Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Szergej VB-győztes álomcsapata

2018. június 02. - Szergej Pub

Azt hiszem a cím önmagáért beszél, mégis azért szólnék előre pár szót.  Szűkíteni volt szükséges a szóba jöhető játkosok számát, mert különben nyolc csapatot raktam volna össze.  Éppen ezért ebben a kicsit sem elfogulatlan írásban olyan játékosokból próbálok összerakni egy használható álomcsapatot (azaz nem nyolc csatárból és két irányítóból, plusz a kapus), akik legalább egy aranyérmet szereztek a világbajnokságokon.  Továbbá csak már visszavonult játékosokat vettem számításba.  Azaz Grosicsot, Neuert vagy Lev Jasint nem tehettem a kapuba, és kimaradtak olyan legendás játékosok is a szórásból, mint Cruyff, Puskás, Kocsis, Eusebio, Van Basten, Zico, Roberto Baggio, Platini vagy Fontaine (13 gólt rúgott egy VB-n, aminek a közelébe csak Gerd Müller jutott).  A csapat összeállításakor a VB-ken mutatott teljesítmény kiemelkedően esett számításba, de azért az egész pályafutást figyelembe vettem, pont azért, hogy valóban ütőképes csapat jöjjön létre.  Hajtás után bemutatom a kezdőcsapatomat!

world_cup_legendary_players.jpg

Kapus

A kapus poszton voltam a legnehezebb helyzetben, hiszen nem feltétlenül a legkiemelkedőbb kapusteljesítmény hozza meg a VB-aranyat egy-egy csapat számára.  Kahn a 2002-es VB legjobb játékosa és legjobb kapusa is lett, de VB-ezüsttel ebbe a keretbe nem fért be.  Buffon és Casillas hiába lennének simán esélyesek az egyes számú mezre, még nem vonultak vissza.  Zoff 40 évesen nyert 1982-ben, de nem feltétlenül volt már annak a csapatnak a húzó embere.  Gordon Banks 1966 angol bajnoka leginkább az anglofilok számára legenda csak.  Szóval maradt Sepp Maier és Taffarel, akik közül én az előbbit választom, mert a válogatottal nyert még ezt-azt (pl. '72-ben az EB-t), és akkor a klub szintről nem is beszéltem (három BEK zsinórban a Bayernnel).

sepp_maier.jpg

Védelem

A védőknél már nagyobb a merítés, mint a kapusoknál, de azért itt is elég szűk azon védők listája, akik komolyan szóba kerülhetnek; és emellett el kell dönteni, hogy három vagy négy védős rendszerben játszon az álomcsapat.  Én a négy védőre szavaztam, így két belső és két szélső védőt néztem ki magamnak. 

Szóba került Roberto Carlos, aki 1997-es bombagólja után hosszú évekre megoldotta a brazilok bal hátvéd szerepét.  Azonban hiába az impresszív életmű, pont a VB-ken nem nyújtott olyan kiemelkedő teljesítményt, amire felkapnánk a fejünket.  Ezért őt megelőzi Andy Brehme, aki az 1990-es VB-n egy látványos banán-góllal ütötte ki a hollandokat, és nem mellékesen a döntőben is meglőtte az egyetlen gólt.  De Brehme csak egy VB-n nyújtott maradandót, ezért ő is kimaradt a csapatból, mert Paul Breitner, aki két VB-döntőben is rúgott gólt (ilyet csak Vava, Pelé és Zidane tudott rajta kívül), megelőzi őt, és elfoglalja az álomcsapat baloldalát. 

breitner.jpg

A védelem jobb szélére három játékos került igazán szóba.  Cafú, Karcsihoz hasonlóan, hosszú évekig kirobbanthatatlan volt a brazil védelem jobb oldaláról, és nem mellékesen két arany és egy ezüst éremmel minden idők egyik legsikeresebb játékosa a VB-k történetében.  Vele szemben felmerült még Lahm, de egyrészt nem rég vonult vissza, másrészt hiába hoz két bronzérmet, egy aranyat, valamint a brazil 1:7-ben is óriási érdemeket, a világ valaha volt legjobb jobb hátvédje őt is kiszorítja a csapatból.  Carlos Alberto, 1970 világbajnoka, a csapat kapitánya, és a torna egyik legjobb játékosa volt.  A döntőben lőtt negyedik gólja pedig szerintem minden szurkoló retinájába beleégett.

