Két jó meccsel folytatódnak a Bajnokok Ligája küzdelmei.  A Juventus Allegri (jedi)mesterrel és majdnem változatlan összetételű padavanokkal készül visszavágni a Realnak a tavalyi döntőben kiosztott csicskalángosért.  Fájhat a torinói szurkolók szíve, hiszen az első félidő biztató játéka által kiváltott alaptalannak messzemenően nem nevezhető reménykedést  a második félidei durva kijózanodás követte.  A Sevilla már megmutatta a csoportban és az előző körben, hogy nem ijed meg könnyen a pályára küldött címerektől, és ezt a jó szokásukat a bajorok ellen sem fogják feladni; erre mérget vehetünk.  A bajorok viszont szárnyra kaptak, amióta Heynckes visszaült a padra; a hétvégén a Dortmundot alázták szét félgőzzel.  A múltkor azt írtam róluk, hogy nálam az egyik nagy esélyesnek számítanak, de ezt nem vagyok hajlandó hivatalosan is kimondani mindaddig, amíg komoly csapattal szemben nem bizonyítanak.  Bevallom őszintén, egy mostani esetleges továbbjutás után is hezitálnék, hogy ilyet hangosan kimondjak, de a Sevilla elleni teljesítményük majd biztosan meg fogja mutatni, hogy visszatért-e a Jedi az Arroganz Arénába öt év után.  Hajtás után röviden beharangozunk.

Sevilla - Bayern

Montella pofás kis csapatot rakott össze, amelyik túlnyomórészt rövid és közepes hosszúságú passzokból építgeti a leginkább a centrumban és a félterületeken vezetett támadásait.  A széleket nem erőltetik: összehasonlításképpen, a Bayern az idei BL-meccsein kb. másfélszer annyi beadással próbálkozott, és abból több, mint kétszer annyi is talált embert.  Védekezésüket a masszív presszing jellemzi, aminek köszönhetően jóval több labdát szedtek össze, mint a bajorok, pedig kb. ugyanannyiszor szereltek. 

Ezeken hogy mászunk keresztül!?

Az összeállításnál gondot jelent, hogy Banéga a középpályáról eltiltás miatt kiesett, így valószínűleg Pizarro kezébe adja a karmesteri pálcát Montella.  Hátul a Mercado-Lenglet-Escudero sor tűnik a legstabilabbnak, esetleg Kjaer kaphat még lehetőséget.  A középpályán Pizarro mellett N'Zonzi fogja eljátszani a verőember szerepét, amit ő mindig hitelesen, és kellő átéléssel ad elő.  A csapatszerkezeten fog múlni, hogy Muriel és Ben Yedder egyszerre pályán lehet majd (kétlem), és hogy Correa és Sarabia mellett Vazquez bekerül-e a kezdőbe (valószínű, mert Jesus Navas sérült).

A VénTróger 2013-ban a legnagyobb jedi focit tette le a pályára, amit addig ember valaha látott.  Annak a csapatnak két hatalmas erőssége volt.  Egyrészt a baromi erős alapjátékuk mellé jutott egy szintén ütős B-terv (ami a Pep korszakban röhejesen fájdalmasan hiányzott), másrészt olyan különleges középpályás hármasuk volt, amelynek tagjai tetszőlegesen cserélhették a pozíciójukat és a szerepüket; a csapat stílusa pedig ennek megfelelően változott.  Ahhoz képest, ez a mostani Bayern gyengébbnek tűnik, mert bár a VénTróger megint összerakott egy pofás B-tervet, de Kroos és Svejni hiányában olyan inkább egydimenziós középpályásokkal verte meg őt Pep és a MedveDisznóEmber a sors, mint Thiago Alcantara, James, Tasziló vagy Vidal.  Ennek megfelelően a háromcsövű Gatling-középpálya helyett, egy kevésbé fluid és alkalmazkodni képes, két (és fél) fős középpályával szokott felmenni a pályára.

