Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Melyiket nézzem? BL - negyeddöntő, 1. nap

2016. április 05. - Szergej Pub

Korán keltem, hogy a mai beharangozót elkészítsem.  Szóval becsüljétek meg magatokat!  A napi szent evangélium a Bayern-Benfica és a Barcelona-Atletico.  Szerintem simán az előbbi lesz az érdekesebb mérkőzés, de mivel katalóniai meccsről többet tudok pofázni, ezért azzal is fogok foglalkozni.  Persze azért a bajor meccset sem fogom elhanyagolni, mivel annak meg már rég BL-klasszikusnak kellene lennie, de valahogy ez a két csapat szinte sosem akart összetalálkozni a legrangosabb sorozatban.  Tovább után bele is vágok.

Bayern - Benfica

Eddig csak háromszor futottak össze nemzetközi kupákban, és a Bayern mindig alaposan kitömte a Benficát.  Első találkozásuk 1976-ban esett meg a BEK negyeddöntőjében, és három gól nélküli félidőt követően a Hoenesszel, Beckenbauerrel, Rummeniggével és Gerd Müllerrel felálló, egyébként végső győzelemig menetelő bajorok 5:1-re hozták le a negyedik félidőt.  A '82-es találkozásuk - szintén a BEK-ben, csak ezúttal a nyolcaddöntőben - szinte kottára ugyanezt a forgatőkönyvet hozta:  első meccs Lisszabonban null-null, második meccs Münchenben 4:1.  Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a Benficát Baróti Lajos, a bőrnadrágosokat meg Csernai Pál edzette.  Attól tartok még egy ideig várnunk kell, mire újra a BL nyolcaddöntőjében csaphat össze két magyar edző.  A harmadik  összecsapás 1996-ban esett meg az UEFA-kupa nyolcaddöntőjében, és az lett a legcsúfosabb portugál szempontból, mivel a Bayern ekkor már idegenben is hozott egy 3:1-et, otthon meg a szokásos 4:1-et (szóval összesítésben 7:2, Klinsmann hat gólt lőtt).

Egy alapos bajor répázás most is kinéz a Benficának.  Csak ezúttal Lewa játszhatja el Klinsi szerepét.  Pedig ez a Benfica nem gyenge.  Meglehetős magabiztossággal szecskázzák fel a portugál ligát: 76 rúgott, 19 kapott gól, és csak öt meccset nem nyertek meg a 28-ból.  A BL csoportkörét is rögtön úgy nyitották, hogy egy kazah bemelegítés után saját pályáján akasztottak be a matracnak, igaz utána a nem túl acélos Galatával kölcsönös, tettleges becsületsértést követtek el.  De még így is olyan jól álltak a csoportban, hogy az utolsó két meccsen csak egy pontot hozva is továbbmentek.  A Zenitet az előző körben meg kettős győzelemmel csapták ki, mint a taknyot. 

Kiket ismerhetünk tőlük?  Julio Cesar, a 2010-ben győztes Inter brazíl kapusa talán rémlik egyeseknek (bár most pont sérült, tehát nem valószínű, hogy játszik ma este).  Luisao, Eliseu és Jardel hozzák a rutint a védelemben (hárman együtt 97 évesek), de kétlem, hogy mindhárom vén fakker egyszerre a pályára lépne.  A középpályán ismerős lehet a marokkói Taarabt azoknak, akik évek óta nézik a Premier League-et (na, mondjuk ő pont egy meccset sem játszott az idényben eddig), esetleg még Gaitan és az EB-selejtezőkről Samaris.  A támadósorból Mitroglout és Jonast kell kiemelni.  Egyik sem mai csirke, de idén nagyon adja nekik a gép; a bajnokságban 17 illetve 30 gólt lőttek.  Mint látható nagyon nagy nevek nincsenek a portugáloknál, de ez nem is baj, a lényeg, hogy egyébként nagyon össze vannak rakva.

A sörvedelőkre nem fecsérlek ennyi szót, mert mindenki ismeri őket.  Hogy milyen összetételben lépnek pályára, megtippelni sem merem, de arra azért van egy erős tippem, hogy még a Filozófus sem találta ki.  Biztos lesz megint valami unorthodox meglepetés.  Alaba eddig csak a kapuban nem kezdett, szóval erre még akár esély is lehet, ha Pep figyelmét felhívja rá valaki az öltözőfolyosón.  Mondjuk sérülésekkel tényleg szarul állnak, ezért nem lepődnék meg, ha Alaba megint belső védőt alakítana, de nem hiszem, hogy a Kopasz ismét megkockáztatná az Alaba-Kimmich belső védő kettőst.  Azért a Juve arra már rámutatott, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet.  Bár azon a meccsen inkább CsabiApó játékának árnyoldalaira derített fényt a digó csapat, szóval esélyes, hogy Pep a középpályán csak azért is beveti a vénembert.  De tulajdonképpen mindegy, hogy ki játszik a Bayernnél, mert rohadt erősek mindenképp, csak az a kérdés, hogy Pep mennyire akarja megnehezíteni a saját dolgukat.  Akárhogy is, egy idegenbeli szoros meccset követő, ArroganzArénában elkövetett mészárlás megint kinéz a Benficának.

