Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Négy középpályás párviadala

2016. december 02. - Szergej Pub

A hétvégén négy nagyszerű, de teljesen különböző habitusú középpályás csörtéjét tekinthetjük meg. Antonio Conte Pep Guardiolával, míg Luis Enrique Zinedine Zidane-nal mérkőzik.  A négy egykori játékos a 90-es évek ikonikus középpályásai voltak.  Mindegyik remekül teljesített a posztján, ugyanakkor szerepkörük nem is lehetne különbözőbb.  Conte a Juve középpályájának motorja volt.  Taktikailag fegyelmezett (naná, mint minden digó középpályás), tripla tüdejű és harcos.  A Grinta vegytiszta megtestesítője.  Pep ezzel szemben csendben alkotó művész volt, aki kivonta magát a csontdarálóból.  Mélyen megült a védelem előtt, és onnan irányított.  Ereje helyett, inkább az elméjére támaszkodott.  Nem harcos, hanem hadvezér.  Ám mindkettőjüknek fontos feladatuk volt a védelemben is.  Ezzel szemben Lajos Henrik igazi támadó volt, aki mintha valami véletlen folytán keveredett volna a középpályára.  Gólveszélyes, technikás és gyors.  Erejét és harcosságát inkább elől, mint hátul kamatoztatta.  Zizou ezzel szemben elméjét és technikai fölényét domborította ki.  A first touch legnagyobb mestere volt.  Az egyik utolsó klasszikus tizes, és talán a valaha élt egyik legnagyobb is!  Védekezésben csapattársai számára viszont inkább egy megoldandó problémát jelentett, mint segítséget.  Lássuk, hogy egykori játékstílusukból mit tartottak meg edzőként!  Közben persze hangolódunk a Shitty-Cselszkij rangadóra és az El Clasicóra is.

Shitty-Cselszkij

Pepet talán nem kell bemutatni, ezért inkább a történeti háttérről írnék röviden.  Vic Buckinghammel indul a sztori 1935-ben, amikor a fiatal Vicet leigazolta a Tottenham.  Leginkább védekező középpályásként játszott 1949-ig tartó karrierje alatt, de ez akkoriban egy kevéssé értelmezhető szerepkör volt.  Nem is játékos karrierje a lényeg, bár a szerepkör nyílván rányomta bélyegét a futballról alkotott elképzeléseire.  1950-ben lett az amatőr oxford csapat, a Pegasus menedzsere, majd a Bradfordé, míg megkapta első komoly megbízását 1953-ban: a West Bromot.  Itt gyorsan nyert egy FA-kupát (ami akkoriban egy súlyban volt a bajnoki címmel), és harcban állt a bajnoki címért (ám egy ezüstéremnél nem jutottak tovább egyszer sem).  1959-ben egy merész váltással elfogadta az Ajax ajánlatát.  Ekkoriban Hollandiában szögletes labdával játszottak gömbölyű kapura.  Viszont szabad kezet kapott, és mivel nem volt egy olyan kicsontosodott futballkultúra, mint Angliában, ami gúzsba kösse, elképzelései szárnyakat kaptak.  Nem mennék bele a részletekbe, de lerakta az alapjait a totális focinak, és a tudatos utánpótlás nevelésnek az Ajaxnál.  Ahonnan aztán mindenki más átvette a világon.  Valamint nem mellékesen felfedezte Johann Cruyffot.

buckingham.png

Az Ajaxnál egy már ismertebb név váltotta 1965-ben: Rinus Michels és Cruyff aztán csúcsrajáratták a totális focit, és 1971-ben megnyerték a BEK-et.  Buckingham némi Fulham-es bohóckodás után melyik csapatnak lett viszont az edzője 1969-ben?  Igen, a Barcáé!  Azé a Barcáé, amelyik évek óta leszállóágban volt.  Ott sem tétlenkedett Buckingham, és 1971-ig szintén megvalósította elveit a játékstílus és az utánpótlás területén (a La Masia ugyan nem alatta indult el, de az elvi alapokat ő fektette le hozzá).  Törvényszerű volt a Barca padján is Rinus Michels kövesse őt 1971-ben.  A Barca átállt a rövid passzos játékra és a totális futballra.  Cruyff játékosként, immáron három BEK-győzelemmel a tarsolyában követte Michels 1973-ban a Barcához, amelynek aztán 1988-ban az edzője is lett.  Guardiolát ő fedezte fel 1990-ben.  A sztorit innentől már ismerhetitek. Aki Buckinghamről akar többet tudni, az ide, ide és ide kattintson.

michels-cruyff.jpg

Guardiola egy olyan futballfilozófia csecsén nevelkedett, ami már 40 éve létezett, amikor felkerült a Barca B-ből, és amit Cruyff keze alatt sajátított el (aki meg Michelstől és Buckinghamtől).  Cruyff türelmesebb, művészibb totális futballja mellett azonban belekóstolt a Van Gaal féle mechanikus narancsba is.  Az Ajaxot a világ elitjébe visszavezető Vastulipán futballja is totális futball volt a javából, de a játékuk inkább egy tökéletesen működő esztergagépre emlékeztetett, mint egy van Gogh festményre.  Pep most mindezt Manchesterben próbálja elplántálni, és egyelőre úgy néz ki, hogy mind a közönség, mind a játékosok vevők a gondolataira.  A Shitty eleinte felkockázni látszott az egész angol mezőnyt, de aztán a darálós angol foci kicsit meglepte.  Most megint nagyjából egyenesben vannak (bár a Middlesbrough elleni döntetlen nagyon fájhatott) és viszonylag jó formában várják a Cselszkijt.

