Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

A favoritok

VB 2018

2018. június 11. - Szergej Pub

Eljött annak is az ideje, hogy picit megnézzük, mit kell tudnunk a pár nap múlva kezdődő világbajnokság résztvevőiről.  A korábbi szokásokkal ellentétben, most nem csoportonként megyek végig a csapatokon, hanem esélyeik alapján - tökeletesen önkényesen - csoportosítom a 32 csapatot, és érdemeik szerinti részletességgel számolok be róluk.  Ennek két oka van: egyfelől ismét csapágyasra hajtom éppen a szopórollert, és így nincs sok időm olyan csapatoknak utána mászni, vagy megnézni stream-en a felkészülési meccseiket, amelyeket egyébként a kutya sem fog megnézni (pl. Irán), másfelől meg borítani akartam a szokásos sablont.  Elsőként azt a három csapatot mutatom be, akiknek szerintem a legjobb esélyük van arra, hogy megnyerjék a VB-t.  Tovább után bele is vágok.

Brazília

A brazilok még 2015-ben kezdték a selejtezőket Dunga irányítása alatt, és az első hat fordulót a 18-ból rendesen el is szúrták.  Rögtön egy 2:0-ás pofonba rohantak bele az akkor még az Őrült Zseni által irányított chileiektől, majd a további öt meccsből hármon ikszeltek (Argentína, Uruguay és Paraguay ellen).  Nem is az eredmények, hanem inkább a kilátástalan játék volt Dunga menesztésének oka.  Helyére az egyébként már nem fiatal, de Európában tökéletesen ismeretlen Tite (ejtsd: Csicsi) jött, aki korábban leginkább a Corinthians-szal ért el sikereket.  A játék képe azonnal megváltozott nézhetetlenről élvezhetőre, és mellékesen a hátralévő 12 meccsből tizet megnyertek, és a maradék kettőn is az ellenfél örülhetett a döntetlennek (ebből az egyik La Pazban 3600 méterrel a tengerszint felett esett meg).

Tite látszólag bátran nyúlt az otthon játszókhoz, de a VB-re végül csak kettő ilyen játékost vitt magával, egyébként ő is a (főként európai) légiósokra épít.  A csapat szerkezetét beállította stabilan 4-3-3-ra, és ezt nem is nagyon szokta variálni, de nem is igazán kell, mert a horvátok ellen is látni lehetett, hogy ezt a brazilok egy meglehetősen flexibilis felállásként értelmezik.  A front hármasból valaki mindig visszalép a középpálya felé, egyfajta féloldalas 4-4-2 gyémánttá alakítva a szerkezetet, és középpályások közül is előfordulnak előre törések, aminek következtében könnyen állnak át 4-2-3-1-re.  A folyamatos mozgás pedig állandó passzopciókat teremt, ezért Tite csapatánál állandóan úton van a labda.

A keret kihírdetésekor nagy meglepetéssel nem szolgáltak.  Páran felkapták a fejüket, hogy David Luiz kimaradt, de a brazil pumukli a Cselszkijben sem igen lép pályára, és az utolsó behívóját is tavaly júniusban kapta.  Egyébként is egy helyezkedését tekintve szörnyen ostoba játékosról beszélünk, aki a kevésbé látványos hibáit látványos szerelésekkel palástolja (amikor tudja - lásd: brazil-német 1:7), így Joó Gabika számára lehet, hogy jó védőnek tűnik (Figyelem! A link egy Joó Gábor irományra vezet. Csak saját felelősségre kattints a linkre!), de valójában nagyon nem az.  Dani Alvesen sem igazán kell meglepődnünk, mert 35 évesen már az is csoda, hogy még ilyen szinten focizik, és nem a megye kettőben vezet le.  SándorSándor pedig idén annyira szar volt a Juvéban, hogy az lett volna inkább a meglepő, ha nem esik ki a keretszükítésnél.

Na, de kik maradtak?  Hát, nem akárkik.  A brazilok kerete szerintem most jóval erősebb, mint négy éve, és ugyebár akkor is a legjobb négyig jutottak.  Persze hazai pályán, de legalább nem pofátlan bírói segítséggel (igen, téged nézlek most Dél-Korea...).  A múltkori VB-n a brazil keret elől és hátul is lyukas volt.  Fred a kilences szerepkörben az évszázad vicce volt, a kapus poszton pedig Julio Cesar inkább volt a múlt, mint a jelen.  Most viszont van Alisson (AS Roma) és Ederson (Shitty) személyében két rohadt jó kapusuk, és van két rohadt jó kilencesük is: Firmino (Pudli) és Gabriel Jesus (Shitty). 