Lewa helye biztos a csapat élén, mint ahogy Ulreiché is a kapuban, amíg Neuer nem épül fel.  A védelem a Bayern legbikább pontja, és egyben onnan is fog érkezni a legérdekesebb taktikai manőver.  Boateng és Hummels is olyan védők, akik Beckenbauer csecsein nevelkedtek; azaz sem a középpályára felpassz nem okoz nekik gondot, sem  mélységből hosszú labdákkal indítani a szélsőket.  A széleken Kimmich és Alaba gyakorlatilag szárnyvédőkként rohangálnak alapvonaltól alapvonalig, és biztosítják (Robbennel és Riberyvel), hogy egyik csapat se legyen olyan erős a széleken, mint a Bayern (talán a mostani Real mérhető hozzájuk e tekintetben).  Mivel Martinez gyakorlatilag Busquets szerepet játszik a középpályán (érdekesen mutat rá a német és spanyol stílus különbőzőségére, hogy Javi mielőtt bajorországba költözött, szinte kizárólag belső védőt játszott, aztán Heynckesnél a középpályás forgó-háromszög egyik tagja volt, majd Pep kizárólag belső védőként számított rá, míg most védekező középpályás leginkább), labdabirtoklás esetén (vagy bármikor, amikor a helyzet megkívánja) a Bayern gond nélkül állhat át háromvédős rendszerre pusztán azáltal, hogy a két szélső hátvéd feljebb lép, Javi Martinez pedig a két belső védő közé lép vissza (ráadásul labdával ügyes védőhármas alakul így ki).  A két belső védő és Javi Martinez ezen násztáncából születik meg a Bayern masszív szélsőjátéka, mivel így Alaba és Kimmich is nagyon bátran léphetnek fel a támadásokhoz, ahol a Robbery tandem várja a segítségüket. 

Szevasztok, hiányoztam?

Zárógondolatként pedig a fentebb azért írtam két (és fél) fős középpálya szorul némi magyarázatra, ami pedig egy szóval: Müller.  2013-ban Müller jobbszélsőt játszott (Robbent kiszorítva a csapatból), pont mint a német válogatottban, de már akkor is több időt töltött a pálya közepe felé sodródva a félterületeken vagy a tizenhatoson belül, mint a vonal mellett.  Akkor Kroos intelligensen eljátszott tizes szerepköre tette lehetővé a saját magát csak szerényen Raumdeuternek nevező Müllernek, hogy azt csinálja, amiben a legjobb: az üres területek megtalálását és bejátszását.  Most már nincs Kroos, és Robbent is muszáj kirakni a jobbszélre, mert ha oda Müllert rakja a VénTróger, akkor nem nagyon marad verzatilis játékosa középre (az egydimenziósok problémája ugyebár...).  Szóval Müller Lewa mellett/mögött/körül játszik hamis kilencest.  Aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy a beadásokra két ékkel is érkezhet a Bayern, de Müller mind a szélek megbontásában részt vesz (a centrumból a szélek felé húzódva), amin egyébként a Robbery és egy szélső hátvéd már munkálkodik, így vagy emberfölényt alakítanak ki a szélen vagy a centrumban alakul ki üres terület (mivel a védekező csapat onnan küld erősítést), amit bejátszhat a Bayern (leginkább James, aki meg hamis tizest játszik), mind a középpályás labdajáratásba be tud segíteni pusztán azzal, hogy visszalép a tizes pozíciójába (ahol meg James hagy neki erre helyet, hiszen hamis tizesként csak ritkán kell a tizes pozíciójában lennie - leginkább akkor, amikor Müller a szélre húzódva kreál neki helyet).  Magyarán a James, Javi, Müller hármasból Heynckes megint valami csodálatosan komplexet rakott össze, ami egyáltalán nem szándékozik a 2013-as csúcsmodellt másolni.  Nem vagyok Bayern szurkoló, de szívesen megnézném őket élőben csak azért, hogy ennek a három embernek a labda nélküli mozgásait figyeljem.

Juventus - Real Madrid

Akármennyire is lelkesen vezettem be a másik meccset, és hívtam fel a figyelmet bizonyos érdekességekre, amit érdemes lenne figyelemmel követni, tudom, hogy mindenki ezt a meccet nézi majd.  A tavalyi BL-döntő visszavágója!  Pedig ez a két csapat elég sokat változott a majdnem 10 hónappal ezelőttiekhez képest.  Különösen a Juve, amelyik szerintem gyengült Bonucci és Dani Alves távozásával, mert a helyükre érkező Höwedes és de Sciglio nem igazán váltották meg a világot (Höwedes konkrétan alig tudta nyár óta elhagyni az ispotályt).  Hozzájuk képest a Realtól csak perememberek távoztak (már amennyire James és Morata peremembernek minősülnek bármilyen mérce szerint is): a Real fel tud állni döntőbeli kezdővel is akár.

