A G-csoport a legbrutálisabb a VB-n. Németország az egyik legnagyobb esélyes, míg Portugália végső győzelmén sem kapnánk fel a fejünket. Ghánában az afrikai kontinens legerősebb csapatát tisztelhetjük, míg az USA most már hagyományosan erős csapattal érkezik a nagy tornákra. Nem lesz üres járat, minden megszerzett pont aranyat fog érni ebben a csoportban. Halálcsoportnak mégsem nevezném a szó klasszikus értelmében, mint mondjuk a D-csoportot, mert olyan csapat nem fog kiesni, amelyik egyébként a végső győzelemben bíz(hat)na.
1. Németország
Németország fantasztikusan szerepel a nagy tornákon. A világbajnokságok történetében csak 1938-ban nem jutott be a legjobb nyolc csapat közé. Tizenhét tornán szerzett négy bronzérem, négy ezüstértem, és három aranyérem dekorálja, a DFB vitrinjeit. Az EB-ken meg még jobban muzsikálnak: három arany, három ezüst és két bronzérem – 12 tornán.
Jogi Löw 2006 óta irányítja a német csapatot, és hihetetlen munkát végez, mind eredményességi, mind a mutatott játék szempontjából a valaha volt legjobb német szövetségi kapitánynak tűnik. 103 mérkőzésen ült a Nationalelf kispadján (csak Helmut Schön (139) és Sepp Herberger (167) ült többször ott), és a 67,96%-os győzelmi mutatójával kiemelkedik a többi német szövetségi kapitány közül. 70 győzelem, 18 döntetlen és 15 vereség. A csapat játékára gyakorolt hatása azonban még ennél is meggyőzőbb. A folyamat már Klinsmann alatt is megindult, hiszen a 2006-os németországi VB-n az egyik leglátványosabb és legeredményesebb játékot a német csapat produkálta. Löw a 2010-es VB-re rakta össze a válogatott szinten látott talán legjobb reaktív focit. A 2010-es csapat szanaszét kontrázta az angol és a dagadt narkóssal sújtott argentin csapatot is. Az elődöntőben viszont a proaktív, labdatartásos stílust képviselő spanyol válogatott megalázta játékban a német csapatot. Löw talán ennek hatására váltott paradigmát, és azóta a proaktív, labdatartásos stílust helyezte előtérbe, amihez meg is van a jórészt müncheni és dortmundi játékosokra épülő emberanyaga. A 2012-es EB-n már ezt a játékot láthattuk tőlük, de az olaszok elleni elődöntőt Löw túlgondolkodta, és már hiába javította hibáját a szünetben, az első félidőben összeszedett kétgólos hátrányt nem tudták ledolgozni.
A selejtezőben Németország rálépett a gázra, és a belső sávba sorolva előzött mindenkit. A svédekkel két őrült meccsen nyomtak (5:3 és 4:4), de a másik nyolc meccsen összesen csupán három gólt kaptak, míg 27-et rúgtak (és nem volt liechtensteini szintű 8-9 gólos döngölés – egyedül Ausztria úszta meg otthon két kapott góllal, mindenki más legalább hármat kapott mindegy hol játszottak). Az írek beleszaladtak például egy ronda hatosba.
A keret
A németeket ebben az idényben nagyon sújtották a sérülések. Badstuber (Bayern München) és Gündogan (BVB) simán kezdőcsapatban lennének, de inkább dögrováson vannak. A Bender ikrek (BVB és Bayer Leverkusen) és Schmelzer (BVB) egész idényben sérüléssel küszködtek, és a formájuk – Löw szerint – nem is érte el a kívánt szintet; otthon is maradtak. Schmelzer kihagyása számomra nagy meglepetés volt, különösen annak fényében, hogy cseréjét, Durmot (BVB), Löw kivitte. Nem került továbbá a keretbe Jansen (Hamburger SV), Adler (Hamburger SV), Westermann (Hamburger SV) és Gomez (Fiorentina), pedig rájuk évek óta számított Löw legalább a keretben. Valószínűleg a Hamburg idei mélyrepülése is oka a kihagyásuknak, illetve Gomez esetében az, hogy merőben stílus-idegenné vált a játéka (mármint az ő játéka nem változott, csak a csapaté). Azonban a német foci erejére jellemző, hogy a felsorolt játékosok hiányában is bivaly erős lett a német keret.
Kapuban Neuer (Bayern München) fog majd állni. Weidenfeller (BVB) és Zieler (Hannover 96) ülnek a padon bevetésre készen. Neuer jelenleg a világ egyik, ha nem a legjobb, kapusa – ezt talán nem kell mondani.