Tite kapuban eddig Alissonnak szavazott bizalmat, eléje pedig egy igen pöpec védelmet rittyentett.  Thiago Silva (PSG) 33 évesen élete utolsó VB-jére készül, de még mindig ő a csapat gerince.  Mellette a szintén 33 éves Miranda (Inter) vagy a PSG-s társa Marquinhos (PSG) fog valószínűleg kezdeni.  Marcika (Real) helye a baloldalon nagyjából evidens (Lajos Fülöp (Atleti) nem fogja tudni kiszorítani), míg a jobbon Danilo (Shitty) a legvalószínűbb.  A 32 évesen még csak 2 válogatottságot összegyűjtő Pedro Geromel (Gremio) talán meglepetésre került be, míg Fagner (Corinthians) Danilo helyére pályázik.  A szélső védők brazilokhoz illően segítik a támadásokat, ami egyben a védelem sebezhető pontját is jelenti.

A középpálya közepére Zizou Tankja hozza el a stabilitást.  Kázmér (Real) itt is szépen lassan alapemberré vált (pl. Bolívia ellen ővé volt a karszalag, pedig Thiago Silva is játszott).  A Kínából érkező Renato Augusto (le nem írom a csing-csung csapat nevét) is a pálya közepét foglalja el.  Fernandinho (Shitty) a horvátok ellen kezdett, de a selejtezőkben nem volt gyakran a kezdő tagja.  Paulinho (Barca) viszont annál inkább.  A klasszikus középpályások sorát Fred (ManU, pár napja még Szatyor) zárja.  Ez a négy játékos a középpálya stabilitásáért, és a labda továbbjátszásáért fog elsősorban felelni.  Tite a kreativitást és a váratlan megoldásokat nem tőlük fogja várni, de azokra is hozott embert.  Coutinho (Barca) és Willian (Cselszkij) akár a középpályán, akár a csatársorban is bevethetőek és leginkább az ő pályára lépésük garantálja a brazil szerkezet rugalmasságát. 

Neymar (PSG) helye megkérdőjelezhetetlen ebben a csapatban, és leginkább nem a szélről indul mint a klubcsapataiban, hanem a kilences mögött játszik árnyékéket.  Duglász Koszta (Juve) nem stabil kezdő; ő leginkább a szupercsere lehet, ha a 60. perc környékén az ellenfél elólmosodó lábaira rá kell engedni Speedy Gonzalezt.  A kilences szerepre pedig Tite rendelkezésére áll egy profi penge (Gabriel Jesus), és egy brutális daráló (Firmino).  Eddig a penge suhogott többször, de el tudom képzelni azt az ellenfelet, ahol a darálót fogja az edző többre tartani.  Bár ez ritkábbnak érződik, mivel a letámadásban eszméletlenül jó Firmino ritkán fogja tudni kamatoztatni super skill-jét, mivel a brazilok letámadása eléggé sporadikus.

Svájc, Costa Rica és Szerbia ellen egy impresszív, 9 pontos csoportgyőzelmet várok a Selecao-tól.  Egyik csapat sem rossz a maga nemében.  Mindhárom jó kis masszív középcsapat, de egyik sem olyan kaliber, amelyik akár csak meg tudná szorongatni a brazilokat, ha azok jó napot fognak ki.  Svájc természetesen a precíz védekezésével mindig képes a csoportban legalább egy döntetlenre - különösen ha találnak valahol egy gólt a meccsen -, de a spanyolok elleni barátságos meccsen (ami pont 1:1 lett) sem volt sok közük a mérkőzéshez.  Aztán a nyolcaddöntőben Mexikót gondolnám ellenfélnek, majd Belgiumot, és Franciaországot, ha bejön a papírforma.  A döntőben a franc se tudja, hogy ki fog érkezni a lenti két csapat közül. 

