Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Németország - Olaszország

EURO 2016 negyeddöntő

2016. július 02. - Szergej Pub

Ma is a tegnapi menetrend szerint írom meg ezt a posztot.  Először picit éljenzek Walesnek, miközben a belgákat sem lehet lekutyapicsázni, aztán pedig rátérek a ma esti rangadóra.  Az olaszok egyébként ezen az EB-n eléggé nehéz ágra kerültek.  Kb. a szopóágra, ha szabad így mondanom.  Ez már a harmadik komoly tétmeccsük ezen a tornán olyan ellenfél ellen, amelyik a végső győzelemre is esélyesnek látszott.  A belgák elleni első meccs a csoportból való továbblépéshez volt elengedhetetlen, a spanyolok ellenit és ezt pedig nem kell magyarázni talán.  Mindhárom meccsben közös, hogy előzetesen senki sem a digókat sejtette esélyesnek.  Ennek ellenére mind a belgákat, mind a spanyolokat legyalulták.  Nem csak eredményben, játékban is.  Hajtás után bele is vágok.

A Wales-Belgium mérkőzés szerintem a torna egyik legszínvonalasabb, és egyben legizgalmasabb meccse volt eddig.  Ezt az EB-t valahogy elkerülte ezen két összetevő találkozása, pedig az igazán jó és emlékezetes meccsekhez ez elkerülhetetlen.  Itt viszont mindkét csapat magas színvonalon játszott.  Mindkét csapat 88%-os pontossággal passzolt, pedig a meccs nem volt lagymatag, rendesen pörögtek a játékosok, és a csapatok viszonylag sokat passzoltak (több, mint 900-at kíséreltek meg együtt).  A meccs képe is sokat változott, hol az egyik, hol a másik csapat birtokolta a labdát.  Ennek eredménye a kiegyenlített 48-52%-os labdabirtoklási arány (a belgák javára).  Wales főleg akkor játszott fölényben, amikor hátrányban voltak. 

Wales győzelme szerintem abszolút megérdemelt volt (például hétszer találták el a kaput, míg a belgák csak négyszer, de nem csak ezért). A háromvédős szerkezet már az olaszok ellen sem ízlett a belgáknak, és most Walesnek is bejött.  A sárkányosok nálam előléptek a torna titkos esélyesévé és nem csak a babona miatt (ti. hogy 12 évente valami outsider nyeri az EB-ket).  A háromvédős rendszert a széleken lehet általában agyonverni, de pont a szél a modern foci legelhanyagoltabb területe.  A belga szélsők (Hazard és Carrasco), ha labdát kaptak, azonnal a félterületekre léptek be és a centrum fele játszottak, amit Wales teljesen megszállt.  A szélsők belépése persze területet teremt a szélen, de ahhoz potens szélsőhátvédek kellenek, hogy ki lehessen használni.  És ez az a pont, ahol Belgium már két éve a VB-n is nagyon rosszul nézett ki.  Ezen a meccsen speciel Meunier és kisLukaku még egész jól nyomták, de ahhoz közel sem voltak, hogy konstansan komoly gondokat okozzanak Walesnek. 

És ez az a pont, amit a németeknek is fel kell fedezniük, ha le akarják győzni a mostanra már felaljasodó digókat.  Conte szintén háromvédős szisztémával nyomja végig az EB-t, és eddig Belgiumot és a spanyolokat is magabiztosan tették zsebre.  A spanyolokat annak ellenére is, hogy egyébként van két jó szélsőhátvédjük, de hát ostobák voltak ezt kihasználni.  A németeknek nincs ugyan világklasszis szélsőhátvédje, pláne nem kettő, de Hector és Kimmich elég lehet, hogy gondot okozzanak, ha rendes labdákat kapnak, és a meccs elején sikerül összehozniuk néhány veszélyes beadást. 

A németek másik erős fegyvere lehet, amivel sem a belgák, sem a spanyolok nem éltek, pedig az olaszoknak tradicionálisan nem szokott ízleni: a letámadás.  A kőkemény presszing és gegenpresszing még ennek az egyébként nevetségesen labdabiztos olasz védelemnek (minusz Chiellini) is komoly gondot okozhat, mivel nem nagyon vannak hozzászokva.  Otthon a klubcsapataik nem igazán élnek ezzel a fegyverrel.  A letámadás már csak azért is lenne jó fegyver, mert az eddig kiválóan működő olasz kontrákat csírájában lehetne így elfojtani. 

