Néztem Chilét éjjel az egyik latin futball óriás, Uruguay ellen a Copa America negyeddöntőjében, és ugyanaz jutott eszembe, mint tavaly a VB alatt: valami nagyon működik Chilében.  Az már nagyjából tavaly is nyilvánvaló volt, hogy messze a legjobb focit játszák a kontinensen (megkockáztatom, hogy a világon).  Azt, hogy ez nem mutatkozott lehengerlő eredményességben, leginkább a játékoskeretre lehet fogni.  Brazília, Argentína, Uruguay és Kolumbia keretének minősége egyértelműen meghaladja Chiléjét, és ezt a hátrányt csakis a játékuk minőségével tudják ellensúlyozni.  A korlátolt emberanyag ellenére Chile nagyon karakteres, hatékony és látványos focit játszik.  Röviden áttekintjük tehát, hogy mik ennek a játéknak a jellemzői.

Védekezés

Több szempontból is különleges Chile válogatottja.  Először is a pályára lépő védőik nem feltétlenül játszanak védőt klubcsapataikban.  Medel gyakran játszik védekező középpályást, a válogatottban viszont csakis a védelemben lép pályára.  Jara, a másik betonbiztos kezdő, viszont alapból is védő.  Isla, aki a Juvéban és korábban az Udinésében balhátvédtől a balszélsőig mindent játszott, itt vagy balhátvéd, vagy balszárnyvédő (wingback) attól függően, hogy négy vagy háromvédős rendszert játszik Chile.  Ez a másik különlegesség: Sampaoli gyakran játszatja a csapatot három védővel a széljátékkal nem igazán rendelkező ellenfelek ellen (lásd Mexikót a csoportkörben vagy a spanyolokat a VB-n).  A harmadik érdekesség, hogy a védelem átlag magassága megegyezik egy űlő kutyájéval.  Ha jól tévedek, nincs 180 felett játékosuk a keretben (ezt most külön nem ellenőriztem a wikipédián), ezért ellenfeleik - pl. tegnap Uruguay is - szeretik felívelgetni a labdákat és Chile eléggé ki van téve a rögzített szitukból (szöglet, szabadrúgás) adódó légi veszélynek. 

Viszont baromi gyors, agresszív és remekül megkomponált letámadással megfojtják ellenfeleiket.  A labdás embernek felnézni sincs ideje, nemhogy fordulni vagy passzolni.  Egy vagy két ember nyomás alá helyez, a többi a passzsávot zárja.  Nagyon nehéz három jó passzt összehozni Chile ellen.  A statok szerint nem is nagyon sikerült: Uruguay az egész meccsen 81 (!!!) passzt kísérelt meg.  Azt is csak 79%-os pontossággal sikerült teljesíteni, azaz 64 passzt hoztak össze.  Kilencven perc alatt!  Brutális, hogy milyen nyomás alatt játszottak, csoda, hogy csak egy góllal kaptak ki.  Ha megnézzük a korábbi három meccset, akkor nem ennyire durva a stat, de még mindig mutatja, hogy miben jó Chile.  Bolívia számai: 204 passzkísérlet, 151 sikeres passz, 74% pontosság.  Mexikó: 201/138/69%.  Ecuador: 275/212/77%.  Ha ezt úgy nézzük, hogy Chile eddigi négy ellenfeléből három VB résztvevő volt, és mindegyik ellenfele alapvetően rövidpasszos játékot játszik (Uruguay lóg ki ebből a sorból talán egy picit), akkor elmondhatjuk, hogy Chile kinyírta az ellenfelei játékát a jól kivitelezett letámadással (Uruguayjét a leginkább).

