A világbajnokság résztvevőit bemutató sorozat utolsó darabját olvashatjátok.  A favoritok, az esélyesek és a sötét lovak után végül azokról a csapatokról szeretnék röviden szólni, amelyek a lehető legváltozatosabb oknál fogva, de mégis valamiért érdekesek lehetnek.  Szemben az eddigi strukturával itt most nem törekszem ezeknek a csapatoknak a részletes bemutatására, hanem csak az érdekességekre kívánok ebben az írásban rávilágítani.  12 csapatról lesz most itt szó, így 21 csapat kerül összesen bemutatásra.  A maradék 11-et öszintén szólva le is szarom, de tényleg alig tudnék róluk bármit mondani; akkor meg minek.

Egyiptom

A keret nagy része az egyiptomi és a szaudi bajnokságokban edződik, aki nem, az szinte biztos, hogy az angol bajnokság valamelyik szintjén játszik.  Salah a legnagyobb sztár most, és ebből a kuka csoportból tovább is juthat Afrika egyik legeredményesebb csapata, ha a VB-re át tudja menteni a góllövő formáját.  Salah mellett az Arsenalos Elneny a legnagyobb név, és klubjában a Vén Szipirtyó leginkább védekező középpályásként számít rá. 

A fáraókat a kétszeres BL-döntős Hector Cuper vezeti, de a selejtezők óta (2017 október) nem nyert a csapat (oké, papírforma szerint csak Kuwait volt náluk gyengébb, egyébként olyan jóval erősebb ellenfelekkel játszottak, mint Belgium, Kolumbia vag Portugália).  Hihetetlen, hogy a hétszeres Afrika-bajnok csapatnak ez csak a harmadik VB-je, és hogy eddig mindig nyeretlenül zúgtak ki.

Oroszország

A házigazda focija éppen válságot él át, de nem tudom őket sajnálni, mert ezt maguknak köszönhetik.  A 2008-as EB-n sok semleges szurkolót állítottak maguk mellé a lendületes focijukkal, és a csapat akkor tele volt olyan játékosokkal, akik ha nem is élcsapatoknál, de Európa különböző (top) bajnokságaiban játszottak rendszeresen.  Aztán az orosz foci az oligarchák kezébe került, aminek következtében az orosz csapatok is versenyképes fizetést tudtak nyújtani az idegenben mindig picit idegenül mozgó ruszki játékosoknak, aki kapva kaptak az alkalmon, és haza mentek.  Ez eleinte remek projektnek nézett ki, hiszen a Zenit kb. 8-10 éve igen erős csapatnak számított, még nemzetközi kupát is nyertek.  Aztán előjöttek az idegen impulzus és a túl sok pénz miatti kontraszelekció hátulütői, ami a teljesítménykényszer teljes hiányával karöltve azt eredményezi, hogy az orosz foci magába zárkózva marad le a nemzetközi élvonaltól.  A mostani keretben két idegenlégiós van csupán, de ha hozzáteszem, hogy a mostani 23 fős keret mellett a Cherchesov szövetségi kapitány további 33 játékost hívott meg az elmúlt egy évben, és azok közül csak egy játszott külföldön, láthatjuk, hogy igen súlyos az orosz helyzet.  Az oroszok azon a lejtőn indultak meg, amin mi is az 50-es években, és ha nem változtatnak gyorsan, akkor oda fognak megérkezni, ahova mi megérkeztünk a 90-es évekre.  Csak ők lehet, hogy gyorsabban fognak végig haladni ezen az úton.

Horvátország

Déli szomszédunk olyan minőséggel rendelkezik a középpályán, amivel igazából esélyes is lehetne a végső győzelemre, csak éppen elől és hátul sem tudják ugyanezt a szintet.  Félreértés ne essék, Horvátország csapata bivaly erős, majdnem a sötét lovak közé soroltam őket.  Elől Mandzukic, Perisic, Kalinic és Kramaric olyan minőséget szállít, hogy mi a seggünket a földhöz vernénk örömünkben.  Hátul is Subasiccsal a kapuban, Corluka, Lovren, Vrsaljko stb. olyan névsor, amit több résztvevő is elfogadna.

