az Afrika-kupán láttam, de JÁTSZANI őket nem. Nigéria ki is verte őket. Semmi marandót nem alkottak, és elnézve a lőlapjukat, azóta sem alkottak.
Mint általában az afrikai csapatok, ők sem fognak védekezni. Pedig ez a nyugger védelem arra lenne a leginkább alkalmas, hogy a saját 16-osára rácsücsükéljen és leparkolja a buszt. A Touré-Tioté-Romaric háromszög is jó lenne hozzá. A Drogba-Kalou-Gervinho támadóhármas pedig életveszélyes kontrákra lenne képes.
De nem ezt fogjuk látni tőlük.
Ha mégis, akkor tovább is mehetnek a csoportból.
Kilátások
Ebből a csoportból a keret alapján tovább kéne menniük stabil védekezésből indított kontrákkal. A játékuk azonban nem ez, és így nem fognak továbbmenni.
Ha tovább is mennének, a D-csoportból bárki is érkezik, szét szedi őket.
4. Japán
Janus-arcúnak tűnik ez a csapat. Az elmúlt egy évben megverték Belgiumot (3:2), Ghanát (3:1), Ausztráliát (3:2) (de előtte egy hónappal volt egy 1:1 is) és Dél-Koreát (2:1) (mind VB-résztvevő). Döntetleneztek Hollandiával idegenben (2:2)!
Ezek szép eredmények…
de kikaptak a bolgároktól (0:2) fehéroroszoktól (0:1), a szerbektől (0:2), az olaszoktól (3:4), Brazíliától (0:3), Uruguaytól (2:4) és Mexikótól (1:2). Csúfos döntetlen Kínával (3:3), és Irak méltatlanul szűk megverése (1:0). Emellett még a méltán feledhető guatemalai csapatot tudták csak megruházni (3:0) és Új-Zélandot (4:2).
Látható, hogy szinte bármikor képesek akár több gólt is kapni. 17 meccsből csak kettőn nem kaptak gólt, és csak négyen kaptak egyet. A maradék 11 meccsen mindig legalább két gólt nyeltek. Ez nem túl biztató…
A keret
Nagyon sokan játszanak otthon, és ezekről nem is tudok semmit. Alapjában véve jó korban vannak, alig-alig akad harminc feletti játékos. Igaz, 23-24 év alattiakat is nagyítóval kell keresni.
Akiket kiemelnék:
Bundesliga-légió:
A két Sakai (Hannover és Stuttgart), mindkettő jobbhátvéd és nem rokonok.
Uchida (Schalke), jobbhátvéd
Hosogai (Hertha), védekező középpályás
Kiyotake (Nürnberg), támadó középpályás
Hasebe (Nürnberg), védekező középpályás
Inui (Eintracht Frankfurt), támadó/szélső
Okazaki (Mainz), középcsatár
Osako (1860 München), csatár
Rajtuk kívül említésreméltó még Yoshida (Southampton).
És végül ki kell emelni a három legnagyobb sztárt: Nagatomo (Internazionale), Honda (AC Milan) és Kagawa (ManU).
Kapusposzton genetikailag tradicionális gyengék, mégis megemlíthető Kawashima (Standard Liege), aki valószínűleg kezdeni fog.
A játékuk
Erről semmit sem tudok. A kontinentális tornán tavaly hozták a szokásos sok futásos játékukat. De ennél többre aligha emlékezhetnék. Három sima zakóval estek ki a csoportjukból.
Védekezni nem tudnak, ez az eddigi eredményeikből napnál is világosabb. Lapos rövid passzos játékra néz ki alkalmasnak a keret, de Zaccheroni nem olyan edző, aki ilyesmit oktatna le…
Kilátások
Ismét ki fognak zúgni, mert képtelenek lesznek kapott gól nélkül lehozni a meccseiket, márpedig Kolumbia és Görögország is olyan, hogy nem szereti kapni a gólokat. Elefáncsontparttal viszont lesz a egy sok gólos meccsük!