Összjáték/támadásépítés

Chile passz statisztikája a négy meccsen lenyűgöző: Uruguay ellen: 547/507/93%, Bolívia ellen: 277/258/93%, Mexikó ellen: 238/218/92%, Ecuador ellen: 420/359/85%.  Azaz a nyitómeccsen Ecuador ellen még egy picit döcögött a gépezet, de utána a passzpontosságuk nem eset 92% alá.  Amit viszont a statisztika nem fed fel, csak jelez, az a passzok milyensége.  Hungarokatalán szemmel nézve, viszonylag keveset passzol Chile.  Viszont alig van oldal- vagy hátrapassz; szinte csak előrefele passzolnak.  Ezt figyelembevéve máris más megvilágításba kerül a passzpontosság, és talán elkezdi kapizsgálni az is, aki még nem látta Chilét játszani, hogy mitől baromi látványos, és pörgős a meccsük. 

Chile nem fél elveszíteni a labdát, hiszen a precíz letámadásnak köszönhetően úgyis szinte azonnal visszaszerzik.  Ecuador ellen 59%, Bolívia ellen 57%, Uruguay ellen pedig 77%(!)-ban volt náluk a labda.  Uruguay azért kiugró, mert félórát emberhátrányban játszottak.  De ha Cavanit nem állítják ki, akkor is 60% fölött lett volna Chile.  Mexikó hozott csak egy picit eltérő eredményt: 53-47%, mivel Mexikó Chiléhez nagyon hasonló letámadásos védekezéssel játszik.  Ennek hatása a csapkodó játék, és a szokásosnál jóval kevesebb passz (lásd fentebb) volt.

A sok előrepassz pedig rengeteg helyzetet eredményez.  Chile 8-szor találta el a kaput Ecuador ellen, 18-szor Mexikó ellen, 14-szer Bolívia ellen és 12-szer Uruguay ellen.  Miközben a bekapott lövések száma ugyanebben a sorrendben: 3, 10, 4 és 5.  Mexikó kiugró mutatóját a már említett játékstílusuk okozta. 

Összegzés

Chile a turbo-fussball latin változatát nyomja.  Nincs világsztár a keretben (kivéve talán Vidalt és Alexis Sanchezt), de csupa jó, a játékrendszert értő játékos játszik náluk.  A labda nélküli mozgásaik nagyon össze vannak rakva mind védekezésben, mind támadásban; a labdás játékosnak mindig több opciója van a labda megjátszására, a labda nélküli játékosok, mindig a labdához és az ellenfélhez képest keresik a pozícióikat, és jól észrevehető séma szerint játsza meg a labdás játékos a társakat. Pl. a hátvédek vagy valamelyik szélre ívelnek vagy felpasszolnak a középpályára, attól függően, hogy az ellenfél letámad-e vagy sem, a szélső hátvédnek ritkán megy passz; a középpályások vagy a szélt indítják, vagy lyukra futtatják a szélről befelé húzó csatárokat vagy oldalt váltanak - nem játszanak meg más opciót, nincs hátra passz vagy oldal passz.  A kiemelkedő passzpontosságot nem a labdás játékos ügyessége, hanem a labda nélküli játékosok összehangolt precíz helyezkedése okozza.  Mivel pontosan passzolnak labdát leginkább az ellenfél kapuja előtt, és leginkább párharcból veszítenek.  Ami azt jelenti, hogy a labdát veszítő játékos azonnal pozícióban van a visszatámadáshoz, és nem hagy időt a labdaszerzőnek, hogy felnézzen (egy elcsípett passznál ugyebár tipikusan messze ragadnak a labdaszerzőtől a játékosaim, és ezért általában van ideje a labdaszerzőnek felnézni, és megjátszani a labdát).

Számunkra tanulságul is szolgálhatna Chile: egy rakás középszerű, de fejjel a játékot értő játékos, akiknek a labda nélküli összehangolt mozgása hozza meg az eredményes játékot.  Nálunk is lehetne ezt a formulát alkalmazni, csak tudást kellene tölteni játékosaink fejébe...valakinek, mert sajnos Sampaoli már foglalt.