Conte játékosként is arról volt híres, hogy ráakasztották az ekét, és felszántotta a pályát.  Ezen kívül egy fanatikus állat volt.  Edzői stílusa ebből mindent meg is tartott.  A pálya mellett kb. annyit rohangál fel-alá, mint annó játékosként, miközben hadonászik, gesztikulál, integet, egyszerre három arcot vág, ordít, bömből, hergeli a közönséget, szíd és dícsér.  Mindemellett nem csak simán egy motivációs edző, aki addig üvöltözik a játékosaival, míg azok inkább megnyerik a meccset, csak hagyja már abba.  Conte egy taktikai géniusz, amit a Juve padján is megmutatott, és dígó szövetségi kapitányként is.  Amikor átvette a Juvét a taktikai hadrendet össze-vissza variálta.  Volt ott 4-2-4-től kezdve a 4-3-3-on át 4-4-2 is.  Aztán megragadt a 3-5-2-nél, és hülyére verte a Serie A-t.  Szövetségi kapitányként megfingatta az EB-n a spanyolokat, és majdnem a németeket is.  Mindkét csapat erősebb az olasznál.  A Cselszkijnél egy újabb felállást talált ki: 3-4-3.  Ráadásul baromi rugalmasan használja, simán át tudnak váltani a mostanában divatos 4-2-3-1-be is akár.  A három és négyvédős rendszerek közötti váltogatás lehetősége pedig igen nagy előny, mert az angoloknak hagyományosan fingjuk sincs a háromvédős rendszerről.  Nem csoda, hogy csak Cahill képviseli Angliát Conte szűkebb keretében.  A hadrendek váltogatása mellett viszont az állandó, hogy Conte csapatai, bár nem a leglátványosabban játszanak, de mindig borzasztó hatékonyak. 

Miután kiröhögtétek magatokat a galérián, álljunk neki a meccsnek!  A PL-t most vezeti a Cselszkij, de szorosan a seggükben van a Klopp-féle Turbó-Pudli és Pep Shittyje.  Nehéz lenne megmondani, hogy mi lesz a meccs végeredménye.  Annyi biztos, hogy a Shitty fogja buzizni a labdát (ahogy Pep csapatai mindig), Conte viszont a labdáról simán lemond, hiszen van két halálos fegyver is a kezében.  Egyfelől egy jól működő háromvédős felállás simán semlegesíteni képes a Pep focit, hiszen a Shitty a széleket nem használja, a három védő a centrumot és a félterületeket védheti, de még ha használná is, Luiz és Cahill között eltalálni Agüero fejét csodaszámba menne.  Másfelől a Pedro, Hazard és Costa fémjelezte támadósor imádni fogja kihasználni a Shitty magas védővonalát és a bátran előremerészkedő manchesteri szélsővédők mögött nyíló területeket.  Azaz Conte nyugodtan kontrázhat, amihez nagyon értenek.  A Pep fociban meg az a szép, hogy bármikor összejöhet a tiki-taka úgy, hogy gólt hozzon. 

El Clasico

Lajos Henrik szintén magába szívta játékosként a Barca-focit, de Cruyffal kevésbé szoros az elvi kapcsolata.  A Real Madridnál szintén pallérozódott, míg előtte Gijónban nevelkedett.  Sokaldalú középpályás volt, de a Barcában leginkább a támadásokért felelt.  Amikor átvette a Barca irányítását edzőként eleinte a stíluson nem sokat faragott, de bevezetett egy komoly módosítást: kvázi eltörte a csapatot.  Alatta egyértelművé vált, hogy a Neymar-Suarez-Messi sornak a dolga a gólszerzés, és a többieké mögöttük az, hogy kiszolgálják őket és hogy megakadályozzák az ellenfelet ártó szándékában.  Ez a csapatszervezési elv kiválóan tud működni, amikor három ragyogó csillagod van, akik ráadásul elsöprő formában játszanak.  Lajos Henrik ezzel engedi érvényesülni a három zsenijének egyéniségét, miközben a csapat egyensúlya sem borul fel.  A labdabirtoklás és az arra való törekvés pedig ezáltal célból eszközzé silányult.  Esély sincs arra, hogy ettől a Barcától azt lássuk, hogy hat középpályással gurigázgat az ellenfél térfelén.