Spanyolország

A spanyol csapat idén akkor mutatott masszív bicepszeket, amikor legyalulta a nem éppen tartalékosan, de azért Messi nélkül felálló argentínokat 6:1-re.  Persze mondhatjuk, hogy az csak egy barátságos meccs volt, ahol az edzők kísérletezgetnek, és ezért felforgatják a második félidőben a csapataikat, de az Őrült Zseni csak 1:4-nél kezdett cserélgetni.  Lopetegui a 2016-os EB után vette át a csapatot a Vén Bajusztól, és azóta a La Furia Roja nem kapott ki.  Az EB-n a digók ütötték őket, azóta öt döntetlent értek csak el az ellenfelek, egyébként meggyalázott hullák szegélyezik a spanyolok útját mindenütt.  A selejtezők során pont a digók húzták ki döntetlennel Torinóban, de aztán a másik kilenc meccsen a vörösök 35 gólt lőttek és csak kettőt kaptak.

A 2014-es VB után a Vén Bajusz megkésett fiatalításba kezdett, de nem elég nagy lendülettel, így az EB is várakozások alatt sikerült.  Lopetegui folytatta a fiatalítást, és ez olyan jól jött össze, hogy Iniesta és a David Silvát leszámítva a védelem előtt nem maradt 30 fölötti játékos.  Ezzel együtt Lopetegui a játékstílust is finom hangolta.  A Vén Bajusz valamikor a 2012-es EB-n érte el a csatárnélküli játék mélypontját.  Azon a tornán két középső védővel, és gyakorlatilag nyolc középpályással állt fel, és tulajdonképpen nézhetetlen focit mutattak.  Az ezredik oldalpassz után már vonítva vonaglottam a TV előtt, de a Vén Bajusz nem kegyelmezett senkinek.  A spanyol csapat természetesen a labda eldugásával valójában bekkelt (pedig emlékszem olyan szagértőre a Tv-ben, aki a spanyolok támadójátékát dícsérte...), és senki más nem tudta olyan jól járatni a labdát, mint ők.  Persze támadást fűzni is tudtak és letámadni is, de az alapvető stílusjegye a Vén Bajusznak a céltalan és steril labdatartás volt.

Lopetegui is alapvetően az őrületbe kergető tili-tolira teszi le a voksát, de annyit csavart a gépezeten, hogy a spanyolok most már hajlandóak akár annak árán is támadni, hogy a labda elvesztését kockáztatják.  No, azért nem nagyon, mert mondjuk nem rég Svájc ellen nézve őket kurva lassan telt az idő, de néha már előre fele is hajlandóak voltak menni.  A kockázatvállalás ellensúlyozására pedig feltekerte a letámadás feliratú potmétert, azaz labdavesztés esetén erőből próbálják meg azt minél gyorsabban visszaszerezni.  Összefoglalva tehát egy picit harciasabb, egy picit kockázatvállalóbb spanyol csapatot fogunk látni, de azért én még mindig baromi alacsony odds-szal fogadnék arra, hogy a meccseiken hányan fognak elaludni.

A keretösszeállításánál már megint csak az olyan bulvárújságírók lepődtek meg, mint az index sportrovatának firkászai.  Fabregas az elmúlt 12 hónapban nem volt kerettag sem.  Mormotát, Pedrot és Callejont pedig idén már be sem hívta a szövetségi kapitány.  Így elég nehéz meglepődni azon, hogy a VB-re sem kaptak meghívót.  Azt hiszem másnak nem kapták fel a nevét a kimaradók közül. 

A kapuból DDG (ManU) most már elég régóta kirobbanthatatlan, de tulajdonképpen szerencsétlen jóval később lett alapember, mint ahogyan azt a teljesítménye alapján megérdemelte volna, mert a Vén Bajusz még akkor is Casillashoz ragaszkodott, amikor már a madridisták is csak fancsali képet vágtak a játéka láttán.  DDG-nek gyakorlatilag csak cseréi vannak a keretben, riválisa egy sem, mivel sem a százéves Pepe Reina (Napoli), sem Arrizabalaga (Bilbao) nem jelent veszélyt rá.  A United hálóőre 27 éves korára nyugodtan kimondhatóan lett a világ jelenlegi legjobb kapusa (hacsak Neuer nem bombaformában tér vissza), aki klubjának legjobb játékosa volt idén.