A gond a horvátokkal abban áll, ami már négy és két éve is: az aktuális edző nem bírja összerakni a középályát.  A Kovacic-Modric-Rakitic-Brozovic sorért az argentínok például szerintem simán odaadnák cserébe a saját középpályás sorukat.  Viszont a szövetségi kapitány, Dalic, nem tudja megoldani, hogy egyszerre a pályán legyenek.   A felkészülési meccsek során rendszeresen csak Rakitic és Modric kezdett, a korábbi barátságosokon Modric helyett néha Kovacic.  Peru ellen megpróbálta még Brozovicot is odapakolni, de sima zakó lett a vége (0:2) még úgy is, hogy végül lehozta őt a második félidő elején.  A selejtezők során Kosovo ellen mind a négyen kezdtek, de csak egy sovány győzelem lett a vége.  A finnek elleni otthoni iksz és a törökök elleni bukta során szintén hárman kezdtek a négyből.  A kísérletezés vége az lett, hogy a horvátok Izland mögött csak a másodikok lettek, és pótselejteztek a görögök ellen.  Mindkét meccsen hárman kezdtek a négyből, és bejutottak.  Dalic reakciója a felemás eredményekre az volt, hogy az egyensúly érdekében pár zongora cipelőt is betesz a középpályára, de Badelj és Rebic nem tudják hozni ezt a szintet a saját szerepükben.  Azt hiszem a VB-n ennek ellenére sem lesz olyan, hogy mind a négy penge suhogtassa a varázspálcáját a középpályán.

Svájc

Ez a svejci gárda még mindig nagyon ért a védekezéshez és a kontrákhoz.  A spanyolok hiába birtokolták a labdát a nem rég lejászott felkészülési meccsükön kb. 90%-ban, mégis 1:1 lett a vége.  A csokizabálók bárki ellen képesek lehetnek lehúzni a rolót, de cserébe legalább a kapura sem olyan veszélyesek, kivéve, amikor ellenünk játszanak: senkinek sem rúgtak annyi gólt a selejtező során, mint nekünk (nyolcat!); még Andorra sem ért a közelünkbe.  Oké, cserébe senki nem rúgott közel sem annyit nekik, mint mi (négyet, ami meg kétszer annyi, mint amennyit a portugálok tudtak lőni).  Hat meccsen és a pótselejtezőn teljesen lehúzták egyébként a rolót, és a tökömet felmerem rá tenni, hogy gólzáporos meccsekbe nem fognak bonyolódni, és hogy Brazília is szenvedni fog velük.  A keret stabilitására pedig jellemző, hogy a VB-re meghívott bő kereten kívül csak két játékos kapott meghívót az elmúlt egy évben. 

Dánia

A dán keret még stabilabb, mint a svájci, ha ez egyáltalán lehetséges, mert náluk csak egy játékos fordult meg az elmúlt egy évben, aki nem kapott végül meghívót a bő keretbe.  Norvég edzőjük, Hereide, elég jól összeszedte őket, mivel 2015 decembere óta csak háromszor kaptak ki.  Mi ennyivel kiegyeznénk egy évre is, nemhogy kettő és félre.  Ebből a háromból kettő 2016 október elejére, a lengyelek és Montenegró elleni selejtezőre esett, de azóta nem kaptak ki.  Ez egy olyan kis csapattól, mint a dán igen szép teljesítmény.  Az a két bukta viszont rögtön a selejtező sorozat elején garantálta, hogy legfeljebb pótselejtezni fognak.  A szerencsétlen íreket az otthoni gólnélküli döntetlen után nagyon elverték Dublinban (1:5), pedig az írek még a vezetést is megszerezték a hatodik percben, de kevesebb mint félórával rá már kiesésre álltak.  Christensen még buta hibákra képes a Cselszkijben (lásd a gólpasszt Messinek a BL-ben), de a válogatottban beton.  Eriksen meg szerintem ezen a VB-n laudrupi magasságokba fog emelkedni.

Nigéria

Ha eddig a stabilitást dícsértem Svájcnál és Dániánál, akkor meg kell emlékeznem a nigériai ellenpólusról is.  A német Gernot Rohr, aki az egész felnőtt pályafutását tulajdonképpen a Bordeaux-ban húzta le, majd edzőként is 1990 óta francia vagy afrikai csapatoknál bohóckodott, a VB-re utazó 23 fős kereten kívül(!) az elmúlt egy évben ledöbbentő mennyiségű, egész pontosan 71 játékost próbált ki.  És mit ad isten, a túlnyomó többségnek a válogatottság száma négy vagy azalatti, és a nigériai bajnokságban pallérozódik (for the record: a VB-keretbe csak egyetlen játékos érkezett a hazai bajnoságból).  Nem tudom nektek beugrott-e a Matthäus-féle menedzser játék, amit annó a mi kispadunkon előadott a korábbi legenda, de ha nem, akkor is annyit hadd jegyezzek meg, hogy Rohrhoz képest még ő is csak kispályás játékos.  A többit találjátok ki, le nem fogom írni, mert még kapok a pofámra hitelrontásért.

