Miután Jámbi többször lecseszett, hogy tele van a töke az elméleti faszkodásaimmal, inkább írjak már valamit, amit ő is tud értelmezni, ezért most röviden össze foglalom az eddigi riói tíz napot.

Hála drágalátos öcsém hülyeségének, öltönyben utaztam végig a Budapest-Frankfurt-Rio viszonylatot. Erre szerinte azért volt szükség, hogy felengedjenek a business classre minket, illetve a jump seatre, ha ne adj isten úgy alakulnának a foglalások. Mondanom sem kell, hogy egy farmer-zakó kombináció is tökéletesen elegendő lett volna, de így legalább annyira szarrá gyűrhettem az öltönyöm, hogy még tíz nap alatt sem rúgta ki magát.

A business class egyébként kurva jó volt, a 12 órás utat baromi jól viseltem még magamhoz képest is. Jókat ettünk, boroztunk, filmet néztünk és - mivel el lehetett fektetni szinte teljesen vízszintesbe az ülést - aludtunk. Itteni idő szerint hajnalban értünk földet, és a reptéri WC meglátogatását követően azonnal tudtuk, hogy nem Európában járunk. Az oltásaink (tífusz, hepatitisz és meningitisz) még nem voltak hatásosak, ezért Mr. Beant és Benny Hillt megszégyenítő ügyeskedéssel tudtuk csak megoldani a vizelést.

A reptérről busszal mentünk a szállodába, és már akkor éreztük azt, amit azóta már tudunk: Rio buszhálózatát a kaotikus szó sem tudja igazán leírni. Az eddigi tíz nap alatt még nem láttam két ugyanolyan számjelzésű buszt, pedig annyi van itt, mint a tenger. A reptér óta csak egyszer mertünk buszra ülni, amikor a Krisztus-szoborhoz először próbáltunk felmenni sikertelenül, de azóta inkább a metrót vagy a lábbuszt választjuk.

A szállás egész pofás, és tiszta. Persze semmi luxus, a legfontosabb berendezése a hűtő (hiába van tél, azért még meleg van, és az ezer százalékos páratartalom csak emeli a hőérzetet), és a kb. 45 centi átmérőjű TV, amin az esti meccseket élvezzük, ugyanis, amióta utcagyerekek megkergettek minket, inkább igyekszünk sötétedéskor haza érni. Ami kb. du. 6 óra környékét jelenti. A szállodában a reggeli meglehetősen egyhangú. Rántotta, amiből még mindig nem mertünk enni, sült kolbász, amihez nem adnak se mustárt, se ketchupot, de már rájöttünk, hogy az éttermekből és kocsmákból kell lopni a mini-zacsist, és valami kuglóf-féle kenyér, ami egészen ehető, de tejjel lenne a legjobb, amihez viszont szintén nincs bátorságunk.

Első nap körbenéztünk a környéken (Centro), és hát elég sok ork, troll, goblin és zombi él errefelé. Kipróbáltuk a helyi mekit, de az életben nem követjük el többé ezt a hibát ("Kurva az anyád, te Bobby!"). Azóta meglátogattuk a környék összes múzeumát és vallási célú épületét. A nemzet-történeti múzeum egész jó volt, különösen mivel kb. 800 forint volt a beugró, az "új katedrális" viszont inkább néz ki rakétasilónak, mint templomnak.

A cukorsüveg hegy megtekintése csont nélkül lezajlott, viszont a Krisztus-szoborra kétszer kellett rárepülnünk, mivel először naivan azt hittük, hogy majd ott helyben megvesszük a belépőt. Miután visszaértünk a koppanásból, az első dolgunk volt, hogy a neten előre megvettük...öt nappal későbbre. De még ezt is beszoptuk, mert pont aznap volt a legfelhősebb az ég Rio felett. Annyira, hogy a talpazattól alig lehetett látni a szobor fejét! A remek kilátást így egyáltalán nem tudtuk élvezni, pedig terveztük, hogy eljátsszuk Tangó száraz fügés jelenetét.

