Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Most akkor mégis kinek lehet szurkolni?

EURO 2016 - Döntő

2016. július 10. - Szergej Pub

Elég súlyos az alkotói válság, amiben leledzem.  Egy EB-döntőről nyilván illik valamit írni, de egy francia-portugál meccsről, különösen erről a két csapatról írni elég nehéz.  Mintha reggel beszedtem volna a fogalmazásgátló tablettáimat.  Vajúdtam becsülettel, mire ezt a szösszenetet összeszedtem, de ostoroztam magam, hogy miért nem lett jobb ez az írás.  Aztán végül beláttam, hogy az írás illik a mai esti meccshez.  Nyögvenyelős, nem kívánós, muszájból megírós.  Szóval szar.  Na, pont ilyen lesz a ma esti döntő is, attól tartok.  Megnézzük, mert egy EB-döntőt, ami négy évente van, akkor is megnézel, ha két nézhetetlen csapat játsza.  Pont, mint a 2006-os VB-döntőt, de ott azért legalább játszott pár legenda - itt meg csak egy hisztis ficsúr.  És mit ad isten?  A 2006-is VB döntőjét is egy korábban esélytelennek tartott csapat játszotta, mint itt a portugálok (ne mondja nekem senki, hogy valaki megrakta az EB előtt tippmixen a portugál győzelmet!), valamint a flansziák, akik akkor legalább egy Zizouval látványosabbak voltak. 

Amiért az átlagos futball szerető ember fanyaloghat látván ezt a döntőt, az valójában egy trend kezdete az európai fociban.  A futball ciklikus.  A proaktív és reaktív stílusok nagyjából évtizedenként váltogatják egymást, és pont 10 éve kezdődött meg a labdatartásos proaktív stílus diadalmenete, amit aztán a Pep-féle Barca járatott csúcsra (nem mellesleg Luis Enrique - tudatosan vagy sem - jól érzett rá a trend megfordulására, csavarta lejjebb a Barca labdabuzizását - miközben Pep csapatai egyre kevésbé érződnek potensnek).  A tézisnek azonban mindig van egy antitézise.  A reaktív stílusú csapatok a labdatartásos trend alatt is működtek, és értek el eredményeket, de csak szerencsével vagy vérverejtékkel.   Mourinhó nyert az Interrel 2010-ben, de a Reallal már buktázott.  A Cselszkij 2012-ben behúzta a BL-t, de baromi outsidernek tűnt.  A Simeone-féle gengszter Atletico megjelenése, és annak hatékonysága a proaktív stílus ellen volt az áttörés a reaktív stílus számára.  Idénre a reaktív stílus odáig jutott, hogy az Atleti már megint BL-döntőzött, és végig harcban volt az aranyért; a Leicester bajnokságot nyert; a Hertha egy tökéletesen kuka kerettel menetelt a bundásban.  Az EB-n pedig olyan csapatok értek el kiugró eredményeket a reaktív focival, mint Izland, Wales és Portugália (nekik a döntő kiugró teljesítmény szerintem), valamint Olaszország, Lengyelország és a valamelyest reaktív focit játszó Franciaország is eredményes volt ezzel a focival.

