Futball, ahogy Szergej látja

Szergej Pub

Brazília 2014 - F csoport

2014. június 05. - Szergej Pub

Az F-csoport első blikkre gyengének tűnhet, de súlyos hiba lenne Nigériát és a bosnyákokat lebecsülni. Persze az argentinoknak könyékig seggbe dugott kézzel is hozniuk kellene a csoportot, de messze nem edzőmeccsek lesznek ebben a csoportban…kivéve Iránt. Őket valószínűleg mindhárom csapat meg fogja csinálni.

 

1. Argentína

 

Az argentinok a torna egyik nagy esélyesei, de nem erőltették meg magukat a tavaszi felkészülési meccsekkel, és Alejandro Sabella ki is használta az alkalmat arra, hogy kísérletezhessen. Az eredmények ennek megfelelően eléggé aggasztóak (a románok elleni gól nélküli döntetlen például, mi???) felületes szemmel vizsgálva, de annyi eredménye biztosan volt a kuka csapatok elleni szórakozásnak, hogy nehéz megmondani, hogy Sabella pontosan kivel és miként fog felállni a VB-n.

 

Viszont a selejtezőket könnyedén vették. Otthon pusztítóak voltak, csak Bolívia és Kolumbia mászott el döntetlennel, mindenkinek egyébként keményen bevágták a rézszerszámot. Chile és Ecuador négyet, Paraguay, Uruguay, Venezuela és Peru pedig hármat-hármat nyeltek. Mindössze 4 kapott és 21 rúgott gól nyolc meccsen. Idegenben már nem ment ennyire jól: vereség Venezuelától és Uruguaytól (igaz utóbbi ellen már nekik mindegy volt, míg az uruk az életükért játszottak), döntetlen Ecuador, Bolívia és Peru ellen, szűk győzelmek Kolumbia és Chile ellen. Egyedül Paraguayt sikerült idegenben emberesen megrépázni (5:2). A gólarány sem olyan meggyőző, mint otthon: 14 rúgott és 11 kapott gól. Azaz 16 meccsen 35:15-ös gólarányt hoztak össze.

 

 

A keret

 

Tevez (Juventus) kihagyása pusztán fociszemmel nézve érthetetlen. Sabella konkrétan egyáltalán nem számít rá, ha jól tévedek, még egyszer sem hívta be. Pedig egy Messi-Agüero-Tevez sor páratlan lett volna a tornán, és nemcsak azért, mert mindhárman szeretik szórni a gól és a gólpasszt is egyaránt, hanem mert a letámadásban és a védekezésben is mindhárman használhatóak. Persze Tevez nehéz ember, és a csapategység és pozitív hangulat megteremtése legalább olyan fontos egy ilyen tornán, mint a taktika.

 

Tevez mellett Otamendi (Atletico Mineiro), Roncaglia (Fiorentina) és Banega (Newell's Old Boys) otthon felejtése vonhatja fel az ember szemöldökét. Különösen az utóbbi, mert Banegát rendszeresen játéklehetőséghez juttatta Sabella a selejtezők során. Fura, hogy még a keretbe sem fért be.

 

A kapus poszt Romeroé (AS Monaco), vetélytársa nem is nagyon van. Ha megsérülne, akkor gondban lehetnek a bugyikékek.

 

A védelemben jó nevekkel futhatunk össze, mégis ez a csapatrész látszik a leggyengébbnek. Zabaleta (Manchester City) biztos kezdőnek tűnik a védelem jobb oldalán. Taktikailag sokoldalú játékos, akár belső védőként is használható, vagy a Sabella által kísérletezgetett háromvédős felállás jobb oldalán. A baloldalon szintén egy converted back (olyan eredetileg középhátvédet játszó játékos, akit szélső hátvédnek raknak be – Ivanovic a jelen, Abidal és Ramos a közelmúlt eklatáns példái) fog játszani Rojo (Sporting Lisszabon) személyében. Ennek előnye, hogy gond nélkül tudnak meccs közben háromvédős rendszerre váltani az argentinok. Hátránya viszont általában az, hogy egy converted back kevésbé mozgékony és veszélyes támadásban, mint egy igazi szélső hátvéd. Persze Zabaleta személyében pont egy olyan converted back-et sikerült kifogniuk, aki a szabályt erősítő kivételt képezi.

A védelem közepén szerintem sok a kérdőjel. Demichelis (Manchester City) kerettagsága számomra meglepetés, de a Trinidad és Tobago elleni barátságos meccsen tegnap kezdő volt. Ráadásul a Cityben is jó idénye volt. Kezdő talán azonban mégsem lesz. Korát tekintve hozzáhasonló vén fakker Campagnaro (Internazionale) is. Garay (Benfica) tűnik egyedül biztos kezdőnek. Fernandez (Napoli) ügyes gyerek, a Getafénál volt kölcsönben, és ott volt alkalma gyakorolni a védekezést.