carlos-alberto.jpg

A belső kettősnél is felmerült jó pár név.  Kezdve Laurent Blanc-nal, aki '98-ban a nyögvenyelős nyolcaddöntőből lőtte tovább a csapatát Paraguay ellen aranygóllal a hosszabbításban (legelső aranygól volt a VB-k történetében), vagy említhetjük az argentin Ruggerit, aki aranyat és ezüstöt is nyert hazájának.  Sorolhatnám tovább a szóba jöhető neveket (ad absurdum a két bronzot és egy aranyat nyerő Per Mertesackert is bedobhatnám), de valójában két olyan VB-győztes csapat volt, amelyikben a középhátvéd kiemelkedő szerepet játszott a végső győzelemben: az 1974-es német, és a 2006-os olasz csapat.  Így az én két belső védőm Fabio Cannavaro és Franz Beckenbauer.  Előbbi aranylabdát kapott abban az évben, úgy, hogy klubszinten nem sok kiemelkedőt ért el (Juve bundabotrány megvan?), de a VB-n az olasz csapat kapitányaként olyan teljesítményt tett le a pályára, hogy méltán lett azon nagyon kevés védők egyike, akik aranylabdát kaptak.  Ha Cannavaro lenne a védelem izomzata, aki mindenkit legyalul a kapu 30 méteres körzetében, akkor Ferenc Császár az esze, akinek a labdáiból indulhat meg a támadásépítés.  Kaiser Franz EB-n és VB-n is szerzett aranyat és ezüstöt, nyert három BEK-et és két aranylabdát.  Elegáns játékstílusa miatt a mai napig a valaha volt egyik legjobb játékosként emlékeznek rá, aki a karrierjét a középpályán kezdte, de a német hagyományoknak megfelően (bár ő nem a kora miatt, hanem még bőven a karrierje derekán), hátrébb csúszott egy sorral.

cannavaro.jpg

beckenbauer.jpg

Középpálya

A középpályán az eldöntendő koncepcionális kérdés az volt, hogy kerüljön-e egy verőember a védelem elé, vagy ne.  A VB-győzteseken végig nézve Gattuson azonnal megakad a szem, de a '66-os Nobby Stiles sem a cifrázós játékstílusáról lett ismert.  A '78-as és a '86-os argentin csapat is el volt látva kemény legényekkel rendesen, de a koncepcionális kérdést pusztán az eldöntötte, hogy ezek a játékosok, bár nagyon hasznosak voltak a csapataikban, kevésbé nyújtottak kiemelkedő és emlékezetes teljesítményt, mint a játszó középpályások.  Azaz simán kiszorították őket a többiek.  Így a Szergej-féle álomcsapat őrjáratozó bulldogok nélkül áll fel, de azért nem feledkezünk meg a védelem támogatásáról.  Dungán könnyedén átugorva jutottam el Lothar Matthäushoz, aki mint az 1990-es csapat kapitánya, az évi aranylabdás, 1982 és 1986 ezüst érmese, öt VB résztvevője, és az 1990-es torna legjobb játékosa vitathatatlanul érdemes arra a feladatra, hogy stabilitást nyújtson a középpályán azáltal, hogy régi jó szokásához híven vonaltól vonalig zakatol 90 percen keresztül.  Emellett a labdával is szoros barátságot ápolt, és a szabadrúgásai is bomba erősek voltak (a jugóknak küldött egy 150 kilométeres bombát az Orczy térről - sosem fogom elfelejteni).

matth_us.jpg

Most, hogy a védelem előtti területet stabilizáltuk, jöhetnek a kreatív energiák is a pályára.  Nem állítom, hogy a bőség zavarában úsznék, mivel 1958-ig nem találok olyan középpályást/fedezetet, akinek a szerepköre akárcsak picit is hasonlított volna arra, amire játékost keresek, 2006 után pedig még szinte mindenki aktív (Iniesta és Kroos pl. csont nélkül a csapatban lehetnének, ha már visszavonultak volna).  Az '58-tól '70-ig játszó brazil csapatban nem voltak hangsúlyosak a középpályások, a '78-as és '86-os argentin csapatban kreatív energia nem sok volt.  A '66-os angol csapat középpályája nem labdazsonglőrökből állt, Bobby Charltont meg nem húzám vissza a középpályára.  A '82-es olasz csapatból Zoffon kívül senkit nem raknék álomcsapatba.  A '74-es német csapatból már három játékost is betettem, ami elrontja Netzer és Overath esélyeit, pedig ők nagyjából azt játszották - ráadásul a VB-n is magas szinten demonstrálva - amit keresek; a '90-es német csapatból pedig még Völler és Klinsmann teljesítménye volt kimagasló (Brehme és Lothar mellett) - egyik sem való a pálya közepére.

