Elnézést kérek mind a hat lelkes olvasómtól.  Picit elkurvultam a GDP tekerése közben, és ezért nem jutott idő arra, hogy alaposabban felhangolódjunk a péntek esti válogatott meccsre.  Győzelmi kényszerrel léptünk pályára, mert a bálnavadászok elleni döntetlen és a svájciak győzelme a csoportfavorit ellen lépéshátrányba hozott minket.  Ehhez képest idén még mindig csak egyetlen meccset nyertünk meg, szóval nem voltak a legjobbak az előjelek.  Mégis mindenki bizakodott, mintha nem lett volna világos, hogy nemcsak mi nem nagyon tudunk nyerni, de - még inkább - ők nem nagyon tudnak kikapni.  Ha valaki elfelejtette volna, hadd emlékeztessem, hogy ez a svájci csapat brahiból úgy szeret kiesni a tornákról, hogy nem kap ki!  Ezek után mit hittetek!?  Hajtás után bele is vágok az elmélkedésbe.

Azt hiszem azzal nem nagyon lehet vitatkozni, hogy el kell engedni a kijutási álmainkat. Svájchoz képest öt, a portugálokhoz képest két pont a hátrányunk máris. Valószínűtlen, hogy sikerülne ledolgozni. Valójában az a helyzet, hogy a csoport harmadik helyéért fogunk küzdeni a bálnavadászokkal, akikhez képest három pont a hátrányunk. Feröer-szigetek ott nyert simán két fával pár napja, ahova mi most győzelmi kényszerrel utazunk. Andorrát oda-vissza lesimázzák, aztán még otthon elpicsázzák a letteket, és máris 13 pontjuk van. Ha otthon nem tudjuk lenyomni őket, akkor komoly gondban leszünk, mert nekünk is kb. így nézett ki előzetesen a táncrendünk. Az viszont már most nyilvánvaló, hogy a két nagytól max egy pontot fogunk elcsenni: vagy itthon a portugáloktól vagy kint meglepjük a bankárokat (and not in a good way). Ez meg röhögve kevés még a pótselejtezőhöz is.

Persze kérdés, hogy mire akartunk volna menni a pótselejtezővel akkor, amikor az előzőhöz képest egy fokkal erősebb csapatok nyomnak élet-halál harcot, hiszen már nem a harmadikok, hanem a másodikok meccselnek majd egymással. Olyan csapatokat kaphatnánk, mint a digók vagy a flansziák. Arról ne is álmodjunk, hogy kiemeltek lennénk, és mondjuk mi zúzzuk majd Izlanddal vagy a szőrös talpúakkal. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki józanul gondolkodott, az nagyon jól tudta, hogy ezen a selejtezőn még az EB-n látott csoda is csak nehezen tudott volna minket keresztül juttatni. A reális esélyünk a harmadik helyre szólt, esetleg egy hősies pótselejtezős buktára. Persze még bármi előfordulhat. A portugálok megfagynak Feröer-szigeteken, Svájc gazdasága összeomlik vagy az összes játékosuk átigazol a kosovói válogatottba, esetleg elkapjuk a luzitánokat a grupiban. De ezek egy mindenfajta racionalitástól mentes szurkoló sörtől delíriumos vágyálmai, elalvás előtti félálomban elkövetett számolgatások eredményei. Józanul hozzáállva nekünk nem ezekre kell koncentrálnunk!

De akkor mire!? Kedves Olvasóimat (mind a hatot) ezúttal felvilágosítom, és egyúttal felfedezem a csőben a lyukat azok számára, akik már régóta olvassák ezt a blogot: a játékunkra és a labdarúgásunk erősítésére! Ha a selejtezőket bukjuk is, nem szabad szem elől téveszteni azt, ami számunkra jelenleg a legfontosabb: meg kell teremtenünk a stílusunkat, és a stílus által meghatározott vágányra kell állítani az egész labdarúgásunkat. Az elkövetkező két év feladata ez kell, hogy legyen! Ami az órakészítők elleni meccs főpozitívuma volt, és ami miatt ostoroztam a csapatot a bálnavadászok ellen, az a játékunk. Feröer ellen valami minősíthetetlen foshalmazt láttunk szállingózni a viharos szélben, viszont Svájc ellen (részben) megint azt a csapatot láttuk, ami letörölte a kaján vigyort a norvégok és az osztrákok pofájáról, ami miatt az izlandi Hodorok barna csíkot húztak maguk után a 90. percben és ami miatt Pepe bőszen integetett mindenkinek, hogy akkor most aztán nyugi van. De csak részben, mert engem a pénteki meccs nagyon emlékeztetett a görögök elleni adok-kapokra is, és emellett nem lehet elmenni szó nélkül!