Négyük közül lesz ott valaki a Maracanában a bosnyákok ellen.

 

A középpálya kezdője már elég jól néz ki, de a mögöttük padozók nem tűnnek ugyanolyan minőségnek. Di Maria (Real Madrid), Mascherano (Barcelona) és Maxi Rodriguez (Newell's Old Boys) egy olyan triót alkot, amit talán csak a német és a spanyol válogatott utasítana vissza. Rodriguez 33 évesen borítékolhatóan utolsó világbajnokságára készül, lehetséges, hogy egy fiatalabb ki fogja őt szorítani, de a másik kettő helye betonba van öntve. Ki jöhet még szóba? Biglia (Lázio) és Gago (Boca Juniors) inkább a védekezésben jeleskednek, és nem biztos, hogy tudják hozni azt a lendületet, amit Rodriguez. Ricky Alvarez (Internazionale) hozza a lendületet, de a munkabírása nem fogható Rodriguezéhez. Perez (Benfica) és Fernandez (Celta Vigo) pedig 28 évesen járnak hat-hat válogatottságnál.

 

A támadósor a csapat ékköve. Messi (Barcelona) és Agüero (Manchester City) helye tuti biztos. Hogy ki lesz a harmadik, az viszont kérdéses. Az öreg Palacio (Internazionale) sok játéklehetőséget kapott mostanában Sabellától. Úgy látszik a szövetségi kapitány nagyon bízik benne, és igazából az Inter egyik legjobbja volt idén a 32 éves játékos, akinek intelligens játékát volt alkalmam élőben is megcsodálni. Higuain (Napoli) lenne a kézenfekvő megoldás a 9-es posztra, más klasszikus 9-es nincs is keretben, de egyáltalán nem biztos, hogy Sabella akar 9-est egy olyan csapatba, ahol három remek hamis 9-ese is van. Persze Higany képes mást is játszani. Lavezzi (PSG) picit kakukktojás, hiszen ő inkább Di Mariához hasonló szélső, mint csatár, de van olyan szerkezete Sabellának, amikor pont ő jön nagyon jól.

 

 

A stílus

 

Az argentin foci a 60-as évektől kezdve a kőkemény, sőt inkább durva, alattomos fociról volt nevezetes. A 78-ban világbajnokságot nyert csapatot nagyon is jellemezte ez a fajta foci (emlékezzünk csak Törőcsik és Nyilasi törlesztésért kapott piros lapjaira a legelső csoportmeccsen), de még a 86-os és 90-es Maradona vezette csapattól sem állt távol, és azóta is elő tűnnek ilyen Simeonék és Mascheranok, akik puszta fejjel törik a betont. Ez a csapat azonban már focizni is nagyon tud. Persze kőkemények még mindig (bár valószínűleg Simeone simán lepuncizza őket), de lassan visszatértek a két világháború között őket jellemző művészethez. Ráadásul Di Maria, Messi, Agüero már azok a játékosok, akik nemcsak látványosan, de rengeteg elképzeléssel és ésszel is játszanak.

 

Az argentin válogatott képes proaktív és reaktív focira is. Gyakorlatilag négy belső védővel felállva akár buszt is képesek parkolni, gyengébb széljátékkal megvert ellenfelek ellen háromvédős felállásra is képesek átállni, illetőleg ilyen minőségű játékosokkal szét is passzolhatják szinte akármelyik csapatot. Az erősebb csapatok ellen – amivel még nem a csoportkörben fognak találkozni – óvatosabb játékkal, Di Maria, Messi és Agüero vezette kontrákra építve lehetnek veszélyesek. Pozíciós játékra csak Higany és Palacio lenne alkalmas, ezért nem valószínű, hogy sok beadást láthatunk majd tőlük. A szélsővédők inkább a támadásépítést fogják segíteni a felfutásaikkal és passz opcióként kínálják majd magukat.

 

Sabella láthatóan szereti variálni a csapat szerkezetét. A 4-3-3 tűnik mindazonáltal a default beállításnak, mert ebben a szerkezetben tudja a legjobban pályára tenni a három legjobb játékosát (Di Maria, Messi és Agüero). Ebből azonban szinte bármilyen szerkezetet össze tud hozni, akár meccs alatt is. Ha Messi és Agüero visszább lép, akkor 4-3-2-1 jön ki, ha emellett Di Mariát feljebb tolja, akkor átállhat 4-2-3-1-re. Ha az egyik converted back-et tolja feljebb, akkor 3-4-3, ha Messi vagy Agüero visszalép, akkor ebből lesz a 3-4-1-2, ha pedig mindkettő, akkor 3-4-2-1.