A paradigma megváltozni látszik.  Már nem az a mottó, hogy "amíg nálunk van a labda, addig nem kaphatunk gólt", hanem "nem megnyerni kell a meccset, hanem nem elveszíteni".  Muringyó egy mottója is előkerülhet: "Féljen akinél a labda van".  Közös pont a reaktív stílusban, hogy egyszerűsítik a játékukat, hogy a hibalehetőség a minimálisra csökkenjen.  Továbbá inkább a terület, mint a labda uralására törekszenek.  Ennek folyománya, hogy egyfelől gyakran szögegyszerűségű előre játékot játszanak, amibe nehéz belehibázni, vagy ha mégis, akkor az már a saját kapujuktól távol történik.  Pl. Izland az előrebaszkodott labdákkal elérte, hogy szinte sosem veszítettek labdát a saját térfelükön.  A flansziák ellen elkövették ezt a baklövést párszor, erre fel is koncolták őket.  De Wales vagy Lengyelország sem nagyon vesződött az oldalpasszokkal.  Ha csak lehetett, akkor előrefele passzoltak.  És itt a "ha csak lehetett" nem attól függött, hogy van-e egy biztos passzopció előrefelé, akinek adni lehet a labdát, mint ahogy ilyen lenne a hozzáállása egy proaktív csapatnak (ha nincs, akkor pedig jön az oldal- vagy hátrapassz), hanem itt konkrétan azt jelenti, hogy ha volt helye annak, hogy előre küldje a labdát, akkor előrefele ment a labda.  Aztán a középcsatár(ok) majd megküzdenek érte. 

A mostani döntőbe sem az a két csapat jutott, amelyik a legjobb focit játsza, mert akkor Németország játszana (hú, a másik ágról nehéz választani, de mondjuk) Belgiummal vagy Horvátországgal.  Hanem az a két csapat jutott, amelyik egyfelől a legkevesebbet hibázta, másfelől, ahol előkerültek olyan vezéregyéniségek, akik a vállukra vették a csapatot a nehéz pillanatokban.  Mert ez utóbbit a reaktív stílus jobban elvárja, mint a proaktív.  A portugálok és a franciák is veretlenek maradtak a tornán elsősorban azzal, hogy baromi keveset hibáztak, miközben az ellenfeleik hibáit könyörtelenül kihasználták.  Különösen a csigazabálók voltak brutálisak ilyen szempontból a dajcsok ellen.  A két csapatban pedig van legalább egy-egy húzóember, aki meglöki a szekeret, amikor az megakadni látszik.  A torna elején a flansziáknál ez először úgy tűnt, hogy Payet lesz.  Eszméletlenül jól játszott a csoportkörben, ami csak azokat lepte meg, akik nem nézik a PL-t.  Aztán kipukkant, a németek ellen konkrétan semmit sem csinált például, de mire kifújt Payet, beindult Griezmann, aki meg olyan gyengén kezdte a tornát, hogy a kezdőből is majdnem kikerült.  A luzitánoknál nyilván Zselé a vezér, de inkább a hozzáállásával, és az alázatos játékával nyújtott példával jár elől a többieknek, mint a jó játékával.  Ezzel együtt is ő a legeredményesebb a csapatban, és egyre jobban belelendülni látszik. 

ronaldovsgriezmann.png

A képet az Origóról schmitteltem.  Amellett, hogy találó a párhuzam az EB- és a BL-döntő (valamint Griezmann számára az odavezető út) között, azt is mutatja, hogy két olyan csapat meccsén, amelyik a másik hibáira vár, ahelyett, hogy megpróbálná kikényszeríteni azokat, az egyéniségek döntőek lehetnek, mert arra az edző nem tudja felkészíteni a játékosait, hogy lecsapjanak az ellenfél valami random hibájára.  Ez az a terület, ahol az egyéni zsenialitás tud dönteni.  Nem akarom azt mondani, hogy Griezmann vs Ronaldo csata jön, mert azért van két csapat is mögöttük, de az biztos, hogy a ma esti teljesítményük alapvetően fogja befolyásolni az évvégi aranylabdaszavazás végeredményét (amit mondjuk úgyis a Hobbit nyer meg - tényleg, az EB legjobb játékosa díjat megkapta már?  Pont annyira lenne megérdemelt, mint a VB legjobb játékosa díj vagy a 2010-es aranylabda...).

