A tegnapi meccsről sajnos nem volt időm írni, de a meccset elnézve, így utólag azt mondom, hogy nem maradtunk le semmiről. Steril labdatartás, a centrum megszállása, és egymás kioltása volt a menü. A német-olasz meccs is hasonló volt, de ott legalább magas színvonalon játszottak a csapatok. A Portugália-Wales meccsről viszont ugyanez nem mondható el.
A németek történelmet írnak. Még sosem volt olyan csapat, amelyik hat egymást követő tornán (azaz VB-EB-n) jutott volna a legjobb négy közé. A 2000-ben megesett paradigmaváltásuk már 6 évre rá elkezdett kifizetődni, és azóta folyamatosan tejel. Sőt, az elmúlt 10 évben még nagyobbat ugrott a német labdarúgás. Nemcsak az utánpótlásuk lett világszínvonalú, amelynek eredményeképpen egymást érik a Götzék, Schürrlék és Draxlerek, de a játékstílusuk is az egyik leghatékonyabb a világon, miközben pont az olaszok ellen mutatták be, hogy a taktikai repertoárjuk is rendkívül széles. Hajtás után némi elmélkedés jön a ma esti meccsről.
A németek játékstílusa karakteres, némileg hasonló a spanyolokéhoz. Azonban ők sokkal nagyobb változtatásokra képesek, és nem félnek idomulni az ellenfélhez, ha úgy látják jónak. A La Furia Roja a büdös életben nem lett volna hajlandó igazodni az olaszok háromvédős rendszeréhez. Az ő filozófiájuk szerint mindig a gyengébb csapatnak kell igazodnia az erősebbhez. Az erősebb csapat minőségi fölénye ugyanis ezt kikényszeríti a gyengébből. Azonban ez nem mindig van így. Mint azt az olaszok bemutatták (pont a spanyolokon), ha a gyengébb csapat alapjátéka pont az erősebb csapat játékának a megölésére a legalkalmasabb (vagy egyenesen arra lett kitalálva - mint pl. ahogy Gál Lajos kitalálta a holland csapat játékát a VB-re a spanyolok ellen), akkor az erősebb jobban jár, ha kimozdul komfortzónájából, és ezzel kimozdítja a gyengébbet is. Mert a komfortzónán kívül megint tud érvényesülni a minőségi fölény. A németeknek ez most úgy-ahogy bejött a digók ellen, a játékban nagyobb különbség volt a javukra, mint amit az eredmény sugall.
Persze van, amikor az alapjátékon azért kell változtatnia a csapatnak egy tornán, mert sérülések és eltiltások megtizedelik a keretet. Pont így jár most a Nationalelf. Hummels kiválása még nem lenne önmagában tragédia. A tragédia az, ha Höwedes veszi át a helyét. Akkor már inkább Mustafi, mint az ukránok ellen az első meccsen. Khedira helyett vagy a szintén nem százas állapotú Svejni vagy Can kezdhet (Weigl fel sem merült, pedig én bizony belehajítanám a mélyvízbe a kis taknyost). Ez eddig még mindig rendben van, mert az alapjáték érintetlen maradhat. Viszont Gomez kiesése pótolhatatlan űrt hagy maga után (oh, istenem, sosem gondoltam volna, hogy egyszer Gomezt fogom a pályára követelni - ezt a szégyent)! Az egész keretben nincs több kilences, és már korábban is leírtam, hogy miért létszüksége ennek a német csapatnak, hogy rendes kilences legyen a pályán.
Gomez hiányában Götze megint elalibizhet egy egész meccset a hamis kilences szerepében, ami a kisebb baj. A német csapat van olyan erős, hogy elviseljen egy formán kívüli Götzét. Az már nagyobb gond, hogy ezáltal a középpályás fölényük is csorbát fog szenvedni. A hamis kilences visszalépései a középpályára ugyanis azt eredményezik, hogy az ellenfél belső védői közül az egyik feljebb léphet, közelebb a középpályához, így nemcsak több ember van ott (merthogy visszalép a hamis kilences, és magával hoz egy védőt), de még ráadásul szűkebb helyen is vannak többen. Ez a szűk terület elégnek bizonyul a Barcának vagy a spanyol válogatottnak, de nem elég a német középpályásoknak. A hamis kilencessel való játék eredménye a németeknél általában akadozó passzjáték. A németeknek egyszerűen több hely és idő kell a labdával. Ha ez megvan, akkor viszont sokkal ambiciózusabb labdákat adnak, mint a spanyol prototípusok. Ráadásul a kockázatosabb labdákkal járó gyakoribb labdavesztések is inkább beleférnek a németeknek, mert fizikálisan nagyjából bármely más középpálya fölé tudnak nőni (azaz az elvesztett labdát párharcokból is vissza tudják szerezni, nemcsak összehangolt letámadással).
Na, mondjuk pont a francia középpálya fölé nőni fizikálisan nehéz lesz. A franciák erre a meccsre valószínűleg három rohamnégerrel fognak neki indulni a középpályán. A Matuidi-Pogba-Kanté trió egyfelől szürreálisan labdabiztos (szürreális, mert Matuidiből néha azt sem nézed ki, hogy képes koordinált mozgásra, nemhogy labdát kezelni), másfelől mindhárman alkatilag egy gazella és egy kétajtós szekrény szerelemgyerekei. A francia középpálya baromi stabil, és a németeknek nem sok lehetőséget fog adni a gyors támadásvezetésre. Még a stabil labdajáratás is kihívás lesz nekik valszeg. Viszont ez a három középpályás nem éppen a kreativitásáról híres. Az eddigi meccsek bebizonyították, hogy a franciák a pozíciósjátékban elég gyengék. Ez főleg a fogalmatlan középpályának köszönhető. Szerencséje a csigazabálóknak, hogy a káposztapusztítóknak eszük ágában sincs behúzódva védekezni. Így Griezmann és a három rohamnéger azt tehetik majd, amit a legjobban tudnak: futhatnak.