Óva intenék azonban mindenkit a Juve lekutyapicsázásától!  Ez a Juve az elmúlt 25 meccsén (november 19 óta, amikor a Sampdoria csapta őket hülyére; de a 90. perc után két góllal szépített a Juve) nem veszített meccset!  Ezen a 25 meccsen pedig csak 5 gólt kapott (abból hármat a T'ham osztott ki nekik).  Továbbá, eddig a Juve mindig kiütötte a Realt a BL-ből, ha az egyenes kieséses szakaszban találkoztak (kivéve a tavalyi döntőt).  Harmadik érvem az ellen, hogy előre lefutottnak ítéltessék ez a párharc pedig maga Allegri, akinek a fitymája alatti túróban is több taktikai érzék lakozik, mint Zizou fejében, pedig Zizout sem tartom rossz edzőnek.  Allegri viszont egy kaméleon, aki taktikában mindenkit mindig leiskoláz (pl. a Milánnal annó a Barcát is), csak mindig jóval szarabb játékosállománnyal fut neki az ilyen feladatoknak, ezért nem jön ki a finesz az eredménytáblán.

A mostani meccs esélyesének nem a Realt tartom, még akkor is, ha egyébként a két meccsből valószínűleg ők fognak jobban kijönni.  Hazai pályán azonban a Juve képes lehet elkapni a királyi gárdát, de elképzelésem sincs, hogy Allegri pontosan hogyan fog ehhez hozzálátni.  Felpakolhatja ezt a Juvét három védővel (Rugani, Barzapapa, Bazilika kilincs - Benatia eltiltott), vagy néggyel is (ez esetben az a dilemma, hogy Barzapapa vagy Rugani padozik-e).  Jobbszellőben előfordult Barzapapa is ősszel, de Lichti és de Sciglio is rendelkezésre áll, a balbunkó picit egyértelműbb, mert SándorSándor sérüléssel bajlódik (persze lehet, hogy összedrótozzák).  A középpályán szintén sok a kérdőjel, mert Pjanic szintén eltiltott, így az a kérdés, hogy a Láthatatlan Ember szerepében fellépő Tuniszi Herceg és Matuidi mellett a focizni is tudó Marcsika kap lehetőséget, vagy egy harmadik verőember Bekúr személyében...persze csak, ha három fős lesz a középpálya (pl. 3-5-2 vagy 4-3-3/4-3-2-1 esetén), mert más esetben (4-4-2, 4-2-3-1) Matuidi is a padon találhatja akár magát, mert az fix, hogy a Herceg bejátszotta magát a kezdőbe a hétvégén (gól és gólpassz szó szerint a semmiből).  Az előbb zárójelben említett szerkezetek bármelyikében képes ütőképes lenni a Juve, de mindegyik esetben Allegri valamelyik ujját meg kell, hogy harapja.  A Real ellen fontos lenne a szélek biztosítása (4-4-2, 4-2-3-1), de akkor meg a pálya közepe marad picit lyukas, ami szintén nem jó ötlet a Kroos-Modric középpálya ellen. 

Ebből a szarból hogy fogok most várat építeni?

Zizounak picit egyszerűbb a helyzete. Nachon kívül mindenki harcra kész, és a csapat hátsó hét játékosa kőbe van vésve (Navas előtt a Karvaly-Varangy-Ramos-Marci-Kroos-Modric-Kázmér hetes).  Igazából a kérdőjelek elől sem olyan hangsúlyosak, mert Zselé mindenképpen kezdeni fog, és akkor már csak két hely kiadó a csapatból Béla, Asensio, Vazquez, Isco és Benzin számára.  Isco és Benzin lenne talán a legjobb abban a pozíciós játékban, amit a Juve fel fog kínálni a Realnak.  Kivéve, ha a Juve hazai pályán letámadással lepi meg a Realt, mert akkor meg a kontrákra Isco és Benzin pont a legalkalmatlanabb kombó, és jobb lenne Béla, Vazquez vagy Asensio a pályán.  Gátúszó Milanja ellen a Juve hazai pályán meglengette a lompost a meccs elején.  A Csirkék ellen is, igaz aztán lefocizták őket az angolok.  Kérdés, hogy a Juve miként fog hozzáállni a meccshez, mert az valamelyest determinálja a Real optimális kezdőjét is.

Hogy mit mondott Szergej a taktikai érzékemről??

Ettől a meccstől azt várom, hogy egy pár gólos meccsen valamelyest nyitva marad a továbbjutás kérdése, de alapvetően a Realnak fog állni a zászló a visszavágón.  Magyarán nem tudom elképzelni, hogy a Real egynél több góllal kapjon ki, (de inkább döntetlen a valószínű) és egyébként ne rúgjon legalább egyet.  Az is faktor lehet, hogy a Juve meglehetősen idős csapatának gondot okozhat az, hogy a hétvégi derbit követő három nappal egy újabb nagy meccs jön, és korábban sem tudtak lazsálni, mert szoros a bajnokság, és sok a hiányzójuk is.  Ugyanakkor Dybalának bármikor elsülhet a lába...