DDG előtt a védelem nagyjából adott.  Ramos (Real) és Piqué (Barca) jelenleg az egyik legjobb belsővédő páros, és mellettük Jordi Alba (Barca) és Karvaly (Real) az esélyesek a kezdőre.  A jobb bunkó szerepében Odriozola (Real Soceidad) kezdett az összes felkészülési meccsen, de ezt nyugodtan tudjuk be annak, hogy Karvaly a BL-döntőn elszenvedett sérüléséből lábadozik.  Monreal (Aresenal) 32 évesen nekem kicsit meglepetés, hogy kerettag lett, de a szélen bevethető.  Azpilicueta (Londongrád) és Nacho (Real) pedig mind a védelem szélein, mind a tengelyében bevethetőek.  Lopetegui nagyon flexibilisen állította össze a védelem névsorát, és ebből én annyit bátorkodok előrelátni, hogy nem lesz a spanyoloknál gond a védelemmel még akkor sem, ha lesz pár sérültjük vagy eltiltottjuk.

A középpálya közepén, közvetlenül a védelem előtt Buzi (Barca) szerepe tuti.  A szerkezettől függően pedig többféleképpen is fel tud állni a La Furia Roja.  Lopetegui 4-2-3-1 és a 4-3-3 között variálgatott, de inkább az első szerkezetet favorizálta.  Ebből következően a pálya közepén Koke (Atleti) vagy még inkább Thiago (Bayern) kaphat szerepet.  A középpálya fronthármasát tekintve leginkább a rutinosak kaptak a felkészülési meccsen lehetőséget.  Iniesta (akkor is még a Barcát írom bassza meg!) és David Silva (Shitty) mellett Isco (Real) juthat még szerephez, és ez olyan passz kvalitást jelent, amit nem sok ellenfél fog tudni túlszárnyalni.  Asensio (Real) és Vazquez (Real) a madridi kontingenst erősíti (nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy a Real több játékost küldött a válogatottba, mint a Barca), és majd leginkább a szélen vagy esetleg az ék mögött játszhatnak.  Saul (Atleti) pedig a jolly joker, aki a középpálya bármely pontján bevethető. 

Elől a patkányarcú féreg, Diego Costa (Atleti) fogja rémisztgetni a védőket.  A londongrádi kaland után a gyökér visszatért a gyökereihez, és ismét kiváló formába lendült, ami a védőkön csipések, ütések, könyöklések és rúgások formájában materializálódott.  Persze azért Costa rúgott jó pár gólt is, de idén sem indul eséllyel a fair play díjért.  Lopetegui legnagyobb találmánya talán az, hogy Costát integrálni tudta a rendszerébe.  A Vén Bajusz ezzel a feladattal annyira nem tudott megküzdeni, hogy a 2014-es VB fiaskó után simán ejtette a marcona martalócot.  Lopeteguinél viszont nagyon hasznosan focizik ez az állat (már amikor focizik, és nem más sportágat űz a pályán), és a kapura is konstans veszélyt jelent, ami pszichológiailag sem pihentető az ellenfél védelmének (a fizikai megpróbáltatásokat fentebb már említettem).  Rodrigo (Valencia) és Iago Aspas (Celta) csak epizódszerepet fognak kapni ezen a VB-n (ami korukat elnézve életük egyetlen VB-je lesz valószínűleg).

A VB-t rögtön a portugálokkal kezdik, de erősen meglepődnék, ha ezt az Iránnal és Marokkóval megvert hikomatos csoportot nem húznák be könyékig seggbe dugott kézzel is akár.  Az erőviszonyokra jellemző, hogy Iránnak még rendes focicsukája sincs egyelőre, nemhogy játékosa.  Portugálok meg négy éve is erősen kezdték a VB-t (0:4-es szopó a németektől), két éve is majdnem a csoportban ragadtak az EB-n (Elek baszki, hogy nem tudsz picit jobban célozni!!), szóval nem hiszem, hogy rögtön az első meccsen nagyon odatennék magukat.  A nyolcaddöntőből pedig a külön sorsolt ruszki csoport második helyezettje jön (azaz a ruszkik vagy Egyiptom).  Tehát az első kemény meccsük csak a negyeddöntőben lesz (Argentínára tippelnék), és utána papírforma szerint a németek érkezhetnek, és ha azon is valahogy átverekedik magukat, akkor a brazilok.