 

 

Kilátások

 

Ez az alkalmazkodó képesség és flexibilitás nagyon sokat érhet. A csoportgyőzelmet odaadhatjuk nekik, és a nyolcaddöntőt is sikerrel kell venniük, akárki is érkezik az E-csoportból. A negyeddöntőben viszont már erős ellenfél érkezhet Portugália vagy Belgium. Az elődöntőben pedig a spanyolok. A döntőben a németek vagy Brazília. Persze csak, ha nem borul a papírforma. Nincs könnyű sorsolásuk, annyi szent. Három (na jó, két és fél) VB esélyes csapat testén kell átlépniük az aranyhoz. Nem gondolom, hogy meg fogják tudni oldani, de hogy esélyesek rá, az biztos.

 

 

 

2. Bosznia-Hercegovina

 

Szeptember óta csak Argentínától és Egyiptomtól kaptak ki barátságos meccsen, minden tétmeccsüket megnyerték az időszakban, és a barátságos meccseken is olyan csapatokat kaptak el, mint Elefántcsontpart és Mexikó. A selejtezőket könnyedén vették (8 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség), mégis csak gólaránnyal fogták meg az első helyet a görögök előtt. A 10 meccsen 6 kapott gól a selejtezőkben, és 8 meccsen kapott 8 gól szeptember óta azt mutatja, hogy a védelem, ha nem is egy téglafal, de azért elég masszív. Meggyőzőbb viszont a selejtezőkben rúgott 30(!) gól (oké, ebből 12 Liechtensteinnek), és a szeptember óta termelt 15 gól (8 meccsen). A keretet tekintve is az látható, hogy a bosnyákok inkább orr-nehezek.

 

 

A keret

 

A kapuban Begovic (Stoke City) áll majd. A védelem közepén a csapatkapitány, a már 33 éves Spahic (Bayer Leverkusen) uralkodik, Kolasinac (Schalke 04) vagy Salihovic (Hoffenheim) lesz a balhátvéd. Besic (Ferencváros) személyében egy, azaz egy, darab játékost ad az NB 1, de nem valószínű, hogy a védelem közepére raknák, vagy egyáltalán a pályára, bár a felkészülési meccsek során játszott védekező középpályást.

 

A középpályától felfelé kezd igazán tököket villantani a bosnyák csapat. A Pjanic (AS Roma), Lulic (Lazio), Hajrovic (Galatasaray) sor igen jól szól, kár hogy közülük csak kettő lesz egyszerre a pályán, mert valakinek védekeznie is kell. Különösen az első kettő lesz nagy erőssége a bosnyák válogatottnak. Misimovic (Guizhou Renhe), a korábbi csapatkapitány – és egyébként szintén támadó középpályás – kiöregedni látszik, könnyen a padra szorulhat. Medunjanin (Gaziantepspor) és Ibricic (Kayseri Erciyesspor) lehetnek azok, akik némi fedezetet nyújtanak a védelem számára; illetőleg a már említett Besic.

 

Elől, a támadószekcióban pedig Ibisevic (Vfb Stuttgart) és Dzeko (Manchester City) küzdhetnek a védelmekkel, szóba jöhet még azonban Visca (Istanbul BB) is.

 

 

A játékuk

 

Arról sajnos sokat nem tudok, mert meccset nem igazán láttam tőlük. Két dolog közül viszont az egyik tuti: a) vagy nagyon sokféle szerepekben képesek a bosnyák játékosok játszani vagy b) nagyon sokféle szerkezetben. A korábbi meccsek összeállításaiból ugyanis ez tűnik ki. Ha a játékosok eredeti posztjait veszem, akkor rengeteg szerkezetet próbált Susic edző, ha viszont abból indulok ki, hogy a szerkezet többé kevésbé állandó, akkor a játékosok játszanak más szerepekben, mint ahol egyébként klubcsapataikban megfordulnak. Mexikó ellen például – a játékosok szokásos posztjai alapján – 4-1-4-1-et játszhattak, míg a tudósítások 4-2-3-1-ről szólnak. Ha ez igaz, akkor Pjanicot vonták vissza védekező középpályásnak. Elefántcsontpart ellen viszont 4-3-3-nak tűnik a névsor, miközben a tudósítások 4-4-2-es gyémántról írnak. Ami azt jelentené, hogy Hajroviccsal úgy jártak el, mint idén Ancelotti Di Mariával: egy szélsőből csináltak shuttler-t (a shuttler a 4-4-2, gyémántban, illetve a 4-3-3-ban az a két középpályás, aki a középső, védekező középpályás bal és jobb oldalán foglalnak helyet, és akiknek a feladata a védekezésben a szélekre való kizárás, míg támadásban a mélységből a kapu elé való érkezés – jelenleg legjobb ebben a szerepben a chilei Vidal a Juvéból). Argentína ellen pedig megint 4-3-3-nak tűnik a szerkezet pusztán a névsor láttán, de a lapok 4-4-2-t írnak. Ebben az esetben Viscából és Pjanicból csináltak szélsőket. Ami biztos, hogy négy védővel állnak fel.