A Maracanába metró visz ki, így a meccsek megközelítése nem okoz gondot. A tömeg kezelése viszont jellemzően brazilos. Képesek bármilyen kevés emberből tömeget generálni. Eskü, hogy tutira direkt csinálják, hogy jól mutasson a felvételeken, vagy faszom tudja. A Wembleybe, az Old Traffordra és a Stamford Bridge-re is kb. 3-5 perc alatt lehet a stadion kapuitól az ülőhelyedre jutni. Még a San Siróba is tíz perc alatt bejutottam, max. Itt alsó hangon 10-15 percet állsz sorba a kapuhoz, hogy aztán beengedjenek egy olyan kapun, ami az ülőhelyed átellenes oldalán van! Nem vicc. Tegnap a belga-orosz meccsen az A-kapun kellett bemennünk, miközben a helyünk a B és C kapuhoz tartozó lelátón volt! FYI: A-tól E-ig vannak a kapuk "számozva" az óramutató járásával ellentétesen. Magyarán beengedtek az észak-keleti oldalon, és a stadionon belül kellett áthámoznunk magunkat a délire. Zseniális!

A meccsek mind jók voltak eddig. Az argentin szurkolók kiváltották gyűlöletemet (persze azt más nemzet tagjainak sohasem nehéz nálam elérniük - mint az közismert) pusztán azzal, hogy hulla-részegek voltak, állandóan lelocsoltak sörrel, és a meccs helyett a bosnyák szurkolók hergelésével foglalkoztak. Ráadásul két percenként felálltak ünnepelni a semmit, és aztán egy perc tivornyázás után pont akkor keresgéljék az üléseiket, amikor valami történik a pályán. Az orosz szurkolók ehhez képest meglepően normálisak voltak - a stadionban; merthogy a szállodában akkor is tudtuk volna, hogy a ruszkik játszanak a következő napon, ha azt se tudtuk volna, hogy Rioban épp VB van. 

A strandolást eddig nem tette nagyon lehetővé az időjárás, majd a héten fogunk komolyabban nekifutni. Az egész egyébként ott van meglőve picit, hogy a várost folyamatosan szállják meg és adják fel a szurkolók. Az első napok argentin rohamát a chilei-spanyol vegyes hadak követték, majd mindent megszálltak a ruszkik. A következő hullám még nem dőlt el, hogy inkább francia lesz-e vagy ecuadori. Strandolás szempontjából annyi a lényeg ebből, hogy a nőnemű egyedek rendkívül alul reprezentáltak a parton. Körül-belül 10:1 az arány. Szőrös hasú mucsácsókat bámulni, meg nem akkora flash. Bár az itteni csajok hasa is általában szőrös, csak kevésbé. De mivel a kulturális programokat már nagyjából kilőttük (még a képtár van hátra és az őserdő, ahová befizettünk egy félnaposnak szánt, de minden bizonnyal egész napossá terebélyesedő túrára), ezért mostantól leginkább Ipanemán és a Copacabanán fogjuk hereverézéssel tölteni azon üres óráinkat, amiket nem a kocsmában töltünk meccsek bámulásával.

Fun fact: amióta itt vagyunk, nem mentünk napi egy deci whisky és másfél liter sör alá. Néha már délelőtt söréttel oltjuk szomjunkat. Berúgni mégsem tudunk, mert errefelé a lehető legelbaszottabb mércével mérik a sört. Korsó nincs. Pint sincs. Krigli sincs. 355ml és 473ml viszont van, amihez gyűszűket adnak. Vagy néha - meghatározhatatlan véletlenszerűség alapján - hozzá tudsz jutni hat decis üveghez is. Az itteni pincérek egyike sem beszél más nyelvet a mordorin kívül, ezért egy hétig tartott rájönnünk, hogy 16:30 után és csakis teraszon kaphatsz rendes méretű sört. Legalábbis eddig erre jöttünk rá abból a mutogatásból és nyökögés-hörgésből, amiket a pincérek produkáltak, amikor próbálták elmagyarázni, hogy miért nem kaphatunk emberi méretű sört. Érthetetlen, hogy ha külföldivel találkoznak, miért nem beszélnek legalább portugálul. Az sem megy???

Most hogy elmeséltem életem rövid történetét, remélem Jámbi is mód felett meg van elégedve...:)