Németország

Ha a spanyol és a brazíl csapatnál az impresszív előzményeket hoztam fel, akkor úgy illik, hogy megemlékezzek arról, hogy a németeknél ez teljes mértékben hiányzik.  Idén például csak Szaud-Arábiát verték el, és a hazai pályán elért 2:1 sem egy olyan eredmény, ami miatt hurrá optimizmus kellene, hogy végig fusson a Nationalelfen.  Persze a selejtezőben ledaráltak mindenkit: tízből tíz győzelem, 43 rúgott és három kapott gól, és pusztán Csehország tudta őket otthon egy gólon belül tartani (2:1), mindenki mást legalább két, de inkább több góllal léptek le (a nem tök fos Norvégia például 9:0-ás összesítéssel lett lerendezve).  Szóval a németeknél a felvezetés felemásra sikerült.  Amiért mégis a favoritok között tartom számon a címvédőt, az egyfelől a keret, ahol jelenleg tényleg minden posztra jut két hasonlóan jó játékos (lenne nekik négy is, és ez a német futball jelenlegi kibaszott erejét mutatja - Jürgen Klinsmann mondta nemrég, hogy a németeknek 30-40 válogatott szintű játékosa van, és full igaz), másfelől a Konföderációs Kupát B-kerettel is behúzták, és végül az a nagyon stabil alapjáték, amit mindenki ellen tudnak hozni.

A németek nagy előnye a többi csapattal szemben, hogy a Fikaturkász már több, mint 10 éve építgeti ezt a projektet, és a csapat játéka olyan aprólékosan van felépítve, mint egy másik csapaté sem a mezőnyben.  2016-ban volt szerencsém megnézni őket élőben a szlovákok ellen a nyolcaddöntőben, és ledöbbentő volt látni azt a mérnöki precizitást, ahogy minden mozdulatuk meg volt komponálva.  Nem tartok attól, hogy az elmúlt két évben a Hónaljszimatoló nem csiszolta tovább a csapatjátékot.  Ami azonban az előny, az egyben a hátrány is: a német csapat annyi szerkezetben, annyi meccstaktikával tud pályára lépni, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a Seggbányász túlgondolkodta magát.  2012-ben az olaszok elleni elődöntőben ott véreztek el, hogy a pálya közepét akarták uralni az olaszok ellen, és nem a széleken kapták szét az ott egyébként masszívan sebezhető digókat.  2014-ben is majdnem elment az arany azon, hogy a Heremorzsoló a torna elején mindenképpen hamis kilencessel akart játszani (Müller és Götze is kipróbálta magát ebben a szerepben változó sikerrel), és Lahmból meg középpályást faragni (a Kopasz Filozófus lázálmát megvalósítandó).  2016-ban a digók ellen felrittyentett egy háromfős védelmet, amitől sikítófrászt kaptam, de végül csodák csodájára bevált.  Szóval kérdés, hogy a Takonyzabáló mi a francot talált ki erre a VB-re, és hogy a csoportmeccsek alatt belátja-e, hogy nem működik, vagy addig erőlteti, míg korábban ki nem esnek a vártnál.  A felkészülési meccseiken nem vettem észre semmi furcsát, ami már önmagában gyanús.

Az idén a 4-2-3-1-et erőlteti ismét a Nationalelf a korábbi 4-3-3 helyett, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy képesek akár arra is bármikor átállni, ha a meccs úgy kivánja.  A Makkvakaró kiváló dilemmával áll szemben, hiszen a középpálya közepére van három kiváló játékosa: Khedira (Juve) (tudom, muhaha, de higyjétek el, hogy nem hülye az összes edzője, hogy folyamatosan játszik bárki keze alatt), Kroos (Real) és Gündogan (Shitty), míg előre meg hat: Reus (BVB - és végre nem szerzett valami idióta sérülést közvetlenül a torna előtt), Özil (Arsenal), Draxler (PSG), Müller (Bayern), Brandt (Lúzerkúzen) és Goretzka (Schalke).  A dilemma pedig az, hogy melyik csapattestet kellene favorizálni, hiszen 4-3-3-ban mindhárom középpályás pályára léphet, és ebben a szerkezetben domborodik ki leginkább mindhármuk erénye, viszont akkor a hat támadó középpályásból csak kettő léphet pályára, és azok sem igazán játszanak a klubcsapataikban ilyen szerkezetben.  4-2-3-1-ben Khedira érzi csak jól magát igazán, mellette sem Gündogan, sem Kroos nem igazán ehhez szokott (bár talán a migráncs inkább), viszont akkor meg fel lehet dobni egy gálakezdőt előrefelé.  Seggturkáló legyen a talpán, aki erre a dilemmára megnyugtató választ ad, bár mint mondtam, eddig a 4-2-3-1 tűnik nyerőnek.  Ebben a szerkezetben kevésbé tudnak labdát tartani, de jobban megy a kontra és a letámadás (bár annyira nem épít a Nationalelf a presszingre és pláne a gegenpressingre, mint a német klubcsapatok).  Valamit valamiért...