 

 

Kilátások

 

Nigériával fognak küzdeni a második helyért. Ha megvan, akkor az E-csoportból érkező bárki (Ecuador, Svájc vagy Franciaország) már erős lesz nekik. Első VB-n nyolcaddöntőbe jutni viszont igen szép eredmény.

 

 

3. Nigéria

 

Az idén lezajlott Afrikai Nemzetek Kupája sajnos nem jó kiindulópont Nigéria erejének felmérésére, hiába értek ott el bronzérmet, mert az akkori kerethez képest 19(!) helyen történt változás. Ezt csak részben magyarázhatja az, hogy az inkább klubfutballal pénzt kereső játékosok szartak hazamenni focizni. Az akkori keret szinte teljesen a nigériai bajnokságból lett összeválogatva. A mostaniba három otthon játszó játékos fért viszont csak be. Azóta a görögökkel, a skótokkal és Mexikóval játszottak döntetlent. A skótokkal 2:2 lett a vége, a másik két meccs gól nélkül zárult.

 

 

A keret

 

A zöld sasok csapata nagyon fiatal, és jórészt ismeretlen. Nincs kétségem afelől viszont, hogy nagyon sok szemre bő harmincas, nehéz gyermekkorú játékosuk fog pörögni a piacon a VB után. Csak Ameobi (Newcastle), Yobo (Norwich) és Odemwingie (Stoke City) vannak túl a harmincon a mezőnyjátékosok között. Egyébként már Mikel (Chelsea) és Emenike (Fenerbahce) is öregnek számítanak a maguk 27 évével.

 

A kapuban Enyeama (Lille) áll majd. Előtte Yobo, Echiéjilé (AS Monaco) és Ambrose (Celtic) neve ismerős, és ők a kezdőbe is várhatóak. A középpályán már jobb a helyzet: Mikel és Onazi (Lazio) mellett Victor Moses (Liverpool) neve sem ismeretlen és ez így egy masszív sornak is tűnik. A támadásokért Ameobi, Odemwingie, Musa (CSZKA Moszkva) és Emenike felelhetnek.

 

 

A játékuk

 

Szerettem volna megnézni őket valamelyik barátságos meccsükön, de sajnos nem jártam sikerrel. Az biztos, hogy nehezen kapnak, de nehezen is rúgnak gólt. Minden csapatrészre jut minőségi ember, de jut zöldfülű is. Egyéni hibákra mindig is hajlamosak voltak, néhány ilyen a továbbjutásba is kerülhet. Az ANK-n stabil védekezésből kontráztak, talán ezt most is megtartják annak ellenére, hogy kicserélődött a keret. Az olyan játékosok, mint Musa, Odemwingie vagy Moses egyébként is inkább szeret futni, mint pozíció harcba bonyolódni.

 

 

Kilátások

 

Szerintem nem lépnek tovább a csoportból. Ha mégis, akkor a nyolcaddöntőt elbukják.

 

 

4 Irán

 

Most előre bocsátom, hogy semmit sem tudok róluk, és hogy mostanában nem láttam őket játszani. A keretből egyetlen játékost sem ismerek, de tele vannak idős, sok válogatottságot megélt játékosokkal.

 

Az eredményeik alapján sokat nem várhatunk tőlük. Montenegró, Fehéroroszország, Guinea és Angola csak egy szerethető/tolódó válogatott részére jelenthet gondot, egy VB-résztvevő csapatnak illene megcsapnia legalább egyet közülük. Iránnak egy sem jött össze. Igaz, csak az acélos Guineától kaptak ki. Előtte nagy győzelmi szériát toltak: Katar, Libanon (kétszer), Thaiföld (kétszer), Kuvait és Dél-Korea esett nekik áldozatul. Ebből viszont egyedül Dél-Korea említésre méltó csapat.

 

Ezen meccsek összeállításait nézve pedig még megtippelni sem merem, hogy ki, hol fog játszani. Egy biztos pont van: Nekounam (Al Kuwait), a 139-szeres válogatott csapatkapitány, aki a középpálya jobb oldalán szokott játszani és egyébként hét idényt húzott le az Osasunában 2006 és 2012 között. Ő játszani fog.

 

Nem húznám tovább az agyatokat. Sima nullpontos kiesést várok a perzsáktól.

A bejegyzés trackback címe:

https://szergejpub.blog.hu/api/trackback/id/tr86281535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.