 

Barcelona - Atletico Madrid

Erről a meccsről igyekszem a lehető legrövidebben írni, mert már baromira unom, hogy mindig ezeket a csapatokat kell nézni.  Idén még csak egyszer, tavaly viszont ötször meccseltek.  Mind a hatszor a Barca nyert, igaz egyet kivéve mindig csak egy góllal (akkor 3:1 lett).  Az Atleti 31 sárga lapot kapott a hat meccsen, míg a Barca tizenkettőt.  Magyarul a szokásos történt: a Barca labdázott, az Atleti meg einstandolt.  Komoly hiányzók a Barcánál nincsenek, az El Clasico-n is látott gálakezdő is készen áll, a kérdés csak az, hogy Enrique nem akarja-e pihentetni pár játékosát, mert szombaton az MSN trió, Iniesta, és Buzi is meglehetősen enerváltan focizott.  Az MSN-nél még érthető, hiszen a jetlag azért komolyan meg tudja nyomni az embert, azt talán ma estére kiheverik, de Iniesta és Buzi gyenge játékára sok mentséget nem tudok találni.  Iniesta egyébként is abba a korba lépett, amikor néhány meccs pihentetésre szükség van a regenerációhoz.  Sergi Roberto meg alig várja, hogy beugorhasson a szerepébe. 

Az Atleti a sérülteket már nehezebben fogja tudni pótolni.  Gimenez és Gamez játéka is kérdéses, így a védelem közepe akár vészesen is meggyengülhet.  Bár Savic nem ügyetlen gyerek, de azért idén még csak nyolc bajnokin lépett pályára, de akkor sem mindig kezdőként.  A középpályán Tiago szinte biztosan nem léphet pályára, és Oliver Torres egészsége is kétséges.  Szóval a januárban látott Saul-Gabi-Fernandez-Koke négyesre elég jó esély van.  Elől mindenki egészséges, szóval van választék bőven: Griezmann tuti kezd, és akkor maradt: Torres, Carrasco, Vietto és Correa.  Torresre tippelnék.

Alapvetően ennyit gondoltam erről a meccsről, de az Atleti játéka talán nem annyira ismert, ezért arról még írnék egy-két bekezdést.  A szakértők nagyjából egyetértenek abban, hogy legjobb labda nélküli focit a matracos gengszterbanda játsza.  Simeone már játékosként is meglehetősen fegyelmezett, és taktikailag érett volt.  A csapatától ugyanezt lehet látni.  Szinte nem is fociznak, hanem háborúznak.  Argentína 60-70-es évekbeli antifutbólja elevenedik meg a szemünk előtt, amikor az Atleti játszik.  Csípnek, rúgnak, harapnak.  Minden szemétséget elkövetnek a cél érdekében.  Írnám, hogy futball-machiavellizmus, de nincs ilyen szó (vagy mégis?).  Ennek is köszönhető, hogy rendesen szórják őket sárgákkal a rigók. 

Az Atleti default beállítása az, hogy mélyen védekezik.  A kaputól maximum 25 méterre felhúzott védővonal előtt, a pálya centrumában pedig a belső középpályások, és a visszahúzódó két csatár egy olyan négyszöget alkot, amelynek megroppantása még Napoleonnak is gondot okozott Waterloo-nál (oké, valójában Ney marsallnak, de ez most tök mindegy).  A négyszög mélyebb két tagja a védelem előterét takarítja, a két csatár pedig az ellenfél mélységi irányítóinak az életét keseríti meg.  Az ellenfélnek két opciója marad: vagy a védői gurigáznak, vagy a széleken próbálkozik.  Az utóbbi pedig nem egyszerű, mert a matrac tud tolódni.  Nem a'la Pinyő, hanem úgy rendesen.  Érdemes lesz megfigyelni, hogy amikor mondjuk Albánál lesz a labda, akkor Felipe Luis (azaz az Atleti balhátvédje) egészen a pálya tengelyéig be fog húzódni.  Ezáltal a terület nagyon leszűkül, hiszen a térfél felére kell csak elosztani a tíz mezőnyjátékost.  Tértölelő, pontos keresztlabdákkal el lehetne érni, hogy az Atleti oldalvonaltól oldalvonalig ingázzon, de a Barca ilyen eszközökkel nem szokott élni. 

Az Atleti másik opciója a védekezésre, amikor a meccs bizonyos szakaszában, vagy például hátrányban, letámadnak.  Ekkor a két támadót a két szélső középpályás segíti, és négyen mennek rá az ellenfél négy védőjére és kapusára.  Érdekes, hogy az Atleti ilyenkor nem fél "szétszakadni", azaz a két belső középpályás és a védelem nem igyekszik kompaktan tartani a csapatot, hanem konzervatívabban helyezkednek arra az esetre, ha az ellenfél át tudná játszani a letámadást.  A letámadás célja (ha a közvetlen labdaszerzés nem jönne össze), hogy az ellenfél elrúgja a labdát.  A Barca ellen a magas labda pedig már fél labdaszerzés.  Labdaszerzést követően a matrac nem tököl, hanem egyből támadja a kaput.  Kisebb csapatok ellen megpróbálja ugyan a labdát is kontrollálni, nem csak a területet, de erre ma este nincs esély.  Arda Turan ebben kulcsember volt, a pótlása még mindig nem százszázalékos, ezért a góltermelésben picit visszább estek. 

Az Atletinek biztosan lesz helyzete a Barca ellen.  A kérdés csak az, hogy milyen jó százalékkal használják ki.  Ha sikerül egyet rúgniuk, akkor akár nyitva is tudják tartani a továbbjutás kérdését, mivel nem valószínű, hogy ez a kifacsart Barca két gólnál többet tudna rúgni nekik.  A madridi meccsre 1:2-vel ráfordulni pedig nem egy rossz eredmény.  És hogy végül a címben feltett kérdésre is válaszoljak: tök mindegy, mert mindkettő jó meccs lesz!

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr758566892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.