A védelemben nagyok a variációs lehetőségek annak ellenére is, hogy Löw leállt a háromvédős rendszerrel történő kísérletezgetéssel. A német foci nagy tragédiája, hogy legjobb jobb- és balhátvédjük ugyanaz a személy: Lahm (Bayern München). Voltak ugyan tervek egy második Anschlussra Alaba megszerzése érdekében, de Merkel kancellár – bármennyire is nagy focirajongó – lelőtte a tervet. A fenti dilemmát tovább súlyosbítja, hogy a katalán filozófus őrületét – miszerint Lahm védekező középpályást játszik – Löw nem egyszer másolta, és nagyon úgy néz ki, hogy tetszik neki az ötlet. Azaz lehet, hogy a németek a legjobb szélsővédőjük tehetségét egy fizikálisabb poszton fogják elherdálni.
Ennek ellenére tegyük fel, hogy Lahm védőt fog játszani. Jobbszélen még a vizuális környezetszennyezéssel felérő Großkreutz (BVB) jöhet szóba, valamint Boateng (Bayern München) is megfordult már ezen a poszton fiatalabb korában, de abban nem volt sok köszönet már akkor sem. Balszélen ha nem Lahm (és Boateng – mert baromi univerzális a csávó; ezen a poszton játszott a dél-afrikai VB-n), akkor Durm vagy Höwedes (Schalke 04) kezdhet. Utóbbi egyébként converted back, akárcsak Butateng.
A védelem közepén Butateng és Hummels (BVB) kezd remélem. A lépegető exkavátorral vetekedő fordulékonyságú (a'la Guzmics) Mertesacker (Arsenal) kevéssé tűnik alkalmasnak a labdatartásos foci által megkövetelt magas védelmi vonal tartására. Illetve tartani tudja, csak a Liverpool Suarezzel, Sturridgedzsal és Sterlinggel megmutatta, hogy mivé fajulhat akkor egy meccs: kivégzéssé. Egyébként itt még feltűnhet a fiatal Ginter (Freiburg) és Höwedes is.
A középpálya a németek legerősebb része, és Löw nem átallott 11 játékost behívni ebbe a csapatrészbe (és akkor még nem számoltam Großkreutzot és Durmot, akik egészen tavalyig középpályásként játszottak a BVB-ben). Bár talán jobb lenne kétfelé szedni a középpályát.
Khedira (Real Madrid), akiért Löw valósággal rajong (nem értem miért), és Kramer (Mönchengladbach) egyértelműen csakis a védekező szekcióban tűnhet fel. Schweinsteiger (Bayern München) és Kroos (Bayern München) akár a védekező, akár egy picit előrébb a támadó szekcióban is feltűnhet. Özil (Arsenal), Schürrle (Chelsea), Draxler (Schalke 04) és Reus (BVB) csakis a támadó középpályás posztokon fognak játszani, míg Müller (Bayern München) és Götze (Bayern München) vagy támadó középpályásként vagy hamis 9-esként tűnhetnek fel. Podolski (Arsenal) az egyedüli, aki vagy vonalszélső lesz, vagy 9-es.
Hihetetlen, hogy mekkora variációs lehetősége van Löwnek. Bármilyen formációhoz, és bármilyen stílushoz fel tud tenni egy top3-as középpályát – és az EB óta baromira variálta is az alakzatot. Volt, hogy védekező középpályás nélkül állt fel (akkor a Kroos-Svejni-Reus-Özil-Götze/Müller lehetne a kezdő), vagy egy védekezővel (Khedira/Lahm-Svejni/Kroos-Reus-Kroos/Özil-Götze/Müller lehetne a felállás), vagy két védekező középpályással, akik közül az egyik mélységi irányító volt (Khedira-Svejni/Kroos-Reus-Kroos/Özil-Götze/Müller).
Reus biztos pontnak tűnik a balszélen, de Podolski, Schürrle vagy Draxler is odaférhet; illetve valami egzotikus felállásnál Özil vagy Götze. Az irányító posztján Özil, Kroos, Götze és Müller is kezdhet akár. A jobbszélen Götze, Müller vagy Özil lehet a kezdő. Botrány, hogy nem lehet gyengén felrakni a német csapatot.
Egy szem támadó került csak a keretbe: Klose (Lazio), aki rekorddöntésre készül. Egy góllal megelőzi Gerd Müllert a válogatott örök góllövőlistáján, és behozza Ronaldot a VB-k örök góllövőlistáján. Két góllal már egyedüli csúcstartó lenne. Ezzel együtt valószínűbbnek tűnik, hogy Klose csak csere lesz, és Löw a sokszor gyakorolt hamis 9-es felállással fog kezdeni Müllerrel vagy Götzével. Podolski pedig klasszikus 9-esként is helyettesítheti, ha nagyon szükséges.