A kérdés, hogy double pivot-ba tegyünk egy mélységi irányítót valamelyest felszabadítva Lothart (pl. Andrea Pirlot), vagy inkább toljunk egy all-in-t, és tegyük fel Maradonát és Zidane-t is egyszerre a pályára?  Mivel Zinedine Zidane a 2006-os torna legjobb játékosa volt, és mindkét VB-döntőjén gólt szerzett, azt hiszem megkérdőjelezhetetlenül tagja az álomcsapatomnak.  

zizou.jpg

Már csak egy középpályás helye kiadó, mert a csatároknál hatalmas a tolongás, és nagyon bizonytalankodok, hogy a dagadt drogosnak adjam-e, mert egyfelől sosem volt igazán középpályás, másfelől a '86-os VB messze legkiemelkedőbb játékosa volt, de a másik három VB-jén majdnem semmit nem mutatott ehhez képest (oké '82-ben agyon rúgták, '94-ben meg megbukott a doppingteszten kokainnal - így nehéz).  Ugyanakkor a világ valaha volt egyik legjobb futballistáját hülye lennék kihagyni, így (dun)Diego Maradona, akit tisztelni is piszok nehezemre esik, nemhogy szeretni, a csapatom tagja lett.

diego_maradona.jpg

Támadók

Mint említettem a támadóknál borzalmas a tolongás.  Klose, mint a VB-k legeredményesebb játékosa, aki négy tornán is részt vett, nyert két bronzot és egy aranyat, és ebben vastagon szerzett érdemeket, nyilván elsőként merül fel bármilyen álomcsapatban (szarkazmus ON).  Csak hát szegénynek sírt a lábán a labda, így hiába volt eszméletlenül hasznos a letámadásban (is), Miroslav cserepadon maradt.  A másik német bombázó: Gerd Müller is szóba jött.  Kloséhoz képest nem sokkal rövidebb az eredmény listája, de a polákkal ellentétben, Müller tényleg semmit nem csinált a pályán azon kívül, hogy tonnaszámra rúgdalta a gólokat. 

A csatárposzt egyik helye szerintem egyáltalán nem szorul magyarázatra: Pelé '58-ban és '70-ben is szó szerint aranyra vezette a csapatát, '62-ben és '66-ban sérülések akadályozták meg ebben.  Három aranyérme nincs más játékosnak, 12 gólt rúgott gyakorlatilag két (statisztikailag négy) VB-n, és egyébként is a valaha volt legjobb játékos, aki hétszeres aranylabdás lenne, ha kaphatott volna aranylabdát (2016-ban a France Football az aranylabda 60. évfordulójára készítette el a listát, amelyben újra szavaztak minden év legjobbjára, de már a földrajzi megkötések nélkül). 

pele.jpg

A középcsatár másik támogatója az az ember, akivel ha Pelé együtt lépett pályára, akkor a brazil csapat sosem kapott ki, és aki a '62-es VB legjobb játékosa és gólkirálya lett, de még inkább az egész brazil csapat vezére, amikor Pelé sérülés miatt kiszállt.  Garrincha kétszeres VB-győztes (1958 és 1962) lett, de nagyon szegény sorból indult.  Szüzességét állítólag egy kecskével veszítette el, angol-kóros lábai pedig egy irányba görbültek.  A valaha élt legnagyobb cselgépként emlékeznek rá sokan, de elfelejtik, hogy mindkét lábával jól lőtt (szögleteket és szabadrúgásokat rendszeresen külsővel tekerte), rendkívül gyilkos volt a kapu előtt, és utolérni sem igen tudták, ha begyújtotta a rakétákat.  Az ital miatti máj problémák vetettek véget életének, de a brazilok arra emlékeznek, hogy bohócot csinált a pályán bárkiből.  A világ akkor ismerte meg (őt is, meg valójában a brazilokat is), amikor az '58-as VB-n először a szovjetek ellen léptek pályára, és az edző, Feola, odakiáltott Didinek a kezdőkörbe, hogy az első passz Garrinchának menjen.  Garrincha egyből rávezette a labdát a szovjet balhátvédre, és seggre ültette egy hintával. Majd megint. Majd megint. Aztán végre megkegyelmezett neki, és a szovjet balbunkó legnagyobb megkönnyebbülésére a kapu felé indult el.  Út közben hülyét csinált a középhátvédből, majd telibe lőtte a rövid kapufát.  Még a második percben törte el majdnem a felső lécet Pelé, majd a harmadikban végre Vavá megszerezte a vezetést.  Brazília három perc alatt megalapozta 60 évre előre a hírnevét.

garrincha.jpg

A középcsatár posztjára viszonylag egyszerű a helyzet, miután kiszórtam Klosét és Gerd Müllert.  Rossi egy VB-n tolt három kimagasló meccset, egyébként semmi.  Klinsmann szintén rengeteg gólt rúgott, de akkor meg már inkább Klose.  Szóval maradt Ronaldo, aki 15 góljával csak eggyel rúgott kevesebbet, mint Klose, de kétszeres aranyérmes, valamint '98-ban egy ezüstöt is nyert.  A 2002-es torna gólkirálya lett, és a döntőben ő szerezte mindkét gólt (és egyébként is valamennyi meccsen betalált).  Szerintem a valaha volt egyik legkomplettebb csatár volt, aki még ennél is sokkal többre vihette volna, ha a térde bírja.  Gyors, erős, magas, eszméletlenül jól cselez, mindkét lábával pontos, és még jól is fejel.  Emellett az összjátékban is hasznos.  Az én csapatomnak ő a középcsatárja.

ronaldo_1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr6114018532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.