2012

Olaszország az EB csoportkörében három védővel, mélyen meghúzott védővonallal áll fel Spanyolország ellen. A spanyol tudomány elfogy a védőfal előtt, de az olaszoknak is gondot okoz, hogy az egész pályán kell keresztül cipelniük a labdát, ha gólt akarnak szerezni. Eredmény: döntetlen.

2012 - 2014

Olaszország mellett további csapatok is elkezdik próbálgatni a háromvédős rendszert. Németország pár kísérletet tesz, de nem akar működni, ezért feladják. Argentína viszont az összes idegenbeli selejtezőjén az olaszhoz hasonlóan defenzív felfogású 3-5-2/5-3-2 szerkezettel játszik. 

2013

Brazília legyőzi Spanyolországot a Konföderációs Kupa döntőjében. Szerkezetük és játékkoncepciójuk is alapvetően eltér az olasztól/argentintól. Ahelyett, hogy három védővel mélyen a kapujuk elé húzódtak volna, magasra tolták négyvédős védelmi vonalukat, agresszíven letámadtak, és nem engedték, hogy a spanyolok elkezdjék a tiki-takát. Ennek köszönhetően - szemben az olaszokkal - a braziloknak nem volt probléma a spanyol kapu veszélyeztetése, hiszen ahhoz jóval közelebb szereztek labdát. 

2014 tavasza

A hollandok - tudván, hogy a spanyolokkal fognak meccselni a csoportban - valamennyi tavaszi barátságos meccsen kipróbálják a háromvédős felállást, ám - szemben a digókkal - ők inkább a brazilhoz hasonló agresszív letámadással kombinálják (ami egyébként is közelebb áll a saját játékukhoz).

2014. június 13.

Gál Lajos csak szerkezetet vált a spanyolok ellen, stílust nem. A háromvédős rendszer tökéletesen működik a széljátékot teljes mértékben ignoráló spanyolok ellen. A letámadással pedig a támadópotenciáljuk is megmarad.

Az eredmény pedig az, hogy Hollandia hátrányból fordít, majd meg is alázza a La Furia Roja-t.