Másfelől Conte meglehetősen unortodox eszközökkel él, legalábbis egy digó szemével, hiszen például a spanyolokat kőkeményen letámadta; volt, hogy hét olasz játékos is a spanyol térfélen cápázott, amikor de Geánál volt a labda, akinek így nem volt más választása, minthogy felemelje és megpróbálja Morata, Fabregas, vagy Nolito fejét eltalálni.  Ez nyilván nem sikerülhetett, amikor Bonucci, Barzapapa vagy Chiello fogja őket.  Viszont a németek nem hobbitfalván nevelték ki a játékosaikat, és Gomez, Khedira vagy Müller igen jó százalékkal nyerik meg a párharcaikat, azaz a németek ellen nem fog olyan kiváló eredményeket hozni az olasz presszing, mint a spanyolok ellen.

Az olaszoknak gondot okoz, hogy Motta eltiltott, de Rossi és Candreva pedig sérült.  Így sem lesz lyukas a középpálya közepe, mert Giaccherini és Parolo mellett Sturaro vagy Florenzi is bevethető itt, de Conte variációs lehetőségei vagy a szárnyvédő posztján vagy a pálya közepén ki fognak merülni.  A németeket ezzel szemben a torna előtti dögvész óta elkerülik a sérülések, ezért a keretből mindenki a Fikazabáló rendelkezésére áll.  Az olaszok legerősebb része, a BBBC védelem egyben marad erre a meccsre is, valamint Pelle és Éder is kezdhetnek.  A középpálya és a szárnyvédők viszont megtippelhetetlen, miként fognak felállni.  Giaccherini és Parolo biztos, hogy a pálya közepén fognak játszani, de nem világos ki fogja átvenni de Rossi szerepét (talán Parolo vagy Sturaro).  De Sciglio is valószínűleg kezd, Darmianra viszont nem mernék fogadni.  Akkor viszont Florenzi juthat a szélen szerephez.

A németek szerintem a szlovákok elleni csapattal fognak felállni, nem látom, hogy a Hónaljszimatoló miért akarna változtatni.  Neuer előtt a Boateng-Hummels kettős szerintem a torna másik legjobb védelme.  A széleiken Hector helye biztos, és Kimmiché valószínű.  Kroos mozgatja a szálakat majd, míg Khedira őrjáratozik a védelem előtt.  Svejni vagy Weigl szerintem most sem fognak szóhoz jutni.  Az Özil-Müller-Draxler trió baromi jól nyomta a tótok ellen, én ehhez nem is nyúlnék, mert sem Schürrle, sem Sané nem tűnik jobb megoldásnak, még akkor sem, ha Özil egyébként még mindig képes eltűnni a meccseken.  Poldi meg már szerintem csak jutalomüdülésen van.  Elől Gomez több életjelet mutatott, mint Götze ezen a tornán, és az erős széljátékhoz kellene is egy target man a digó büntetőterületen belülre.  Gomez ehhez tökéletes, mert csak megáll a büntetőponton, és utána a társaknak csak az a dolga, hogy bármely testrészét eltalálják, amiről flippergombákat megszégyenítő módon fog a kapuba pattanni a labda függetlenül attól, hogy milyen szögből vagy milyen erővel érkezik a bogyó.

Féltem a németeket, mert a digókat még sosem tudták megverni nagy tornán.  Négy éve a Seggturkáló túlgondolkodta a meccset, 2006-ban egy egyébként baromi erős, és szintén lesajnált olasz csapattól kapott ki a Nationalelf hosszabbításban, 70-ben pedig ugyanez volt a kotta, de a 82-es bukta is csak annyiban más, hogy ott nem volt szükség még hosszabbításra sem.  Ebben a négy meccsben azért közös volt, hogy az olasz csapatban játszottak világklasszis játékosok (Rossi, Pirlo, Del Piero stb.), de jelenleg az olaszoknál hiányoznak a klasszisok a védelemről előrefele.  Ez még döntőnek is bizonyulhat, és elvezethet az első német győzelemig...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr628861520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.