A védelem minden egyes tagja megérdemelne egy alapos hajszárítózást, mert minden gólban alaposan benne voltak. Mit benne voltak!? Konkrétan az ő nevüket kellene beírni az assziszthoz! Langnak elévülhetetlen érdemei vannak az első gólban, mert Bánfi János trademark luftot rúgott utolsó emberként. De azért megkérdezném egyfelől drága középpályásainkat, hogy mi a bánatos lófaszt csináltak, amikor az indító játékost kellett volna levédekezni, másfelől azt az embert, akinek a gólszerzőt kellett volna követnie.   A másodiknál Fiolát könnyű lenne megtalálni, hiszen Rodriguez az ő oldaláról törte ketté a labdát, de hogy a péklapátos faszban van az, hogy a beadásra készülő játékost senki nem akadályozta tevékenységében!? A harmadik gól pedig esunyi-díjas kabaré volt: kezdjük ott, hogy Kádár miért nem tud kikísérni egy labdát az alapvonalon túlra. De oké, nem sikerült, van ilyen. Viszont olyan nincs, hogy Lichtsteinerről nem tudjuk, hogy az ötösig fogja hajítani a labdát! Még Gundi is tudta, pedig akármire lefogadom, hogy az elmúlt nyolc évben egy Juve meccset sem nézett meg. Olyan sincs, hogy a büntetőterületen belül két svájci csúsztatás is megtörténhessen: köszönjük Kádárnak és Guzmónak. Majd a két csúsztatást követően megint Fiola téblábolt semerre. Ez a gól majdhogynem felért a 97-es finnek elleni gyalázatunkhoz, ami a valószínűségét illeti. Három svájci 6-7 védő gyűrűjében a büntetőterületünkön belül úgy passzol egymáshoz háromszor, hogy mi nem tudunk hozzáérni, csak a lövésbe bevetődni (ami szintén nem segítette szerencsétlen Gulát). Hogy ennek mennyi a valószínűsége, azt majd Sipi kiszámolja.

Szóval a védőinknek kijár ugyan a faszkorbács, de a védekezésünk egyébként rendben volt rendszerszinten. Egyéni teljesítmények tekintetében még Zsuzsi bírt lépést tartani a védőinkkel. Mondanám, hogy ennyire fosul rég nem láttam játszani, de alig egy hónapja volt csak a bálnavadászok elleni meccs. Megint egy labdatemető volt gyakorlatilag, és azon kívül, hogy elhisztiánózott három ígéretes szabadot, nem sok pozitív eredménye volt a játékának. Tudom, hogy cséká, meg legnagyobb sztár (volt), meg minden, de baszki, biztos, hogy egy fiszem-faszom arab bajnokságban levezető, magát még a karrierje befejezése előtt utoljára megszedni akaró, egyébként a tehetségét évek óta csak eltékozló játékosnak tuti helyet akarunk biztosítani a csapatunkban!? Mert jelenleg a csapatnak - kívülről legalábbis úgy látszik – többet árt, mint használ a játéka. Nagyon akar, és ez dicséretes, de tudomásul kell vennie, hogy nem mindig mindent neki kell megoldania, és pláne nem egyből. Türelmetlen (gondolom magával szemben is), kapkod, és ezért rengeteget hibázik. Alig volt jó átadása az egész meccsen. Ha megkapta a labdát, akkor szinte biztos volt, hogy az másodperceken belül a svájciaknál lesz. Egy olyan csapatban, mint a miénk, amelyik vért izzad a labdaszerzésért, és amelyik azért küzd, hogy labdatartásos focit játsszon, luxus az ilyen teljesítmény.

Kleini szintén nagy labdaeladó, és a védekezése is inkább Töfting-féle pitbullos, mint Montolivo-féle intelligens, de az első gólban nagy érdeme volt, veszélyesen játszik, és egyre jobb formába lendül, hála annak, hogy a Darmstadtban viszonylag rendszeresen lehetőséghez jut. Ha elkezdene több ésszel és kevesebb vehemenciával, valamint pontosabban játszani, akkor nagy értéke lehet még ennek a válogatottnak. Ha viszont, továbbra is csak elszórja a nehezen megszerzett labdákat, minden alkalommal ráront a bíróra a sárgát kockáztatva, és minden labdával ész nélkül a kapu fele indul, akkor Zsuzsi mellé fogom állítani.