Ezt leszámítva egyébként Nigéria nem full kuka csapat.  Persze magában hozza az összes afrikai sztereotípiát, azaz, hogy fegyelmezetlenek, lusta módon nem rakják bele a megfelelő mennyiségű melót a játékba, és hogy mindenki önzőzik, aki 25 méteren belülre kerül az ellenfél kapujához.   Viszont ha nem számítjuk az ocsmány védekezést, és azt, hogy képtelenek egymáshoz jó szívvel odapasszolni a labdát a kapu előtt, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy egész pofás játékot tudnak játszani.  A fizikai és technikai adottság megvan mindenkinél.  A gond a fejekben van.  De nem Nigéria lesz az az afrikai csapat, amelyiknél botrány lesz (merthogy ilyen minden VB-n kell, hogy legyen).

Lengyelország

A lengyelek megint hozni látszanak azt a formájukat, amikor a selejtezőben mindenkit megcsapkodnak, de aztán a tornán égnek.  Ezúttal még az sem látszik, hogy a védelmük rendben lenne (csoportelsőként 14 gólt nyeltek tíz meccsen, és a hat felkészülési/barátságos meccsen hatot).  Ezzel együtt, annyira kuka a csoportjuk, hogy még így is minden esélyük megvan a továbbjutásra.  A keret többségének ez talán az egyetlen és utolsó VB-je, ezért biztos, hogy oda fogják tenni magukat.  A csapat magját a két éve EB-t is megjárt játékosok adják, az edző ugyanaz, a 4-4-2-re építő játék is maradt (bár ez most már inkább 4-4-1-1, Milikkel Lewa mögött), és a lehetetlenül lassú védelem is maradt.  Meglátjuk mire lesz ez elég.

Kolumbia

Nagyon sűrű volt a dél-amerikai selejtező mezőnye.  A hetedik Paraguay a harmadik Argentínától csak négy pontra maradt le.  Kolumbia a nagyedik hellyel éppen megcsípte az egyenesági kijutást.  Argentínát, Brazíliát és Uruguayt nem sikerült megverniük egyszer sem (két döntetlen otthon az utóbbi kettő ellen, egyébként négy bukó), viszont a náluk gyengébbeket viszonylag megbízhatóan kalapálták el (kivéve a Paraguay elleni otthoni fiaskót, veretlenek maradtak - de akkorra már kijutottak). 

Pekerman szépen összedolgozta a hatalmas tehetségeket (James Rodriguez, Cuadrado, Falcao) a többi korlátozottabb képességű játékossal, és egy kiegyensúlyozott csapatot rakott össze, amelyiket elég nehéz elverni (de cserébe bárkinek sikerülhet - lásd a már fentebb említett Paraguayt vagy a 2015-ös Copán Venezuelát).  A 2014-es VB-n a házigazda brazilok a negyeddöntőben verte őket; a 2015-ös Copán a negyeddöntőben Argentína csak büntetőkkel ütötte ki őket; a 2016-os Copán pedig a későbbi győztes Chile jelentette a végállomást az elődöntőben.  Ebben a Kolumbiában az is ott van, hogy ismét negyeddöntőznek, de az is, hogy a csoportban ragadnak.  Bármi is lesz, biztosan szoros meccseket fognak játszani bárki is legyen az ellenfél (ami lehet pozitív vagy negatív is).

Mexikó

A mexikói keretet elnézve két dolog jut eszembe.  Egyfelől, hogy Osorio szintén eszméletlenül sok játékost "próbált ki" tavaly annak ellenére, hogy 2015 óta ő a szövetségi kapitány.  Másfelől, hogy milyen rutinos a keret.  Az hagyján, hogy csak egy játékos van tíz válogatottság alatt, de Rafa Marquez és Guardado személyében van két 145-szörös(!) válogatott játékosuk.  Századosok még Chicharito és a Giovani dos Santos (igen, a Barca nevelés) valamint még Ochoa és Moreno is 90 felett állnak.  Az ötven felettieket el sem kezdem összeszámolni.  Ez a csapat régóta együtt játszik, és Mexikónak mindig volt egy nagyon is hangsúlyos, de annál kellemetlenebb játékstílusa, amivel őrületbe tudtak (szó szerint) kergetni bárkit.  Nagyon agresszív, a durvasággal határosan kemény játékstílus ez, de nem mellesleg tudnak focizni is.  A németek is szenvedni fognak ellenük, és minden esélyük megvan rá, hogy a svédeket és a koreaiakat előzve továbbmenjenek a csoportból, hogy valakinek a szörnyen kellemetlen ellenfelei legyenek az egyenes kieséses szakaszban.

