Pénteken, születésem napján jobb dolgom is volt, minthogy ezt a futballnak csúfolt magyar hígfost bámuljam. De azért becsületből csak oda-oda sandítottam aranylábúink finnek elleni vergődésére, hogy aztán a 60. perctől a szemem a képernyőre szegezzem. Ugyanis olyat láttam, amiben emlékezetem óta nem volt példa! A magyar válogatott láthatóan meg akart valamit valósítani a pályán!!! Valami elképzelést. Nem sokat, de az a kevés legalább jól felfedezhető volt. Hajtás után arról értekezem röviden, hogy mit láttam, ami nyomokban futballta tartalmazott, és mi sok egyebet, amit meg nem.

Kishazánkban az emberek fejében a szervezettség mellett rögtön a védekezés szó ugrik fel, ha futballról van szó. Az, hogy E-sunyi bevallottan nem szervezte csapata játékát, még a védekezést sem, mára már közismert. Pinyő erre nagy rössel hozzálátott a tolódáshoz. Meg a négyeslánchoz. Aztán a whisky-vedelők ellen védőink alaphibákat követtek el a szervezetlen rohangálásukkal.

Pedig a szervezettség a támadásban is legalább olyan fontos lenne, mint a védekezésben. Persze olyan szépen megkomponált játékot a magyar válogatottól nem várok, mint a Barcától, a Bayerntől vagy a Dortmundtól. Még csak olyat sem, mint amit a chilei válogatott villantott a VB-n. De lassan úgy vagyok vele, mint az állapotos felesége mellett szexhiánytól szenvedő egyszeri férj: azért valami most már jól esne.

Nem győzöm elégszer leírni, hogy egy edzőnek a legfontosabb dolga az, hogy először is leüljön egy semleges sarokba, és végiggondolja, hogy miképpen kell szerinte játszani ezt a kurva játékot. Először magában alakítson ki egy képet, egy víziót. A pixeles elnagyolt képből aztán pedig egyre részletgazdagabbat készítsen a fejében. Amikor meg már ultra HD felbontásban is éles a kép, akkor szépen felálljon, menjen a pálya szélére, és kezdje el megértetni a játékosokkal, hogy mit akar látni. Tudja elmondani, hogy miképpen gondolja megszerezni a labdát, miképpen gondolja azt eljuttatni az ellenfél kapuja elé, és miképpen akarja azt a hálóba juttatni. Tudja, hogy ehhez pontosan mit kell elvárnia a játékosától. Értesse meg a játékossal, hogy mikor, mit és főleg miért kell csinálnia. A játékos aztán pedig megvalósítja a pályán, amit az edzésen az edző a fejébe vert, és a vízió szép lassan életre kel.

A finnek elleni volt Dárdai harmadik meccse, és az már nyomokban felfedezhető volt, hogy Dárdai miképpen szeretné megszerezni a labdát. Labdavesztést követő visszatámadással, és némi területszűkítéssel az ellenfél kapujához a lehető legközelebb. A dolog elég jól működött a finnek ellen. Távoli rokonainknak nem egyszer okozott gondot a labdakihozatal.

Sajnos csak ennyi volt a focira emlékeztető dolog. Az még mindig nem látható, hogy miképpen akarjuk támadásainkat szőni, és miképpen szeretnénk a kapuba juttatni a bogyót. A gól - félreértés ne essék, bár szép volt - rendkívül véletlen volt és módfelett esetleges. A magyar szélsőt két finn szorongatta, ilyen körülmények között a hátrapassz lett volna a logikus megoldás, mégis beadta. A beadás pedig már csak azért is tűnt őrültségnek, mert Gera volt az egyedüli magyar játékos a büntetőterületen belül, és hat finn jutott a beadásra, akikből kettő közvetlenül nemzetünk Csámpása mellett héderelt. Szerintem a finnek el sem merték képzelni, hogy tényleg be fogjuk adni a labdát, csak ez magyarázhatja azt a védői tétlenséget, ami segített nekünk Gera fejéig eljuttatni a labdát.

Tanulság nem sok van, azon kívül, amit már mindenki tudhat, ha nemcsak nézi, hanem látja is a focit: először egy elképzelés kell, aztán azt már pályára tenni csak néhány hónap munkája (aztán azt csillogóra csiszolni persze hosszú évekbe is kerülhet - lásd Jogi Löw elmúlt négy évét). E-sunyi négy éve ezért volt fájdalmas és semmit sem érő. Pinyő 9 hónapja alatt sem látszódott semmi abból, hogy milyen kép van a malacképű fejében a játékról. Jött Dárdai és két hónap és három meccs alatt villantott egy minimumot - egy tényleg minimumot - és erre nekünk szerencsétleneknek már ér verni a brét, mert hosszú évek alatt nem tapasztaltunk még ilyet se...még ennyit se. Ezen kellene a drága MLSZ-nek elgondolkodnia.