luis_enrique.jpg

Azonban azonnal gond jelentkezik, ha a trident legalább két tagja gyengébben játszik.  A Barca gyengélkedésének az oka nem André Gomes rossz játéka, mint ahogy azt minden idők legszinvonaltalanabb Barca blogja, a Sportgéza egyik cikke levezette (annyira rossz volt olvasni, hogy titeket inkább megkíméllek ettől, és nem linkelem be).  A probléma gyökere a csapatszervezési elv, és az, hogy az ebben a szervezetben kulcsembernek számító játékosok nem hozzák azt a teljesítmény szintet, amit a szervezet olajozott működése igényelne.  Mire lenne szükség?  Pl. arra, hogy az MSN trió legalább két tagja jó formában játszon.  Ehhez képest Messi az idényben sérüléssel bajlódott (most épp egyébként jó format mutat), Suarez csak addig focizott értékelhetően, amíg Messi kidőlt, Neymar pedig az egész idényben halvány árnyéka önmagának.  Paco Alcacer vagy Turan pedig még csúcsformában sem lennének képesek működtetni a rendszert.  Arra persze jók, hogy a rendszer működőképes maradjon, ha a másik kettő mellettük jól játszik.  Emellett a középpályáról is kellene érkeznie némi performansznak.  Ám Iniesta öregszik, és gyakran sérült.  Rakitic nem hozza a két évvel ezelőtti szintet, amikor majdhogynem második ékként érkezett a kapu elé, és gólokat fejelt.  Gyakran a kapu elé sem ér fel.  Busquets pedig lassan már egy éve csak önmaga paródiája.  Nem kedvelem a srácot, de tisztelni muszáj egy olyan játékost, akiről a szaksajtó már 20 éves korában szerepkört nevezett el (busquets-role).  Na, arra a játékosra lenne most nagy szüksége a Barcának.  Andre Gomes alapvetően egy Rakitic pótlék, csak hát szerencsétlennek sokszor inkább Iniestát kellett volna pótolnia.  Nem igazán jön össze.

zidane.jpg

Eddig azt láthattuk, hogy minden edző valahol a korábbi stílusát vitte tovább valamelyest edzőként is.  Ha ez valahol viszont bukni látszik, akkor leginkább Zizounál.  A gyakran forrófejű, alattomos durvaságra is hajlamos, de egyébként rendkívül elegáns, találékony és technikás művészből egy hidegfejű és könyörtelen mérnök lett.  Nem mondom, hogy nem láttunk már ilyen pálfordulást, pl. Lobanovszkij egy öntörvényű és öncélú művész volt a pályán, és egy zsarnokká vált a pálya mellett, aki fenten hírdette a kollektíva fensőbbségét az egyén felett (nem csak politikai megfontolásból).  A Real nem most játsza a leggyorsabb fociját, nem most játsza a legtechnikásabb fociját, de most játsza a leghatékonyabb fociját.  Zizou összerántotta a védelmet, rendezte a középpályát, ahova beépítette Isco-t, akiről azért csak kiderült, hogy egy zseni, és Zselé előtt is van respektje, így az öltözőben is megkérdőjelezhetetlen az uralma.  A játékosok láthatóan bíznak benne, és jól teszik. 

Zizou ráadásul egy olyan fegyverhez nyúlt, amihez Muringyó nem, Ancelotti pedig kevésbé: rotál.  Morata, Lucas Vazquez, Benzin, Béla és Zselé mind legalább tíz meccsen pályára léptek, miközben egyiküknek sincs 12-nél több!  A középpályán Modricot sérülés hátráltatta, Kázmért meg most is hátráltatja, de Kovacic, Kroos és Isco úgy érték el mellettük a tíz meccset, hogy még James Rodrigueznek is jutott hét, Marco Asensionak meg kilenc.  A rotálás eredménye nem csak az, hogy a játékosok szuflája kevésbé fog elfogyni az idény végére (azaz, amikor a legjobban be kell gyújtani a rakétákat), hanem az is, hogy az aktuális ellenfélhez lehet igazítani valamelyest a csapatot.  Nem mellesleg Béla és Zselé is kevebbet fognak izomsérüléssel bajlódni, mint pl. az előző idényben.

A Real veretlen eddig, és viszonylag magabiztosan menetel.  A hat pontos előny pedig megnyugtatólag hat, hiszen egy esetleg bukta a Camp Nou-ban sem kijavíthatatlan.  Cserébe viszont extra motivációt jelenthet, hogy a bajnokságot kb. lerendezhetik most szombaton.  A Barca aligha éri be őket kilenc pont hátrányból.  A meccs a Barcának nagyon fontos éppen ezért.  Egy esetleges vereséggel lőttek a bajnoki álmoknak; győzniük kell, hogy ne szakadjanak le.  Nem mintha egy El Clasicón keresgélni kellene a motivációt, de azért nagyon nem mindegy, hogy a játékosok vállát milyen tét nyomja a meccs előtt/alatt.  Ha tippelnem kéne, akkor sem tenném.  Ezt most nem lehet megmondani.  Alapvetően a Real van jobb passzban, de ha az MSN trió megtalálja a formáját, akkor szétszedhetik a Realt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr8312016547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.