A Fikazabáló novemberben háromvédős szerkezettel kísérletezett a flansziák elleni (tragikus hátterű) barátságos meccsen. Nem jött akkor ez be, és el is könyveltem magamban, hogy akkor erről talán végleg letett. Azonban a digók elleni negyeddöntőre - meglepetésemre - mégis előrántotta a kalapból a Betyárkörtemorzsoló a háromvédős felállást, ezért nem merem tutira mondani, hogy erre most sincs esély. De azért van pár motívum, ami miatt ez most nagyon valószínűtlen. Az egyik, hogy Hummels nélkül ez röhögséges lenne. Három darab belsővédő maradt a keretben, ebből kettő buta a labdával. Hülyeség lenne mindhármat felszórni a pályára egy olyan szerkezetben, ami pont a belsővédőket szabadítja fel labdatartásnál. A másik, hogy a flansziák nem ignorálják a széleket, mint a digók, azaz a két szárnyvédő (Hector és Kimmich) gyakran állnának két emberrel szemben. Ez egyfelől szuboptimális, másfelől hozzá kell tenni, hogy Hector elég bizonytalanul helyezkedik, ami két ember ellen pláne halálos veszedelem. A harmadik pedig az, hogy a német középpálya létszáma egy emberrel csökkenne, ami meg már nem fér bele a flansziák ellen. A negyedik, hogy az 5-3-2/3-5-2-es rendszerhez kellene Gomez, mert rendes kilences nélkül ezt a szisztémát csak az őrült zseni, Jorge Sampaoli tudta leoktatni Chilének (ráadásul az egy 3-4-1-2-es rendszer volt, de ebbe most ne menjünk bele).
A franciáknál Lloris lesz a kapuban, ez tuti. Sagna a védelem egyik, míg Evra a másik oldalán fog játszani. Utóbbi kiváló támadási célpontja lesz a jobbszélről érkező Müller-Kimmich kettősnek. Evra eddig az egész EB-n csak annyit tudott bizonyítani, hogy kiöregedett. Belül Kocsi helye biztos, mellette Rami visszatérhet, de lehet, hogy Umtiti bejátszotta magát a csapatba Izland ellen. A srác 100%-kal passzolt azon a meccsen, és a klasszikus védekező feladatait is jól oldotta meg. Plusz Ramival ellentétben, ő nem úgy fordul, mint egy tehervonat. Ha a németek hamis kilencessel állnak fel, és Deschamps Raminak szavaz bizalmat, akkor Kocsi lesz az, aki kizrínyizik a védőfalból. Egyébként is jó ebben, másfelől Rami lassúságát úgyis csak a helyezkedésével tudja pótolni. Arra meg megfelelőbb a söprögető szerepkör. De alapvetően Umtiti lenne egyébként a jobb a feladatra.
A flanszia középpályát már kiveséztem. Kétlem, hogy az Izland ellen látott struktúrát venné elő Deschamps (azaz Sissoko a jobbszélen, míg Matuidi és Pogba van csak középen). Marad a stabil, de nem annyira kreatív három rohamnéger. A támadóposzton ezért szintén nem lesz kavarás: Griezmann fogja kicsinálni Hector idegeit (nem lesz nehéz dolga), Giroud fog ékként birkózni, és Payet balról a centrum felé indulva fogja osztogatni a kulcspasszokat.
A németeknél Neuer helye biztos. Butatenget sem szorítja ki senki, de hogy ki lesz a párja, az rejtély. Az első meccsen Hummelst Mustafi pótolta (nem is rosszul), de most mindenki Höwedest emlegeti. Meglátjuk. Hector és Kimmich személyében a Hereszimatoló megtalálta a két szélső hátvédjét. Hector picit gyengébb a helyezkedését illetően a kívántnál (azaz Lahmnal), Kimmich meg a védőmunkáját tekintve maradt el az optimálistól (azaz Lahmtól - hát nem röhej, hogy németek legjobb szélsőhátvédje még mindig egy mostanra már magát nyugdíjazó faszi?). A középpályán Kroos helye kb. olyan biztos, mint Neueré a kapuban. Mellette Weigl sajnos nem kerül szóba, de Can vagy még inkább Svejni igen. Ismét összeáll egy germán doppelsechs, ha a Svejni-Kroos páros kezd. Előttük Draxler szerintem visszatér a kezdőbe, Gülü tizesben fogja nyomni, Müller meg a jobbszélről. Götze lesz a hamis kilences. Nem hiszem, hogy a klubcsapatában néha kényszerből kilencest játszó Poldit kipróbálná ebben a szerepben. Tehát barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a németek hamis kilencesezni fognak.
Ez egyébként nem biztos, hogy ezekkel a játékosokkal annyira rossz lesz. A hamis kilencest ugyanis, mind Götze, mind Müller, mind Draxler képes eljátszani, és klubcsapataikban játszották is már párszor. Gülü az egyedüli kakukktojás. Ha pedig megnézem, hogy milyen precizitással cserélgették a posztjaikat a támadók a tótok ellen, akkor egy jól kivitelezett vetésforgóval, amiben Götze néha balszélső, néha hamis kilences, néha tizes, Müller néha jobbszélső, néha hamis kilences, néha tizes, Draxler néha balszélső, néha jobbszélső, néha hamis kilences, Gülü pedig néha tizes, néha bal-, néha pedig jobbszélső, pont úgy össze lehet majd zavarni a csigazabálókat, ahogy a nyájas olvasó is összezavarodott ennek a mondatnak a végére.