Gerán is el kell morfondírozni, mert röhej, hogy nincs még egy ember az országban (30 környékén vagy inkább az alatt), aki képes lenne stabilan passzolni. Tényleg sokat javult a játékunk a feröerihez képest, és ezt főleg neki köszönhetjük, de hogy nem tudunk nélkülözni egy 37 éves vén fakkert, az az utánpótlásunk szégyene. Storck annyit megtett Gerzsonnal, hogy visszavonta hatosba, és Nagy lépett fel a fizikailag többet kívánó nyolcas szerepében, de így elpukkant a 60. perc környékén. Szükség lenne további középpályások kipróbálására, mert Elek, Pintér stb. nem tűnnek megfelelő megoldásnak. Megint a fiatalokhoz kellene nyúlni, és esetleg szerkezetet is váltani, hogy össze tudjuk tákolni a középpályát Gera nélkül is. A Rapid Wienben folyamatosan játszik a 20 éves Szántó, leginkább tízes szerepben. Érdemes lenne kipróbálni a csapatot egy barátságoson vele a csatár mögött, és Kleinit visszahúzni nyolcasba (Nagyot pedig hatosba). Vagy 4-3-3-ban megnézni Kalmár vagy Szántó miként működik shuttlerként, box-to-box bejátszva a pályát. Tulajdonképpen mindegy, de valamit kezdeni kell a helyzettel, mégpedig legkésőbb tavasszal.

További kipróbálásra alkalmas játékos lehetne még a két palermói srác: Sallai és Balogh is kétszer kezdett és kétszer lettek becserélve. Fiatalok nagyon, de egy-két éven belül valamit kezdeni kell velük. Balogh inkább Szalainak lehet helyettese/utódja. Sallaiból még akármi is lehet. A Stieber-Nikolics-Némó-Zsuzsi négyesből jelenleg Stiebert leszámítva bármelyiket kitolhatja nálam. Nikoliccsal nem tudunk mit kezdeni. A mi játékunkhoz egyáltalán nem illik, és ő is csak szenved a csapatban. A szélre nem való, ez már nagyjából kiderült néhány próba után, a kilenceshez meg teljesen másként állunk hozzá, mint ahogy az neki feküdne, és így mind Priskin, mind Szalai előtte van a sorban. Ahhoz viszont nem elég jó, hogy a csapat idomuljon hozzá. Némó meg Zsuzsi útját követi a süllyesztőbe, úgy néz ki. Kár érte, mert az egyik legtehetségesebb magyar támadó. A következő pár barátságoson megnézném Kalmárral, Szántóval, Sallaival és Baloghgal ezt a csapatot, mondjuk egy 4-3-3-ban. Lehet, hogy elég jól működne, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre elválna a szar a májtól, és látni lehetne, hogy merre lehet tovább építkezni.

És akkor végül nekiesek Szalai laudálásának is. A térdszalag-szakadása óta gyakorlatilag csak kereste önmagát. Hol szarabbul, hol picit jobban, de valójában mindig az alatt a nívó alatt játszott, amit a sérülése előtt hozni tudott. Péntekig. Merthogy a svájciak ellen végre ismét kiválóan játszott! És ezt nem a két gólja miatt mondom. Az egész meccsen nagy százalékkal nyerte a párbajokat. A levegőben komoly gondot okozott a svájci védőknek, míg a rátett labdákat rendre jól játszotta meg. Nem tudom feltűnt-e másnak is, hogy most valahogy nem pattogtak el tőle a labdák, nem voltak ordítóan fájdalmas technikai bakik, meg a hasonlók, amiket az elmúlt egy-két évben megszoktunk tőle. Emellett kiválóan vezette a letámadást, zárta a passzsávokat, felkínálta magát összjátékra (ezzel nyújtva óriási segítséget a támadásépítéshez, és a labdajáratáshoz az ellenfél térfelén), és a beadásokra testi épségét nem kímélve dózerként érkezett. Rendesen el is fáradt a második félidő közepére, de még bepakolt két gólt, hogy feltegye a koronát az addigi teljesítményére. Nagyon jót tett neki, hogy Hoffenheimben játéklehetőséghez jut, az eddigi padozás okozta formánkívüliség kezd elhomályosulni, és remélem a lettek ellen is jó formát nyújt.