Apropó két csapat.  Hadd legyek egy kicsit most már sablonos.  A portugáloknál sok kérdés nincs.  Mindenki rendelkezésre áll, és Santos eddig csak annyit variált a tornán, hogy kipenderítette a mostanra már önmaga karikatúrájává satnyuló, vénségesen vén fakker Ricardo Carvalho-t a csapatból.  Egyébként csak az eltiltások és apró sérülések befolyásolták.  A kapuban Rui Patricio fog kezdeni, míg előtte a Fonte-Pepe kettős fog birkózni Giroudval.  Guerreiro és Soares a védelem két szélén azzal a feladattal is meg lesz áldva, hogy segítse a portugál támadásokat a széleken, mert a gyémánt középpályából adódóan más nagyon nem lesz ott.  Persze Santos óvatos duhaj, az EB-n csak ellenünk, hátrányban engedte szabadon a szélsőhátvédeit, egyébként kínosan ügyelt arra, hogy a védelem plusz William Carvalho mindig biztosan álljon a lábán.  A gyémánt középpálya alján, a védelem ülében a már emlegetett W.Carvalho fog ücsörögni.  Előtte két Sportingos csapattársa, Silva és Mario fog játszani shuttler szerepben.  A gyémánt csúcsán pedig Predator fog játszani.  A két középcsatár szerepét megint két szélső, Nani és Zselé fogja eljátszani. 

A flansziáknál már várható némi variálás, mert Deschamps vagy keresi még a csapatát, vagy zseniálisan kavarja őket (tartok tőle, hogy az előbbi).  A csapatot a románok ellen még 4-3-3-ban küldte fel a pályára.  Payet a szélről játszott, zseniálisan.  Aztán kipróbálta a 4-2-3-1-et, Payettel a 10-es szerepben, és két valódi szélsővel (Coman és Martial) a széleken.  Aztán ment a 4-2-3-1 a németek ellen úgy, hogy Griezmann játszott Giroud mögött árnyékéket, és Payet volt a szélen és Sissoko volt a védekező szélső, de ez annyira nem vált be, hogy gyorsan visszaállt a második félidőben 4-3-3-ra, Payet nélkül.  Az már szerintem eldőlt, hogy a flansziák akkor tűnnek a legpotensebbnek, amikor Griezmann tolhatja árnyékékben.  Azaz a 4-2-3-1 megint elővehető, mert ott a németek (überraschung) 4-2-3-1-e okozta a problémát.  Izland ellen például remekül működött.  De lehet, hogy a már formába lendült Griezmannt egy 4-3-3-ban a szélre teszi, azzal a feladattal, hogy befele játsszon, de akkor a túloldalon Payet nem játszhatja ugyanezt, tehát oda meg egy Coman vagy Martial fog kelleni, hogy meglegyen a csapat egyensúlya.  Vagy Sissoko játsza el a három középpályás közül azt, amelyik Griezmann mögött játszik, és folyamatosan a portugál szélső hátvédet fogja rohamozni.  Akkor Payet elfér a túloldalon...

Sok a variációs lehetőség, na!  Lloris a kapuban fog állni ez tuti, mint ahogy Evra és Sagna lesznek a szélső hátvédek.  A középhátvéd poszton Kocsi tutira kezd.  Szerintem Umtiti most már végleg kitolta az elsőre is rossz ötletnek tűnő Ramit a csapatból.  A középpályán Pogba és Matuidi tuti, Kanté attól függően kezd, hogy Deschamp melyik formációt, milyen szándékkal választja.  Ha szar meccset akar csinálni, sok középpályás birkózással (azaz nem akar kikapni), akkor Kanté kezd.  Ha meg akarja viccelni kicsit a portugálokat, akkor Sissoko vagy szélsőként egy 4-2-3-1-ben, vagy középpályásként egy 4-3-3-ban kap lehetőséget.  Szerintem fel fog merülni Payet kispadra ültetése, mert az utóbbi meccsein elég gyenge volt (Coman kapna ekkor lehetőséget, pedig szerintem Martial jobb).  Griezmann pedig Giroud mögött vagy mellett fog játszani.  Meglátjuk.  Nem számítok jó meccsre.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr858878764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.