Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Gent - Wolfsburg

2016. február 18. - Szergej Pub

Remélem nem hittétek, hogy megnézek előben egy BL-meccset, és majd jól nem írok róla itt valami faszipántos elemzést.  Márpedig írok.  Nem is csak annyira elemzés lesz ez, mint inkább a méltatlanul ismeretlen belga bajnok bemutatása.  Ugyanis a Gent tök jó csapat lenne, ha olyan játékosok is lennének benne, akik nyomás alatt jó döntéseket hoznak. 

Merthogy a tegnapi Wolfsburg győzelem ennyit múlt: jókor, jó döntéséket hoztak, míg a Gent játékosai csak a harmadik gól után vetették le magukról a görcsösséget, és kezdtek el úgy focizni, ahogyan - amint a mellékelt ábra mutatja - tudnak.  Nem kell elhinni az újságok közhelyes megjegyzéseit arról, hogy a Wolfsburg elszórakozta a meccset.  Aki élőben látta, hogy Dante hogy ordíbált mindenkivel az utolsó fél órában, az nem hiszi azt, hogy a németek beleszartak a meccs végébe.  Persze nyílván megkönnyebbültek a három gólos vezetéstől, de a Gent feltámadásában nagyobb szerepet játszott az, hogy a belgák végre felszabadultan kezdtek játszani, és az, hogy a németek az utolsó percekben már a seggükön vették a levegőt.  Különösen Kruse, aki meccs közben is már pont olyan tempóban futott, mint amikor pályáról kocogott lefelé, mert időhúzási szándékkal lecserélték a rendes játékidő után.

Kezdőcsapatok, játékosok bemutatása és értékelése stb.

A Gent a legerősebb összeállításában léphetett pályára, viszont a Wolfsburgból jónéhányan hiányoztak.  Helyettük ránézésre az ifiből hoztak fel embereket.  Meglepetés volt számomra a Gent háromvédős felállása, és ráadásul mindezt úgy, hogy valójában csak egy csatárral játszottak.  A hat középpályás elhelyezkedése is unorthodox lett kissé.  A középpálya közepén négy játékos taposta egymás lábát, a széleken pedig egy-egy ember zakatolt fel-alá.  A két szélső munkamegosztása eltért egymástól.  Simon inkább volt klasszikus szélső a szerepét illetően.  Rendszeresen a németek jobb bunkójával találkozott - a szerep nem mellesleg az első félidőben folyamatosan cserélődött Träsch, Vieirinha és Jung között.  Jung aztán a félidő végén megsérült, és Schürrle behozatala eldöntötte, hogy a meccs végéig Vieirinha játszik ebben a szerepben. 

De vissza Simonhoz! A kis sivatagi rohamnéger hátrafelé nem nagyon segített, amiből adódtak problémák, mert a felfutó jobb hátvéddel a Wolfsburg kettő az egy elleni fölényt alakított ki rendszeresen a genti baloldali középhátvéd, Asaréval szemben.  Asare egyébként a Gent egyik legjobbja volt.  Bátran lépett fel a támadásokhoz segíteni, ezért a Gent baloldala jóval aktívabb volt.  Nielsen, a jobb oldali középhátvéd nagyon konzervatívan látta el feladatait, az előtte játszó Foket pedig nem szélsőt játszott mint Simon, hanem inkább szárnyvédőt.  A védekezőbb jobboldalt erősen indokolta az, hogy ők találkoztak a legtöbbet Draxlerrel. 

A védelem közepén játszó Mitrovicról mindenképpen meg kell említeni, hogy nettó önveszély a srác.  Konkrétan három guzmicsozás fűzödik a nevéhez a meccsen, és egy öngólba tartó tisztázás fejjel.  Valamint a harmadik gólban is benne volt a keze, igaz az inkább szárad a hasonlóan gyengén játsztó Neto lelkén.  Netoról nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi is a szerep a pálya kellősközepén. Védekező középpályás aligha, mert emberrel elvétve ütközött, labdát pedig még annyit sem szerzett.  Mélységi irányító megint csak nem, mert amint hozzá került a labda, azonnal hátrafelé, vagy a mellete játszó Kumsnak adta (aki a második félidőben tényleg nagyon jól játszott - az elsőben eltűnt).  A labdakihozatalokat pedig nem igazán segítette sem helyezkedéssel, sem a labda megjátszásával.  Rejtély volt a szerepe a pályán.