Izland

A kis Izland nagyon rámozdult a futball projektre.  Az EB-n mindenki meglepetésére nemcsak, hogy továbbmentek a csoportból, de aztán az angoloknak kiosztottak egy olyan csicskalángost, amit egyfelől öröm volt nézni, másfelől Loy papa állásába került.  A hab a tortán az volt, hogy az angolokat Loy papa álomfocijával verték el: stabil, mély védekezésből max három passzal az ellenfél kapuja elé kerülve.  Aztán a selejtező csoportot is első helyen abszolválták a náluk hagyományosan előbbre tartott horvát-török-ukrán trió előtt. 

Izland jó pár csapatnak lesz kellemetlen ellenfél, és nemcsak azért, mert jól védekeznek, hanem leginkább azért, mert nem lehet kizökkenteni őket a komfortzónájukból.  Izland olyan szögegyszerű focit játszik, hogy nem tudod őket arra kényszeríteni, hogy mást játszanak.  Amit tudnak (labdaszerzést követően egyből hosszú magas labdával keresik a csatárokat - ennyit a középpályás presszingről), azt bárki ellen meg tudják valósítani akkor is, ha frusztrációjában maga alá szarik.  Aztán majd kiderül mire lesz ez elég (a játszani tudó franciák az EB negyeddöntőben például feltörölték velük a padlót).  A csoportból nem hiszem, hogy tovább fognak jutni, mert két jól felépített passzjátékkal rendelkező ellenfelet kaptak (Argentína és Horvátország), és egy olyat, amelyik fizikailag erősebb náluk (Nigéria). 

Dél-Korea

A selejtezőben Irán mögött úgy végeztek a második helyen, hogy idegenben csak a full utolsó Katarnak rúgtak gólt.  A csoport erejét viszont jól mutatja, hogy így is ők lőtték a legtöbb gólt a csoportban (11-et tíz meccsen - muhaha).  Dél-Koreáról alapvetően két dolog miatt írok.  Egyrészt, hogy egy ázsiai csapatról is írjak, mert eddig egyről sem volt szó.  Ami nem csoda, tekintve, hogy már az is nagy meglepetés lenne, ha valamelyik ázsiai ország tovább tudna jutni a csoportjából (erre egyébként szerintem a szaudiaknak és a japóknak van halvány esélye).  Másrészt azért írok mégis Dél-Koreáról, mert szeretném felhívni a figyelmet a Tottenham csatárára, Son Heung-Minre, aki nem csak azért emlékeztet Zselére, mert hetes mezben játszik.  Szerintem ezen a VB-n a srác igazán nagyot is guríthat, ami mondjuk kb. azt jelenti, hogy rúg a három meccsen három gólt, és úgy esnek ki. 

Japán

Mint fentebb írtam Japánnak van némi esélye továbbjutni az egyenes kieséses szakaszba részben azért, mert hikomatos a csoportjuk, és némi körbeverés segíthet nekik, és mert egyébként ez a Japán csapat igen jó nevekből áll.  Kapusuk persze nincs, pont mint az összes csing-csung csapatnak, de a védelemben van pár klasszis játékos: a volt interes, 105-szörös válogatott Nagatomo (jelenleg Galata), Yoshida (Soton) és a két Sakai (akik egyébként tudtommal nem testvérek): Gotuku (Hamburg) és Hiroki (Marseille).  A középpályán meg egyenesen ellepnek minket az ismert nevek:  Honda négy éve a VB-n a szabadrúgásairól lett híres, aztán megjárta a Milant is.  Kagawa ismét a BVB-ben játszik, mert korábban a ManU-ban nem tette.  Haraguchi és Hasebe a bundást figyelemmel követők számára lehet ismert.  Elől pedig a Leicesterrel korábban bajnok, és jelenleg is ott játszó Okazaki felelhet a gólokért.