Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Bajnokok Ligája odavágók

2015. március 03. - Szergej Pub

Hirtelen eluralkodott rajtam a rossznyavalya, és ezért nem tudtam újabb beharangozót írni pedig két érdekes meccs volt az odavágók második hetén. Nem, a Barca manchesteri vendégjátéka nem volt az érdekes meccsek között. Arról a meccsről maximum az elvakult hungarokatalánok nyilatkoznak fenkölt szavakkal, és azoknak is csak a paranojás fajtája gondolhatta, hogy a Shitty érdemi ellenállást lesz majd képes kifejteni. A továbbjutás már eldőlt, ez a Shitty még mindig vékony az elithez. Pont. Az egyik érdekes meccs a leverkuseni meccs volt, míg a másik a Juve-BVB. Ezekről fogok csak röviden szólani, illetve értékelném az esélyeket a visszavágók előtt. Hajtás-pajtás után bele is vágunk.

A Leverkusen érzésre lefocizta az Atleticót, veszélyesebben, gólratörőbben játszott, és a labdát mindenképpen uralta. A statisztika azonban azt mondja, hogy a matracos brigantik majdnem annyiszor lőttek kapura, mint a lúzerek, szóval a kontráik működtek. Pedig a meccset nézve nem így éreztem. A stílusok csatája kifejezés, bár elcsépelt, jól jellemzi a játék képét. Az Atletico a szokásos módon behátrált a kapuja elé, felhúzott két négyes falat, a két csatár is visszahúzódott a középpályára, ahogy azt szokták, és ami oly jellemző az Atleticóra, és várták a kontra lehetőségét. A Leverkusen azonban labdavesztés után azonnal visszatámadott, és szokatlanul nehezen tudta a gengszter banda megoldani a labdakihozatalt. Ráadásul a németek genyóságban sem maradtak el a La Liga henteseitől: 25 szabálytalanságot követtek el, ami több, mint kétszer annyi, mint a spanyoloké. A kiállítást követően pedig csak a Lúzerkúzen szokásos balfaszságán múlott, hogy nem rendezték le a továbbjutás kérdését.

A torinói meccs kiegyenlítettebb volt, bár itt is két nagyon különböző felfogású csapat játszott. A Juve szerencsésnek mondhatja magát, hogy előnnyel megy a visszavágóra, mert a döntetlen reálisabb eredmény lett volna a Dortmund jobb és több helyzeteit figyelembe véve. A BVB német csapathoz illően nyomta a presszinget, de labdaszerzést követően picit lassúak és körülményesek voltak. Nyoma nem volt a Pöhler-féle turbo-fussballnak. A másik dolog, ami kiütötte a szememet, hogy bár a Dortmund megpróbálta a széleken feltörni a Juve védelmét, és el is jutott beadásokig, de a csapatból nagyon hiányzik egy olyan csatár, aki megfelelő jelenléttel bír a tizenhatoson belül. Immobile nem éppen egy target man, és Ramos vagy Aubameyang sem az. Lewa hiánya itt most erősen érződött.

A Juve a középpályás gyémánt felállásával tudatosan szoríthatta szélre a németeket. A gyémánt a pálya közepén négy a három elleni létszámfölényt eredményez (nem is nagyon tudott középen támadást építeni a BVB), viszont pont a szélen lehet keresnivaló egy ilyen szerkezetű csapat ellen, mivel a szélsőhátvédek megvédéséhez a középpálya precíz tolódására van szükség. Amihez idő kell. És ezt az időt a totojázó Dortmund gyakran meg is adta. A Juve labdaszerzést követően egyszerűen csak fellőtte a csatáraira a labdákat, akik a fent ragadó német szélsőhátvédek mögött találtak helyet. A középpálya átlövöldözése a német presszing ellenszerének is bizonyult.

Ami pedig a visszavágók esélyeit illeti. Előzetesen úgy gondoltam, hogy talán csak az Arsenal fog nem csoportgyőztesként továbblépni, mert a Monaco nem tűnt elég acélosnak (konkrétan szenvednek a Ligue 1-ben). Ehhez képest már az odavágón eldöntötték a továbbjutást. Nem nagyon látom, hogy Wenger impotens bandája miként lesz képes idegenben ledolgozni a két gólos hátrányt. A Porto döntetlenje Bázelben engem meglepett. A sváciak eddig csak az angol csapatok ellen teljesítettek erőn felül. Ezzel együtt a portugál csapat otthon simán kiharcolja majd a továbbjutást. A Real továbbjutása nem is lehetett kérdés. Kaján vigyorral konstatálták, hogy idén is a Schalke selymes ajka fogja kényeztetni nemesebbik szervüket. A Bayern viszont lehet, hogy majd meg fog izzadni kicsit Münchenben az idegenbeli gól hiánya miatt. A Sahtar imád és tud is kontrázni, és ha bevernek egy gólt, akkor még érdekes is lehet a meccs. A Bayernnek meg kell nyernie a meccset. Hazai pályán ez nem is lehetetlen. A Cselszkij hozta a szokásos Muringyó-féle eredményt Párizsban. Döntetlen pipa, idegenbeli gól pipa. Otthon kényelmes egy-null, és aztán várják a sorsolást. A Barcáról már fentebb említettem, hogy az Etihadban elért győzelem elég is lesz a Shitty ellen. A Nou Camp-ban nyomnak majd egy hajtós meccset az angolok, de ez megint csak egy szoros vereségre lesz elég.

Két párharc van csupán, ahol tényleg nyitva maradt a továbbjutás kérdése. A Lúzerkúzen otthoni clean sheet-je még továbbjutást is érhet, ha találnak egy gólt a Vicente Calderónban. Előzetesen egy lyukas garast nem tettem volna a Lúzerekre, de az első meccs képe és eredménye alapján szerintem most esélyesebbek az Atletico Madridnál. Persze az is előfordulhat, hogy szokásukhoz híven ellúzerkedik az egészet.

A Dortmundnak meg pont az idegenbeli gól érhet sokat. A 2:1-es vereség alig rosszabb egy 0:0-ás döntetlennél. A BVB megint kezd régi önmagára hasonlítani, és ha nem hagynak ki szakajtónyi helyzetet (ahogyan azt a hétvégén a Schalke ellen tették), akkor az egy gólos hátrányt röhögve ledolgozzák. Persze az sem lenne nekik hátrány, ha nem kapnának gólt, amit mostanában egyszerűen képtelenek megoldani. Azt hiszem ez lesz a legizgalmasabb meccs a nyolc közül, és simán benne van egy hatalmas thriller, amikor a meccs alatt háromszor-négyszer is változik, hogy épp ki all továbbjutásra. A Juve jelenleg esélyesebbnek tűnik egy picivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr417237737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.