Kums viszont ügyes játékos, a második felidőben tényleg csapatkapitányként közlekedett a pályán.  Összerántotta a csapatot, és a huszáros hajrá a végére az ő lelki doppingjától látszott beindulni.  Már a második benyelt gól után is tapsolva és orbibálva bíztatta a társait.  Depoitre, a king kong méretű középcsatár szintén nagy küzdő, de olyan darabos mint a kecske szar.  Ha picit labdaügyesebb lenne, akkor ő lehetne Jan Koller méltó szellemi örököse.  Így viszont csak Carsten Janckerhez tudom hasonlítani.  Viszont Dantét és Knochét rendesen lefárasztotta.  Így a helyére behozott, hozzá hasonló méretekkel rendelkező mandingó harcos, Coulibaly masszív terror alatt tartotta őket az utolsó 10-15 percre.  A többi játékos, Milicevic és Dejaegere (azaz a két támadó-támadóközéppályás) nem hagyott bennem maradandó nyomokat sem pozitív, sem negatív értelemben.

A meccs

A Gent háromvédős rendszere nem igazán működött.  Az első harminc percben a Wolfsburg folyamatos létszámfölényt tudott kialakítani a széleken.  Ennek is köszönhető, hogy ők négyszer, míg a Gent egyszer sem találta el a kaput az első félidőben.  A 30. perc környékkén a Gent négy védőre váltott, Asare lett a balhátvéd, Simon még előrébb helyezkedett, Foket pedig a jobbhátvéd posztjára húzodott vissza.  A váltás olyan öt-tíz percnyi izmos fölényt hozott a Gentnek, aztán a Wolfsburg visszaszerezte a gyeplőt.  Leginkább azért, mert a négyvédős rendszerről a félidő vége előtt visszaálltak háromvédősre megint.  Meg is kapták azt a gólt, ami az egész meccen kinézett nekik: Draxler és Kruse előbb kettő-egy elleni szituban átjátszották Foketet majd 10 méter megtétele után ugyanígy kettő-egy ellen kipasszolták Nielsent is.  Mitrovic már nem ért oda Draxlerhez.

A félidő előtt Jung sérülése miatt behozták a németek Schürrlét, és ettől a genti baloldal érdekes történések helyszínévé vált.  Mint fentebb írtam a genti baloldalon játszó két játékos, Simon és Asare, sokkal inkább előrefelé voltak aktívak.  A védekezés Simonnak láthatóan kínaiul van.  Ez még oké volt, amíg az óvatosan helyekedő Jung volt a hátvéd, és az inkább fegyelmezett, mint átütő erejű Vieirinha a szélső.  Viszont a szünet után Vieirinha lett a hátvéd, aki ebben a szerepben igen aktívan szeret belépni a támadásokba, és Schürrle a szélső, akinek a játékfelfogását - talán nem kell mondani - valószínűleg Attila vagy Dzsingisz kán ismeretlen írásai ihlették.  Szóval rendes kis adok-kapok alakult ki azon a szárnyon, és tulajdonképpen a második félidő négy gólja mind itt érett meg.

A Gentet elnézve az volt a legfrusztrálóbb, hogy teljesen pariban voltak a játékot illetően, simán felvették a versenyt a sokkal jobb erőkből álló Wolfsburggal, de a kritikus pillanatban mindig rossz döntéseket hoztak.  Visszafele passzoltak, amikor le kellett volna fordulni, cseleztek, amikor passzolni kellett volna, a középpályások rendre rosszfelé fordultak stb. Ezzel nagyon megkönnyítették a német letámadást.  Egyébként a Gent ebben sem maradt el, intenzíven letámadtak, és labdavesztés után a visszatámadás sem maradt el, de ott is rossz döntéseket hoztak.  Kiléptek a labdásra, amikor nem kellett volna, és visszazártak, amikor meg le kellett volna rohanni a labdást, hiszen még nem szelidítette meg a labdát.  Tulajdonképpen ez rázódott valamennyire helyre a harmadik wolfsburgi gól után, ezért nem tudott a Wolfsburg gyakorlatilag több akciót vezetni. Meg persze azért, mert a kontrákat vezető játékosok közül Kruse konkrétan, Draxler valamelyest szolidabban küzdött az oxigénért a meccs végefelé.

A párharc persze eldőlt.  Három hét van még hátra a visszavágóig, és addig a wolfsburgi sérültek jó része felépülhet. Meg persze a németek hazai pályán játszanak majd.  És előnyből. És három gólt rúgtak idegenben.  Szóval semmi nem szól a belgák mellett, de attól még ez egy jó kis csapat.  Ráadásul úgy, hogy egy neves játékos sem játszik náluk; sőt, vannak kifejezetten gyenge játékkosaik is.  A bajnokságban BL-t érő helyen állnak egyelőre, szóval lehet, hogy a következő idényben is látni lehet majd őket a főtáblán.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr508401786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.