Das Spiel
Bár 2010-ig nem a stabil védekezés, inkább a szemet gyönyörködtető ellencsapások jellemezték a csapatot, a világ legjobb reaktív futballját bemutató válogatottat faragta ki Löw. A spanyoloktól elszenvedett vereség, azonban rámutatott, hogy válogatott szinten nem lehet legyőzni reaktív futballal a tiki-takát. Egyszerűen az edzőknek nincs annyi idejük a csapattal egy válogatott esetében, mint amennyi egy klubedzőnek a rendelkezésére áll.
Löw tehát fogta a csapatot, és átállította a gyors, lapos passzokra épülő labdatartásos stílusra. Pedagógiai érzékét dicséri, hogy gyakorlatilag hozzá sem nyúlt a kerethez eközben; persze a BVB-nél és a Bayern Münchennél végbemenő folyamatok egyértelműen a kezére játszottak.
A stílusváltásból fakadóan azonban akadtak problémák. Az egyik, hogy nem állt rendelkezésre egész Németországban olyan csatár, aki passzolt volna a stílushoz. Gomez egyértelmű áldozata a stílusváltásnak például, és mellőzése annak ellenére evidens, hogy a 2012-es EB-n ő volt a német csapat legeredményesebb játékosa. Klose hiába nem túl labdaügyes, intelligens labdanélküli mozgásának köszönhetően beilleszthető lenne, ha nem lenne már 35 éves (36 lesz a VB előtt). Ezt a problémát Löw a hamis 9-es koncepciójának másolásával igyekszik orvosolni – egyelőre úgy tűnik sikerrel. Bár még nem találta meg a maga Messijét. Ha Müller játszik, akkor akár meccs közben is válthat Löw klaszik 9-esre, mert van olyan fizikai képessége, ami alkalmassá teszi őt erre a szerepre is, de hamis 9-esként – bár helyezkedése példaértékű, talán a legjobb a világon – ügyessége, és passzolási képessége elégtelennek bizonyulhat. Ha Götze, akkor meg a taktikai váltás esélye veszik el, hiszen ő alkalmatlan arra, hogy szükség esetén beadásokkal keressék.
A másik nagy probléma, és ezzel még a mai napig küszködnek a németek, hogy a stílusváltás instabilizálta a védelmet. A magasabban meghúzott védelmi vonal sebezhetőnek tűnik még közepesen erős csapatok ellen is, kérdéses, hogy egy top csapat ellen, amelyik képes gyilkosan kontrázni (pl. Uruguay, Brazília vagy Argentína), miként teljesítene a védelem. Svédország mindenesetre rámutatott a gyenge pontra.
Löw a szerkezetben láthatta eddig a megoldás kulcsát, mivel veszettül húzogatta a mágnestáblán a játékosokat az elmúlt egy-két évben, akár meccsről meccsre is. A háromvédős rendszerről gyorsan leállt, miután az ukránok megleckéztették. Próbálkozott még Lahm előrehúzásával a védekező középpályás szerepébe, de az sem javított sokat, inkább gyengítette a védelem stabilitását.
Erősen kérdéses, hogy Löw megtartja-e a 4-2-3-1-es szerkezetet vagy átállt 4-1-4-1-re. Esetleg meglepi-e a világot egy 4-3-3-mal. Az utóbbit nagyon megnézném…
Kérdéses még továbbá, hogy Löw hajlandó lesz-e alkalomadtán, ha a helyzet úgy kívánja, átállni a jó öreg kontrafocira, amit 2010-ben is megcsodálhattunk.
Kilátások
A németeknek ebből a csoportból tovább kell menniük. Ha első helyen mennek tovább, akkor viszonylag egyszerű dolguk van. A nyolcaddöntőben valószínűleg Oroszország jön a pofonért, de ha véletlenül Belgium nem nyerné meg azt a csoportot, akkor a németek ellenük is továbbmennek. A negyeddöntőben az E-csoport nyertese Franciaország vagy esetleg Svájc érkezhet. Argentína csak akkor, ha valami csoda folytán nem húznák be az F-csoportot.
Szóval a németeknek az elődöntő is adja magát, ahol viszont jó eséllyel a házigazda brazil válogatott érkezhet, ami egy nagyon kemény meccs lesz. A döntőben pedig a valószínűleg a spanyolok vagy Argentína érkezhet.
A német csapat simán képes megnyerni a tornát. A 9-es poszt most picit lyukas, de ez igaz az összes riválisra (nézd csak meg a brazilokat és a spanyolokat). Egyébként a csapat bombaerős, csak az a kérdés, hogy sikerül-e stabilizálni a védelmet. Ha igen, akkor bárkit lenyomnak…különösen, ha előveszik a régi kontrafocit.