A keretösszeállításakor a németeknél azért voltak meglepetések bőven, de többségük védhető.  Kezdjük ezekkel: Emre Can és Rudy (Bayern) között az döntött, hogy a migráncs nagyon sokat volt sérült idén, és bár Rudy sem volt stabil kezdő a bajoroknál, azért végigtolta az egész idényt.  Götzénél sokan felhorkantak, hiszen egy 63-szoros válogatottról van szó, aki rutinjával tudta volna segíteni a csapatot, és különben is aranyérmet lőtt a németeknek négy éve a döntőben.  Götze azonban a Vén Tróger alatt alig játszott, és a válogatottba sem kapott idén még meghívót.  Schürrle a játékstílusba nem tudott belerázódni egyáltalán (eszméletlen mennyiségű labdát eladott a srác), így hiába a második legeredményesebb a jelenleg aktív német játékosok közül a VB-ken a maga három góljával, az utóbbi egy évben már nem kapott meghívót.  Sanénál már inkább rezeg a léc, hiszen a Shittyben élete szezonját hozta le, és a bő keretben benne is volt.  Az volt a mondás, hogy nem igazán csapatjátékos, túlságosan öncélú a játéka, és ezt a kollektív erőfeszítésre továbbra is építő német csapatban nem tűrik meg.  A másik ilyen érdekes kimaradó Mustafi, aki az Arsenal védelmének betonbiztos pontja, míg Süle a bajoroknál azért nem tuti kezdő; ráadásul Mustafi idén nagyon sokat játszott háromvédős szisztémában, amire a németek is néha ráfanyalodnak, és Süle még nem játszott ilyen szerkezetben magas szinten.  Ugyanakkor a fiatal magyar származású srác nagyon tehetséges, és bár Mustafihoz képest rutintalan, első ránézésre is jobb játékos nála.  Az egyetlen számomra waddafakk megoldás Super Mario 1.0-nak a meghívása.  Gomez a labdarúgás Obelixeként különleges képességgel született: a fülcimpájáról is a kapuba pattan a labda függetlenül attól, hogy merre áll.  Azonban nem tud focizni.  Ha ehhez hozzáteszem, hogy azt a Sandro Wagnert szorította ki, aki a selejtezők házi gólkirálya volt, akkor még nagyobbra tágul a pupilla.  Nem tudom, hogy mit ígért a metroszexuális csatár a metroszexuális edzőnek (gondolom pár glamour kupont), de számomra érthetetlen, hogy mit akarnak vele (azon kívül, hogy rúgni fog nyilván legalább egy gólt).

Persze, azért nem kell félteni a német csapatot.  A kapuban a visszatérő Neuer (Bayern) fog védeni, aki azonban az osztrákok ellen még nagyon formán kívül volt.  Ha ő mégsem felelne meg, akkor Ter Stegen (Barca) áll rendelkezésre, aki a sérülése alatt hibátlanul pótolta őt.  És hát Trapp (PSG) sem full kuka.  Előttük egy szintén beton középhátvéd sor áll: Butateng (Bayern) és Hummels (Bayern), akik most már évek óta együtt játszanak klubszinten és a válogatottban is.  Őket csapattársuk, Kimmich (Bayern) fogja támogatni a jobbszellőn, vagy sérülés/eltiltás esetén szintén csapattársuk, Süle (Bayern) pótolhatja őket.  A Kölnnel a másodosztályba hulló Hector (1. FC Köln) szinte tuti kezdő balbunkóban, és öröm látni, hogy végre a Nationalelf is rendes szélsővédőkkel áll fel.  Az ő cseréje a Dárdáj-Wunder egyik résztvevője, a szörnyű nevű Plattenhardt (Hertha).  Rüdiger (Cselszkij) remélhetőleg nem kell, hogy pályára lépjen, mert bár erős mint egy bivaly, és fürge is mint egy nyuszi, ő a legkevésbé labdaügyes a középhátvédek közül.  Ginter pedig a jolly joker, hiszen mint a jobb szélen, mint a védelem közepén képes jó teljesítményre; igazi squad player.

A középpályáról már írtam egy kicsit.  A legbiztosabb pont szerintem Kroos, aki jelenleg a világ legstabilabb és legkomplettebb középpályása.  A pálya közepén még Gündogan és Khedira fordulhat elő, de akár Rudy is játéklehetőséghez juthat.  Az előre játékért nem tudom megmondani kik lesznek a felelősök.  Müller igazi VB specialista, kár lenne kihagyni; úgyis lőni fog legalább 3-4 gólt, és a szabad területek levadászásában is a világ legjobbja.  Özil eszméletlenül jó formában van, de a letámadás még mindig nem az erőssége.  Draxler mind az EB-n, mind a Konföderációs kupán a csapat egyik legjobbja volt, és bármikor képes levenni egy embert a pályáról a megindulásaival.  Viszont messze nem olyan gólérzékeny, mint Reus, aki ráadásul inkább játékban van, mint a leginkább csak a cserepadot koptató Draxler.  Brandt baromi sok játéklehetőséget kapott idén a barátságos meccseken, de nem láttam tőle semmi különöset.  Goreztka szintén a konföderációs kupán tűnt ki, de kétlem, hogy sok szóhoz jutna majd, pedig a tehetsége alapján más válogatott kapva kapna utána.

Már a kilences szerepkört is pedzegettem  Super Mario 1.0 behívása miatt, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a poszt a fiatal és nagyon tehetsége Werneré (Lipcse).  A Red Bull csapata az egyik legprogresszívebb focit nyomja Németországban, sőt megkockáztatom, hogy az egész világon (a dél-amerikai csapatokra nincs nagyon rálátásom, így nem tudom, hogy nincs-e valamilyen brazil vagy argentín csapat, amelyik már kifőzött valami ennél is menőbbet).  Werner pedig ennek a nitro-fussballnak az egyik legprominensebb szereplője.  Szerintem a VB egyik nagy felfedezettje lehet a srác, mivel kiválóan érzi a letámadást és a kaput is.  Baromi sokat melózik, miközben konstans gólveszélyt jelent.  Mindkét lábbal és fejjel is életveszélyes, és a helyezkedése is példás.  Ha a passzjátékban még jobban kivenné a részét, akkor a világ egyik legjobb csatára is lehetne.  Nem tudom elképzelni, hogy Super Mario 1.0 annyi H&M kedvezményt tudjon felajánlani a Gatyabúvárnak, hogy ne Werner legyen a németek kezdő ékje. 

A németek nem kerültek nagyon egyszerű csoportba, mert a svédek rendszeresen megfingatják őket hagymásbabbal, és Mexikó is mindig nagyon masszív, ha éppen nem valami átkurvázott éjszakából esnek ki a pályára.  Dél-Korea focizni továbbra sem tud, de futni igen, így az a meccs is megterhelő lesz fizikailag.  Ezzel együtt ez egy kilencpontos menet kell, hogy legyen.  A nyolcaddöntőben Svájcot várom (kellemeltlen) ellenfélnek, és egy meglepetésre a negyeddöntőbe jutó Angliát utána (vagy Kolumbiát).  Az elődöntőben a spanyolokkal lenyomják a szokásos rangadót, és aztán a brazilok jönnek, kivéve, ha jó szokásukhoz híven megint kikapnak a spanyoloktól.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr8414030760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

retrodj · http://retrodj.blog.hu/ 2018.06.12. 00:15:57

Az olasz válogatott esélyeiről miért nem írsz? (igen, vicc volt). Egyébként egész komplett kis írás lett...

Szergej Pub 2018.06.12. 09:23:26

@retrodj: Mert nem én vagyok Kovács Kálmán! :)